1960 előtt az emberi szenvedés egyik nagyon is általános formája volt, hogy egy nő élete során 10-20 alkalommal esett teherbe, abból megszült valahányat és túlélte a gyerekkort mondjuk öt. Akármilyen primitív is egy asszonyállat, az még neki is leesik, hogy elsődleges érdeke minál hamarabb megcsúnyulni, hogy legalább a terhességek számát limitálni tudja.

1960 előtt nem beszélhettünk fogamzásgátlásról. A hormonok előtt, amikkel (csak..) a nőket teletömik, nem létezett olyan fogamzásgátlás, ami a hímeknek is elég kényelmes volt. (Apropó, tudtátok, hogy "a nők telepisilik a vizet hormonnal" argumentációt egyenesen a pápa rendelte meg egy "tudóstól", hogy elítélhesse a hormonális fogamzásgátlást is?)

Abban a világban, ahol az elszegényedés elsődleges oka volt a túl nagy család nem csoda, ha az egyház azt hirdette, hogy minden bébi érték. Be kell látni, hogy az egyszeri paraszt a hatalmas csecsemőhalandóság korában nem sok okot látott, hogy megtartsa szexuális gerjedelme akaratlan eredményét. Mert a paraszt is csak szegény volt, nem hülye. Az érv tehát egy gyermekvédelmi érv volt. Manapság nem állunk olyan rosszul sem a gyeremekhalandósággal, sem a fogamzásgátlással, és még a szülők se utálják úgy a gyermekáldást, mint régen.

Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ahol túl sok az ember, ott mindegyiknek egyre kevesebb az értéke. A közösségeknek annyi, az emberekbe vetett általános bizalom egyre lehetetlenebb. (Ami ellen egyesek undorító módon mi-ők csoportképzéssel próbálnak tenni, de ezzel csak egy csomó magukfajtát kapnak...)

A valaha élt emberek csaknem 10 százaléka ma él ezen a bolygón. Nem, nem vagyok Malthus-fan. Az ember okos és kitalál megoldásokat, még ha eleinte szemetel és fosszilis izéket éget, akkor is rájön hamar, hogyan lehetne továbblépni.

A gond a feszültséggel van, ami még ki nem alakult személyiségű emberek között ezáltal teremtődik. És ez persze nem teszi egyszerűbbé az individualizációt (ami - a gyorstüzelő bumburnyákok kedvéért mondom - nem valami politikai ideológia, hanem egy pszichológiai koncepció)

A több adófizető és több ágyútöltelék a törzsi vezetőknek kell, nem nekünk. Nekünk a kiscsalád is elég.

A nyugdíjrendszer pedig nem természeti jelenség, hanem egy ember (egész pontosan politikus-) alkotta jelenség. Azon belül is egy eredendő bűn. Ráadásul nem régi gondolat, és nem is fog örökké tartani, de ha nem köteleznek rá, akkor nem is lennénk akkora demográfiai bajban.

Ha lett volna fogamzásgátlás a régiek sem szenvedtek volna annyi gyerekkel. És a gyerekeiknek is jobb lett volna. Tanulhattak volna például. És az emberiség is előrébb járna. És a nők is hamarabb öntudatra ébredhettek volna, ha nem lettek volna kitéve az állandó gyerekszülésnek. És attól még jobb lenne az emberiségnek.

Nem mi vagyunk önzők. Csak hálistennek már vannak eszközeink az emberi szenvedés eme formájának kiiktatására. És ha a nyugdíjrendszert nem csináltuk volna, bátrabban egyet lehetne velem érteni.

És az abortusszal is maximálisan egyetértek. Sok ember elél nyolcvan évig úgy, hogy sohasem élt, hoyg sohasem tért öntudatra, nem kezdett el gondolkodni és csak várta a végét. A gyerek még nem él. Az egy lehetőség, amit nem tud sajnálni, ha nem születik meg. Kábé ugyanúgy, ahogy és nem tudom sajnálni a saját halálomat, bármilyen nehéz is ezt felfogni egyeseknek, ezért nem félek a haláltól. Ezért nem rezzenek össze attól a gondolattól sem, hogy esetleg nem születtem volna meg, ha az anyámat nem tartják nyomás alatt, hogy "majd megszereted".

Ne csak takarózzanak a gyerekkel azok a nagyokos pro-life aktivisták. Nézzék meg komolyan, hogy mi egy gyerek érdeke. Mert nem kívánt gyereknek lenni akkor sem jó, ha utána nem adnak örökbe, nem abuzálnak otthon vagy nem szenvedsz egy állami otthonban.

Az a nő, aki abortusz mellett dönt, megkönnyebbül. Hacsak ti nem presszírozzátok, álszent sutyerákok! Annak a gyereknek úgy jobb. Ezt garantálhatom. És szemben veletek, én tényleg a gyerek érdekét nézem!