A minap rájöttem, hogy ha már odaát vagyok, nem kívánok majd többé lobsterkedni. Ezért ezzel a poszttal - korábbi tervemmel ellentétben - nem várok addig.

Szubjektív kalauz kivándorlóknak, azaz mit ne vigyél magaddal, ha úgy döntöttél, hogy lelépsz.

In máj kántri

Ez minden keleti bevándorló default mondata. Valamiért fontosnak tartja, hogy hosszasan magyarázzon minden egyes élethelyzetben, hogy náluk van keverőcsap és milyen a jegyellenőrzés a buszon és hogy náluk mit és hogyan esznek karácsonykor - és a szomszéd faluban meg egy kicsit mást...

Persze, az emberek szoktak kérdezni. Főleg udvariasságból. És ez nem sértés, hanem ud-va-ri-as-ság. Tudd, hány szót pazarolhatsz a válaszra anélkül, hogy valakit untatni kezdenél. És nem, ez nem az érdeklődés hiánya, hanem small talk. Small talk nélkül még bunkóbb lenne a világ.

Persze, tudom, te azért magyaráztad a tört angoloddal 20 percig a locsolódást (We water the women so that they don't ...ööö... dry out.), mert tényleg annyira kérdezték és igenis tudni akarták. Okés. De maradjunk annyiban, hogy hacsak nem egy néprajzkutatóval találkozol, elég lesz annyi, hogy 'körbejártuk a csajokat és jó buli volt'. Te sem vagy kíváncsi rá, hogyan élte meg a falklandi háborút és milyen rossz volt, mikor nem futotta a legmenőbb cuccokra. (Különben is, azonnal elkezdenél arcoskodni, hogy 'Szegénység? Arról semmit nem tudsz! Én a vasfüggöny mögött nőttem fel...')

Szóval húsz perc magyarázkodás után az egész húsvét-sztoridból annyi marad majd meg neki, hogy

1) megint egy közlésmániás káeurópai

2) folklór, na és?

És a dadogásod közben tán még az is átfut az agyán, hogy vajon menyire távoli múltból érkeztél. Hidd el, neked is nehéz felfogni, hogy mások fura szokásai mit jelentenek nekik.

Ja, és kérdezz vissza!

Kulturkampf

Ha már itt tartunk, néhány apróság:

Főzhetsz nekik magyar kaját, de nem kell paprikanácinak lenni. Nem kell mindenből a legdurvábbat. A nokedlit a saját anyja sem szereti. A zsíros vackokat te is csak azért, mert egykor nagy dózisban kaptad és a gyerekkorodra emlékeztet. Nem kell túlzásba vinni az autenticitást és ragaszkodni a legsokkolóbb dolgokhoz. A te kedvenc vietnami kajád is az lenne, amelyik legjobban hasonlít a rántott húsra.

Tudnod kell továbbá, hogy a túró rudi elég gusztustalan cucc. Azért szereted, mert egy befolyásolható korodban, egy hiánygazdaságban ez volt a napod fénypontja. Nekik is megvan a túró rudijuk. És neked sem jön be.

A Nobel-díjasokat inkább ne... Legalább 10 nagyon nevetséges ország gondolja úgy, hogy nekik van a legtöbb egy főre eső Nobel-díjasuk és élsportolójuk, de mindegyik csak nemzeti autofelláció.

Ne feledd: a nemzetiség olyan, mint a végbél. Mindenkinek van, de csak a leghülyébbek dörgölik a másik orra alá és csak ők hiszik, hogy az övék magasabb rendű.

Ne általánosíts!

Idegesítő.

Most elmondok egy sztorit. Egy ismerősöm itt volt egy hétig és körbevezettem Budapesten. Egy idő után kezdett az idegeimre menni azzal, hogy mindenről megkérdezte, hogy nahát, a magyarok így csinálják? Ha valakivel hosszan fogtam kezet, megkérdezte, hogy a magyarok mindig hosszan fognak-e kezet. Ha valakin látott valami fura öltözéket, meg kellett mondanom, hogy a magyarok mindig így öltöznek-e. Mindenről volt egy ilyen megjegyzése és mintha gyűjtögette volna őket.

Minden este másik étteremben vacsoráztunk. (Egy idő után már az sem volt egyértelmű, hogy a szalvétát a magyarok háromszögbe vagy szögletesre hajtogatják, vagy az ölükbe teszik.) Utolsó este aztán külön figyelmeztettem, hogy most francia étterembe megyünk, SEMMI nem lesz magyaros, nyugodtan szüneteltesse a magyarok szokásainak feltérképezését. El is voltunk, amíg nem talált valamit a levesében. Odarendelte a pincért és megkérdezte, mi az. A pincér elmondta, hogy az bizony kuszkusz. Mire az ismerősömnek felragyogott a szeme: Nahát! "A magyarok kuszkusszal eszik a gazpachot!"

Na, így hangzik az is, amikor te próbálod meg szavakba önteni, milyenek a németek/angolok/franciák/stb. Minimum idegesítő. Gyakrabban sértő.

Bár amilyen hülyék egyesek, önmagukat is általánosítják és jól meg tudják mondani, hogy a magyarok erről vagy arról mit gondolnak.

Sztereotípiák

A sztereotípia az ismeret illúziója. Azzal nyugtatod magad, amikor idegenek közé mész, hogy egyet s mást már tudsz róluk. (Például valakitől hallottad, mivel eszik a gazpachot...)

Az általánosítás, a sztereotípia csak sértő lehet. Nincs pozitív előítélet. Gondolj bele! Fel kell rá készülni, hogy a pirézek túl jóképűek? Túl vendégszeretőek, vagy túl jó a konyhájuk? Nem. Felkészülni negatív dolgokra szoktunk. Így a sztereotípiáink is negatívak. És ha valakihez úgy állsz hozzá, nem sok választása marad. Ha csak reagálsz az előítéletre, ha csak cáfolod, már a rossz lemezt tetted fel.

Nem azért mentél ki, hogy a rosszat keresd. És ha azt találsz, fogd fel, hogy csak egy egész kis mintát vettél a külvilágból. A jót keresni a dolgokban és javítani akarni - nem zárják ki egymást.

Ne azért ne legyél előítéletes, mert ők sem azok. Azért ne legyél, mert te sem szeretnél egy sztereotípia szopóágán lenni.

Az előítélet a másik megfosztása az egyéniség jogától, a személyiségtől. Nem ő maga csinál valamit, hanem a fajtája. Nem ő gondokodik úgy a dologról, hanem a magafajták. Nem ő alakítja a véleményét, hanem a környezete. Egy jellegtelen példánya egy fajnak. Egy agyatlan tulok, aki olyannak született, sosem volt képes saját vélemény kialakítására, csak sodródik a fajtájával. Ez sértés.

Jobb helyeken keményen dolgoznak rajta, hogy még a látszatát is elkerüljék az előítéleteknek. Legalábbis akikkel érdemes kapcsolatba kerülni. Ami nem feltétlenül célravazető módszer, de jobbat még nem találtak ki az előítéletesség totális irracionalitásával szemben. 

Ha ezek után beléjük kötsz, hogy: Na mi van? Lenézel, mert káeurópai vagyok? - azzal megsérted őket. Minek erőlködjenek az előítéletek minimalizálásán, miért tanítsák a gyereküket arra, hogy az akcentussal beszélők is ugyanolyan emberek, ha te magad is lenézed magadat?

Most egy olyat mondok, amit elsőre nem fogsz érteni. Ne legyél előítéletes önmagaddal szemben sem. Ne úgy közelíts emberekhez, hogy én vagyok a kelet-európai, valami bajod van vele? (Hö!) Próbálj meg túllépni a saját árnyékodon és ne feltételezz előítéleteket valakiről, aki még semmi jelét nem adta. Csak így szerezhetsz barátokat. És neked is szebb lesz úgy a napod.

Ha mindenkiben az előítéletest látod, csak magadat égeted. Mindegy, mire gyanakszol, tartsd meg magadnak. És beszélj úgy, ahogy két egyenlő ember beszélgetne. Ők már rájöttek, hogy nincs másik út egy élhetőbb világ felé. Így sem garantált a siker, de ha meg sem próbálod, szar alak vagy és elárulod a gyerekeid jövőjét is. És még te panaszkodsz, hogy előítéletes a világ.

Ez nem jelenti, hogy soha senki nem lesz veled szemben előítéletes.

De ha egy bennszülött bliccel a tömegközeledésen, ha ő ugrik fel részegen az asztalra táncolni, ha ő próbál megkenni valakit a hivatalban, az ott az ő egyéni hülyeségének számít. Ha te csinálod, akkor a magyarok csinálják így. Csak beigazolod, amit mindig is sejtettek rólad. 

Ha azon kapod magad, hogy "mit csinálna ebben a helyzetben egy magyar?" - reboot. Nagyon rossz nyomon jársz.

Mások lenézése és bizalmatlanság

Más bevándorlókat se nézz le alapból. A helyieket pláne.

Tudom, hogy sehol nem tanították neked az együttműködést és a közös munkát, de hidd el, van értelme. És ott kezdődik, hogy a másikról feltételezed, hogy van annyira okos, mint fényességes ennenmagad.

De ha egyszer megpróbálnál érvekkel vitatkozni, lehet, hogy meglepődnél mennyire nem megy és mennyire sovánka az a fényességes intellektusod. Én sem vagyok annyira okos, mint amilyennek hiszem magam...

Nagyon drága dolog mindenkinél okosabbnak tartani magad. És mindenkire gyanakodni. És ha óvatos is vagy, nem kell mindent hangosan kimondani.

"Inkább én verjek át, mint engem mások." Ha te versz át valakit, akkor beigazolod, hogy káeurópai vagy és az előítélet-bili teljes tartalma a fejedre ömlik. (És ott nincs ám különbség román, orosz, bolgár, magyar és cigány között. Ezek a dolgok nyomasztóan összemosódnak a fejekben.)

Bízni nem ciki. Szokd meg. Ha átvernek, de te tisztességes voltál, rendes ember nem téged röhög ki. És egy rendes ország rendőrsége/bürokráciája/bírósága veled van. Van még igazság és van, ahol érdemes szót emelni érte. De ha egy ország túlbillen a bizalom-ponton, ahol a cinikus lesz a bölcs és a jószándékú nevetséges, akkor onnan menni kell.

Különutasság és egyedül a világ ellen

Gyakorlatilag egy diktatorikus rezsim leképződése kicsiben. Neked csak a nagyfőnök elég jó. Ha szebb íróasztalt akarsz, felfelé kell nyalni. Meg sem fordul a fejedben, hogy többen összeálljatok, mert mindenki úgysem kaphat.

Saját utat keresel a királyhoz, és senkiben sem bízol. Hidd el, neked lesz ciki, ha hozod a keleti sztereotípiákat és bizalmatlankodsz - és még hencegsz is vele, hogy téged nem lehet átverni. Az elmaradottságodról adsz vele papírt. És még a csapatmunkára is képtelen vagy.

A csapatmunkát amúgy sem érted, mert mindig csak rád erőltették. Nem is azt, hanem az egyformaságot.

Úgyis/Úgyse

Nemrég egy vonaton utaztam. A szomszédunk egy magyar család volt, abból a fajtából, amikor igyekszel titkolni, hogy te is magyar vagy. Anyuka konkrétan a fényképezőgépén hallgatott zenét (valami koncertet videózott le), szendvicskészítéskor pedig az egész kocsiban margarinszag volt. (Ezt nem gondoltam volna a margarinról, de tényleg büdösebb, mint a szalámi.) Mi, magyarok bele sem kezdtünk a konfliktusba, mert úgyis csak visszaugatna, hogy miért, mit tudunk csinálni, ha nem hagyja abba. És arra ugye nem tudunk mit válaszolni. Nem akarva tehát beégni, inkább csendben szenvedtünk.

Nem úgy a német pasas, aki tökéletes udvariassággal és derűvel odasétált és mintegy értesítette őket, hogy a zene túl hangos és zavarja őt és a feleségét. És akkor megtörtént a csoda. A magyar nőben láthatóan felhorgadt a sátoros cigányasszony, de nagyon gyorsan le is lohadt. Ahogy meglátta a német arcát, valami megakadt benne. Mire kinyitotta a száját, már csak makogás jött ki és kikapcsolta a kamerát.

Ehhez hasonló esetet ezerszer átéltem már. És annyira irigylem azt a derűs bizonyosságot. Azt a naiv meggyőződést, hogy ha elmagyarázod neki, akkor rájön, beismeri és abbahagyja. Mert ez tényleg kell ahhoz, hogy működjön a dolog. Ha látják az arcodon a félelmet/dühöt, leugatnak.

Egy átlag magyar sokáig nem szól, mert ugyan miért hagyná abba, aztán minden átmenet nélkül kifakad, hogy dugja fel magának a hangszóróit. Konfliktuskezelés hiánya, ugyebár.

Emlékezz, hogy igenis van olyan, hogy nem akart rosszat. Hogy egyszerűen nem gondolt bele, hogy ez mást is zavarhat. És gondolj bele te is: hányan nem szóltak neki eddig, csak mert úgy gondolkodtak mint te? És ha igen, akkor üvöltöttek. Ez csak ellenállást szül - mindkét fél részéről.

Az évezredes frusztrációt lassan el kell engedni. Nem vezet sehová és az egészségednek sem tesz jót.

A poszt folytatása itt következik.