Kuss, én így szállok le a lóról - jelentette ki Orbán Viktor, miután Matolcsy véletlenül felhívta a figyelmet a pofára esésre.

Ti ezt valószínűleg úgy hallottátok, hogy "Világnemzetet építünk".

Mert a világnemzet igazából csak a B-terv, még nekik is. Azért találták ki, amiért a Mindenideköt-öt és az azért-utána-gyertek-visszát. Mert az elvándorlás azt jelenti, hogy ennek az országnak a hasznosabbik fele undorodik. De ők azt szeretnék, ha valami mást jelentene. Bármi mást. Mondjuk azt, hogy mi (értsd: OV) direkt küldünk diaszpórát a világba. Mi kérem világnemzetet építünk. Direkt így akartuk!

Nem OV volt az első, akinek ez a remek ötlete támadt. Ahogy Király Rák is megmondta, Ceauşescu is úgy képzelte, hogy ő rajka tele románokkal a világot, akik majd jól kémkedni fognak nekik. Elvégre ha a lengyelek, csehek és németek is adhattak amerikai külügyminisztert (Brzezinksi, Albright és Kissinger), a románok meg adhatnak alelnönök, bibibííí.

Szóval jön ez a gonosz, öregedő kis akarnok és kijelenti, hogy ő küld minket külföldre. Nem is előle menekülünk és az ország ellen, amit segített elhülyíteni, á dehogy. Hogy aztán majd az ő szekerét húzzuk külföldről is. Megteheti, hiszen túszokat hagytunk hátra. Családot, barátokat. 

Volt egyszer egy szakértő, aki tudta, hogy az objektív, szakmai integritás fontosabb, mint mindenféle különérdekek szolgálata. Az egyetemen ebben jól meg is egyeztek a többiekkel és együtt utálták azokat, akik már ott eladták magukat.

Aztán munkaerővé vált, de tovább folytatta harcát a szakmaiatlanság, a politikai érdekek kiszolgálása ellen. Több előléptetés is elkerülte, de ez nem lepte meg. Mindig is tudta, hogy ez az integritás ára és olyan büszkén viselte, hogy őt senki nem lépteti elő, mint tábornokok a kitüntetésüket. Elvégre minden nem-kinevezés egy újabb jele annak, hogy igaza van. Vannak, akik nem szeretik az igazságot, ennyi. Rossz lelkiismeretük támad tőle, és okkal. De ha megalkuszik kissé alacsonyabb posztokkal, ha nem akar a menedzsment vagy a politika mezejére lépni, megőrizheti integritását és mégis megbecsült szakértő maradhat.

Hatalmas volt az arca, szakmai integritása magaslatáról néma megvetéssel nézte le a zsizsegő, fontoskodó seggnyalókat. Azt mondta magának, hogy ha néma a megvetés, senki nem tudja, hogy megveti őket, tehát nem sértő. Közben azért szerette volna, ha mégis tudják és meg tudja sérteni őket. És szégyellik magukat.

Egy nap, egy lefutottnak tűnű vita közben valaki belekötött, hogy mire alapozza, amit állít?

Ha nem tetszik a rendszer, az ember szavazhat a hangjával vagy a lábával. Azaz vagy elmegy (exit), vagy megpróbál  változtatni a helyzeten (voice). 

A gazdaságtanban az első számú opció (exit) a default setting. Feltételezzük, hogy ha valami elégtelen, akkor az ügyfél a lábával szavaz. Azaz (egyénileg) racionálisan dönt. A második opció mélyen politikai és konfrontációval jár.

Nekem addig semmi bajom a hülye politikai rendszerekkel, magas adókkal, shariával, nevelőintézetként működő országokkal, amíg le lehet onnan lépni. Ha teszemazt minden nő elhagyná a sharia-sújtotta területeket, minden cég kivonulna a büntetőadókkal működő országokból, a hátramaradók vagy kitalálnak egy vonzóbb szabályrendszert, vagy jobb híján megeszik/megadóztatják/megdugják egymást.

A baj ott van, ha valaki külső vagy belső okokból nem mozdul. Nem tud vagy nem hajlandó kilépni a közegből, amelyik hátrányos a számára. Nem tud, mert mondjuk  lezárták a határokat (monopólium), vagy mert nincs hová, mindenhol ugyanaz van. (Ez utóbbi helyzet nem áll fenn, tehát marad a kényszer-marasztalás.)

Belső ok, ha nem hajlandó, ha a saját pszichológiai korlátai tartják vissza, netán kimondatlanul is hisz a helybenmaradás isteni jogában. Tipikus esete, amikor valaki úgy gondolja, hogy ő már túl nagy befektetést tett a rendszerbe és nem hajlandó leírni a veszteséget, hanem inkább küldi a jó pénzt az elveszett után. (Másoknak egyszerű, de az ő esete más - ismerős?) Vagyis irracionális döntést hoz.

Racionális ember ma Magyarországon nyugdíjas akar lenni. Ha az nem lehet, ideje lelépni. Mert fiatalnak lenni nem kifizetődő, egyszerűen nincs belőlünk annyi, hogy hozzánk is szóljon politikus. Márpedig a demokrácia az az alkímiai folyamat, amely a mennyiséget igazsággá szublimálja, (aka. a többség zsarnoksága) ahol a fiatalok permanens kisebbségben vannak (és még csórók is).

Az exodussal persze nem oldódik meg semmi. Legalábbis az ország számára. (Bárki legyen is az.)

Albert Hirschman (Exit, Voice and Loyality: Responses to Decline in Firms, Organizations, and States - pdf) amellett érvelt, hogy ha csak egy mérsékelt számú szereplő lép ki a szarból, az a hátramaradóknak a lehető legrosszabbat jelenti. Nem omlik össze (azonnal) a rendszer, nem muszáj szembenézni, lehetőség van a bűnbak-keresésre, tehát a mérsékelt exit megágyaz a pisimeleg status quo-nak, megerősíti a döglődési spirált.

A hátramaradók ugyanis aligha hajlandók észrevenni, hogy ők csináltak valamit rosszul. Ahhoz túl sokan vannak. Kollektív entitás nem (sem) tanul a hibáiból, helyette meggyőzik magukat, hogy a kisnyuszi a hibás.

Marad tehát a teljes exit (minden nem-nyugdíjas lelép), vagy annak hiánya (határzár).

A politikai elit azonban éppenséggel örül, ha lelép minden ellenérdekelt fél (lásd Kuba). Az armageddon ugyanis nem ugyanaznap fog bekövetkezni, hanem némi eltolódással. És az pont elég, hogy az elit kiélvezze - és persze meggyőzze magát a kisnyuszi alávaló szándékairól.

Aztán ott van amikor a képzett munkaerő elmegy (brain drain) és pénzt utal haza végletekig hálás, alázatos és magától soha talpra nem álló rokonainak (remittances). Egész gazdaságok épülnek erre, lásd mindjárt a Fülöp-szigeteket. Szétrohad ugyan a gazdaság és minden értelmes lény elmegy, de jön a pénz, nem?

A baj ezzel csak az, hogy a lelépők így még erősebben finanszírozzák az otthoni leépülést és kitartottságot. Ráadásul a hazaküldött pénz is csak nemproduktív célokra megy el, a koldus-mentalitású rokon sose fog befektetni, pláne ha már nyugdíjas. Aztán majd megy a betelefonálás a nemzetirádióba, hogy aszongya:

Betelefonáló: "A nevem Kálmán bácsi és azt akarom mondani, hogy és Orbán Viktorban hiszek."

Unott műsorvezető: "Igen, és miért?"

Kálmán bácsi: "Hát mert ... olyan fess fiatalember. És mert végre elvesz másoktól és nekünk, nyugdíjasoknak is ad."

Kicsit zavarban lévő műsorvezető: "Ööö... Ezt talán nem így kéne fogalmazni, hanem hogy szolidaritás..."

Kálmán bácsi (közbevág, nem is figyel rá): "Nem szabad mindig a jövőben élni, érti? Régen mindig mondták, hogy majd egyszer jó lesz, majd a jövőben, meg hogy a gyerekeinknek jó lesz - és mi elhittük. Hát kérdem én, meddig várjak még? Én már 65 éves vagyok, nekem most legyen jó."

Hunhon már többször elüldözte az értelmesebbjét és a vállalkozóbb kedvűeket - és felosztotta maga között a vagyonukat. Ebben tényleg nagyon jók vagyunk.

2013-ban nem-nyugdíjasoknak marad tehát a teljes exodus és a hátrafelé szavazás dejeles elegye. Ha jól sejtem, egy igazi, hátranyilazós, kétszercsavarodott eszű kuruclegény is pont így cselekedne. Vezérünk biztos büszke lesz ránk.

Ja, és azt megnézném magamnak, ahogy kínjukban megpróbálják a külföldön élő magyar állampolgárok, netán a kettős állampolgárok szavazati jogát korlátozni. Röhögnék...

A sikerhez két dolog kell. Változó összetételben - de mindkettő elengedhetetlen.

Az egyik a tehetség. A jó külső, a színészi képesség, ha sportoló vagy, a teljesítmény.

A másik a pénz. Nem pesszimistán és nem is cinikusan mondom. Csak egy megfigyelés.

Nem mondom, hogy nincsenek csodák, ahol csak a tehetség is elég. De a tündérmesék száma, amikor a tanyasi kislányból lesz Victoria's Secret Angel, csak mert annyira szép, messze felülreprezentált a valós csodákhoz képest. (Ezeket a meséket különben is PR-osok gyártják, utólag. És ha valaki tényleg mélyről mászott, az pont nem fogja bevallani.)

Egyszóval ha a csodaszép modellkislány (vagy a szülei, ügynöke) nem képes elérni, hogy valaki nagyon akarja őt a relektorfényben, akkor a jó adottságaival elmehet mondjuk személyi esztétikaiélmény-szolgáltatónak, aka. trophy wife. És még jobban is jár, mert a sokaságnak mutogatni előnyös tulajdonságait korántsem olyan kellemes a VS Angel szint alatt.

Meg hát a producerek is azt engedik be a show-ba (foci, mozik, F1, VS Fashion Show, Miss Universe, etc.), aki pénzt hoz. Így vagy úgy.

Nemzeti Viagra

Van nekünk egy kormányunk, amely maximálisan magáévá tette a CIRKUSZT és kenyeret szólamot. Abból indulnak ki, hogy akkor is jobban érezzük magunkat egy törzstársunk olimpiai győzelmétől, ha amúgy a saját kis valóságunkban semmi nincs jobban. Szimbolikus kielégülés, plusz a nemzeti büszkeség logikájának is ez a kiteljesülése, de ez momentán nem érdekel. Ez a totális rendszerek egyik ismérve, ahogy Király Rák levezette. Stadionokra, a faj fizikai felsőbbrendűségére mindig lesz pénz.

Ezúttal azokról, akik már leléptek.

Már szinte hallottam lelki füleimmel az argumentációt, amit mondjuk Szíjjártó vagy Kuszaszem ad majd elő, hogyaszongya az USA is adóztatja a külföldön élő amerikaiak külföldön megkeresett jövedelmét - akkor nekünk is szabad.

Azon túl, hogy ez nem érv, még vissza is nyalhat a dolog, ha azok hirtelen fontosnak tartják lemondani az állampolgárságukról, ahogy a területen kívüli adóztatás által érintett amerikaiak is gyakran megteszik. (A kettős adóztatás elkerüléséről most nem is beszélek, az a kormányt egyértelműen nem érdekli.)

Még az is megfordult a fejemben, hogy az államadósság-fixációt kombinálják az idegenbe szakadt alattvalók nyírásával és államkötvényt akarnak eladni nekik. Elvégre kamatos pénzt kérnek állampolgárságért is, nem működőtőkét, vagy valami hasznosat.

Na de hogy a Friends of Hungary alapítványnak mi lesz a dolga, csak sejteni tudom. Gondolom, a hazafiságot és az idegenbe szakadtak bűntudatát akarják megsarcolni és pénzt kunyiznak majd. Akik meg fizetnek, azokról igazán értékes lista készül. Olyan ez, mint befizetni az államadósság elleni háborús alapba, vagy támogatni a megfelelő focicsapatot. Előfeltétele az állami megrendelések megnyerésének.

Csak győzzed kihasználni az új szabadságot, mert nincs nagyon tele lehetőséggel. .

A Google, Facebook, Apple, Amazon és egyéb Big Data championoknak te nem az ügyfele vagy, hanem a terméke. Elvégre nem te fizetsz, hanem a hirdető.

Ha ezt sikerül megérteni, mindjárt más színben látszanak a dolgok.

A hirdetők igényei változnak, és bár egyszerre minden igény jelen van, az eszközök bővülésével egyre nő az étvágy:

1. Megmutatni magát, bevonzani téged, eladni a terméket (60s Mad Men style)

Ha még mindig azt hiszed, hogy a hirdető csak kelleti magát és ennél rosszabb már nem lehet, inkább ne menj marketing szakembernek - és a céged hirdetéseit se akard magad csinálni. Különben úgy jársz, mint a figyelmet a fényérzékenységre felhívni vágyó gyógyszer-poszter, ami azzal akart megnyerni, hogy "A napra lehet nézni, de rád nem"

Aki még ebben él, az simán megvesz egy hirdetést aszerint, hogy hányszor jelent meg az internetezők orra előtt a képernyőn. Lelke rajta, de ez kidobott pénz. Különösen az újabb alternatívákhoz képest.

Mi a közös a norvég tömeggyilkosban, a Batman-filmen lövöldöző ámokfutóban és Quadrille Lobsterben? Hogy egyikünknek sincs FB accountja.

Következtetés: mind sorozatgyilkosok vagyunk.

Szerintem meg az olyanokkal nem szabad semmi komolyba fogni, akik függők és még nekik áll feljebb. Sőt, az erkölcseikre nézve ezek a legmegbízhatatlanabbak, hiszen ami nem látszik, az nekik meg sem történt. A továbbiakban: barik.

A Forbes itten elmélkedik rajta, hogy milyen már, hogy valaki nem FB-függő. Biztos rejtegetnivalód van.

A barikák nem szeretik azt, aki másképp viselkedik, másak a reakciói, más dolgoktól függ. A mi esetünkben: képes FB-nélkül élni, ezért tömegesen ellene fordulnak (egyedül nem mernének) és megpróbálják betéríteni vagy ellehetetleníteni. Más istenben hisz a pogány. Meg kell semmisíteni.

Pedig milyen jól fekszik a világról alkotott elképzelésünkre a FB.

Az első fázis: lubickolás

A FB alátámasztja, hogy magadról nem vagy kompetens véleményt alkotni, de mindenki másról viszont igen. Magadat mások véleményében látod. Ha módosítani akarod, azt a profilodon keresztül kell. Ha ott elég jó, akkor elég jó vagy. Ott szerzed be a napi jóváhagyás-adagodat. Ez ugyan nem mond semmi jót az erkölcseidre nézve, de ez van.

Különben is, addig nem érzed, hogy láttál valamit, amíg le nem fényképezted. Elnézést, az a huszadik század. Szóval amíg közzé nem tetted a képet, mert csak akkor láttad igazán, ha a többiek is látták. Az élmény talán meg sem történt veled, ha úgy kell elmesélned.

Nos, eddig csak nem léteztél a nyájnak, ha nem voltál fenn. Elfelejtődtél, ha nem töltöttél fel izéket állandóan. És ha nem tudnak rólad, lehet, hogy nem létezel?

Régebben úgy fogalmaztam, hogy a FB akor lesz igazán veszéles, ha belép abba a fázisba, amikor anélkül nem érsz el dolgokat. Ki lehet hagyni, de akkor nem kerülsz sorra az okmányirodában. Vagy lásd még a munkahelyedet és a HR-est. 

A második fázis: Munkahelyen

Kötelező FB? HR-es köszönt a szülinapodon? Gratulál a terhességhez? És neked ez jó?