Most akkor felvázolom, hogyan zajlana egy globális cukortilalom.

Röviden: Nem működne és nagyon káros lenne. Sokkal károsabb, mint maga a cukor. Hiába kongatják a vészharangot.

Már csak néhányat kell aludni, mielőtt valaki kitalálja a kézenfekvőt. Tiltsák be a cukrot, elvégre komoly egészségkárosító hatásai vannak. Most, hogy elkezdték keresni, meg is találják. Az sem titok többé, hogy addiktívabb, mint a heroin. Mégis, a cukorfogyasztókkal kegyesen bánunk - amíg azt is be nem tiltják.

Nem én találtam ki a dolgot. Igazi tudósok javasolták, hogy tessen azonnal betiltani a cukrot. Akkor az már csak jó ötlet lehet, nemde?

Lófaszt. Az, hogy a cukor nem tesz jót neked még nem jelenti, hogy a betiltása jó ötlet. Az ugyanis még nagyobb károkat okoz - arról nem is beszélve, hogy összezavarja a morális iránytű híján a legalitást az erkölcsösséggel összekeverő kisállatokat. 

Az ártalom és a tiltás két külön dolog, még ha tervgazdaságra szoktatott agyak azonnal ugranak az egyikről a másikra. De nem, a tiltás semmit nem old meg, soha.

Kinek áll ez érdekében? 

Politikai haszon nélkül nem vágna bele egy politikus sem és itt most politikai haszon alatt nem a te kis segged melengetését értem, hanem a politikusnak az önérdekét.

A kövér embereket könnyű szopatni, mert ők maguk is bűntudatot éreznek. Szóval ha egy politikus hasznát látná annak, hogy beléjük kössön - meg is tenné. Az ő érdekükben már be is lehetne tiltani a cukrot. A biztonság kedvéért hozzá fogják még tenni, hogy "gyerMekeink", "rák", stb. Erre merjél nemet mondani...

De persze ez nem az emberek érdekéről szól, hanem a politikuséról.

Nixon például azért találta ki magának, hogy pont a drogok ellen fog keresztesháborúzni, mert két olyan választói csoportot lehetett vele kiiktatni, akik nem rá szavaztak: a feketéket és a háborút ellenző hippiket. Nem én mondom, hanem az akkori tanácsadója, John Ehrlichman. (Nomen est omen)

“Az 1968-as Nixon kampánynak és az utána jövő Fehér Háznak két ellensége volt: A háborúellenes baloldal és a feketék. Érti, mit mondok? Tudtuk, hogy nem tehetjük illegálissá sem a háborúellenességet, sem a feketéket, de ha a közvélemény szemében összekötjük a hippiket a marihuánával és a feketéket a heroinnal, aztán mindkettőt kriminalizáljuk, akkor szétverhetjük a közösségeiket. Letartóztathatjuk a vezetőiket, lerohanhatjuk az otthonaikat, betilthatjuk a találkozóikat, és démonizálhatjuk őket minden este a hírekben. Hogy tudtunk-e róla, hogy hazugság, amit a drogokról állítunk? Persze, hogy tudtuk."

Szóval ha holnap győzne egy elnök, akit utálnak a kövérek, teljesen logikus lépés lenne tőle, hogy kriminalizálja a kövérséget. Amit így direktben nem lehet, úgyhogy majd megrendel pár tanulmányt a cukor negatív hatásairól - és lesznek is olyanok.

Szegény Nixon nem és nem talált bizonyítékot a marihuána ártalmas hatására, pedig nagyon kereste (nem a Századvéget kérte fel, azért), így a végén elrendelte a tanulmány titkosítását és annak ellenére betiltotta. A cukorral eddig sem kéne menni.   

És ahogy Nixon tanult az alkoholtilalomból és egyből átnyomta az ENSZ-en a drogtilalmat - úgy a cukortilalmat is rögtön globálissá tennék, további politikai előnyökért (nem, még mindig nem neked):

Háború (aka. War on Sugar)

A háború MINDIG egy politikus érdeke. Max addig nem provokál ki egyet, amíg anélkül is biztosnak érzi a hatalmát. És háborút lehet vívni 1) külső ellenség ellen, 2) belső ellenség ellen - és 3) önmagunk ellen is. A cukorellenes háború mindhárom lenne egyben.

Lehet majd elkezdeni támogatni külföldi kormányokat a cukorellenes harcukban. Lehet nekik fegyvereket exportálni (ha nem tudják kifizetni, lehet rá hitelt adni), és lehet csapatokat küldeni. A Sugar Enforcement Agency nyithat irodát minden országban és ha már ott van, intézheti az amerikai kormány kevésbé vállalható diplomáciai ügyeit.

Országok, amik régebben jól kerestek és adót szedtek be a cukortermelésből elveszítik legfőbb bevételi forrásukat. Cserébe rengeteget költenek majd arra, hogy harcoljanak egy sikeres exportágazatuk ellen. Se adóbevétel, se export, se közbiztonság - cserébe hatalmas kiadások és állami eladósodás.

És még mindig jobban járnak, mint azok az országok, ahová konkrétan bevonul az amerikai hadsereg, hogy segítsen nekik harcolni a cukorból finanszírozott terrorizmus ellen.

Mert a cukorból terrorizmust is finanszíroznának, bezony.

Cukorkereső kutyák feketébe öltözött kommandósokkal betörnének lakásokba cukrot keresve. És te is háborúban állnál magaddal, mert kívánnád a cukrot. Bűntudatod lenne tőle és félnél saját magadtól, ha megkívánod:

"Hát mi lett belőlem?"

És úgy éreznéd, igaza van annak, aki átmotoz vagy cukorbirtoklással vádol. Mert biztos okkal illegális.

Hatalmas profit a leggátlástalanabbaknak

"Ha a drogtilalmat tisztán gazdasági szempontból nézzük, az állam szerepe a drogkartellek védelme."

-- Milton Friedman

Egy mai cukorvállalkozó joviális kispályás ahhoz képest, akik akkor bevonulnak majd a cukorbizniszbe. És mivel az állam lőni fog rájuk, fel is fognak fegyverkezni, magánhadsereggel, meg amit akarsz.

De bármilyen drága egy magánhadsereg, megéri majd fenntartani - max feljebb nyomják az árat. És persze az állami alkalmazottakat és rendőröket is megéri majd lefizetni, de a végfogyasztó nem panaszkodhat. Nincs sehol érdekvédelme, nincs piaci verseny.

Ha csak az ópium piacát nézzük, a farmer 300 dollárt keres egy kilón, míg a fogyasztó 33000 dollárt fizet. És a különbözet nagy része a tálibokat támogatja.

Ugyanezen az elven a cukor 269-ról 29590 forintra drágulna kilónként. És az is javarészt krétapor lenne.

A filléres cukorból drága luxuscikk lesz, amit csak akkor engedhet meg magának a függő, ha lop. Pláne mivel a munkáját elveszti aznap, amikor lebukik az első cukortesztjén...

De közben csempészni nagyon megéri majd.

Mivel a csempészet macerás, az érkezési országban fel fogják majd ütni a cuccot. És nem, nem lesz feltüntetve a csomagoláson.

Az állam elmulasztja a minőségellenőrzést

Pedig mekkora biztonságot ígér neked.

Ma úgy élsz, mint egy kisgyerek. Feltételezed, hogy ami a kezed ügyébe kerülhet a boltban, az biztos mind biztonságos is. Fehér köpenyesek bevizsgálták, meg minden. Holott marhára nem. A legtöbb dolgot nem vizsgálták még. De te úgy viselkedsz, mint a kisgyerek: amit elérsz, azt biztos meg is nyalhatod. Ha ártalmas lenne, el lenne kerítve tőled.

Az illegális dolgok piacán az állam még ennél is kevesebbet tesz. Elmulasztja még ezt a maga által felvállalt feladatát is. Azzal, hogy illegálissá teszi, lehetetlenné teszi a minőségellenőrzést - és egyben ösztönzi a cukor felütését krétaporrar, liszttel, fehér homokkal. Hol tudsz eladni krétaport 30 ezerért kilónként? Na, majd most...

Az állam elmulasztja a jogszolgáltatást

Cukorhoz kötődő ügyekben a vállalkozók nem mehetnek majd a szerződéseikkel a bíróságra. Igazából szerződést sem köthetnek. Úgy intézik majd az ügyeiket, ahogy tudják: az utcán, erőszakkal. 

Hol vannak már a régi szép idők, amikor a cukorkereskedők jámbor adófizetők voltak és a legdurvább üzleti nézeteltéréseiket is az ügyvédjeik játszották le. Ha betiltják a cukrot, akkor majd a cukordílerek közötti leszámolás napi hír lesz, mint a dohányboltrablás...

De nem csak az állam lesz talpig sáros a cukortilalommal okozott károkban. Az emberek is nyakig benne lesznek és minden mocskos, szégyellnivaló gonoszságuk napvilágra kerül, csak kerüljön szóba a cukor. Mert nem az a mérvadó, amit az erősebbnek mutatsz, hanem ahogy a gyengébbel bánsz.

Abban a percben, hogy tiltott szerré válna a cukor, mindenkinek elgurulna a gyógyszere, ha cukrot fogyasztottál:

- Tönkrement a házasságod? Mit vártál, te cukorfogyasztó!

- Elvonóra kéne menned, akkor lenne még egy esélyed a feleségednél.

Elveszítenéd a munkádat, és nem találnál másikat, mert cukor birtoklásáért büntetett előéletű vagy. Aztán meg nem kapnál segélyt, mert cukrot mutattak ki a vizeletedben.

És a saját anyukás szégyenkezne miattad és a saját barátaid levennék rólad a kezüket, ha a rendőrök cukrot találnának nálad. Nem azért, mert ártottál valakinek, abban melléd állnának. Hanem mert éppen illegális a cukor és az erkölcsi érzéküket megzavarta a legalitás.  

A valódi ártalom nem a cukor, hanem a társadalom, ami illegálissá tette

BIGOTT: "Te, az a fánk tele van cukorral."
CUKORFOGYASZTÓ: "Tudom, de én így döntöttem. Nem ártok vele neked."
BIGOTT: "Árt az egészségednek."
CUKORFOGYASZTÓ: "Egyet eszek egész hónapban, hidd el, végiggondoltam!"
BIGOTT: "De árt a fogaknak..."
(CUKORFOGYASZTÓ: Tovább eszik.)
(BIGOTT kiveri CUKORFOGYASZTÓ: két első fogát.)
BIGOTT: "Ugye, megmondtam, hogy árt a fogaknak?"

A társadalom nem bírja kivárni, hogy a szabályszegőt elérje az ártalom, amitől a szabállyal meg akarták védeni. A társadalom maga fog ártani a szabályszegőnek. Lehet, hogy a cukor rossz neked, de a társadalom végzi el az ártalom nagy részét. Büntetett előélet, kiközösítés - ezek mind a tilalom következménye, nem a cukoré.

Még a túladagolás is az. Megtévesztő szó, mert nem arról van szó, hogy a hülyéje túl sok cukrot vett be, hanem hogy nem tudta, mit.

Isten lehet, hogy bünteti a bűnöst, de nem biztos, hogy a cukorfogyasztót is, szóval mi magunk is rásegítünk - biztos ami tuti. Nem fogsz te itt munkát kapni a pozitív cukorteszt után, az tuti. Na, tönkrement már az életed vagy segítsünk még?

Felelősség-kenegetés, nem fogyasztóvédelem

Az egész igazából arról szól, hogy kell, hogy legyen egy "hibás". Még akkor is, ha nincs áldozat.

Ha az állam nem kezdi tiltani a cukrot, akkor van a cukorrépa-farmer, a kereskedő, a cukorfogyasztó, mind-mind önként csinálja, amit csinál. Tegyük fel, hogy van ártalom - de nincs senki, aki "hibás". Akkor majd csinálunk bűnbakot. Na nem azért, hogy fizessen az ártalomért, hanem hogy büntethessünk.

Az alattvalói gondolkodásnak szolgáltatni kell egy gyengét, akit biztonságban megvethet és lenézhet. És ki nem gyenge akkor, ha az állam üldözi?

Az is kell, hogy az alattvaló biztonságban érezze magát, és a tilalom arra is jó. Mivel nem tudja az állam biztonságba helyezni, ezért kreál még veszélyesebb dolgokat - és ahhoz képest már mindjárt biztonságban vagy. Csak követni kell a tilalmat. Egy cukorfogyasztónál pedig mindenki csak nagyobb biztonságban lehet. Így lehet nem megoldani semmit - és mégis elérni, hogy hálás legyél érte.

Hogy még magának se biztos, hogy ártott az a cukorfogyasztó? Hát arra való a társadalom, hogy végezze el az ártást.

A tilalmak nem arról szólnak, hogy meg akarják védeni a fogyasztókat, hanem hogy elkövetőket akarnak belőlük csinálni. Az emberi büntetőösztön hatalmas és az államok rutinszerűen etetik és simogatják. Hogyne, persze, igazad van, amikor vérszomjas vagy. Meg amikor félsz.

Hogy nem ártott senkinek a cukorfogyasztó? Nem baj, az állam verje el a nevedben, tegye lehetetlenné, hogy valaha megint dolgozzon, mert lebukott egy vizelet-teszen, hogy cukrot fogyasztott. Olyan jó érzés, hogy végre nem téged bánt a tanárbácsi. És még büszke is lehetsz magadra, mert jó kicsi alattvaló vagy és te nem eszel cukrot, amit nem szabad. Bizony. Elég valamit nem csinálni, és már le is nézhetsz valakit. Kinek kell valódi teljesítmény, mikor a nem-csinálás is elég ahhoz, hogy pöffeszkedjen?  

Ha a cukor tiltott anyag lenne,

1) a cukorfogyasztók démoni, társadalom peremén élő számkivetettek lennének.

2) Nem mernél mentőt hívni, ha felütött cukrot ettél és rosszul vagy.

3) A cukortól való hiperaktivitás mítosza hisztérikussá nőne és páran tényleg úgy felpörögnének tőle, mint ma a kokaintól. A sugar high egy legendás állapot lenne, amit művészek próbálnak visszaadni - és az emberek tényleg megvadulnának, ha valaki cukrot ad nekik. Tisztán fejben. 

Az első években nem lenne teljes a mítosz, elvégre mi mind ettünk már cukrot és semmi nem lett. De akik már a tilalom alatt nőnek fel, ők már csak a tilalmat ismerik és rettegni fognak a cukortól - és egyben kíváncsiak lesznek rá. Harminc év múlva a kormányok tanulmányokat fognak rendelni, hogy nekünk bizonygassák, hogy a mai cukor már sokkal erősebb, mint a régi cukor, amit még mi ettünk, úgyhogy maradni kell a tilalomnak.

4) Legendák születnének róla, hogy az is gyógyítja a rákot.

Kutatás, valaki? Hiányoznak a tények

A drogokról ijesztően nem tudunk semmit. Feldmár ír a könyvében arról, milyen nevetséges előírásokat kellett követni vacak kanabisszal dolgozó kutatóknak - mintha legalábbis dúsított uránt kezeltek volna, fegyveres őrrel, meg minden. És ez már azután, hogy 20 év aktatologatás után valaki a kormányzattól merte vállalni a rizikót, hogy engedélyezze a kutatást.

Most indul csak be a drogokkal való kísérletezés az orvostudományban, de sokan már évtizedek óta üvöltenek érte. Hogy lettünk ilyen sötétek és tudatlanok a drogok hatását illetően?

Képzeld el, ha a cukorról is ennyire keveset tudnánk. Valaki kipróbálta, neki bejött. Valaki más meg belehalt. Ha a cukorról tudnánk olyan keveset, mint a drogokról, akkor a cukorbetegség is simán az életébe kerülhetne egy illegális cukorfogyasztónak. És az emberek dörzsölgetnék a kezüket, hogy megérdemelte.

Szeretnéd, ha a fűre rá lenne írva, hogy skizofréneknél rohamot idézhet elő? Vagy a megvonása? Vagy gyógyítja? Vagy valami? Ja, nem szabad ráírni, mert

1) nincs fogyasztóvédelem, és

2) az azt jelentené, hogy másoknak meg nem okoz gondot. Azt pedig nem szabad sugallni, szóval inkább hagyunk embereket meghalni.

Amúgy én nem gondolom, hogy a kannabisz gyógyítja a rákot, mint ahogy a C-vitamin sem. De sokan úgy gondolják, hogy igen, és ezt az tette lehetővé, hogy nem volt semmiféle kutatás. Így születnek a mítoszok. Pozitívak és negatívak.

Évtizedekkel van lemaradva a tudomány egy bigott tiltás miatt. Mire fogunk még rájönni - 50 év késéssel -  ha végre kijön a zabszem a fogalmatlan bürokrata seggéből és engedélyez pár kutatást? És hány mítikus mendemondát kell még addig olvasnom a kannabiszról, LSD-ről, ayahuascáról, MDMA-ról, mielőtt tudunk végre tényeket is?

Jönnének a designercukrok

...és drága mesterséges édesítők (ha 30000 az igazi cucc, azok is drágulni fognak). És azzal tömnéd a gyerekeket, amelyik legális. De az is tele lenne mellékhatásokkal.

A legcsóróbbak meg sütibe sütnének mindent, ami édes. (A gyümölcsfákat valszeg kivágatnák, mert cukrot tartalmaznak, az alkohol-célú gyümölcsösöket meg fegyverrel védenék. A földedet meg szó nélkül lepermeteznék kromofággal, ha a szomszéd felnyom, hogy cukorrépát is termesztesz.)

Az ultimate rémkép viszont a designercukor lesz, amit senki nem vizsgált be, de klubbokban kapkodják a tinik. Vagy vidéken azzal főznek a munkanélküli csórók, hogy egy kis sugar high-hoz jussanak.

A függőség nem szerekről szól, de amíg összemossuk a kettőt, egyiket sem fogjuk megoldani

Egy szerre nem lehet kenni a függőség problematikáját. Így sosem fogjuk megérteni, miről van igazából szó. Egészen döbbenetes kárt okozott már eddig is ez a tilalom, százmillió emberéletben és még több tönkretett életben lehet mérni.

A függőséget nem okoskodással, absztinenciával, meg bigottsággal lehet gyógyítani, hanem létező emberi kapcsolatokkal. Ha van élete a szerencsétlennek, akkor nem lesz függő. Nem, még herointól sem. (Nézd meg a videót.)

Ha viszont a drogokat legalizálnák holnap, akkor ez lenne