Olvastam itt egy nőről, aki megtestesített mindent, amitől elönt a hideg szorongás. Inkább idézem a vonatkozó részeket, különben nem hinnétek el. (Kiemelések tőlem)

Még normál iskolamenetben elvégeztem nem kis harcok árán – mivel diszlexiás vagyok?/voltam! - egy dísznövénykertész, virágkötő, kert és parképítő szakmát, majd egy drogériaeladóit is, munka mellett.

Ezután beteljesedett korábbi álmom, meghirdettek egy felnőtteknek szóló grafikusi szakmát adó iskolát, melyben első kezdő évfolyam voltam, így a lehető legnagyobb lelkesedéssel vágtam bele, mint ahogy tanáraim is.

...

Sajnos nem egy olyan képzést biztosító intézmény volt ennek ellenére, amit az ember lánya elvárt volna a pénzéért, de a lelkesedés nem hagyott alább. Ami tudást lehetett, azt be is szereztem.

Elvégeztem levelezőn munka mellett, és büszkén tartottam a bizonyítványt a kezemben két év múltán, ...

De még egy harcot a nyakamba vettem mellette, elkezdtem tanulni a tőzsde világát. Mai eszemmel már nem tenném meg, amit akkor megtettem.

Bár csak éppen hogy végeztem, szakmai tudásom még igencsak kezdeti volt,
még az alapok is csak alapozva voltak, amikor pont pénzem adódott rá, hogy egy kis kft.-t alapítsak. Így a normál munka mellett szépen lassan csordogáló megrendeléseket cégemen keresztül számlázhattam.

Hatalmas dilemma

Nagyon kegyes volt a sors, mert úgy adagolta a megrendeléseket, hogy folyamatosan fejlődhettem velük, és szisztematikus rendszerezéseimnek köszönhetően, egyre több és több tudásra tehettem szert.

Ekkor jött a csoda. 6 év folyamatos sikertelen próbálkozás után a 7. próbálkozással sikerült felvételt nyernem az egyik felsőoktatási intézmény tervezőgrafika szakára.

Hatalmas dilemma volt, hogy többek között:
Nappali képzésben tanuljak tovább 34 évesen ???
És mennyi leszek, ha végzek ???
Kezdő friss diplomásként ???
Kellek én még bárhová akkor ???
Honnan lesz fizetésem ???
Miből fizetem az iskolát ???
És mi lesz a munkámmal, a tökélyre fejlesztett forgalmi kimutatásaimmal? Amit már úgy untam, és ismertem, hogy vakon is kitöltöttem egy-egy exceltáblát / árváltozást / újtermék adatlapot.

Néhány kollégáim is a hátam mögött sutyorogta, hogy nem vagyok normális. Ennyi idősen a 18-20 évesek közé... Hát hülye ez? A nagy stressznek köszönhetően a korábbi jó kereskedéseim a tőzsdén, amik másfél év alatt megnégyszerezték vagyonkámat sikerült egyetlen mozdulattal a tizedére leredukálnom.

...

Nagy az isten állatkertje, így pár hét bőgés és idegeskedés után felmondtam, hogy beteljesítsem egy igazi álmomat, és IGAZI grafikussá váljak. Az évnyitón, mikor körbenéztem, nemigen értettem mit is keresek ott.

Mindenhol fiatal gyerekek, akik már a számítógéppel keltek és feküdtek, majdnem úgy itták magukba, mint én anno a bedekót. Mondjam mennyire volt nehéz dolgom? De úgy döntöttem, megszívom magam, és lépést tartok. Már csak egy fél év van hátra, de büszkén mondom, hogy öt pont nullás átlagomat, amit életemben először sikerült elérnem, kizárólag a szorgalmamnak köszönhettem.

Mindezt úgy, hogy pontosan 5 helyen dolgoztam még a suli, és a Kft mellett,
illetve egy közvetve állami nyertes grafikai pályázattal a hátamon, ahol az első helyezéssel még egy teljes év munka járt mindemellett.

...

Jövő lista 2.0

Angol nyelvvizsga – tudok, csak az a fránya nyelvtan...
Fősuli befejezése - már motiválatlanul az itthoni körkép miatt (master képzés? külföldön?)
Álláskeresés - minden szinten szinte minden
Utazás - bárhová ahol kellünk végre
Végre családalapítás - távolban egy fehér vitorla...
VAGY
maradjak itthon, mert mindenütt jó, de a legjobb....

A végére még szépen megfejelte pátoszos ostobaságokkal, de azt hiszem, a szöveg anélkül is remek állatorvosi ló. Egyre csak fizet az oktatásért, hátha egyszer valami munkáltató hajlandó lesz többért is alkalmazni. A kettő közötti összefüggést pedig csak felületesen vizsgálta meg.

Na, erre mondom, hogy kizsákmányolásért esedező önbizalomhiány.

Ő mi vagyunk. Valamikor rmindnyájunkat rávettek már, hogy áldozzunk az oktatási rendszer oltárán és vizsgázzunk a vének színe előtt. És persze mindenki hallotta már, hogy az oktatás "befektetés". Hogy ki fektet be és mibe, arról majd később.

Aztán folytatja a Stockholm-szindrómás önigazolást. Annyit invesztált a rendszerbe, hogy összeomlana, ha valaki azt mondaná, hogy a papírjai szart se érnek - és nem csak a munkaadóknál.

Ja bocs, valaki azt mondta neki, erre volt a válasza:

Szakmák: igen tényleg mind megvan. Nem, nem úgy szereztem, hogy hozzámvágták. Venni sem vettem egyiket sem. Nem halmozom, az élet hozta, volt amire cég iratott be, ez volt a drogerista. Igen, van drogerista szakma. Statisztika, latin növénynevek, tudás hogy mi mire hat.. kisebb vegyészeti tudás.. mondhatnám, hogy igazi boszorkányképző. Akkor amikor szereztem, épp szükség volt rá ahol alkalmaztak. Vagy megtanulom, és előléptetnek, vagy maradok aki vagyok.

Ja és ki ne maradjon a tőzsde. :D hát egenn.. ha a firtatót érdekli, előveszem neki ez erste banki igazolásaimat, nagyon szívesen, a megadott adatok valóban igazak. Mielött nekikezdtem, tanulmányoztam élőben, és tanultam számtalan könyvből. Nem fejest ugrottam, mint az unatkozó háziasszonyok ahogy az ottani fórmon írók nevezték. Hanem szakszókészletet, a mozgásokat, a fontos, és lényegtelen internet oldalakat, a piaci szereplőket, a gyertyákat, és a fibonaccikat, és a ... soroljam? -tanultam. Egenn. Nem apróztam el.

Szinte látom magam előtt, ahogy megnézett egy csomó álláshirdetést, amiben más jellegű felkentséget kértek, mint ami neki volt és ettől elment az önbizalma. Gondolta, vásárol magának képesítést. Na de az összeset!

Kicsit olyan, mintha minden hirdetésnek meg akart volna felelni. Mondjuk statisztikai értelemben cáfolhatatlan a logikája. Ha csk felkentségre van szükség, több álláshirdetésnek fog megfelelni - papíron.

Így aztán befizette a tanfolyam díját és áldozott a magolás istenének, hogy segítse meg törekvéseiben. Majd a felkentek vizsgabizottsága elé állt és megpróbálta minél jobban visszaadni, hogyan is gondolkodnak azok, akik már felkentek abban a témában.

Pedig ők is kezdték valahol. Sőt, az egész tudományág, az egész szakma volt egyszer még regulázatlan gyerekcipőben. Valamikor volt valaki, aki úgy csinálta azt a dolgot, hogy nem volt még szakirányú képzés. Úgy csinált grafikákat (!!!), hogy nem is volt iskola, ahol tanulhatta volna. Mások meg úgy építettek hidat, hogy nem volt hídépítő végzettségük - és hídépítő szakirány sem. Akkor most mi van?

Egy mindenkinek megfelelni vágyó, önbizalomhiánytól izzó, a világot nem értő papír-halmozóval állunk szemben.

Ha valaki bedobná egy tojásfehérjével teli medencébe, olyan szorgalmasan taposna, hogy habosra verné - de ki nem mászna. És főleg nem kérdezné meg, hogy mit keres ott.

A tévedés másik eleme, hogy minden szintet meg akar járni, pedig már ő is kezdi észrevenni, hogy ahhoz túl rövid az élet. Emlékszem egy barátomra, aki anno a kollégiumi szobában kifejtette, hogy előbb csinál diákmunkát, hogy legyen tapasztalata, hogy felvegyék gyakornoknak valami irreleváns helyre, hogy legyen pénze, hogy elkezdjen egy nyelvtanfolyamot, amivel majd el tud helyezkedni egy cégnél, ahol a nyelvtudás kell, de szintén nem szakmába vág, hogy aztán onnan elkezdhessen pályázni külföldi mosogató állásokra, ahonnan majd idővel feljebb léphet, és eljöhet a várva-várt külföldi, irodai munka.

Nem emlékszem pontosan minden lépésre, de max kihagyhattam párat, hozzá biztosan nem tettem. Én sem voltam egy észlény, ami a felhatalmazottság-gyűjtést illeti, de ő rámvert pár nagyságrendet. És ha azt hiszed, te kivétel vagy ez alól, gondold újra! Valahol, valamikor te is papírért mentél, amit megkerülhetetlen közbeeső állomásnak tartottál valamihez.

És ha meglesz a külföldi, irodai munka, elkezdheti elrendezni a magánéletét, ugyebár.

 
Kitartó is lehet az ember hülyén.

Senki, semmilyen papír nem fogja elvégezni a gondolkodást helyetted, hogy hogyan is működik a világ és mi az, amit megfizet a környezeted.

A példanőnkben benne maradt az általános iskolai jótanuló buta buzgalma és azt hiszi, érettségi után is beválik a stratégia.

A tőzsdézéshez is felkészülten állt hozzá. Előbb hódolt a tankönyvből dolgokat magolás istenének, aztán már felkentként fibonaccizott. Arra nem gondolt, hogy csak azért nyomatják a technikai elemzést, hogy a retail traderekben azt az ILLÚZIÓT keltsék, hogy ez tanulható, kiszámolható, csak tudni kell minden ilyen RSI-félét? Mert ha tényleg lehetne tudni, akár csak 10 másodpercre előre az árakat, bárki milliárdos lehetne.

Amúgy persze 100%-ig munkavállalói a hozzáállás. Az, hogy kényszervállalkozóként kell számlázni, még nem tesz senkit vállalková, vagy self-made man-né. A valutázástól pedig nem lesz senki rentier, max véletlenül keres rajta egy kicsit. De az nem rajta múlik.

Nem mondom, hogy mindenkinek munkaadóként kéne gondolkodni, de a saját érdekében nem ártana, ha néha megpróbálná.

Az angol nyelvvizsga meg semmit nem ér. Ha már valami, akkor nyelvtudás. De ahhoz meg a legjobb egyenesen kiköltözni, nem itthon lépegetni szinteket (és fizetni értük) - míg minden egyben van a nagy kivándorlás-projekthez.

Hogy stílusos legyek, szerintem indítsunk egy középfokú kivándorlókat képző OKJ-s képzést, ahol megtanítjuk (jó pénzért) a kivándorlásra vonatkozó szakkifejezéseket latinul, aztán a csomagolás és címkézés mikéntjét, a jegyvásárlást, az éppen aktuális Wizzair-akciókat és csomag-szabályokat, és az összes európai ország tömegközlekedésére vonatkozó szabályokat. Csak hogy felkészült legyen szegény kivándorló. Talán még dobjuk be a helyi iskoláztatási és családtámogatási szabályokat és a szelektív kukák színeit. De minden országra ám. Az Államokba települőknek másik kurzus kell majd, de nem baj, találunk rá tanárt. 

Komolyan, hogy járhat valaki eddig iskolába és sosem jut eszébe a dolgok mögé nézni?

Ő tartja el az OKJ rendszerét, és nem jutott még eszébe, hogy most már talán képes lenne magától is tanulni. Én is összedobok egy tök felesleges, de relevánsnak tűnő tételsort bármilyen témában - és még nehéz is lesz. De attól nem lesz hasznosabb.

Úgyhogy ezennel elkezdem az észosztást az oktatási rendszerről.

Úgy fogom hívni, hogy az OKJ-ciklus.

A témák, amiket érinteni szeretnék:

• Occupational licensing: Eggyel több módszer, ahogy az új belépőkkel ki lehet cseszni.
• Iskolarendszer: Homogenizáció és indoktrináció arra, amivel egyetértünk. Vagy nem.
• Home schooling: kétélű fegyver, mint minden más.
• Az egyetem funkciói: amire szükséged van és amit csak elvárnak.
• Tanulás, mint befektetés?
• Felkentség és reputáció
• Meg ami még eszembe jut menet közben

Nem hivatkoznak istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra, ha jót akarnak neked.