Jesszusom, hányszor beszoptam én is!

Hát elvégre én vagyok az okosabb, értsem meg én. Én legyek tekintettel arra, hogy szegény, primitív barom fagyit akar enni és ha nem kap, akkor törni-zúzni fog, mert egy oktalan barom. Vagyis fenyeget. Neki meg nem kell tekintettel lenni semmire. Arra, hogy azért a fagyiért én fizettem, én is ugyanúgy szeretném, én annak az áráért kétszer is megdolgoztam, mert a keresetem felét elvettek tőlem adóban, a maradékot pedig egy csomó minden másra nem költöttem el. Fagyit vettem belőle, mert mint mondtam, én is akarom. 

De az oktalan barom olyan buta szegény, hogy neki kell győznie. Neki se dolgoznia, se adózni, se fagyit kifizetni nem kell, ő csak fenyeget, míg megkapja az enyémet.

Okos enged, szamár szenved - hát egy nagy lófaszt!

Tisztázzuk, ez egy hatalmi kérdés. Hogy te vagy az okosabb, vagy érzékenyebb vagy empatikusabb, az csak kifogás. Akinek figyelembe kell venni a másik akaratát, az van alul. Aki leszarhatja a másikét, az a szamár. És kurvára nem szenved, hanem hülyére vesz. Mert ha beszopod ezt a mantrát, igazából te vagy a hülye. Vagy túl gyáva ahhoz, hogy beleköss - egyre megy.

Belegondoltál, hány ilyen bölcsességet sulykoltak neked kiskorodban? Hány "bölcsesség" jelent inkább meghunyászkodást? Mik azok a dolgok még amiket azért hajtogat neked a világ, hogy jobban tudjanak használni és jobban a húzd a szekerüket. Vidámabban, hiszen te vagy az okosabb. Az érzékenyebb. A bölcsebb. Legyen neked az elég, jó? A világ meg hadd legyen az övék.

Hát egy kicsit is úgy néznek ki, mintha szenvednének?