Ezúttal azokról, akik már leléptek.

Már szinte hallottam lelki füleimmel az argumentációt, amit mondjuk Szíjjártó vagy Kuszaszem ad majd elő, hogyaszongya az USA is adóztatja a külföldön élő amerikaiak külföldön megkeresett jövedelmét - akkor nekünk is szabad.

Azon túl, hogy ez nem érv, még vissza is nyalhat a dolog, ha azok hirtelen fontosnak tartják lemondani az állampolgárságukról, ahogy a területen kívüli adóztatás által érintett amerikaiak is gyakran megteszik. (A kettős adóztatás elkerüléséről most nem is beszélek, az a kormányt egyértelműen nem érdekli.)

Még az is megfordult a fejemben, hogy az államadósság-fixációt kombinálják az idegenbe szakadt alattvalók nyírásával és államkötvényt akarnak eladni nekik. Elvégre kamatos pénzt kérnek állampolgárságért is, nem működőtőkét, vagy valami hasznosat.

Na de hogy a Friends of Hungary alapítványnak mi lesz a dolga, csak sejteni tudom. Gondolom, a hazafiságot és az idegenbe szakadtak bűntudatát akarják megsarcolni és pénzt kunyiznak majd. Akik meg fizetnek, azokról igazán értékes lista készül. Olyan ez, mint befizetni az államadósság elleni háborús alapba, vagy támogatni a megfelelő focicsapatot. Előfeltétele az állami megrendelések megnyerésének.

Az idegenbe szakadt alattvalók azonban fizetnek már így is. Nem kevés tartja el az itthonmaradottakat külföldről.

A Financial Times épp mostanság rugózik ezen. Néhány igen fejletlen országban komoly részét képezik a GDP-nek a hazautalások (remittances). Románia, Lengyelország tudna erről mesélni, de Indonézia vagy még annális fejletlenebb országok különösen érintettek.

Ez egy komoly gazdasági tényezővé nőtte ki magát. Kép innen.

A migráció mindenki előtt szabaddá kellene tenni. Megkeresni a boldogulásod, nem csak szakmai, de földrajzi értelemben is tulajdonképpen kötelességed kellene, hogy legyen. Az a csoda, hogy valakinek van arca korlátozni, saját önös hatalmi érdekére hivatkozva.

És persze a migrációnak lehetnek pozitív következményei a fogadó és küldő ország számára is. Feltételekkel.

Brain drain

Mert az ingyen pénznek ára van. Kevesen tagadják, hogy a legértékesebb alattvalók mennek el. Akik még fejlettebb országokban  is megállják a helyüket. Akiknek nem létfilozófa a "jól van az úgy!" meg a "nem kell ugrálni". Akik nem ugatnak, hogy tök felesleges formázva leadni egy jelentést, mert akkor is benne van a lényeg, ha csak odaböfögték. Aki lehet, hogy igénytelen volt, amikor kiment, de kiverték belőle. Meg akik beszélnek nyelveket, nyitottak a világra, satöbbi.

Aki hátramarad, az még egy ügyfélkaput is csak bunkón képes ellátni, annak még igénye sincs arra, hogy igazán jót alkosson, elég az is, ha csak a többieknél jobb (aka. féltudású).

Persze juttathatnak haza működő tőkét is, de sajnos azt többnyire valamiféle közvetítőn keresztül fogják. Attól tartok, a fenti alap ezt fogja (papíron) célozni - aztán a honatyák majd szétosztják arra, ami szerintük innovatív meg megérdemli. (Bármire, ami haveré és/vagy nemzetiszínű szalag van rajta.)

Ezt okozza a brain drain a gazdaságban.

Mit okoz az ingyenpénz az emberekben?

Akik eddig képtelennek érezték magukat, hogy bármi újba fogjanak, vagy komolyan körülnézzenek a világban, hogy mire van igény, azok ezután is várni fogják az ingyenpénzt és az instrukciót, hogy melyik futószalag mellé álljanak. Az ingyenpénz csak megerősíti bennük azt a meggyőződést, hogy immár senki nem várhatja el tőlük, hogy eltartsák magukat.

Egy kommentelő azon dühöng, hogy Indiába utalnak ugyan sok pénzt, de az emberek még mindig nem produktív formában tartják a pénzt (aranyat halmoznak fel - és nem azért, mert tiszta szívből várják a világvégét, csak hogy igazuk legyen). Szóval nem feltétlenül világosodnak meg.

Attól még nem támogatom, hogy ránk zárják a karámot, csak elgondolkodtam.