Egy csomó félreértés van abból, ha valaminek rossz nevet adunk, mert az emberek a név analíziséből próbálják kikövetkeztetni, hogy mi az.  

A "nőgyűlölő" kifejezést plédául azért nem szeretem, mert az egyszeri kövérákos belegondol, hogy ő gyűlöl-e aktívan - és arra jut, hogy hát ő egészen biztosan nem. Én inkább a "nőhasználó" kifejezést használnám, mert abban ő is tudja, hogy sáros. Csak kimagyarázza.

És mindjárt elmondom azt is, hogy abban a nyomasztó ábrándvilágban, amit a vallásosok erőltetnének, ez a használás bizony kölcsönös.

A feministák egy olyan dologgal gyanúsítják a nőhasználó férfit, amit az nem vesz észre magán.

Mert hát nem gyűlöl ő.

Emlékeztek a levesben a só meséjére? A királylánykát kitagadták, mert azt merte mondani, hogy úgy szereti az apját, mint a levesben a sót (értsd: azért szereti, mert nélkülözhetetlennek tartja). Ha valaki ezzel jönne nekem, én is elküldeném a halálba és egy sótlan leves miatt nem fogadnám vissza.

Mert amit a királylányka mondott, az ugyanaz, mint amit a nőhasználó féfirak éreznek a nők iránt. Hát hiszen szeretik a nőket.

Például mindenáron hozzá akarnak jutni a testükhöz. És akarnak maguknak egyet otthonra. Ha nem szereted a macskákat, nem tartasz egyet otthon, ugye? Hiszen ők nőkkel akarják kibélelni az életüket. Puha mellekkel és meleg puncikkal. Anyaméhekkel, amik kihordják és mellekkel, amik etetik saját második eljövetelüket. Személyzettel, ami meleg ételt varázsol - panasz nélkül. Picike testekkel, amik kötelességtudóan fogyókúráznak, hogy minél kisebb helyet foglaljanak és esztétikai élményt is nyújtanak. Gyengék (vagy annak tettetik magukat), hogy minél kevésbé legyenek fenyegetőek. A szájukat meg csak akkor nyitják ki, ha a dicséretünket zengedezik, az egónkat fényezik, vagy a spermát nyelik hálával.

Ha már másról beszél, mint a mi egónk, akkor az blabla, amit el kell tűrni a punciért. A női véleményt kifigurázod és szükséges, elkerülhetetlen rosszként könyveled el. Eltűröd. De az, hogy eltűröd, az nem annak a jele, hogy te mekkora nőszerető vagy. Épp az ellenkezője. Ha a személyt szeretnéd, akkor nem eltűrni kéne a véleményét.

Ha meg ellenvetése van a beszélő szerszámnak, akkor ingerült lesz a férfiember. Mert nem egy személyt akart, hanem egy olajozottan működő kényelmi tényezőt. És ha az elromlik, akkor ideges. És földhöz vágja. Nem vagy kíváncsi arra, hogy ki ő vagy mit akar. Akkor nem hagzana el olyan a parlamentben, hogy szült volna ötöt, akkor nem verném meg.

Nem legitim, hogy egy használati eszköz akarjon magának valamit. A tulajdonságai közül azokat szereted, amik a te életedet bélelik ki:

A nőhasználó férfi azért szereti a nőt, amiért a jobb kezét: mert örömet okoz neki. Meg amiért a bankszámláját. Vagy az új autóját. Amiért az anyját: mert "hálás" neki a kényelemért és az élvezetekért. Nem sok ember van, aki emberként is szereti az anyját, nem csak a sok munka miatt, amit az beleölt.

Csak hallgassatok meg egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretni szoktak nőkben:

Szerény - Húzza össze kicsire magát.

Low maintenance - Nem kerül sokba.

Karcsú - Nem foglal sok helyet, nem túl erős, nem fenyegető.

Alázatos - Aláveti magát. "Tudja, hol a helye." És az alattam van.

Gyerekszerető - Kihordja és táplálja, a teste és az élete beáldozásával a második eljövetelemet. Hogy nekem már ne kelljen.

Támogató, növeli az önbizalmamat - Masszírozni kell az egómat, mert igazából én sem tudom, jó vagyok-e.

"Szexi" - Azaz basznivaló. Lehetőleg mások is jól látják, mert az a biztos, amit mások is annak tartanak.

Meg csendes, meg kedves, meg mosolyog, meg nevet a hülye poénjaidon. (A nőknél ezt hívják humorérzéknek, nem azt, ha el tud mondani egy viccet.)

Meg persze elnézést kér, amiért túl gyorsan elélvez tőled.

Ja, tudom, te hálás vagy a szolgáltatásért. Bazmeg, ne kelljen hálásnak lenned.

A hála sem szeretet.

Főleg ha olyan dologért vallod hálásnak magad, amit amúgy elvársz. Az még csak nem is hála, hanem buksisimi a nőnek, aki jól végzi a munkáját - és ezt te is tudod. És ezért van, hogy ha nem végzi, akkor agresszív leszel. A hálának nem az agresszió az ellentéte, csak mondom.

Az úgynevezett "nőgyűlölő" társadalomban:

1) a nők is nőgyűlölők - ez nem nemi kérdés.

Ez már konkrét gyűlölet. Az elnyomott valóban gyűlöli a gyengét, így ha egy nő beleegyezik abba, hogy őt használják, mert pont ezt akarta, akkor másokat is bele akar majd kényszeríteni - és aki nem teszi csendben, azt igenis gyűlölni fogja.

2) a férfiak is használva vannak, csak másra.

Az a nő ugyanis, aki magára ölti ezt a tradicionális nemi szerepet, az bizony használja a férfit. Más kérdés, hogy nagyon rosszul jár vele, mert a függés az erősebben agressziót és megvetést vált ki a függő iránt. Így egy férfitól tenni függővé saját magát az egyenes út a családon belüli erőszakhoz. Ha a férfi is "tradicionális", akkor azért. Ha inkább nem lenne családfenntartó, akkor meg azért lesz feszkó.

Legyen a férfi erős és lehessen gondtalanul költekezni a pénzéből. Legyen lojális - hogy másnak ne adjon belőle. Legyen nagy és harcias, stb. Ez bizony férfihasználat. A nőhasználat másik oldala. (Bár kétségkívül kevésbé látványos - pláne azoknak, akik "pont ezt akarták". Mint a nők, akik pont a házban akartak megrohadni.)

A passzív agresszió tehát találkozik az aktívval - ez lenne az a varázslatos csoda, amit az utóbbi párszáz évben az egyház megpróbál egyedül működőképesként felmutatni. (Ahol a működés az a más törzsek túlszaporodása, a háborúzás és az állami eladósodás). A rendszer úgy akar ránkerőltetni egy logikusnak hangzó egyensúlyt, hogy a lakosság egyik fele csak igent mondhat, így a másik fele - nem, nem lesz békésebb. Harciasabb lesz.

Szóval nem mindegy, hogy az a szeretet mit jelent. És a definíciónktól függ az is, hogy mit értünk utálat alatt.

Ha csak a Nagy Magátólértetődő Checklist-nek felel meg a partner, az bizony nem szeretet, csak mekönnyebbülés, hogy találtunk egy kényelmi berendezést az életünkbe. És itt bizony a nők a hülyék, mert ők sokkal nagyobbat szívnak:

Egymás használata a gyűlölet egyensúlyát kelti. Illetve csak a látszatát, mert míg a kövérákosok csak a kényelmük és az egójuk fenntartásához szorulnak a nőikre, addig a nőik konkrétan élhetetlenné teszik magukat és ha még gyerekük is van, akkor anyagilag, a megélhetésükért lesznek kiszolgáltatottak.

Ezért van, hogy a nőhasználat véresebb és erőszakosabb, mint a férfihasználat. Mert aktív eszközökkel lehet csinálni és a nő anyagilag függ. A férfihasználatot passzív agresszióval végzik és a férfit csak a kényelme elvesztésével lehet zsarolni.

Szóval nagyon ritka az igazi nőgyűlölő. Még a kereszténydemokraták se gyűlölik a nőket, pedig ha tehetnék, hatalmas fájdalmat okoznának nekik, tömegesen, állami eszközökkel. Légkalapáccsal végeztetnék rajtuk az abortuszt, de leginkább nem kívánt gyerekeket szoptattatnák velük és beáldoznák őket egy fogamzásgátló nélküli világban a törzs-utánpótlás biztosítására. Meg háztartási ingyenszolgának. De nem utálják a nőket. Tényleg.

 Ez a poszt olvasói kérdésre (provokációra) íródott. Ha kérdésed (provokációd) van, bátran fogadj örökbe egy posztot te is