Szeretnék a Fidesz figyelmébe ajánlani 3 érvet, amit kormány nem engedhet meg magának. (Mégis megteszi.) Ha valaki hall valamikor egy érvet a Fidesztől (bármilyen témában), amelyik nem fekszik az alábbi három érvelési hiba valamelyikére, annak fizetek egy nyalókát.
1. Ő még rosszabb!
Ha bármi hülyeségért előveszik - legyen az jogos vagy jogtalan - azzal jön, hogy valahol valaki még ennél is rosszabb, és azt bezzeg nem bántjátok.
Ha például a választási rendszer bármelyik elemét kritizálják, mondanak egy országot, ahol úgy van az adott dolog, és azt bezzeg... A briteknek például van többségi rendszerük, akkor Hunhonban miért nem jó a többségi elem?
Mélyen ironikus, hogy ezzel gyakorlatilag beismerik, hogy hivatkozott nyugati (pfúj) országok mégiscsak követendő példák, de most nem is kuncogok fel hangosan.
Amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy még a választási rendszert is komplex rendszerként kell kezelni és összefüggéseiben kell tárgyalni. Vagyis elemeket kiragadni más országokból és bizonyítani, hogy valami, valahol már létezik, az nem érv. Azt mondd, itt miért jó, az itteni viszonyokhoz és a többi szabályhoz képest miért jó.
Amikor meg egy egyértelműen rossz bizonyítványt magyaráznak, olyankor kibaszottul ciki a nálam is hülyébbre hivatkozni. Illene legalább szégyenkezni.
Ezt magánemberként is melegen ajánlom elkerülni.
2. Nekem is jár egy geciség
A másik tipikus érv-típus, hogy bezzeg XY eddig is ezt csinálta - ergo én is kérek egy hasonló mértékű geciséget. Mint amikor Kína arra hivatkozva nem csökkenti a CO2 kibocsátását, mert a fejlett országoknak is volt száz éve, amikor füstölhettek. Eendben, füstölj, de akkor együtt megyünk a pokolba.
Vagy mint a magyar kormány és a nemzeti bajnokok esete. A franciáknak is van támogatott energiacége, nekünk is jár. A szocik belerángatták az országot az utalvány-bizniszbe, ide nekünk is egy szeletet! Az elmúltnyócévben eladósították az országot, akkor mi is megtehetjük.
Gyomorforgató erre hivatkozni.
3. Elmúltnyolcév
Akár tetszik, akár nem, a jogelőd jogutódjának tetszik lenni. Ha valaki megválasztatja magát, aztán benyögi, hogy 'ilyen feltételekkel én nem vagyok hajlandó átvenni az országot', attól azonnal el kell venni a felhatalmazást. Sajnálom, csak ez az egy csónak van, ezzel kell evickélni. Ha az előző kormány eltörte az evezőt, hiába verjük magunkat, hogy márpedig evező nélkül nem vesszük át. Akkor tessék elmenni a balettbe, de ne tessék elfogadni a kormányrudat. Sajnálom, a politika ilyen. Kollektív cselekvés, kollektív maszatolás, felelősség sehol.
Ezen kívül a jogelőd által felvett hiteleket is fizetni kell. És ebből következik, hogy amit te most felveszel, azt az utódodnak kell majd fizetni. A kollektív cselekvés már csak ilyen. Aki fizet, az soha nem az, aki élvezte a hasznot. Ha a politikusnak nincs morális iránytűje, vagy leszarja, mit mutat, sajnos mind halottak vagyunk. Különösen a fiatalok. Egy piramisjátékot csak addig lehet működtetni, amíg össze nem omlik.
Ez a 3 érv nem csak morálisan és jogilag nem elfogadható, de például a gazdaságot is tönkreteszi. Minden kiszámíthatatlanabb - bár ha jól sejtem, a fidesznyikeknek erről csak annyi jut eszébe, hogy 'milyen kiszámíthatatlanság? Há' én parancsoltam ezt is meg azt is, nem?' Nekik csak az a kiszámíthatatlanság, ha mindig más szedi a védelmi pénzt. Ha az állandósul, az a gazdaságnak is biztos jó lesz.
Erre most azt mondhatnánk, hogy bezzeg politikailag teljesen okés a fenti 3 érv, de csak akkor, ha törökgábori értelemben vesszük a politikailag okést. Vagyis ha a választó benyalja ezt az arcpirító semmitmondást, akkor okés. Süllyedünk, de a választó elhitte, hogy a nyuszi a hibás. Akkor jó. Kár, hogy beledöglünk. De legalább együtt.
Ha a fenti 3 ciki érvet kivonjuk, sajnos megalakulásától máig az Orbán-kormány és annak összes tagja semmit nem mondott. Soha. (Az elődje legalább magyarázkodott. Igaz, abba bele is lehet bukni.)
Figyeljétek meg legközelebb, amikor beszélnek. Vagy a még rosszabbal jön, vagy a geciség jogát követeli magának, vagy csak nincs köze ahhoz, amit az elődje tett.