Ezúton köszönöm a Magyar Fiatalok nevű youtube account holdernek, hogy legalább az embeddelést nem tiltotta le, ha már a kommentek és a minősítés tilos.  Bár ha jobban belegondolok, ez nem is az ő videójuk. Hoppá

Az egyensugarú politikus egyszerű, mint a faék. Megijednél, ha komolyan vennéd, hogy ő TÉNYLEG nem tud többet nálad. Attól, hogy odakerült, nem lett okosabb. Azt meg te sem gondolod komolyan, hogy azért került oda, mert előtte mindenbe beletanult, amiről azóta szabályokat hoz.

Egyensugarú politikusnak egy nőről például két dolog jut eszébe, ebből próbál meg mindent levezetni. Nevezzük kályhának. Az egyik, hogy a nőstény gyengébb, a másik pedig, hogy abból jön ki a gyerek. Ez úgy megragadta a kis fantáziáját, hogy nem tud elszakadni tőle. És valahányszor a nő, mint téma felmerül, ehhez a kályhához szalad vissza hüvelykujj-szabályért. Hüvelykujjért, amit utána jól beledughat a buta kis szájába.

Ha bármilyen kérdés femerül, amiben nő is van, azonnal a szülés/gyengeség tengelyen próbálja megválaszolni. Egyen-e a nőstény gyümölcsöt? Lássuk csak. Gyenge, és attól erősödik. Terhességkor jó a magzatnak. Segít a nevelésben. Igen, egyen - csillan fel buta politikus-tekintete, mert megvan az alkalmazandó klisé. Immár tudja a választ. Hasznos egy ilyen kályha, na.

Várhat-e egy nőstény buszmegállóban? Lássuk. Befolyásolja-e ez negatívan a gyerek-kihordó képességét? Talán nem. Nem túl gyenge hozzá? Nem. Kibírja. Akkor állhat buszmegállóban.

Hordjon-e egy nőstény nyakláncot? Ha nagyon nehéz, akkor ne, mert meggörnyed alatta és ha a medencéjére nyomás nehezedik, az árthat a magzatnak. Komoly dilemma, hogy akkor hogyan keltse fel a hímek érdeklődését. Hiszen az a másik dolog, amit egy nőstény legitim módon akarhat, a gyerek mellett.

Olyan választ nem ismer, hogy erről neki nem kéne szabályt hozni. Ha már megkérdezték, dönt. Azzal is meg tudnánk lepni, hogy a nő is ember. De ne kívánjunk túl sokat.

Túl azon, amit más kritikák azonnal megírtak a Nemzeti Bürokráciaminisztérium legújabb videója görcsösen próbálkozik ugyanezen a vonalon.

Engem először is azzal tudnának kiengesztelni, hogy megcsinálják ugyanezt egy csajjal. Aki nem azért fordul vissza, mert nedves a bugyija, nem szerelmes, vemhes vagy csak túl ötlettelen. Ugyanolyan ember, akinek nem tölti ki minden gondolatát egy hím, egy ruha vagy nem gondol minden nap szülésre. Pontosan ugyanezt végigcsinálja, mint a srác - minden nőstény-klisét mellőzve. Amíg ezt nem teszik meg, a nemzetiminisztérium nőképe önmagában elégséges ok lesz a kivándorlásra.

De ha kivándorlásról van szó, azt ugye csak férfiak csinálják. A nőstény az tétova, befolyásolható kis pipike, főleg olyan fiatalon (nyami!), amikor még gyereke sincs. Neki aztán nincs saját ambíciója vagy ötlete. Magától fel sem merülne benne, hogy ő is mehet, ha a vágyott hímek nem tántorognának ki előle a reptérre. Ő ugyan nem is tudja, mire jó egy olyan reptér dolog, de ha már minden áhított hím oda tart, ő is tétován elkezd majd arra tipegni.

Ezért fontos, hogy a hímeket visszatartsuk. Akkor maradnak a nőstények is. Meg ha mennek is, mi van? Az ittmaradottakból több utódot kell kinyerni és megvan az adófizető-utánpótlás.  

Hogyan készül a kreatív selejt? 

Ez a videó a klisékről szól. Így készül a fos, bájdövéj.

Vizionálom:

Illetékes főhím a Nemzeti Bürokráciaminisztériumban büdzsét kap egy kisfilmre, ahol kreatívkodhat. (az én pénzemből...) Feladat: megállítani az elvándorlást. Már csináltak egy "gyere inkább a közigazgatásba" kampányt, de nem adhatnak minden fiatalnak egy aktákkal teli irodát és egy 386-ost, hogy ügyintézzen és kávészüneteket tartson és feladatot hárítson benne nyugdíjig.

Nekifutottak hát újra, ezúttal azzal témával, hogy a parádés (és társadalmilag hasznos) közig állásokon kívül a barátok is itt tartanak. A legrosszabbkor. Amikor már áttört a lélektani gát, ami akár még 5-6 éve is masszív volt, hogy tudniillik külföldre menni egy lifestyle choice volt, nem egy borongós politikai statement.

A nemzeti főhímet azonban meglegyintette a kreatív munka szele, és elégedettet sóhajtva kiengedte a palackból eddig (okkal) elnyomott kreatív énjét. Végre megmutathatja! Egy igazi (!) filmben. Hiszen gimiben is milyen ötletei voltak már. És felhívta a profi kreatívokat, és elmondta nekik, mire gondol.

És hogy mire gondolt? Ami szerinte evidens. A fiatal lusta, felelőtlen, hírből sem hallott a küzdelemről, hazaszeretetről. Léha, közgázos és csak a bulinak él. A lángost meg a sört érti, meg a csajokat. (Mert az ún. fiatal természetesen defaultként hím.) És ennek a képzeletbeli klisé-állatkának kell imponálni. (Nem lennék fizetett kreatív egy olyan országban, ahol csak öreg politikus elvtársaknak van annyi pénze, hogy megbízást adjanak...)

Mindig ez van, ha hülyének nézzük a célközönségünket. Megsértjük őket.

És ha nem látunk túl a saját kliséinken senki nem ismer magára.

Ogilvy már 50 éve rájött, hogy nem kell hülyének nézni a közönséget - és a közönség értékelni fogja, hogy felnőttként kezelik. Ráadásul ez a termék épp nem valami addiktív müzli, amit idegesítő, fülbemászó zenével a tudatalattidba lehet verni. Az emigráció racionális, megfontolt döntés, amit egy nyálas, állami "mindenideköt" nem fog kiverni a buta kis fejemből.

A reptérről visszafordulásról annyit, hogy sem a barátaimat, sem a nyarat, sem a fesztiválokat nem a kormánynak köszönhetem. A fesztiválokról például az jut az eszükbe, hogyan kéne minél több védelmi pénzt kizsarolni értük. Ha a politikusokon múlna, a fesztiválok befizetnék nekik a bevételük 120%-át, különben megtagadnak valami engedélyt, amit előző nap kötelezővé tettek. A romkocsmákról meg maga a vezér mondta meg, mit kell gondolni. A dinnyeevésről meg éppenséggel le akartak szoktatni.

Szóval szép és jó, hogy a barátok idekötnek, de a barátokat pont nem nektek köszönhetem. És a barátok is mennek már. És ha már itt tartunk, őket is könnyebb lesz megtartani egy olyan országban, ahol nem lesz hitvita az utolsó hétköznapi apróság is, ahol ha akarom, nem itatja át a mindennapokat a politika. Mind jobban elleszünk ott, az állítólag süllyedő nyugaton, ahol még most is jobb, mint Kínában vagy Azerbajdzsánban a legújabb fénykorban volt, ahol nincs lövészárok és ahol nem rúgnak ki rokonokat, ha el akarnak hallgattatni. Ahol nem félünk, ott mi is produktívabbak vagyunk. Ahol nem kesereg mindenki és nem kell mentegetőzni, ha sikeresek vagyunk, ott mi sem öregszünk olyan gyorsan.

Mert emberünk mit is hiányolt a reklámban? Az utolsó boldog nyarat. A fiatalság utolsó nyarát. Amit mindenképp elveszít, mert hiszen - jobb esetben - munkába áll.

Na szóval ezt a reklámot azért meg lehetett volna jól is csinálni, ha mondjuk az ötletgazda nem agyatlan kliséembereknek akar kommunikálni, hanem valaki olyan okosnak, mint felülmúlhatatlan, eredeti és ikus ennenmaga. Ha végiggondolja, hogy ő maga mitől fordulna vissza. Tudom, ő túl okos a célközönséghez, de csak a vicc kedvéért, játsszunk el a gondolattal.

Mondjuk engem hét szekér naranccsal sem tudna itt tartani, mert én nem politikai vagy gazdasági okból mennék már mielőbb. És nem, nem magyarázom azzal, hogy tapasztalatot gyűjtök, amit majd itthon fogok... Mert tudom, hogy itthon nem látják szívesen a javító szándékot. És nem látom, hogyan tudnék egyszerre itt élni és dolgozni - és izolálni magam a szervezett, állami ellendrukkerektől. És különben is, annyi szép hely van.

Naszóval. Ha itt akarnék tartani valakit, aki amúgy szívesen maradna, mire próbálnék hatni?

A gazdasági józan eszére biztos nem. Egy fapados, multis állás sokakat itt bírna tartani, de sajnos OV nem ezt vízionálja nekünk. Egy kis maradék pénz a hóvégén, amit el lehet táncházazni meg ikeázni és a szerencsétlen már attól is boldog. Egy jelzálog, ami 20 évre röghöz köti és még örülne is neki, ha kaphatna. De nem, ezt nem ígérünk, mi futószalag-alapú társadalmat építünk. A futószalag-meló meg nem néz ki jól a mozivásznon.

Szóval inkább az érzelmi dolgoknál kell maradni. (Okés, egy pirospont, a kurva túrórudit legalább kihagyták. Bár egy pirospöttyösözés azért mára is jutott.) Csak az a baj, hogy a szentimentális okoknak nem kéne, hogy köze legyen a nemzetiminisztériumhoz vagy a kormányhoz. Mert ha már van, az régen rossz. Ha már az érzelmekre kell apellálnia, az azt jelenti, hogy kudarcot vallott ott, ahol dolga lett volna. 

Nem, akárhogy nézem, egy ilyen reklámfilm bármilyen tartalommal a kudarc beismerése. Már maga a műfaj vesztes ügy. Olyan, mint az országimázs-kampány, amiben a tendergyőztes kreatívok rendszerint kötelességüknek érzik a múltba révedni, hogy aztán kemény pénzért a CNN-en hirdessék, hogy egy múltba révedő, néptáncoló ország vagyunk, akik arra büszkék, hogy vannak a területükön természeti szépségek, meg minimum egy jó nő (a kampány arca), de egy ötemeletesnél magasabb irodaházat már nem tudnának felmutatni, innovatív ipari klaszterről már nem is beszélve. Azt sem értik, mi az, és addig jó, mert ha érteni vélnék, támogatni kezdenék. És azzal vége.

Akkor nincs más hátra, merni kell hülyének lenni

Marad a mindent ütő csodafegyver: humor.

De mivel köztudott, hogy kormányunknak se humora, se öniróniája nincs, az alkalmazásában álló kreatívok még csak fel sem merik vetni, hogy talán jól jönne egy kis humor. Ezért úgy döntöttem, ollóimba veszem az ügyet és javaslatot teszek néhány lefegyverzően őszinte kreatív klipre a "mindenideköt" témájában. És persze Király Rák nem is lenne Király Rák, ha nem ő adta volna a legjobb tippeket.

1.

Fiatal kézbe kap egy levelet, rajta hatalmas Union Jack (mert a brit munkaadók leveleznek így, nem is a nigériai spammerek, akik épp brit munkadónak tettetik magukat). Kicsit ujjával követi az életbevágó sorokat, szájacskájával próbálja kibetűzni az idegen nyelven kódolt üzenetet, de sajnos nem megy. Mentegetőző mosollyal feladja, belenéz a kamerába, majd megjelenik Hoffman Rózsa arca, mellette a szlogen:

"Magyarország, minden ideköt."

2.

Fiatal az egyetemi hirdetőn olvassa a kiírást (rajta hatalmas Union Jack, of course). Már éppen letépné, mikor megszólal a haverja.

- De apukád nem most nyert a földpályázaton?

- Igazad van. Minden ideköt.

3.

Diák beiratkozik, ügyintéző az orra alá tolja a nyilatkozatot, fejlécén a cím: "Röghözkötési nyilatkozat"

Fade to black, szlogen: "Minden ideköt."

4.

Fiatal úton a reptérre, csörög a telefon.

- Kisfiam (lányom), épp kirúgtak. Azt mondták, azért, mert idegenszívű a fiam (lányom). Nem tudom finanszírozni a tanulmányaidat, haza kell jönnöd. 

Cut to: "Minden ideköt."

5.

Futószalag-munkásnak az ázsiai/azeri/szaudi főnöke a vállára teszi a kezét.

- Átutaltuk fizetést.

Cut to: Otthon a munkás interneten. Beüti "olcsó buszjegy külföldre". Első találat: "Legolcsóbb jegy most csak 35.000 huf. Másik ablakban a banki egyenlege: 34.000 huf.

"Magyarország: Minden ideköt." (mélabús, belenyugvó népzenei aláfestés)

6.

Két fiatal egy autóban keresi a Bécsbe vezető utat. Buta nőstény (értelemszerűn nem ő vezet, de a térkép sem az erőssége) forgatja a térképet, miközben a hím megpróbálja kibetűzni az útjelző táblákat. Cut to: GPS-térkép a tekervényes útról, amit már bejártak, egy rovásírásos GPS-készüléken. A vonal végül visszavezet a kiidulópontba, megállnak a szüleik háza előtt. Vállat vonnak és megadóan egymásra mosolyognak:

"Minden ideköt."

Egymást átkarolva beviszik a csomagokat a házba és lepakolnak a kisszobába, ahol saját életet kezdenek.

---

Persze lehet, hogy valakinek bejön a nemzetiminisztárium videója is, de ők szabadidejükben csukott szemmel, imádkozva menetelnek a többi békával és piros pont van a fenekükön (és ez identitásuk legfontosabb eleme).

Ja, és minél tovább hallgatom a klipjüket, annál inkább ez jut eszembe. (britpop, ajjaj!)

Oh, then suddenly you know
You’re never going home

UPDATE - Épp egy odaszáradt piros pöttyöt mosogattam egy vörösboros pohár fenekéről, miközben megvilágosodtam. Hogy lehettem ennyire ostoba, hiszen a megoldás végig ott volt az orrom előtt.

Naszóval mi az, amit a kormány jobban csinál, mint a pozitív kampányt?

Bizony. A negatívat.

Ha tehát itthon akarják tartani, aki még itt tartható, akkor célozzák meg a gyávákat és hiszékenyeket - ők amúgy is elsőosztályú alattvaló-alapanyag. Tessék nekik elrettentő kampányt csinálni. Legyen a Union Jack-es munkát ajánló levél egy scam és üljön az internet másik végén néhány ronda, gonosz, sebhelyes arcú, fekete nigériai férfi, akik a tenyerüket dörzsölgetik, mikor megkapják egyszeri hoffman-szökevénytől a kigúgltrenszlétezett választ.

Vagy még jobb: mutassuk be, ahogy odaér a célországba és ott találkozik egy másik magyarral. Aki nem segít, csak mert véletlenül egy törzsből származnak. És akire irigyek vagyunk. És hogy milyen keserves érzés az. Ez az!

Riogassatok, abban jók vagytok.