Kövesd a parancsot és keresd a hierarchiát - és a gonoszság kialakulása garantált.

Az emergence komplex rendszerek kialakulását vizsgálja. Hogyan jönnek létre és ehhez milyen apró és egyszerű szabályokat kell követniük a tagoknak. Hogy példul a sűrű rajban repülő madarak miért nem ütköznek össze. 

Arra jutottak, hogy komplex mentális erőfeszítés helyett mindegyik madárnak csupán egy vagy két dolgora kell odafigyelni, hogy a rendszer megmaradjon. Például hogy mindig középen legyen a két mellette repülő madár között és hogy tartsa az előtte repülő sebességét. (A szélső madárra gondolom más vonatkozik.) 

A gonoszság nem ördögi, hanem nagyon is banális. Egyetlen, ártatlan szokás elég ahhoz, hogy következetes betartásával hosszú távon iszonyú gonosz dolgokat hajtson végre valaki. 

Erre jutott Stanley Milgram is, aki a már emlegetett Zimbardo-kísérlet előtt vizsgálta a szociális konformitást és arra jutott, hogy a gonoszság banális és emberarcú. 

A hierarchia (állítólag) elengedhetetlen az emberi együttéléshez. Eszerint mindig követőkre és vezetőkre kell osztódni, ezért alakult ki az emberi "emergence": 

A hierarchiához kétféle ösztönös emberi magatartásforma kell, a parancskövetés és a tekintély keresése. 

Hell is other people

Amikor a Milgram-kísérlet résztvevői elmentek odáig, hogy megadták a halálos áramütést a másik embernek, alapvetően négy dologgal magyarázták meg maguknak:

1) Elmerültek a technikai részletekben.

A feladat végrehajtásának mikéntjére fókuszáltak, hatékonyságra törekedtek ahelyett, hogy a szenvedő áldozattal foglalkoztak volna. Jótanulók akartak lenni. 

2) A jó öreg "parancsra tettem"

Vagyis a felelősséget átruházhatónak tartották. Esetükben a fehérköpenyesre. 

3) Az Ügy

Ennek meg kell lennie az Ügy érdekében. Ha van a nyelvben passzív szerkezet, ami nem fejezi ki, hogy ki a cselekvő, annál jobb. Az Ügy nem személy, ezért nem keressük benne a hibát. Azt mondják rá, hogy "nagyobb, mint mi bármelyikünk". És ezzel olyan jól összemostak mindent, ami nem jön ide.  

4) Megérdemelték, mert gyengék

Konkrétan ha annyira buták, hogy nem emlékeznek, akkor meg is érdemlik. A gyengék, selejtesek, ostobák, unintelligensek megérdemlik a sorsukat. 

A picsogás beleegyezés

Egyikük sem volt érzéketlen, látták ők, hogy az áldozat szenved, hallották, hogy tiltakozik és könyörög, hogy ne kínozzák tovább. Az is látszott, hogy még több büntetéstől már nem lesznek összeszedettebbek az áldozatok.

Mindegyik alany ki is fejezte, hogy aggályai vannak. De ezzel meg is volt az ellenállás. 

Gondolom, egy képzeletbeli, jövőbeli bíróságon akartak ezzel takarózni. Istenem, hogy milyen mélyen beépült az agyakba a túlvilági számvetés...

Mindegyik alanynak volt az erkölcsi érzéke, csak akkor és ott valamiért szögre akasztotta és helyette a feljebbvaló kiszolgálását választotta erkölcsi  iránytűnek. "Be kellett tartanom a szavamat, hogy végigcsinálom a kísérletet, bármi történjék is."

Hogy tudták az összes erkölcsi szabály közül épp az adott szó betartását és a parancs követését előre venni? Az emberélet nem kioltása hol maradt le?

Hogy mi választja el azokat, akik csak felmentést kértek a gomb megnyomásához, és azok között, akik követelték a kísérlet leállítását? 

Kiút az emberi pokolból 

Amit magadban gondolnál a helyzetről, az intézményesítve, egy feljebbvalóval a nyakadon is igaz - csak nehezebb kiállni mellette. 

Az emberség tesztje nem az, hogy otthon, a fotelben mit gondolsz a többi emberről, hanem hogy éles helyzetben mit teszel vagy mit mondasz.

Azok nem csapatták halálra árammal a másik embert, akik:

1) Az egyént fontosabbnak tartják a rendszernél. Az alany szenvedését az Ügynél. 

Mondanom sem kell, ezzel az állásponttal nem leszel népszerű a madárrajnál és mind el fogja neked mondani, hogy ezzel oda a raj. 

A katonai tréning például kipróbált és tesztelt módszerekkel éri el, hogy az egyéniség utolsó morzsáját is letörje és egyetlen, mindent felülíró parancsot írjon a helyére: a parancsot mindig teljesíteni kell. Különben meghalnak a társaid, különben senki nem vagy, különben egy selejt vagy, egy veszteség, egy alkalmatlan ember. Nem vagy csapatjátékos. 

De vedd tudomásul, hogy az Ügy nem személy. Valahányszor egy személyt akarsz bántani egy nem-személy védelmében, csicska vagy. Egy ország, egy ügy, egy vallás, egy törzs nem lehet veszélyben. Egy ember lehet veszélyben.

2) A szó nem elég. 

A különbség azok között, akik megteszik, meg akik nem, hogy csak azok teszik meg ... akik megteszik. 

Nem, ezt nem egyszerű betartani. Ha az lenne, nem bukott volna el morálisan a nagy többség a teszten és az ismételt kontroll-teszteken egyaránt. 

3) A helyzettől függetlenül igaz, ami igaz. 

Egy vészhelyzetben is rossz embert ölni. De ha nem eember van veszélyben (te magad, vagy egy konkrét, másik személy), akkor ölni erkölcstelen.

A vészhelyzet mindig is kifogás volt arra, hogy azt csináljanak veled (és azt csináltassanak veled), amit akarnak. És még a szád is fogd be.

És egy képzelt vészhelyzet is ugyanolyan jól működik. Még egy nem-vészhelyzet, mint megtanítani tanulni szegény tesztalanyokat is képes volt a fejekben relatívvá tenni, hogy helyes-e a kínzás és embert ölni. Hát még ha a mittoménkik, mittoménmi támad...

Ha otthon, magadban tudod, hogy kínozni rossz, az egy fehérköpenyes parancsára sem lesz másként. Vészhelyzetben sem lesz másként. Acél érdekében sem lesz másként. A dolog nem relatív. És mindig kínálnak majd neked alternatív magyarázatokat, amik a gonoszságot is igazolják. De ha fél órával korábban még nem úgy gondoltad, ne vedd elő ezeket a kifogásokat nyomás alatt sem. 

Ezért baromira fontos, hogy sokadlagos, derivatív szabályokat ne tiszteljünk elsődlegesként. Prioritásból valójában csak egy lehet, alapvető igazsgágból is csak néhány - és azok is mind felfűzhetők ugyanarra az alapelvre. Ha már a mosogatás mikéntjét is a világképed részévé teszed, minden készen áll a katasztrófához.

A vezető sem különb

Felmerül a kérdés, hogy az egész madárrajt melyik madár irányítja. Érdekes lenne meghekkelni őket, ha ki lehetne választani a vezérmadarat, de én arra tippelnék, hogy tulajdonképpen egyik sem irányít. Mindegyik reagál a többi madár viselkedésére és vélt vagy valós helyzetére is. 

Ha van konformitás, nincs szükség szándékos gonoszságra, a mintázat kialakul magától. 

Azon kívül az autoriter viselkedés vizsgálatánál kimutatták, hogy ugyanazokat a személyiségjegyeket mutatja a vezető és a követő is. Egymást viszik bele, egymás csicskái. Csak a hatalommal rendelkezőből mást hoz ki a hatalom, mint a követőből a követés.

Ráadásul vezetőnek lenni nem valamiféle bizonyíték, hogy bármiben is jobb lenne az illető. Ha csak abban nem, hogy annyival jobban kívánta a hatalmat. Az meg ugye inkább szörnyű, mint pozitív. 

Persze van, amikor a parancs negédesen hangzik el. A vallásosok kivétel nélkül (túlvilági) jutalmat várnak a szófogadásért: 

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.