A Facebook IPO előtt sokan agyalnak, hogy vajon megéri-e beszállni, vagy az első hype után nagyon rossz lesz mindenkinek, aki befektetett egy P/E alapján súlyosan túlértékelt cégbe. Ők mind félreértik a helyzetet.

Vállalati életciklus

Felmerül a kérdés, hogy van-e még a FB-nak hová nőni. Jelenleg úgy 9 dollárt akaszt le minden értékesebb, fejlett világ-beli júzerről egy évben. Ha mondjuk jövőre 13.5 lenne ez az összeg, akkor 50% lenne az emelkedés, de ha 2014-ben megint "csak" 4.5 dollárt adna hozzá, az már csak 25%-os növekedést jelentene. Vagyis nincs már hová nőni olyan tempóban, hogy a P/E a szokásos úton behozza magát. (Erre mondják, hogy 100 év kéne, hogy jelen tempóval behozza az árát.)

Aggódnak továbbá, hogy a FB a vállalati életciklusnak elérkezett egy olyan pontjára, amikor már ő sem tud hová nőni, ellenben van sok alkalmazottja, azoknak pedig igényeik vannak, már azt megelőzően is, hogy nagy részük papír-milliomos lenne az IPO után.

Ott vannak ezen túl Zuckerberg legendásan hirtelen döntései. Ha ő nem képes felnőni a feladathoz, hogy minden részvényesnek tartozik a további töretlen növekedéssel és a kreatív csapongásnak vége, akkor a részvényesek retteghetnek. Ők hozamot akarnak, nem részt venni életük nagy kreatív kalandjában.

Aztán ott vannak a versenytársak. Egy vállalat, ha sikeres, azonnal kihívja maga ellen az utánzókat és a nemzeti epigonokat. Persze nem az IWIW a nagy gond, hanem a kínai és orosz FB-megfelelők, amelyek ráadásul állami támogatást is élveznek. Nem véletlenül. 

A FB nem azért értékes, mert piaci cégként jól targetálja a hirdetéseit. És nem a hirdetési bevételekből lesz sok pénze.

Minden vállalat ellustul egy idő után, a ciklus ezen pontján pedig nehéz új lendületet szerezni. Felzabálják a versenytársak vagy az érdektelenség, nem nőhet tovább, hacsak...

Állami támogatást szerez

Ha egy cég életben maradásához érdeke fűződik az államnak, vagy legalább egy oligarchának, az állam vígan csenget. Ha mondjuk sok embert foglalkoztat, az elég érv arra, hogy minden gazdasági racionalitással szembemenve adófizetői pénzen konzerváljuk. Adhatunk neki monopóliumot. Vagy csak simán pénzt.

Nem kell azt az extra 4.5 dollárt a júzerektől összeszedni, bedobja az állam. Cserébe mit ad a FB? Ugye, most nem komolyan kérdezitek. Hát azokat az adatokat, amiket még az adóhivatal sem tud rólad.

A FB és a Google nem fiatal, hipster, politikai szüzek már. Hüvelykujj-szabály, hogy amikor egy cég már a kínai állammal alkudozik, hogy mit ad cserébe, ha bejuthat a piacára, akkor az régen nem hamvas lelkű kaliforniai suhanc. A Google esetében meg épp most született bírósági döntés, hogy nem köteles megmondani, hogy kapcsolatban állt-e és hogyan az amerikai nemzetbiztonsággal (NSA), mert az nemzetbiztonsági titok. Jó reggelt!

Ha valahol egy szaftos adatbázis van szépen összegyűjtve, az nem csak a hekkerek figyelmét kelti fel. (Tudom, neked nincs titkolnivalód.) Egy csomú júzernek már most sem okoz különösebb fejtörést, hogy beszkennelje-e a személyijét vagy az útlevelét, valahányszor a felsőbbrendű FB-alkalmazottaknak gyanúja támad, hogy esetleg nem is az az igazi neve. Hogy is lenne, elvonási tünetei vannak, mert nem láthatja, mi történik az avatarjával. Remegő kézzel rohan keresni egy szkennert. (Hahó, ez magáncég! Még.) És persze nem valódi névvel, horriblie dicut becenévvel nehogymár bejelentkezzél! Hát nem vagy te egyenes, böcsületes magyarember vagy mi? 

Az államnak nagy kincs egy FB. És nem csak mert annyi adatot szed be az emberekről, amennyit az állam sosem tudna. Szimpla cost-cutting.  

CIA's 'Facebook' Program Dramatically Cut Agency's Costs*

Beszédes jelek: California, a legendásan eladósodott amerikai állam már alig várja az IPO utáni adóbevételt, az egyik FB-tulaj pedig már le is mondott amerikai állampolgárságáról, csak hogy ne kelljen ott adózni.

De hogyan lesz ez közmű?

Nem, nem gondolom, hogy a titkosszolgálati adatgyűjtés az egyetlen funkció. Ettől még nem lenne sokkal beljebb a FB - vagyis nincs sokkal beljebb. Ez old news. Már megtörtént.

Ami viszont kihúzhatja a szarból, az az, ha közműcéggé alakul. Hivatalosan is joga lesz 'authorized account'-okat létrehozni, mint a Twitternek, amiben garantálják, hogy te vagy az, kábé, mint az ügyfélkapun.

Eleinte könnyebb lesz vele az ügyintézés, utána meg lehetetlen nélküle. (Mint ahogy letilthatod a cookie-t, de akkor a website sem üzemel.)

És ha röpke 1 éve múlva valaki azért veri az asztalt, mert neki nincs FB accountja és mégis szeretne autót átíratni, ti magatok fogjátok kiröhögni, hogy mit kekeckedik, tán csak nincs valami rejtegetnivalója? Beindul a buta birkák peer-pressure akciója és én leszek a hülye, amiért nem adtam magamtól a családi fotóimat meg hozzá a mindenkori GPS-koordinátáimat a telómról.

Opt-out

A Big Data - amiről itt most szó van - annyira az érdeklődés középpontjában van, hogy a McKinsey már egy éve megírta, hogyan használják ki a cégek, de a WEF 2012-es jelentése is ezt feszegeti - csak immár állami fennhangokkal. (Bocsánat. A harmadik világ felzárkóztatásához szeretnék használni. Meg járványok megfékezésére. A mi érdekünkben. Én kérek elnézést.)

A kulcsszó pedig az opt-out. Vagyis hogy amikor egy új, általad sosem hallott funkció rátelepszik teszemazt a FB-ra, akkor alapértelmezésként hozzáférést kap mindenhez. Ha valamiért később rájössz, hogy az az alkalmazás ott van, megpróbálhatod megkeresni a privacy beállítások között, sok szerencsét.

A World Economic Forum-jelentés külön kiemeli, hogy ezt kell alkalmazni. Ez fenntartja a választás szabadságának látszatát, mégis mindenhez hozzádfér addig, míg valamiért el nem kezd zavarni és ki nem iktatod (ha tudod). Nesze neked nudge. Manapság elég az alapértelmezést megbütykölni.

Ja, és az is felkerül a listára, ami maga mondjuk opt-outolt, vagy épp nincs is fenn, de egy kedves spanja címlistájából kilopták az adatait. Just in case.

Vagy itt ez az eset, amikor egy app (Grils Around Me) csak összerakta a Foursquare és FB-accountodat és megmondta a júzerek, melyik szórakozóhelyen milyen csajok vannak és megmutizta a FB-accountjukat. Nem kellett külön beleegyezniük. Képzeld el, hogy ülsz a pultnál, odamegy egy jóképű idegen és azt állítja, egy suliba jártatok. Még az anyukád nevét is tudja. (A botrány után a FB törölte az app hozzáférését, de gondolj bele, éppen ez a Foursquare és a FB pontos funkciója. Csak a konkurrenciát irtották, nem minket védtek.)

PALO ALTO, CA—All 1,472 employees of Facebook, Inc. reportedly burst out in uncontrollable laughter Wednesday following Albuquerque resident Jason Herrick's attempts to protect his personal information from exploitation on the social-networking site. "Look, he's clicking 'Friends Only' for his e-mail address. Like that's going to make a difference!" howled infrastructure manager Evan Hollingsworth, tears streaming down his face, to several of his doubled-over coworkers. "Oh, sure, by all means, Jason, 'delete' that photo. Man, this is so rich." According to internal sources, the entire staff of Facebook was left gasping for air minutes later when the "hilarious" Herrick believed he had actually blocked third-party ads.

(Még egy álhír)

Információs buborék

Már most mindenhez hozzáférést adsz az app-oknak, amiket letöltesz. Alig várod, h települjön, mert szeretnél már Angry Bird-öt játszani, mit olvasgatod te a take it or leave it nyilatkozatot, mely szerint az app megkapja a címlistádat, és küldhet teszemazt sms-t, plusz fényképezhet a telefonod kamerájával és persze félóránként hazaküldi a GPS-koordinátáidat.

Segít neked, hogy csak a téged érintő reklámok érhessenek el. Melengeti a szívedet? Akkor gondolj arra a kijelzőre, amit Londonban állítottak fel, amely felismeri, hogy férfi vagy nő áll előtte és csak nőknek mutatja meg a reklámot.

Vagy gondolj arra a TED-előadásra, amelyben kifejtették, hogy ahelyett, hogy kitágítaná a horizontodat, az internet jelenleg mindent megtesz azért, hogy csak olyasmik bukkanjanak fel a szemed előtt, "amik amúgy is érdekelhetnek". Nem csak hirdetés. Ha egyszer rákerestél a prosztata szóra a guglin, a géped hetekig csak potencianüvelőket fog neked hirdetni, már megszoktuk. De a tartalmakat is csoportosíthatják aszerint például a hírszájtok, hogy mit szoktál olvasni amúgy. Olyan tempóban szűkülsz be, hogy nem is veszed észre. Már egy felesleges szalagcím sem ér el hozzád, ami az algoritmus szerint téged úgysem érdekel.

Próbáld ki. Menj fel a spotify-ra és tegyél be egy zenét. Nézd meg mit ajánl. Ezt hívják információs buboréknak. Az intellektuális langymeleg, ami többé semmire nem stimulál, mindenben megerősít.

A benned lévő gyerekre apellál, akit a rutin és az ismétlődés nyugtat meg és akinek ez adja a biztonságérzetet. Vagy ha te elég felnőtt (vagy nyitott) vagy ahhoz, hogy köszönöd, de nem kérsz belőle, az app benned lévő szülőhöz kezd beszélni, és azt ígéri, hogy a gyerekedről küld jelentést. Azt már nem mered elutasítani, ugye?

Miért áll olyan közel az emberi természethez a Facebook?

Hát mert olyan, mint mi. Segít létrehozni egy virtuális ént, amit könnyebb formázgatni, mint önmagunkat, amiről azt sem tudjuk, hol van és mit kéne kezdeni vele.

Mert a finoman polírozott virtuális énünket ezután meg tudjuk mutatni másoknak. Mert csak akkor érezzük úgy, hogy létezünk, ha mások látnak minket.

És mások véleményéből vonjuk le a saját értékünket - mert arra tanítottak minket, hogy a saját önértékelésünk nem megbízható. (Meg különben is, ki az az én?) Mert Tükrök vagyunk egymás számára - tisztelet a kivételnek. (A.k.a. echo chamber)

Amit a másik ember véleményének tükrében látsz, az nem tartalom, csupán reflexió. Egy Tükörtől nem meglepő tehát, ha nem érti meg, hogy más embereknek van valamiféle tartalmuk, ami akkor is létezik, amikor senki más nem látja (és nem egy eltitkolt bűn).

Joggal merül fel a kérdés, mit lát egymásban két tükör. Erre ad választ a visszhangszoba-effektus. Mivel egy nagyobb embercsoportban mindig vannak olyanok is, akik rendelkeznek több-kevesebb tartalommal, ezeknek a véleményei folyamatosan járnak körbe az ismétlők és utánozók között - akik persze legtöbbször úgy érzik, hogy nevezett véleményt maguk alkották. (Véleményrovatok olvasóinak ez nem újdonság.)

Ugyanígy van ez a személyiséggel, az egyéniséggel és a trendekkel is. Valakik, valahol mindig léteznek és az ő létük tükröződik a végtelenségig a sok Tükör között, aki maga csak utánzásra képes. Persze a kép egyre jobban torzul, minél többedjére tükrözik a rövidlátó Tükröcskék. Ráadásul egy Tükör nem képes továbbadni valamit, amit ő sem ért. Konkrétan nem is látja. Így egy maréknyi valódi ember tükörmása vándorol körbe a sok Tükörben, egyre torzabban, félreértettebben.

A Tükrök számára az imázs az ő lényük. Ha változtatni akarnak, nem magukhoz nyúlnak, hanem a Tükörben látható avatarjukat igazgatják. A mindennapi életben az ilyen él a FB-accountján keresztül, és semmi gátlás nam akadályozza abban, hogy ellopjon valamit, vagy a szoba közepére szarjon, feltéve, hogy még az esélye sincs meg annak, hogy valaki megtudja. Mert neki az számít, amikor visszanézi önmagát mások véleményében.

Az ilyenek néznek elgondolkodó arccal a távolba egy olyan Coelho-idézetet olvasva, hogy teszemazt: 

"Az vagy, aminek mások látnak."

vagy hogy

"Azért születtünk, hogy egymás életének tanúi legyünk."

 

 

Mirrorworlds

Megjegyzem Zuckerberg nem egy vízsöneri. Nem hiszem, hogy a kifejlett szociális érzékenysége miatt érzett rá arra, mennyire szeretnek az emberek sütkérezni egymás véleményében, mennyire szeretnek leskelődni mások életében, hogy lássák, mennyire szánalmasan átlagos az is, és mennyire kiéhezve várják egymástól (egymás virtuális énjétől) a pozitív megerősítést.

Mire Zuckerbergnek eszébe jutott megvalósítani, addigra amerikai egyetemi körökben már bőven cirkulált a Gelernter-manifesztó, amelyik ezt jósolja a világnak. Hogy bárhol előhívható virtuális énünkbe költözünk át, amely az ügyintézést is nagyban megkönnyíti. Ja, és hogy kell a Timeline. A kiadott könyv címe különben Mirrorworlds. (Egy borzasztó anti-utópia, ha engem kérdeztek.)

Persze attól még nem kis feat létrehozni a FB-ot. Csak mondom.

 * (Tudom, hogy az Onion egy álhír-portál.)