Mindenkinek megvan, ahogy a huszon-harmincasok egy idő után 'kikopnak'. A társaság túl fárasztó, a szombat este pihegésre van, inkább nézi, mit szán neki aznap a tévé, de kimozdulni jajnemár. (Tudom, te választékos otthonülő vagy, és igényesen letöltött filmeket nézel. Értem.)
Ha felhívsz valakit és aznap estére javasolsz valamit, az ég szerelmére, nem ismerheti be, hogy ráér! Mert az azt jelentené, hogy...ráér. Két-három hétre előre kapsz időpontot - és menet közben azt is lemondja, vagy átteszi inkább délután fél ötre, hogy fél hatkor indulhasson haza. Egyszer valakit megkérdeztem, hogy a ma miért nem jó, mire elgondolkodott, majd elröhögte magát, hogy így kimondva már nagyon hülyén hangzik, de tulajdonképpen eltervezte, hogy aznap fog porszívózni.
Ez az állapot gyakran egybeesik a becsajozás/bepasizással.
Mire lehet ebből következtetni?
1) Eddig sem akart társaságba járni, nyűg voltunk neki. A fáradságos párkeresést befejezve többé nem teszi ki magát ennek a tortúrának.
2) Ha megvan a nő/férfi a spájzban, van tanúja annak, hogy létezik, így nem kell többé bizonyítania. Valaki mindig látja. Visszaigazolja a létezését. Nincs szükség másokra.
3) Nincs benne rosszindulat, egyszerűs evolúciós ok van mögötte: Eddig tartott a tájmofmájlájf.
Átlag humanoid ugyanis csak párzás idején érdekes és csak akkor ad magára. Olyankor még akár ún. spontán dolgokra is képes, úgy mint az utca nem megszokott oldalán sétálni haza, felvenni egy kalapot buliba, vagy csak úgy beülni egy moziba. Anélkül, hogy eltervezné! Nem vicc!
Erre mondják idegesítő picsák, hogy "egy kicsit őrült vagyok."
Hát, nagyon kicsit.
Meg hogy szeretnek spontánul élni. Meg hogy tudnak élni.
Tessék mondani, ez már az?
A filmek aránytalanul nagy része is ebben az életszakaszban játszódik. Násztánc idején ugyanis izgalmasabbak az emberek. Amint letudták a pártalálást, hátradőlnek és szokásokkal meg rutinnal akarják kiváltani a gondolkodást és a szembesülést.
A párzási időszak az maga a tájmofmájlájf. Csak még egyszer elő ne forduljon, mert metafizikailag megerőltető. Nyitottnak lenni, mesélni magunkról, nem ráförmedni mindenkire, hogy hagyjon békén. Ennyit már nem lehet elvárni egy humanoidtól.
Ezért van, hogy a szar kapcsolatban is inkább benne maradnak. Erre még egyszer nem lennének képesek.
A párzási időszakban átlag humanoid igazán nagy erőfeszítésekre is képes, csoda hogy utána be akarja magát jogilag biztosítani? Képes akár szerenádot is adni vagy a násztánc egyéb formáit eljárni, de csak ha cserébe megígérik neki, hogy amit azzal szerzett, azt többé nem veszítheti el. (A polc, amiről nem lehet leesni.) Ezért van, hogy lusta természete ellenére egy darabig ad magára, próbál szórakoztató lenni, de igazából meg van sértődve, hogy neki ezt miért kell. És aggódik, hogy még sokáig kell.
A párzási időszak ugyanis nagyon megerőltető számára és alig várja, hogy véget érjen és visszaalakuljon önmagává. Sosem úgy képzelte el az életét, hogy majd minden nap ad magára, a hajára és a viselkedésére, mosolyog idegenekre, barátságosan viselkedik.
Persze eltelhet némi átmeneti idő, mert a látszatra a humanoid mindig nagyon ügyel - ha már egy egész hónapja együtt vagytok de te épp tegnap voltál fodrásznál, ma meg mész ki a Szigetre, az még nem jelent semmit.
Összebútoroz
Jut eszembe, rájöttem, miért költöznek össze az emberek (már a spóroláson kívül. Azért, hogy ha már nincs szex, akkor is párnak számítsanak. Bizony. (Házasság meg azért kell, hogy akkor is követelőzhess, mikor már utáljátok egymást.)
Mert az ugye nem a szabály, hanem a kivétel, hogy valaki még évek múltán is érdekes legyen. Számonkérni az élénk szexuális életet 5 év után kábé olyan, mint lebaszni mindenkit, aki nem rendelkezik Mozart tehetségével. Van olyan, de nagyon ritka.
Csajozás
Ezekből persze az is következik, hogy ezek az arcok kimozdulni kizárólag párkeresés céljából szoktak. (A barátokkal való sokat emlegetett sörözés az ilyennek már nem is annyira izgis, ha végre bezsákolta a nemzőtársat.) És az ilyen véglények feltételezik is, hogy más is csak azért lehet kinn. Ezért is van, hogy barátot egy bizonyos kor fölött már nem lehet szerezni. A nyitottság, a barátok keresésének kora lezárul, mielőtt észrevennéd, csak mert akkora fasszá változunk, hogy már mindenkire gyanakszunk.
A szórakozóhelyen az egyetlen legitim oka egy beszélgetésnek, hogy minél hamarabb tisztázzátok, lesz-e ebből szex/kapcsolat. Azonos neművel érintkezni - ki hallott már olyanról? Csak barátkozni? Buzi-e vagy? Netán ovis?
Na, az ilyenek miatt egy kicsivel kiábrándítóbb a világ.
Elképzelés nélkül a húspiacon
Jut eszembe, mégis miért csodálkozunk, hogy a párkapcsolatok nagy része kínszenvedés? (Még az is, amiket fogcsikorgatva egyben tartanak a felek.) Keményen dolgozunk rajta. Ha ugyanis lövésünk nincs, kit akarunk, nincs okunk meglepődni, ha nem azt kapjuk.
Egy kommunikációs zsákutca az egész csajozás-biznisz.
Belép Minta József a szórakozóhelyre. Mivel lövése nincs, milyen ember ő, vagy ki ő, így nem tudja, mi a portéka, amit árul. Mégis egész este azt fogja csinálni. Mint egy kereskedő, akinek zsákbamacska a terméke. Ő maga sem tudja, mi van a dobozban.
Annyiban durvább ez, mint egy kereskedelmi tranzakció, hogy a reklamálási lehetőség be van építve. Ott leszel, amikor kipróbálják a portékádat, ugyebár.
Szóval nem tudod, mit árulsz, de járkálsz körbe, dinnye a hónod alatt, ahogy azt kell.
De a portékádon kívül még azt sem tudod, mit szeretnél venni. Hiszen sosem gondoltad végig, mit akarsz. Nem tudod, milyen emberrel szeretnél együtt lenni, mert akkor lehet, hogy nem ott keresnéd. Lehet, hogy könyvmolyról álmodozol, ez esetben a Szabó Ervin a te helyed. Vagy sportost szeretnél, és tán teniszezni kéne. Vagy örökösnőt, celebet, és mennél inkább lovaspólózni.
De te a szórakozóhelyen vagy, mert ott van zaj és az alkoholtól remélhetőleg mindenkinek romlik az ítélőképessége. Plusz a zabszem is lehet, hogy kicsúszik egy idő útán.
Végül tulajdonképpen azt viszed haza, ami fennakad a hálón. Aki először válaszol, összejön. Aztán majd próbálgatjátok, lehet-e együtt. Miközben persze a hölgy is ugyanúgy nem tudja, ki ő és mit akar. Ügyesek vagytok.