"Miért a teszkósat veszed? A finomabbik étbevonó akciós."

"De az drága."

"De most csak 150, a teszkós meg 200."

"De a teszkós olcsóbb."

Ismerős? Nem, nem egy idióta mondta ezt. Volt neki egy diplomája, igaz, nem számokkal foglalkozott.

Ebben önmagában semmi nem lenne, sokan vannak, akiket a számok nem zavarnak. A valóság-tagadás nálunk népbetegség. Ott van mindjárt a pénzügyminiszterünk.

De még ha egy ország élén lehet is pózolni ilyen manírokkal, egy háztartást nem lehet így elvezetni, mert ott a következmények azonnal és közvetlenül érnek utol. (Igen, azt mondtam, hogy egy háziasszony jobban gazdálkodik, mint egy pénzügyminiszter. Definíció szerint.)

Fapados vs Malév

Megvan ez a cikk a fapadosokról? Jelentem, a szerzője még csak a felszínt kapargatja. Pár hónapja sikerült annyira felidegesítenie egy fapados társaságnak, hogy hosszas elemzést rittyentettem (reptéren, várakozás közben...) a Wizz és a Malév közötti különbségekről. Röviden: A Malév olcsóbb volt.

De igen!

Nem, nem csak hunyorítva, hanem szabad szemmel a Holdról is jól látható módon volt olcsóbb.

Nem szeretem, ha egy céget az állam dotál, nem is azt dicsérem a volt Malévban. És most, hogy már nincs is Malév, talán jobban lecsúszik, amit mondani fogok. Tessék figyelni a számat: ol-csóbb volt.

Amit a foglalási felület az első keresésre kiírt, az maradt az ár. A foglalás során végig. Csomaggal. Fizetéssel. Biztosítással. De igen!

Sőt, továbbmegyek: két hónappal utazás előtt már az elsőre kidobott összeg is alacsonyabb volt, mint a fapadosé, mert senkinek eszébe sem jutott a dárga Malévre egyáltalán egy pillantást vetni.

Ráaádsul a fapados még csak ott kezdte az árképzést.

A fapados még rátett csomagot (akkor is ha nem kérted, az opt-out gomb megtalálásához sok szerencsét), kártyahasználatot (nem per fizetési tranzakció, hanem per fő, per út, hahó!) és egy csomó felárat, amit cinikus gecik találtak ki valami eldugott irodában olyanoknak, akiknek a méltóság semmit nem ér, és ha nem szívatják őket, nem érzik, hogy valami olcsó.

És amikor végre kifizeted az egészet még mindig ott van az utazás. Míg a Malévnál civilizált ültetési rend van és nagyjából és egészében lazán kezelik a poggyász-kritériumokat, a Wizzairnél vannak olyan szaftos tételek, mint az extra legroom helyek vagy a buszra való tök értelmetlen, elsőbbségi beszállás. Ez utóbbinál kérem, magyarázza meg valaki, hogy mégis miféle kebelduzzasztó hatása van egy fapados reptéren egy ótvar fapadosra elsőbbséggel beszállni???

• Ugye két külön lapra nyomtattad az online beszállókártyát? 
• Ugye színes?
• Ugye jó minőségű a papír és a nyomtató is?
• Ja, hogy nem nyílt meg neked az online? Majd kivizsgáljuk. Addig is Airport check-in 15 euró, plíz! Per fő.

A Wizzair alkalmazottai meg valszeg aszerint kapják a mozgóbért, hogy hány embert tudnak megbírságolni. Nem, nem csak képzelődsz, ha úgy érzed, mindegyik mohón méreget, hogy miért is lehetne surcharge-ot lehúzni rólad. Ott van pl:

• Könyv a zsebben - ha nem fér a kézipoggyászodba, akkor EUR60, hitelkártyát elfogadunk (3 nyelven)
• Újság a kézben - fél vesével is fizethetsz
  
• Túl nagy kabát - visszaúton is az lesz...
• Elfogyott a hely a fedélzeten, mégiscsak csekkold be a kézipoggyászt is, 50 euró lesz per fő - ezt már a fedélzeten tudod meg
• Minden nem-extra-legroom helyen ülnek már, úgyhogy te vegyél akkor is olyan helyet, ha neked mindegy lenne, hová ülsz - 10 euró, plíz. Nem vicc.

És a kedvenc szituációs gyakoraltom:

Adott egy Lobster egy olasz turistacsoport közé beékelődve a beszállításnál. Magyar huszonéves fruskák szigorú arccal méregetnek mindenkit, hogy van-e valami extra poggyásznak nevezhető tétel nála. Egy könyv, vagy a kabátja kézben... Aztán ha az nincs, mekkora a csomag. Majd egy náci tartótisztet megszégyenítő stílusban a ciklámen ketreckére mutatnak, hogy:

- Plíz put your luggage in the box. It must go through it.

És akkor Lobsternek feltűnik, hogy a nevezett ketrecke szája frissen van hegesztve. Kisebbre, mint a ketrec maga. Lobster 10 éve ugyanazzal a kemény fedelű, standard kabinpoggyásszal utazik. Odaér a kiképző tiszthez, akinek az arca még nem akklimatizálódott tökéletesen a kicsinyes hun geci szerephez, de keményen dolgozik rajta. Ha nagy lesz, mehet az Eltére TO-s néninek.

Odaszól a másik picsának:

- Azt nézd! Az nem fog beférni - és fitos állacskájával a szomorú poggyászom felé bök.

Másik kiképző tiszt szemében felragyog a várható bevételről való bizonyosságot csalhatatlanul jelző kapzsiság.

- Your luggage! - int a ketrec irányába - HO-RI-ZON-TA-LE! - Arra az esetre, ha értetlen digó lennék.

Ha egy család nyaralni megy és a fapadoson akar spórolni, igazi, magyaros önszopatást kap. Miután feljutott a gépre és még 10 euró per főért ott leülni is hagyták, a nyaralás végéig cidrizhet, hogy mennyibe fog fájni a visszaút - és marad-e nyalókára. Apu ezért nem alszik majd, anyu meg egy extra napot tehet félre a csomagolás minden lehetséges kifogást kivédő kivitelezéséhez. (Vajon az ajakír folyadék?)

Szopás = Olcsó

Mindenkinek van egy buggyant rokona, aki addig spórolt, amíg nem szenvedett eleget. Ha nem tudsz ilyenről - lehet, hogy Te vagy az?

- Házhozszállítás akkor is drága, ha ingyen van, ő inkább cipekedik.

- Napokat szív a boltok között, míg talál egy helyet, ahol a turkálóláda aljából kell előtépni valami rongyot, de nem baj, az olcsó.

- Megvesz jutányosan egy a fél pár téli gumit, de nem baj, majd keres hozzá egy másikat.

- Képes kiszopni a kínai piacra, csak mert ott hátha olcsóbb a pár zokni.

A szopást azonosította az olcsóval - és csak akkor hiszi el, hogy olcsót kapott, ha szopott.

"A kedvezmények nem összevonhatók és csak minden hónap harmadik péntekén délután 3 előtt de 4 után vehetők igénybe"

Külön csücsköt foglalnak el a szívemben azok a szolgáltatók, akik erre a garasoskodásra reagálva komplikált, sávos, körülményes feltételekkel érvényes kedvezményeket találnak ki, így a legegyszerűbb szolgáltatás is lassan olyan komplikáltan van árazva, mint az adóterhek.

És igen, az átláthatatlanság nekünk, fogyasztóknak rossz. Nem kéne díjaznunk, hogy a telefoncég hálózaton és csúcsidőn kívül és belül külön áraz, a nyugdíjas, diák és egyéb kedvezményekért meg a fürdőbe is igazolványokat és pecsételt papírokat hordunk magunknál. Mindenki fizesse a medián árat és kész.

Méltóság? Az meg mi?

De nekünk az olcsóság illúziója fontosabb, mint a nominális ár, a minőséget már említeni sem merem. Ahhoz egy embernek szeretnie kellene magát. A magyar pedig utálja önmagát, és felháborodik ugyan, hogy őt ugyan ne büntessék, de igazából attól érzi otthon magát.

A hőzöngése csak tessék-lássék, inkább arra szolgál, hogy elmondhassa, ő küzdött. De a győzelem esetére soha nem volt terve.

Hungary is dirt cheap

Aztán persze ott vannak a külföldiek, akik szerint Hungary dirt cheap és akkor sem tántorodnak el ettől a meggyőződéstől, amikor az otthon nem is kapható end-of-range hulladék háromszor annyiba kerül. Nominálisan, nem ám vásárlóerő-paritáson számolva. Ha azt is bevennénk, könnyeznénk. (Elég megnézni akármelyik "drága" országba emigrált magyar blogját, hogy ott minden drága, de basszus, ennyi mindent még nem engedhettem meg magamnak.)

Egyik kedvenc példám: London belvárosában a (szigorúan nem outlet) Hugo Boss üzletben egy farmer teljes áron nagyjából GBP 150 lesz. A budapesti bevásárló központban egy ízléstelen, orosz piacra gyártott, strasszköves Boss farmer leárazáson volt 80ezer HUF. A repjegy mondjuk 30ezer. Már megérte. Ha még egy kabátot is veszel, olcsóbban jöttél ki, mint itthon és még választék is volt.

Persze ha elmondom, levezetem, kiszámolom, senki nem hiszi el. Én vagyok a sznob. Most komolyan, milyen szoftver fut ezeken az embereken? 

Méret-gazdaságtalanság - de nem baj, a gazdasági szabadság fontos

A legújabb kütyü, iPad, netbook külföldön nem csak olcsóbb, de nagyobb a választék is. Nálunk még a magyar billentyűzet miatt is kevesebb a választék, mert csak az kapható, amihez már tákoltak ékezetes szoftvert/hardvert.

Hiába magyarázom, hogy nem csak PPP-n drágább itt a vásárlás, de nominálisan is. Az egyetlen, ami olcsóbb, az a lakhatás - mert azt itt senki nem akar.

Ott van a pénzügyi sekélység. Olyan ordenáré parasztvakításokat tolnak le mélyen a hirtelen meggazdagodni vágyó ügyfelek torkán, mint a 10%-os kezelési költség és a belépési felár. meg hogy a PSZÁF-által nem ellenőrzött cucc a legjobb, mert Orbán nem veheti el. Pénzügyi közvetítés? Ez? 

Vagy ott van a golf.

Legújabb formatív élményem, hogy ha nagyon magasan képzett, pénzzel foglalkozó embereknek azt mondom, hogy a golf olcsóbb, mint amit kondira költesz - akkor az rá egyáltalán nem jellemző módon felbőg, mint egy buta szamár, hogy peeersze, fél óra golf olcsóbb, mint az éves bérletem, mi? És irtó büszke magára, hogy most milyen frappáns volt.

Kiszámolom, levezetem, megmutizom, hogy istenbizony - ilyenkor az okos ember legalább bután néz. Nem úgy mint a teszkós anyu, akinek a kékcsíkos, csokibevonó-jellegű, egérszarból készült massza az olcsó és minden, ami nem okoz szenvedést az drága, ártól függetlenül. Ő hisz. Tudni rossz. Ördögtől való.

A csalódás pedig csak megerősíti a hitet, a cáfolat meg csak tagadást szül és a kognitív disszonancia számukra megnyugtató feloldásában a nyomorult lelkűek amúgy is igen jók.

Persze a golf esete is logikus, mint a Boss-farmer méretgazdaságossága. Hol van itt annyi milliárdos, aki eltartana akár egy golfpályát is? Azért annak vannak költségei. (Még vízmű-adó nélkül is.)

Törénelmileg hol alakulhatott volna ki golf-kultúra? 1950-ben Rákosi úgy záratta be az összes kis klubot, mintha félne tőlük. A Golf Szállóból is Vörös Csillag lett - olyasmi lehet ez, mint amikor újraszentelik a templomot. A pártállami propaganda szerint ugyanis a golfpályán találkoztak a nyugati imerialisták és onnan bomlasztották a jó kis kommunizmust. Nem vicc, itt egy karikatúra, innen. A kopasz ember Rákosi - és ne tanuljátok el az swingjét, nagyon rossz.

Meg ez a vicc is árulkodó:

A legsötétebb Rákosi-idők egyik őszi estéjén az egykori golfklub tagjai titkos összejövetelt szerveznek, hogy megünnepeljék Arisztid születésnapját. Mindenki szerez valami ínyencséget, így a zsíros kenyér mellé előkerül egy doboz szardínia, az asztalon gőzölög a finom babkávé, csak Tasziló van zavarban, mert ő egy doboz kaviárt igért a vacsorához. Végső kétségbeesésében egy doboz sörétet visz ki a konyhába, és azt csempészi a szendvicsekre.
Másnap telefonon felhívja Arisztidet.
-Meg voltál elégedve a vacsorával?
-Pompás volt. Elárulom neked, hogy a legnagyobb sikere a kaviárnak volt!
-Örülök, hogy ízlett! De mondd, nem tapasztaltál semmi rendkívülit?
-Semmi különöset, ha csak azt nem, hogy reggel a fürdőszobában púztam egy hatalmasat, és agyonlőttem a kutyámat!

A golf meg különben is tömegsport, még nyugaton is. Igen, létezik sok exkluzív klub, de azzal az üzletpolitikával itt exkluzíve mennének csődbe. Itt nincsenek többgenerációs golfozó dinasztiák, könyörgöm.

Mondjuk nyereséges golfklub is csak kábé egy van a 20-ból. A többi vagy már bezárt, vagy a banké (és úgy is kilenc számjegyű veszteséget termel évente. A belinkelt filmben szereplő helyzet azóta tovább romlott, Bp-en már csak egy pálya van talpon, a filmben főszereplő pofás bükfürdői pálya meg csak azért nem zár be, mert túl sokat fektettek már bele - nem írhatják le az egészet veszteségként).

Komolyan, ha bezár a kedvenc pályám is, azért kizárólag ez a tökkelütött, nyomorodott, önsorsrontó, helybemegyek-a-lófaszért, szopás=olcsó mentalitás lesz a hibás, nem más. És még komoly, okos emberek is így gondolkodnak!

És ha bármi exkluzív van Magyarországon a golfban, az az, hogy az ottani tagság vélhetően tud számolni.

Persze, így levezetve a napi szinten pénzzel foglalkozók is elgondolkodnak, hogy talán felül kéne vizsgálni az előítéleteiket és abbahagyni a cidrizést, mert a saját foguk vacogásától nem hallják a számok szavát.

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy vajon ők elhiszik-e, hogy Hungary az dirt cheap.

Számolni tudó pénzügyminiszter? Ide? 

Szabályosan testidegen lenne. Kidobná magából ez a gyermeki tisztaságéban (értsd: butaság) csalhatatlan nép.

Az egymásnak alálicitáló duplagondol, egymás progresszíven emelkedő hülyének nézése olyan lefelé örvénybe taszajt intellektuálisan, hogy onnan sosem kelünk fel. Ezért demagóg a politikus, akkor is ha személy szerint tudja, hogy holnapután mind megyünk a pokolba az ígéretei miatt, ezért nyomat egyre ostobább műsort a kertévé - mert "abba még senki nem ment csődbe, hogy alábecsülte a közönségét".

De ezt inkább egy másik posztba rakom.

***

NB - A szöveg elején idézett dialógushoz hozzátartozik, hogy a főszereplő esetében ez a makacskodás egy nagyobb életjátszma része. Ennek során minden erejével demonstrálni akarja, hogy ő mennyire deprivált és csak gagyira telik. Így amikor összerángatja a családját és nagyvonalúan süt nekik, gondot fordít rá, hogy a csokibevonat gagyi legyen és mindenki szenvedjen tőle. Mert ő ennyire csóró, de nem, nem panaszkodik.