Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak épp leszarom.

Ha például alapjövedelmet hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy ne is halljam, mint mond a másik.

Mondjuk általában tényleg csak hülyék vetik fel az alapjövedelem ötletét - és hülyén. Mondjuk a politikusok, akik mást sem tudnak, csak ígérni, meg osztogatni – és mi lehetne annál jobb, mint mindenkinek ígérni (a máséból)? Vagy idióta jóakarók, aki szintén csak adni akarnak, legfeljebb ők nem hatalmat remélnek tőle. És abbéli igyekezetükben, hogy elérjék, amit akarnak, teljesen és szándékosan figyelmen kívül hagyják a várható mellékhatásokat.

Pedig az ördög a kivitelezésben rejlik.

A feltétel nélküli alapjövedelemnek lehetnek előnyei és hátrányai. A valóságban, viszont szinte csak az utóbbi teljesülne. Mert az nem csak annyiból áll, hogy adjunk mindenkinek pénzt (ceteris paribus), esetleg eközben töröljük is el az ezerféle egyéb juttatást. Hanem paradigmaváltást követel meg.

Ezért hadd járjam kicsit körül a témát.

A jelenlegi juttatási káosznál csak jobb lehet

Azt mindenki tudja, hogy rég ideje lenne a szociális juttatások eltörlésének. Három okból is:

1. Nem kellene fenntartani egy ordenáré drága bürokráciát a megállapításokra, fűtéssel, irodával, nyomtatóval, közbeszerzett szoftverrel.
2. Nem kéne heti 10 óra ráfordítás arra, hogy akkor most mi jár nekem és pontosan hogyan, és nem lennék rászorulva arra, hogy egy ügyintéző mondja el nekem (amit ő megértett belőle).
3. Nem ösztönözne panaszkodásra és elesettségre. Ha nem kapsz pár száz forint alamizsnát minden félóra nyavalygásért, ha nem rohangálnál napokat igazolásokért, hogy nyomorék vagy, neked valami jár, ha nem kéne ultrahang-fotókat mellékelni a gyerek után járó pénz-nem-elvonásért, akkor nem azon járna az agyad, miben vagy még nyomi, és hogy tudnád bizonyítani.

Felbecsülhetetlen fellélegzés lenne ez az agyaknak. Fogalmatok sincs, mennyire rányomja a gondolkodásra a bélyegét, ha a szerencsétlenség kifizetődő.

Sokan pedig inkább levágnák a fél lábukat, és maguknak ártanának, minthogy pénzt juttassanak annak a maréknyi gazdag embernek, akik még vannak az országban, de ők tévednek. Az a helyzet, hogy SOKKAL többe kerül kiszűrni, hogy ők ne kaphassanak, mintha odadobnák nekik is azt a pénzt. Sokkal több jutna szétosztani is, ha nem bürokráciára, meg bonyolult szabályokra költenék. A sok feltétel nem igazságosabb, hanem kártékonyabb.

 Papírmunka...

Mennyi legyen az összege?

A helyes válasz: amennyi van, elosztva azzal, ahány ember van.

Ebből az „amennyi van” komplikált, mert hiszen annyi van, amennyit elvonnak másoktól, de lépjünk most ezen túl.

Az igazi probléma az lesz, hogy ha valaki komolyabban felveti ezt a politikában, akkor az onnan fogja megközelíteni, hogy mennyi pénzre van szüksége valakinek.

Az összeget egyszerűen tilos a szükségletek irányából felvetni, mert az szembemegy a valósággal. Nem az alapján kell megállapítani, hogy mennyiből lehet megélni, hanem hogy mennyi jut. Ha valaki nem ezt teszi, az átmeneti megoldást generál, ami hamarosan a fejünkre omlik. Azaz semmivel sem jobb, mint a nyugdíjrendszer.

Ez pedig a másik fontos dolog. Ha bevezetik a feltétel nélküli alapjövedelmet, azzal a nyugdíjat is helyettesíteni kell.

Akkor nyugdíj se legyen

Nem csak a mindenféle agyament szociális juttatást kell beszántani, hanem bizony a szent tehenet is. A jelenlegi javaslatok a munkaképes korú és fiatalabb lakosságra korlátozzák magukat, de senki nem mer elmenni addig, hogy a fenntarthatatlan nyugdíj-rendszert is meg lehetne így oldani. Mert annak is itt az ideje - és talán ez lesz az egyetlen módja annak, hogy robbanás-mentesen elkerüljük a társadalmi katasztrófát.

A nyugdíj beszántása pedig vagy békésen történik meg, vagy tovább tagadják, hogy csődben van, és még az alapötlet is rossz, és inkább a szátokba adnak egy gumicsontot. Most is mindenki rá van feszülve a menekültekre, holott a saját, személyes élete és nyugdíja ügyében semmi nem történik, a vonat megy a szakadék felé, és mi meg azon veszekszünk, hogy nem akácfákkal, hanem valami nemzetibb növénnyel kéne árnyékot vetni rá. A politikusok inkább kirobbantanak valami háborút, hogy azzal legyetek elfoglalva és ne őket hibáztassátok.

Ezzel egy időben nem kell többé azon nyammogni, hogy városban vagy vidéken mennyiből lehet megélni – mert nem a megélhetés szabná meg az összeget. Hanem ameddig a takaró ér.

Ennek semmi köze a gépesítéshez és a munkahelyek (állítólagos) elfogyásához

Elő szokott kerülni a gépesítés és a munkahelyek megszűnése, mint indok az alapjövedelem bevezetésére. De akárhonnan nézem, a kettőnek nincsen köze egymáshoz.

Ha ugyanis mindenkinek elveszik a munkáját a gépek, akkor arra sem lesz pénz, hogy mindenkit alapjövedelemmel béleljünk ki. Ezt a problémát (már ha lesz) külön kell kezelni.

De erről majd később

Vagy ha már itt vagyunk, akkor miért pénzt, és miért nem természetbeni ellátást garantálunk mindenkinek? És ha azzal lennének problémák (ti is tudjátok sorolni), az miért nem vonatkozik a pénzben nyújtott alapellátásra?

Ahhoz, hogy a munkahelyek totális megszűnésének problémáját áthidaljuk, ahhoz a pénzrendszerben (ösztönzők) is teljes paradigmaváltásra lenne szükség, de fejben nincs ott senki – és nem is azt tervezik bevezetni. Hanem csak pénzt akarnak osztani, a jelenlegi paradigmán belül.

Szóval félseggű a javaslat – de legalább ehhez nincs köze.

--

Most akkor nézzük, milyen előnyei és hátrányai lennének (és melyik kinek). Aztán gondoljuk végig, mi történne vele a politika kolbászgyárában.

Előnyei:

1

Nem kell többé fizetni a bürokráciát, aki kitalálgatja, hogy kinek mi jár és papírokért futtat. – Ez neked jó, az államnak rossz.

2

A politikus nem etethet kézből társadalmi csoportokat, remélt szavazókat, nem diszkriminálhat. Nem ugraszthat egymásnak nővéreket és mozdonyvezetőket, hanem végre lehullana a szemekről a kamu érdekellentét. – Ez az államnak rossz, neked jó.

3

Megoldaná a nyugdíj-problémát is. Főleg amikor a minimálbéresek 30ezres nyugdíjba vonulnak pár év múlva. – Ez neked jó, a szerzett jogokat védőknek rossz.

4

A nyugdíj többé nem az út vége, hanem bármikor visszavonulhatsz egy időre, ha bevállalod, hogy kevesebb. Ezért nem is kell törvényben tologatni a nyugdíj-korhatárt, mint egy megkergült csimpánz. Amúgy is beteg gondolat volt húzni egy vonalat, hogy innentől öreg vagy és kész. És amúgy is munkaképességi okok miatt vezették be eredetileg.  

Nem kötelező otthon lenni és leépülni, csak mert elértél egy bizonyos kort, és nem halsz éhen, ha átmenetileg nincs munkád. Visszavonulhatsz kipróbálni magadat egy titkos ambíciódban, tanulhatsz új szakmát, nem halsz közben éhen. – Ez neked jó, főleg emberileg.

5

Nem kell gyerekellátási juttatásokkal baszakodni. Nem kell a munkáltatókra terhelni a munkavállaló szaporodását. Nem válsz teherré mindenki nyakán, ha születik egy gyereked. - Neked jó.

6

A rokkantság körüli börleszk is értelmét veszti. Ha egészségkárosodás miatt nem tudod végezni a munkádat, nem kell rokkantságért kuncsorogni. Nem kell bizonygatnod, hogy semmire sem vagy már jó, a hivatalnak meg bizonygatni, hogy valamire még biztos jó vagy. Elég a kötélhúzásból.

Ha nem vagy érdekelt abban, hogy „leszázalékoljanak” (jesszus, micsoda szó), elkezdhetsz kísérletezni a gyöngyfűzéssel. Ha elviszed a vásárba eladni, nem támadnak rád, hogy nem is vagy elég rokkant. Egyszerűen nem lesz ez a fordított ösztönző a rendszerben.

– Ez eggyel kevesebb beleugatási és visszaélési lehetőség az államnak, pszichológiai fellélegzés neked. Épp elég az, hogy nem tökéletes az egészséged, ne kelljen már még bizonygatni, hogy nem vagy egészséges.

7

Az élet vége nem lesz egy rettenet, nem lesz átmenet sem, hanem egyszerűen ugyanaz lesz, mint a többi. Te döntöd el, meddig éri meg dolgozni, és rá fogsz jönni, hogy az aktivitás, ha csekélyke is, fontos. – Ez neked jó.

8

Csinálhatsz kevésbé jövedelmező dolgot is, ha az a hobbid. Nem mindenkinek van ilyenje, de ha van, hadd csinálja. – Ez neked jó.

9

Nem igaz, hogy mindenki dologtalanná válna. Egy ideig lehet, de ha valaki próbált már munka nélkül éldegélni, az tudja, hogy az ember a legritkább esetben bírja ki a tétlenséget. Persze, lenne, aki belehalna. De ő most is belehal, csak a munkanélküli májsorvadásos alkoholistákat már megszoktuk.

10

Az alapjövedelem megszüntetné ellenben a bénító félelmet, hogy jövő hónapban nem lesz mit enni és hol aludni. És e nélkül a félelem nélkül MINDENKI produktívabb lenne.

Még az is lehet, hogy megerősíti a kockázatvállalási hajlandóságot, aminek hiánya pillanatnyilag a vállalkozási kultúra kerékkötője Magyarországon. Ma valakinek vagy vesztenivalója van, vagy nincs befektetnivalója. Alapjövedelemmel egy elszánt ember legalább az idejét ötletekbe tudná fektetni.

11

Ha az állam elvon (ha már elvon), adja is vissza, DE TÉNYLEG. Akkor nem kall baszakodni minimálbérrel, mindenki dolgozik, amennyiért mindenkinek megéri.

12

Nem kell létminimummal baszakodni, amúgy sem világos, mire jó, azon kívül, hogy vannak, akik még annál is kevesebbet keresnek – és ezen lehet borzongani.

Anno többet költöttek a kohászatból élők reintegrációjára, mintha mindnek vettek volna egy rózsadombi villát. Ennyit az állami megoldásokról. Inkább ne segítsenek, meg ne szabjanak méretre semmit. Addig jó nekünk.

Hátrányai

Röviden: Széthordanák.

Hosszabban:

Csak azokat a részeket vezetnék be, ami politikailag, rövid távon népszerű, a szükséges változtatások másik felét pedig elsunnyognák. És ezzel megsokszoroznák a jelenlegi katasztrófát. Ti jó alaposan rászavaznátok arra, aki adott, és hibáztatnátok azt, aki pár év múlva kénytelen elvenni.

Ez egy teljes paradigmaváltást kíván meg, nem csupán egy újabb kiadás a sok közül. És erre senki nem készül, ők csak adni szeretnének.

A dologtalanok továbbá adóemelésben lennének érdekeltek – bár már most is azok. Az „annyi jut, amennyi van” elv gyenge pontja, hogy annyi van, amennyit elvonnak adóban. Az meg ugye még mindig politikai játékszer maradna.

A politikus nem tudna vele zsarolni meg édesgetni, aszerint, hogy éppen milyen típusú alattvalókat szeretne: vemheseket, harciasakat, egy háztartásba összezsúfoltakat, vidékieket. Mint már mondtam, ez nekünk jó lenne, de a királynak nem. Ő kegyet akar osztani és aszerint, hogy megfelelő nemű, színű, viselkedésű vagy-e.

Mi történne a politikai rögvalóságban?

Sávos lenne, bazmeg, mint a mostani juttatások. Terhesek, meg közszolgák, meg szakszervezettel rendelkező zsarolók többet kapnának. Meg bárki, aki ránk szavaz.

Megmaradna a nyugdíj. És innentől kezdve nagyjából nincs miről beszélni.

Azért a szétosztogató bürokratákat nem küldenék el. Véletlenül sem. Valszeg átmennének más területekre kártékonykodni és akadályozni a nem-állami munkát.

Minden eddiginél fájóbban rávilágítana, hogy a véletlen műve, melyik országba születsz. Ugyanazért a munkáért egy szerencsés országban annyit kapsz, hogy két hetente elmehetsz Ibizára – és még mindig helyi csóró vagy. Ezután az alapjövedelmed is aszerint tolna gettóba, hogy hol szerezted. Az állampolgárságodra is árcédula kerülne, még nyilvánvalóbban, mint most.

Egy hülye országban (igenis van olyan), azonnal elkezdenének adókat emelni, mert azzal lehet jobban édesgetni a választókat. És beindul a spirál a pokolba.