Én is kvótaellenes voltam régen, csak már nem hiszek a Megvalósult Meritokráciában. A nem állami szektor ügyeibe tényleg ne ugassanak bele, de állami vezető felőlem nyugodtan lehet kvótanő. Semmivel sem lesz hülyébb, mint a Szijjártó.

Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak éppen leszarom.

Ha például kvótát hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy lehetőleg ne is halljam, mint mond a másik. És hangosan ismételgetni, amit ilyenkor mondanom kell. Amit mondatnak velem, hogy védjem a mémet.

Vagyis hogy a női kvóta megalázó a nőknek, hogy kibaszás azokkal, akik anélkül is beilleszkedtek és hogy nem ér-dem-a-la-pú. (Mert a mostani helyzet az megtiszteltetés a nőknek, akik beilleszkedtek, azok még véletlenül sem meghasonlottak, és a jelenlegi erőviszonyok ér-dem-a-la-pú-ak. Aham.)

Márpedig a kvóta a nyáj felvilágosításának kikupálásának tökéletes eszköze.

Ha valaki valódi gazdasági tevékenységet végez, felőlem úgy csinálja, ahogy akarja.

De ha csak állami megrendeléseket teljesítget, pályázgat, dolgozgat, visszaosztogat, akkor kurvára mindegy neki, kit alkalmaz, mert se az olcsóság, se a hatékonyság nem tényező az állami és azt kiszolgáló szektorban. Akkor meg tessék nyugodtan megkvótázni. Értem én, hogy az állami beavatkozás szar, de az állami beavatkozás az állami szférába vajon mi? 

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja, a népmesék szerint pedig mindig a jók nyerik el a jutalmukat, de erre inkább ne fogadjatok nagyobb összegben.

Akik kvótát kérnek nem a matematikai logikát nem értik, hanem valami mást is figyelembe vesznek. (Még ha nem is mindegyik tud róla. Azért őket sem kell félteni, ha kórusban hőbörgésről van szó.)

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja

A helyzet az, hogy a hatalmi pozíciókat nem érdem alapján osztogatják, soha nem is tették. Cserébe viszont nem is kell hozzájuk tehetség - elég ha hisznek benned és te hiszel magadban.

Márpedig ma egy nő önmagában sem hisz, pláne más nőkben nem, és ebben nem ő egyedül a hibás. Ez egy kulturális csökevény, az ebből való kilábalás pedig egy kollektív cselekvési probléma. És mint olyan, nem vonatkoznak rá az A=A szabályai.

A társadalom színe előtt senki nem csak az, ami, hanem aminek hiszik - és ezáltal aminek hiszi magát. Ezt egyszer már fejtegettem, de asszem kell majd még egy párszor.

A társadalom ugyanis egy ostoba, agyatlan lény, ami leegyszerűsítő ökölszabályokat képes csak benyelni - de ha benyelte, akkor már ki nem köpi. Erre bazíroznak azok, akik egy évszázadok óta hömpölygő problémát próbálnak meg egy brutálisan leegyszerűsítő hátraarccal megoldani, vagy legalábbis kizökkenteni.

Hadd cáfoljam meg az első néhány felbőgést, ami eszembe jut (a többit kommentbe kérem).

1) Hogy a kvótanők nem elég felkészültek

Rossz hírem van, a jó családba születettek sem azok, meg a csókosok, meg az elitegyetemisták. Csak a megfelelő embereket ismerik.

Ha viszont pozícióba kerülnek, ők is értik a felelősséget, ugyanakkora eséllyel tanulnak bele a szakmába, mint Szíjjártó Peti a diplomáciába - vagy inkább jobban. Soha senki nem tanult még felelősségvállalást elméletben. 

Az éles helyzere pedig csak az önbizalom tud valamennyire felkészíteni. A magabiztosság viszont egy önbeteljesítő prófécia. Ha nem is feltétlenül garantálja, hogy sikeres is leszel, de azt igen, hogy annak érzed magad úgy viselkedsz és ezzel a legtöbb embert meg is győzöd, hogy márpedig te tényleg jó vagy.

Fekete autós emberek dőzsölik el a pénzeteket nagyüzemben - ti pedig tapsikoltok nekik, hogy milyen ügyesen csinálják, még fekete autóra is telik nekik. Csak kiállás kérdése. Ha nők ülnének az autókban, elszámoltatnátok őket havonta, mint a kosztpénzt. Nekem ne mondjátok, hogy objektívek vagytok, akár csak egy kicsit is.

Én egyre kevésbé hiszek a tündérmesékben. Azt nem mondom, hogy a magánszférába ugassanak bele, de állami pozikat igenis lehet kvótázni. Kormány, parlament, független intézmények, alkotmánybíróság, közigazgatási vezetők, meg amit még kihagytam.

Talán akkor végre nem nézitek isteneknek a politikusokat. Nettó haszon lenne.

2) Majd akkor a nők is legyenek bányászok. Hö!

A kvóták nem minden létező foglalkozásra lettek kitalálva, hanem HATALMI pozíciókra. Az, hogy valakik be akarnak kerülni a katonaságba vagy tűzoltónak, megtévesztően hasonló probléma (nők ugatnak), de nem ugyanaz. Ez a mém egy egyszerű csúsztatás, egyszerűbb lelkek megvezetésére. 

A nők eddig is szolgálhattak egyetlen hímet takarítóként, szakácsként, utód-ellátó organizmusként és ágylepedőként - azokért a pozikért sem állt sorba soha senki. Ahol pénz és pozíciókról lehet dönteni, szívességeket lehet osztogatni (és nem a saját munkánk gyümölcsét), ott nincsenek nők.

3)  Még a nők sem bíznak a nőkben - akkor biztos igazuk is van

Hogyne, sőt! Ha valakiben nem bíznak meg, az a tutibiztos módja annak, hogy megbízhatatlanná tegyük.

Vegyük például az átlagvotert. Csak mert az elnyomó diktatúra áldozata talált rá okot, hogy megmagyarázza magának, miért is van elnyomva, attól az elnyomás még elnyomás marad. Nézzetek körbe, mindenki két pofára nyalja be a demokrácia leépítését és szurkol a fiúknak és velük örül a sikereiknek - és bármikor megvédi őket, hogy de oka van annak, hogy ők vannak kormányon, mi meg a sárban. Az áldozatnak olyan ütnivaló arca volt, na.

Sajnos ez egy patológia, amin megint csak nem segít a gyengéd magyarázat. Ezek a lelki szegények sosem fogják magukat kihúzni a sárból a saját hajuknál fogva, mert el kéne dönteni, hogy ki lép először.

4) Eddig is voltak női vezetők, mondok is mindjárt hármat

És ez az érv meg is állja a helyét mindenhol, ahol amúgy is egyetértenek veled. De a helyzet az, hogy a való világban igenis létezik diszkrepancia, nem is kicsi, és nem lehet mindent a nők méhére fogni. Azon kívül a női vezetők szorgalmas, megkerülhetetlen munkával küzdik fel magukat ugyanazon a cégen belül, míg a hímek zabolázatlanul szárnyalnak magasabbnál magasabb munkakörökbe, cégek között. Azért én inkább az utóbbit kérem, ha lehet. 

Az új normális

A gyerekkorodból nem a 'kor' volt a jó, hanem a 'gyerek'.

A gyerekkorod után nem azért ácsingózol, mert olyan jó volt a késő Kádár-kor, mert jók voltak a makromutatók, ideális volt az adórendszer, logikusan oltották a kutyákat, vagy ízlésesen lett kikeverve a piros íz a fánkban.

Amikor nosztalgiázunk, akkor a saját mentális állapontunkat sírjuk vissza. Hogy nyitottak voltunk, hogy minden nap újat tanultunk, hogy védve volt a seggünk, hogy nem kellett koncentrálni, hogy nem kellett gondolni a jövőre, nem kellett belegondolni, mit gondolnak mások, ha bármit tettünk, vagy mondtunk.

Amit 3 éves korunking ettünk, azokat íz ízeket szeretjük örökké. Lehet, hogy majd kalandozunk kicsit, lehet hogy rajolunk majd azzal, hogy mi szeretjük a szusit, de amint egy kicsit is stressz alá kerülünk, amint kicsit fáradtak, bizonytalanok, elkeseredettek vagyunk, azonnal visszaugrunk a megszokotthoz és bömbölünk, ha nincs.

Mert olyankor nosztalgiázunk, ha szarul mennek a dolgok. Akkor hisszük, hogy a múltban jobb lenne, amikor félünk. Ezért van, hogy válságban jobban terjed egy csomó gyerekes és vállalhatatlan nézet, több a szélsőséges elmebeteg és a leghibbantabb nonszensz is követőkre talál. Mert a benned élő kisgyerek átveszi az irányítást, fél és visszavágyik a múltba.

Amikor stressz alatt vagyunk, a megszokott dolog nyugtat meg minket. Nem azért fogunk harcolni, nem azért fogunk az utcára vonulni, hogy javuljanak meg a dolgok, hanem hogy legyen újra olyan, amilyennek már ismertük.

Hogy jön ez a kvótákhoz?

Két dolog nem működik az államban: az erkölcs és a logika.

Az erkölcs azért nem, mert kollektív entitás nem tud felelősséget vállalni a döntésekért. Az államgépezetben a dolgok csak történnek, többnyire sodródás van, a változásokat kelletlenül vagy sehogy nem adoptálják. Ha hoz is valaki döntést, a felelősség mindig puha.

Ezért nem beszélhetünk semmiféle erkölcsről.

A másik a logika. Kollektív cselekvésről van szó, ahol minden egyes egyén csak a saját érdekét figyeli - és egyébként jól is teszi, csak ne közpénzből tenné. Logikus az lenne, hogy ha vízszintbe hozzuk a pályát, egyenletes lesz rajta a víz - oszt mégsem.

Mert nem azt szoktuk meg.

1) Az a lényeg, mit szoknak meg a mai ovisok

Azokat, akik már abban nőttek fel, hogy a képviselők azok bácsik, és csak elvétve nénik, azoknak már mindegy. A mi agyunkban a hatalmi pozíciókban fárfiak ülnek, a szuperhősök mind bácsik, de ha nénik, akkor is kisebbet ütnek és kinn van a cicijük. Nekünk már mindegy, mi ezt szoktuk meg. Mi ezt ettük 3 éves korunk előtt, mi már ehhez nyúlunk vissza biztonságért, mint ovis a kedvenc pokrócáért.

De a mai ovisoknak már az lenne az új normális, hogy néniket látnak vezetni, és az ovisoknak mindegy, hogy kerültek oda a nénik. A politikát, a kultúrát, a civilizációt nem csak a lakossági kereslet, hanem a felülről érkező kínálat is alakítja. Ha mostantól ezt kapjuk, mi ugyan nem változunk meg, de a következő nemzedék már igen.

Azt akarom, hogy a mostani ovisok már az 50%-ban női vezetőkre nosztalgiázzanak, hogy azt tartsák megnyugtatónak ha stressz alatt vannak.

Hogy az legyen az új normális és viszketegséget kapjanak, ha nem úgy van.

2) A kvóta nem rontja a szakmai presztízsét annak a nőnek, aki anélkül is feljutott

Meritokratikus rendszerekben tényleg megállja a helyét ez az érv.

De az állam nem az.

Hatalmas, kimondatlan előfeltevés, hogy aki képviselő, board member, stb. az mind a tehetsége miatt az.

De ha megkérdeznék 1000 embert, hogy szerintük a főnökök, politikusok a tehetségük alapján kerülnek oda, ahol vannak, akkor 1020 válaszolná azt, hogy egy büdös frászt.

Akkor meg miért nem lehet megkvótázni?

Ha megkérdezlek, hogy nálatok hogyan lehet előrejutni, bőgsz, mint a szamár, hogy a csókosoknak jut a konc. Ha meg a női (vagy bármilyen, mondjuk korcsoportos) kvóta kerül szóba, hirtelen jajgatni kezdesz, hogy de mi lesz akkor a meritokráciával? Miért találod egyszer meritokráciának a világot, máskor meg igazságtalannak? Csak nem attól függ, hogy mire keresel érvet?

Ha a kiválasztás pofára megy, ha csak lojális gombnyomogatókat, irányítható seggfejeket keresünk, mint Orbán a pöcs-hadseregét (közismert nevükön Fidesz-képviselők), akkor miért ne lehetne 50%-ban nőkből a zombihadsereg? Nekem ne mondja senki, hogy egy átlagos képviselőnél hülyébb egy átlagos nő.

Csak nyerhetünk vele

Szóval a kvótával megszokják a mai gyerekek, hogy odafenn is vannak nénik. Hogy nem csak konyhásnénik, ápolónénik, meg iskolaigazgató nénik vannak, de valódi pénzről döntő nénik is. És akkor is, ha nem csinosak.

Nem biztos, hogy a kvóta önmagában emelni fogja a nők presztízsét, ahhoz ennél több kell. De nekem az is jó, ha a politikusok, meg a felügyelőbizottsági tagok presztízse úgy általában csökken. Elvégre attól, hogy ott vannak, nem lettek okosabbak.

Ha meg attól  lettek  okosabbak, hogy odakerültek, azt a nők is utánuk tudják csinálni.

Röhögnék, ha az lenne a kvóta vége, hogy a politikusi szakma elveszti a presztízsét, mert ösztönösen lenézzük azokat a pozíciókat, ahová még nők is bekerülhetnek. Hogy kinyílna már a csipája a legbunkóbb, középkori parasztnak is, hogy dehát ezek mind tudatlanok odafenn! Ha nők az ostobák kormányon, azt még ő is látni meri. Csak akkor nem látjuk, hogy a király meztelen, ha az illető férfi. Különben már rég felállna a farkuk és onnan tudnák, hogy meztelenség esete forog fenn.

Még a végén kisebb államot követelnének, meg hogy ne dumáljanak bele mindenbe a nők. Mit anyáskodik itt rajtunk az állam? Minek büntet a mi érdekünkben?

Én meg meghalnék a röhögéstől.

És ne féljetek, a hatalom attól nem lesz a nőké. A szürke eminenciás pozikat úgysem lehet megkvótázni.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.