Vegyünk egy bűnt.

Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem nyaltál be elég mélyen a roppant sértődékeny istenkének, ami ugye akárhogy is nézzük, victimless crime.)

Na szóval vegyünk egy Geciséget. Olyan tettet, amit szándékosan követsz el, rosszindulatból, nincs mentséged rá és van áldozata. Nincs "És-ha-azért-csináltam-mert?", nincs morális szürkezóna, nincs kifogás. Direkt nem mondok példát, mert akkor minden valamirevaló magyar elkezd a kiskapukon rugózni. Szóval példa nincs. Geciség van.

Szerény számításaim szerint öt okból lehet Geciséget NEM elkövetni:

1. Van ugye, amikor azért nem csinálod, mert megkötözték a kezed

Ha nem döntök úgy, hogy jó leszek, hanem nem volt más választásom, az ugye nem erkölcsösség. Az csak így esett.

2. Mert félsz a büntetéstől

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben semmi erkölcsös nincs. Ez az összes véglény közül a legprimitívebb, akik miatt rendőrséget kell fenntartani.

A külső büntető-intézményre bízni, hogy sakkban tartson minket az nem más, mint az erkölcs outsourcingja. Minél több szabály létezik, annál kevesebb területen bízzák az egyénre, hogy döntsön - következésképpen elterjed benne az a benyomás, hogy ami nem tilos (büntetés kilátásba helyezve), az szabad.

A kiskapus magyar gondolkodásra sokan szoktak panaszkodni, hát itt van. Már az sem elég, ha valami tilos - ha nincs mellette büntetési tétel és egy erőszakszervezet, amelyik be is hajtja, akkor a polgár a füle botját sem mozdítja.

3. Amikor nem akarod, hogy kiderüljön - AKINEK LÁTSZOL

Vagyis büntetés nem feltétlenül van, de nem akarod, hogy mindenki tudja rólad, hogy nevezett Geciséget valaki kárára te bizony elkövetted.

4. Te nem akarsz úgy cseledkedni - AMIT TESZEL

Morális fenntartásod van, ezért bár nevezett Geciségből hasznod származna, mégsem teszed meg.

Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy akkor sem teszed meg, ha amúgy nem áll fenn a lebukás veszélye.

5. Nem akarsz olyan ember lenni, aki ilyesmit tesz - AKI VAGY

Tudom, sokan már egy ponttal korábban elvesztettek engem. De higgyétek el, az utóbbi számít. Ez ugyanis az erkölcs. Az összes többi csak pótlék.

Integritás

Az integritás lehet sokféleképpen értelmezni. Lényegében arról van szó, hogy valakinél egybeesik az, aminek látszik, azzal, amit tesz és végül azzal, aki ő maga.

Mert a három dolog még véletlenül sem esik egybe.

Echo chambers

Azok, akik csak azért nem követnek el valamit, mert mit gondolnak róluk mások, azok egy igen nagy létszámú fajhoz tartoznak. Olyan nagy létszámú az a faj, hogy tulajdonképpen azt hiszik, hogy csak ők léteznek (meg talán még a büntetéstől rettegők). Azt el sem tudják képzelni, hogy valaki egyszerűen saját döntsésből erkölcsös. Azt meg pláne nem, hogy meg sem fordult a fejében fenn említett Geciség.

Ezeket mostantól Tükröknek fogom nevezni.

Amit a tükörben látsz, az nem tartalom, csupán reflexió. Egy Tükörtől nem meglepő tehát, ha nem érti meg, hogy más embereknek van valamiféle tartalmuk, ami akkor is létezik, amikor senki más nem látja (és nem egy eltitkolt bűn).

Joggal merül fel a kérdés, mit lát egymásban két tükör. Erre ad választ a visszhangszoba-effektus. Mivel egy nagyobb embercsoportban mindig vannak olyanok is, akik rendelkeznek több-kevesebb tartalommal, ezeknek a véleményei folyamatosan járnak körbe az ismétlők és utánozók között - akik persze legtöbbször úgy érzik, hogy nevezett véleményt maguk alkották. (Véleményrovatok olvasóinak ez nem újdonság.)

Ugyanígy van ez a személyiséggel, az egyéniséggel és a trendekkel is. Valakik, valahol mindig léteznek és az ő letük tükröződik a végtelenségig a sok Tükör között, aki maga csak utánzásra képes. Persze a kép egyre jobban torzul, minél többedjére tükrözik a rövidlátó Tükröcskék. Ráadásul egy Tükör nem képes továbbadni valamit, amit ő sem ért. Konkrétan nem is látja. Így egy maréknyi valódi ember tükörmása vándorol körbe a sok Tükörben, egyre torzabban, félreértettebben.

Na, ez látszik, ha egy Tükörbe nézel.

És miért hozom ezt fel?

Imázs

A Tükrök számára az imázs az ő lényük. Ha változtatni akarnak, nem magukhoz nyúlnak, hanem a Tükörben látható avatarjukat igazgatják. A mindennapi életben az ilyen él a FB-accountján keresztül, és semmi gátlás nam akadályozza abban, hogy ellopjon valamit, vagy a szoba közepére szarjon, feltéve, hogy még az esélye sincs meg annak, hogy valaki megtudja. Mert neki az számít, amikor visszanézi önmagát mások véleményében.

A fenti kategóriák közül a 3-asról van szó. Ez nem erkölcs - érstelemszerűen. Ez csak az erkölcs látszata. A képmutatás melegágya.

Az ilyenek néznek elgondolkodó arccal a távolba egy olyan Coelho-idézetet olvasva, hogy teszemazt: 

Az vagy, aminek mások látnak.

vagy hogy

Azért születtünk, hogy egymás életének tanúi legyünk.

Ezek korántsem ártalmatlan abszurditások.

Különben meg egy tanárom gondolata jut eszembe, aki elmesélte, hogy a buta rabot egy börtönben úgy lehet büntetni, hogy magánzárkába teszed. Az intelligens meg pont arra vágyik. (Ez úgy jött fel, hogy nekem nagyon tetszett az a rész, ahol a Pokolbéli víg napjaimbanl Faludy ecsetelte, hogy a recski kényszermunkatáborban úgy élték túl, hogy munka közben fejből idéztek verseket a többieknek, vagy fejben verseket írt.)

Ha valaki egy üres szobában, ahol senki nem látja, úgy érzi, hogy ő nem is létezik, attól én félek. Vagy azoktól, akik kiröhögik a ne lépj a fűre táblát, mondván: Miért, akkor mit csinálnak velem? Nincs itt senki.

És ez különben igen drága társadalmilag is, mert minden paraszt mellé rendőrt vagy legalábbis egy tanút kell állítani, hogy viselkedjen. Az ilyenekre hivatkozik minden rendpárti is.

Most akkor milyen az ember?

Elsőre úgy tűnik, hogy a jó szabályokhoz tudni kéne, hogy milyen is az ember. De egy ovis is megmondja, hogy mindegyik másféle. Vagyis a szabályozásnál nem az a felelősség, hogy kire írod a szabályt, hanem hogy mire ösztönöz.

Nem tudom, milyenek a számarányok a társadalomban, de kurvára nem is számít. A szabályalkotóknak egy rohadt nagy felelőssége van: hogy milyen emberre optimalizálják a szabályokat. Az 1-2-es véglényekre, a 3-as Tükrökre vagy a morális felnőttekre. Mert ez egyben az ösztönzőket is meghatározza. Ahogy bánunk valakivel, előbb-utóbb olyan is lesz. Ha adókerülő kiskapuzóként állunk hozzá, azzá is lesz. (Főleg ha a bevallott jövedelme 110%-ában határozzuk meg az adót.)

Nehezíti a pályát, hogy a lejtő csak lefelé csúszós. Vagyis ha nem bízunk meg valakiben, azzal megbízhatatlanná tudjuk tenni, de ha megbízunk benne, akkor nem kezd el azonnal kiegyenesedve járni. Ha adókerülőként ezerszáz nyomtatvánnyal és tucatnyi adórendőrrel basztatjuk, akkor adóelkerülővé válik, de ha utána felnőtt emberekre írt szabályrendszert hozunk létre, valamiért nem fog azonnal előbújni.

Nem statisztikai adatok vagyunk és a statisztikai gyakoriság sosem fog egyedi determinizmussá alakulni, mindegy mennyire áhítozunk egy jó kis kifogásra, hogy miért vagyunk ilyenek vagy olyanok. Átalakulni csak egyénileg lehet, belső meggyőződésből. Bár való igaz, hogy a magatartást bunkósbottal és társadalmi rosszallással is lehet, kívülről manipulálni. De az nem teremt olyan embert, akivel kedvem lenne meginni egy sört. Legalábbis nem az első generációban. Én olyan emberrel sörözök szívesen, akinek eszébe sem jut, vagy csak mint elméleti érdekesség, hogy elkövesse a fent nevezett Geciséget. vagyis el meri képzelni, de meg sem fordul a fejében, hogy meg is csinálná.

Törvénybe foglalni, hogy mindenkinek magán kell hordoznia az erkölcsösség külső tüneteit (és rendőrt állítani mellé) elsőre jó ötletnek tűnhet, de vegyük észre, hogy messze nem ez az ideális megoldás. Ez olyan, mintha egy égési sérülést púderrel próbálnánk kezelni. ha nem látszik, az erkölcs-nélküliség még az marad és ha egyszer nem lesz rendőr, aki megálítsa, megint elő fog bújni.

Ezért nem vagyok attól sem meghatva, hogy egyesek azt hozzák fel a vallás mellett, hogy milyen szépen pacifikál embereket. Ez azért sántít, mert a vallás olyan, mint az alkohol. Kihozza belőled, ami amúgy is ott van. A segítőkész emberekből a segítőkészséget, a képmutató gecikből meg az inkvizíciót. Akiket meg csak társadalmilag neutrális viselkedésre vesz rá, azok csak félelemből teszik, félni meg mástól is lehet. Emiatt nem kell fenntartani egy egész logikai buborékot, ami lépten-nyomon tönkretesz valamit, csak mert a filozófiája gyökere egy ordas nagy "CSAK, mert Ő azt mondta!"