A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Tartós, hosszú távú elköteleződés egynél több emberrel.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak.

Látod, mennyi döntés? Látod, mennyi egyeztetés meg őszinteség? Szemben a one-size-fit-all track-kel, amit mind erőltettek, amire az egész párkapcsolat-iparág és marketing épül, a poliamória egy nagy sor felismerésen alapszik.

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és kommunikációt követel meg.

Kép: HuffPost

Leggyakrabban úgy kezdődik, hogy egy pár, akik nagyon jól kijönnek, de a kapcsolat kihűlt, úgy dönt, hogy valamerre nyitni kell. Mert szeretik egymást, nem is 90 évesek, hogy ne kívánnák a szexet vagy a hódítást, csak már nem egymástól. Ismerős?

Az első szint, amire egy ilyen pár vetmedik, az a nyitott kapcsolat.

Vagy a másik elől titkolva, vagy tudtával és beleegyezésével, de mindenki elkezd kifelé is kalandozni. Már ez is rengeteg kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy akkor mi is az, ami összetart? Mi a szeretet? Mi a szerelem? Miben különbözik a szexuális vonzalomtól, és mi a teendő, ha esnek egybe?

Ezeket a kérdéseket jobb lenne, ha a hagyományos kapcsolatban élők is meg tudnák válaszolni, de sajnos leggyakrabban nem ez a helyzet. Ha firtatják is a dolgot, csak azon vitatkoznak, hogy mi a "helyes" válasz, vagyis mi a társadalmilag elvárt viselkedés. Nem tudják, hogy ők hogyan is szeretnék. És nem tudják, hogy nem tudják.

A poliamória ennél egy lépéssel tovább megy. Nem szemérmeskedik és degradálja az új szexuális partnert, nem akarja azzal megalázni, hogy ő másodrendű és rejtegetni kell, hanem beemeli a kapcsolatba. (UPDATE: Jogos a kritika. Létezik olyan is, amikor már eleve három vagy több ember között jön létre kapcsolat, de az érzékeltetéshez azt hiszem hatékonyabb, ha onnan kezdem a mesét, ahol mind voltunk már.)

A poliamória azt sem mondja meg, hogy kiből hány van együtt. A legsokfélébb kapcsolati kategória. Sem a szereplők száma, se neme, se szexuális orientációja nincs kőbe vésve. Se az, hogy együtt élnek-e, se az, hogy együtt alszanak-e, se az hogy mindenki mindenkivel teszi-e.

Mi nem poliamória?

A gyengébbek kedvéért: a poliamória nem poligámia, nem hárem, nem swinger, és nem az, amikor valaki kipróbálja hármasban a szexet.

A poliamóra nem a fundamentalista, háremes többnejűség.

Már csak azért sem, mert a poliamóriában  lehet több a férfi, mint nő. És mindenki azzal alszik, amikor akar. Akár azonos neművel is.

Különben is, a mai (szerintem totálisan belénknevelt) szexuális étvágy-diszparitás szerint épphogy egy nő tudna használni több férfit, nem fordítva. A hárem gyakorlatilag az összes férfi számára csak a "sokat akar a szarka" kategóriája. A legtöbb valójában egy nőt is alig tud kielégíteni. Mondjuk nem is akar, azért a hárem.

A hárem csak annak való, aki már letett arról, hogy valaha nőt kielégít.

A poliamória nem jelenti továbbá azt, amikor alfamacsó ráerőlteti akaratgyenge szőkenőjére, hogy vegyenek be még valakit a szexbe. Ez többnyire azon alapszik, hogy a macsó tudja, hogy a több nő nagyobb presztízs - ellent-nem-mondásra nevelt barátnője meg nem  mer nemet mondani, mert kapcsolatfüggő.

Ez gyakori eset, de NEM poliamória. Csak sima szexizmus és a szokásos, ellent-nem-mondáson alapuló, hétköznapi, párkapcsolati erőszak, ugyanúgy, mint mondjuk a kierőszakolt anál, meg a "becsúszott" terhesség.

Ugyanolyan selejt-viselkedés mindkettőtök részéről, mint amikor az orált erőltette a béna pasid, pedig még hagyományos orgazmust sem tudott okozni. Te meg nem álltál ellent, mert "meg akartad fogni". Meg mint az anál, amit mostanában sujkolnak a magazinok, amikor a "popsidról" beszélnek és hogy "a párod" "análisan kényeztet". Szómágiától remélhetőleg jobban tágulsz.

Na, ennél csak annyival rosszabb, amikor behoz még egy nőt, hogy azt már nem tudod titokban tartani, hiába a hálószobában zajlik. Még a végén anyád is megtudja, és az rosszabb, mint a privát megaláztatás.

Igen, vannak olyanok, akiknek bejön az anál, és akiknek bejön az édeshármas is. De ha te nem vagy köztük, csak hagyod magad, akkor sajnállak. Amit te csinálsz az nem poliamória.

Csak szólok.

Szintén nem poliamória a swingerezés, ami szexuális partnerekről szól, nem tartalmaz érzelmeket.

Önismeret és kommunikáció

A poliamória a párkapcsolatban olyan, mint az orgia a szexben: az egész tevékenység dekonstrukcióját kívánja meg, amiből aztán újra összerakod, mi neked a fontos és mit hagysz inkább ki. És lehet, hogy utána úgy döntesz, hogy ez neked nem kell, de jobban fogod tudni, hogy akkor mégis mi kell és miért.

A poliamória leggyakrabban úgy kezdődik, hogy egy összeszokott pár továbbra is szereti egymást, de belátja, hogy ez kevés. Ha mindkettő nyitott rá, keresnek egy harmadik felet, aki mindenkinek bejön és akinek mindenki bejön. Igen, nagyon sok feltételnek kell teljesülni. És ami még fontosabb, senki nem engedheti meg magának, hogy ne tudja, pontosan mit akar és mit vár el - mert akkor úgy fogja érezni, hogy beleerőszakolták valamibe.

Iszonyú fontos a kommunikáció és a belátás. Kölcsönös kommunikáció és kölcsönös belátás. És kölcsönös tolerancia és rugalmasság. Ha valami fontos a másiknak (másik kettőnek), nekem meg nincs is annyira ellenemre, kipróbálom. Ha nem tetszik, akkor továbbra sem. De ha tetszik, érdemes beismernem, hogy előítéletem téves volt - és nem zsugorodik össze a férfiasságom.

Ehhez baromira fel kell nőni.

Miért érdekes?

Felőlem mindenki azt csinál, amit akar, olyan és annyi emberrel, ahányhoz kedve szottyan. (Amíg ezzel  mindegyik egyetért.) De az biztos, hogy aki legalább egyszer kipróbál egy nem hagyományos, fiú-lány kapcsolatot, az kénytelen sokat tanulni magáról és a kommunikációról és ez egy szinttel magasabbra emeli a párkapcsolatai minőségét. Kevesebb sunnyogás, kevesebb passzív-agresszió, kevesebb önelnyomás, kevesebb elvárás, hogy a másik olvassa a gondolataidat. Több kommunikáció és kíváncsiság, na meg ön-ismeret.

Ha nincs kedved hozzá - mert miért is lenne, akkor is érdemes végiggondolni, mit tartanál fontosnak egy többszereplős kapcsolatban.

Mit tartalmaz a lojalitás, amit elvársz és amit kínálni akarsz?

Hol vannak a pénzmegosztásban a határaid?

Mi is igazából a féltékenység?

Mit vársz el a szexben és mit vársz el csak azért, mert el kell várnod - de alapvetően el tudnád engedni, ha attól a másik boldog?

Fontos-e neked, hogy a másik boldog legyen? Vagy csak addig fontos, míg a te társaságodtól az, ha meg már nem, az az ő hibája és nyugodtan szenvedjen összezárva veled?

Tényleg szeretnél a büntetése lenni? Hogy veled sújtsa a társadalom, amiért vannak még vágyai? Ha megunta a fejedet, akkor meg is érdemli? Ha meguntad, akkor megérdemled?

A következő poszt arról szól, mi mindent lehet tanulni nem hagyományos párkapcsolatokból. Igazából ezt az egészet azért írtam ide, hogy ne kelljen ezzel kezdeni a következőt.

NB:

A gyengébbek kedvéért mondom, nem azt mondtam, hogy tessék azonnal poliamóriába tömörülni. Azt sem, hogy az mindenkinek való. Aki ezen fogja verni magát, azt kimoderálom a picsába. Unom már a hivatásos erkölcsi acsarkodókat.

Ja, és én ugyan nem beszéltem gyerekről, de ti fogtok, úgyhogy:

Tudom, tudom, minden gyerek fundamentalista és sosem bírná ki, hogy kettőnél több felnőtt szeresse és osztozzon a nevelésével járó terheken. Egy gyerek bármikor kibírja, ha hagyományos papa-mama kapcsolatban az apja veri az anyja meg hibáztatja, beleszokik az aktív és passzív erőszakba, de azt sosem bírná ki, hogy ne papa-mama konstrukcióban nőjön fel, ahol kevesebb a feszkó, mert mindenki őszinte és ahol mindenki végiggondolta, hogy kell-e ez neki. Minden gyerek fel akarja zabálni az anyját, és erre mindnek joga is van, mert minden gyerek konzervatív nőgyűlölő. Sosem bírná ki, hogy az anyját néha tehermentesítsék, azt meg egyenesen elvárja, hogy vele büntessék az anyját.

Minden gyerek kádéenpés:)