Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

Naszóval evolúció-szakértő telepi barátunk nulla másodperc alatt fogja a beszélgetést a kardfogú tigrisre meg az ősemberre terelni – és nem veszi be a dumát, hogy már nem vagyunk ősemberek. És valamilyen szinten igaza van, mert ő tényleg az. Túlél és nem törekszik semmire, csak még jobban túlélni. Csak mert okostelefonnal csinálja valaki, nem biztos, hogy nem kőkorszaki az életstratégiája. Simán lehetséges, hogy az ambíciói annyira alacsonyak, mint egy napi túlélésért küzdő ősembernek. (Mert ezt tanították neki az ősemberről és mert soha nem tanították neki, hogyan kell akarni valamit.)

De a helyzet az, hogy amíg túlélsz, addig nem élsz. Azaz nem fejlődsz, nem javulsz, nem használod az életedet arra, amiért annyira ragaszkodsz hozzá.

Tényleg, mi is az?

Az, hogy nem tudod, mit akarsz az élettől, az ennek a túlélési mentalitásnak a tünete, nem pedig egy érv amellett, nincs igazam. Csak mert nem tudod, mihez kezdjél magaddal, az még nem jelenti, hogy a túlélés ezek szerint tényleg az egyetlen dolog, amit tehetsz. Ez egy logikai hiba. (És hagyjál békén azzal, hogy én mondjam meg, hogy akkor most mit csinálj. Írtam róla posztot, olvasd el azt.)

Evolúció egy nagy lófaszt

Szóval a jobb-félni tábor hívei ontják magukból a rettegnivalót. De jött már valaha az a kardfogú tigris?

Ja tudom, nem fair. Te nem azt érted félelem alatt, hogy állandóan rá gondolsz (pedig állandóan rá gondolsz), hanem hogy felkészülsz rá. Szóval akkor ezek szerint fel lennél készülve rá, ha jönne?

Ja, hogy az se? Akkor mi a fasszal töltötted az életedet, ami félelem és annyira nélkülözhetetlen?

1. Cidriztél és
2. Másokat is cidriztettél

A cidrizés (a félelem tárgyára való gondolás) egy babona. A butábbik fajtából.

Nem mered nem túráztatni az agyadat a fenyegető veszélyen - inkább áldozol az oltárán félelemmel. Mert a félelem neked rossz, szóval az istenségnek biztos jó. És biztos az akarja. (Ezt sosem értettem, miért akarnak az isteneitek mindig olyasmit, amit ti nem akartok adni, vagy nektek rossz? Mit mond az rólatok, hogy olyan isteneket találtok ki magatoknak, akik utálnak és szopatnak titeket?)

A mások cidriztetése pedig azért szükségleted, mert

1) akkor igazabb lesz a fenyegetés, illetve

2) ha csak te félnél, akkor gyávának kéne érezned magad és

3) még a végén valaki rád szólna, hogy kezdjél inkább valami hasznosat az időddel.

Ha minden előttünk élő ember így gondolkodott volna, akkor most nem olvasgatnál jól tápláltan, egy kényelmes fotelből. A fejlődés (aka. evolúció) pont akkor történik, amikor felnézel a tálkádból és megpróbálsz messzebbre tekinteni. Az, hogy a telepi barátunk ezt soha nem teszi, az nem jelenti azt, hogy igaza van, hogy rád is érvényes, pláne hogy követendő a példája.

Tényleg, mennyi idő és energia megy el a kardfogú tigris vizualizálásával? És az alatt az idő alatt mi mindent csinálhattál volna? (Ha már a tigrisre pont nem készültél fel.)

A szorongás nagyon drága - és fejlődés pont akkor történik, amikor éppen nem csinálod.

A túlélés opportunity cost-ja

A szorongás nagyon drága.

Az oportunity cost a közgazdaságtan egyik nagyon hasznos kis koncepciója. Arról szól, hogy mi mindent csinálhattál volna még azzal a pénzzel, amit hülyeségre elköltöttél. Mert a túrahelyen a parkolóban megvásárolt szép kő árát nem csak egyszer basztad el hülyeségre – de nem is vetted meg belőle az útikönyvet, amit viszont tényleg tudtál volna használni. Az opportunity cost egy kihagyott lehetőség.

Az életedre is vonatkozik az opportunity cost.

Lehet, hogy te egy paplanba bugyolálva, az ágy alatt kurvára biztonságban vagy és még véletlenül sem találna rád egy vérmigráns vámpír, de miközben cidrizel, elmegy melletted az élet. Dolgozhattál, pénzt kereshettél, nyelvet tanulhattál volna ugyanannyi idő alatt. Amennyi időt már arra vesztegettél, hogy elpanaszkodd mindenkinek, miért nem lehet vállalkozni, már beindíthattál volna egy vállalkozást, vagy utána nézhettél volna, hogy melyik országban éri meg jobban.

A cidrizéssel, a rettegéssel, meg az arról való beszéléssel eltöltött idő nem csak egyszer megy kárba, hanem kétszer. És az az igazi veszteség, amit a cidrizés miatt nem csinálsz.

Hányszor bénultál már le a rettegéstől, mert holnap vizsga - de mégsem készültél? Azt a pár órát, amit még tanulással tölthettél volna, idegeskedéssel töltötted és semmi nem ragadt meg a fejedben. Adóztál a félelem oltárán a cidrizés istenének, hátha cserébe a vizsgán megsegít. Nem te magadat, hanem majd ő odafenn, akire nézel, mikor rimánkodsz. A képzeletbeli barátod – aki egyébként szintén nem nyitotta ki a könyvet – elvégre ő is te vagy.

Hányszor nem tudtál már aludni, mert aggódtál valami miatt? És jobb lett az a dolog ettől? Nem, csak te lettél fáradtabb. Szóval jobb félni, mint egyszer csak szembesülni a problémával, megijedni és kipihenten megoldani?

Különben is, az aggódás azt feltételezi, hogy létezik egy olyan világ, amiben nincs ok aggodalomra – csak ez pont nem az. De ez egy marhaság. Biztonság nem létezik. Ha azzal áltatod magad, akkor 1) a lehetetlent hajszolod. Ha megígérik, akkor 2) átvertek. És te átverted magad, hogy el tudd hinni.

Ugyanúgy ki vagy téve továbbra is mindennek, csak 1) nem próbálkozol mással, 2) nem is gondolkozol a megoldáson, és 3) olyan hatalmat adtál valakinek, amivel biztosan vissza fog élni.

Az egy emberre eső aggodalom mértéke adott, témája változhat. Vagyis akkor is szoronganál valamin, ha nem lenne az, amin éppen most szorongsz.

És ezt kihasználják:

1 Ne adj még több hatalmat olyannak, akinek érdeke, hogy vészhelyzet legyen

Ne adj hatalmat annak, akinek érdeke, hogy féljél.

Ne kérj biztonságot.

Akik készségesen szaladnak, hogy (óriásplakáton) tájékoztassanak félnivalóról, azok kurva keményen dolgoznak azon, hogy a tehetetlenség érzetét keltsék benned. Százmilliárdok mennek el rá, hogy tájékoztassanak félnivalóról. Hát nem furcsa? Hogy ennyire odateszik magukat? Nem gyanús, hogy a félelmed nekik áll érdekükben - nem neked?

Sőt, továbbmegyek. Akár problémát is okoznak, háborúba kezdenek, csak hogy az inkompetenciájuk ellenére úgy érezd, szükséged van rájuk. Ha tényleg meg tudták volna oldani neked a gazdaságot, ahogy ígérték, akkor ők is és te is a pénzkereséssel lennétek elfoglalva. (Te a megkeresnéd a sajátodat és ők is a tiédet.) Akkor nem lenne szükség háborúra.

Mondj egy esetet, ahol szükséges a félelem. Elővigyázatosság, az más. Tervezni is más. De ha letudtad az előkészületet egy esetlegesen bekövetkező, konkrét problémára, akkor onnantól felesleges folyton észben tartani a rettegnivalót. Ha bekészítetted a paprika sprayt, minek továbbra is minden egyes nap vizualizálni, hogy betör és megöl valaki? Ha megtetted, amit lehet, minek cidrizni rekreációsan?

És ha már itt tartunk, vajon mások minek cidriztetnek, ha ezzel csak rontják a problémamegoldó képességedet? Ha megtették, amit lehetett, minek még a félelmedet is aktívan életben tartani?

Lehetséges, hogy pont azt akarják elérni, hogy tehetetlennek érezd magad?

Sőt, talán az is lehetséges, hogy nincs is probléma, csak belülről döngetik az ól falát, és azt kiabálják, hogy ez bizony a fenyegető veszedelem, odakintről?

2 És gyanakvónak sem jobb lenni, mint átbaszva

Ez a jobb félni, mint megijedni egyik alesete. Ez is hülyeség.

Az emberek úgy gondolják, hogy a nagy, kollektív fogoly dilemmában, amit úgy hívunk: társadalom, úgysincs lehetőség komolyabb együttműködésre. Két ok miatt:

• Mert sokan nem tapasztalták még meg, hogy milyen egy pozitív összegű játszma – és nem is hiszik el, hogy létezik.
• Ezért nem tudtak rászokni. Ha egyszer lett volna egy hatalmas, össznépi tapasztalatuk, úgy rá lennének kapva, mint a patkányok, akik akkor is nyomkodják a jutalmat hozó pedált, amikor már nem ad több jutalomfalatot. Vagy mint a kisgyerek, aki még akkor is meséli ugyanazt a viccet, amikor már régen nem nevet rajta senki. Csak mert egyszer bejött.
• Egyszeri ember (társadalom) nem szeret egynél több trükköt megtanulni, és ami egyszer működött, azt fogja ismételgetni. Ha a bizalom és az együttműködés az, akkor azt.

De egy elnyomás alatt szocializálódott ember fenntartja magának azt a jogot, hogy a szabadság alatt is gyanakvó maradhasson. De lehetőleg csak ő legyen bizalmatlan és gyanakvó - neki az a jó, ha mindenki más meg bízik. Csak az a baj, hogy ha nem tanulunk meg együttműködni, akkor a társadalom vissza fog süllyedni a szabadságtalanságba.

A rossz ember az az a jó ember, aki szerint mások rosszak.

A félelem mértéke tehát független a félelemre okot adó jelenségektől. Ha egyszer félünk, okot fogunk hozzá keresni – hogy hibáztathassuk. De a hibáztatással nem oldódik meg semmi. Ha a megoldást keresnéd, akkor azt keresnéd.

Azzal is számoljunk le, hogy a félelem "hasznos", mert evolúció. A képességed, hogy kiszimatolj potenciális problémákat tényleg hasznos. De ha nem tudod a helyén kezelni (egyáltalán: kezelni) őket, hanem csak hanyatt dobod magad, hogy istenem, ments meg - akkor a félelem már réges-régen nem segít neked.

Azon kívül pedig tök mindegy, ki okozta a félelmet, a te felelősséged, hogy kordában tartsd. A sajátodat, ne a másét.

Mit tehetsz ellene?

Ha már felfogtad és abbahagytad a szamárbőgést, hogy de-a-félelem-jó...

A CIA regresszió-előidézési kézikönyvében egyvalamire figyelmeztetnek: Hogy ha a kínzás alatt álló fogoly félelme valóra válik, elmúlik a félelem és megerősödik az ellenállás. Tovább már nem lehet gyengíteni az akaratát, mert rájön, hogy ez már megvolt, akkor 1) már nincs mit veszteni, vagy 2) bármit túlél.

Szóval a fenyegetés csak addig hatásos, míg lógatják előtted. A szörny csak addig félelmetes, míg valamiért a szekrényben bújkál. Ha ki is kell jönnie, akkor már baszhatja.

Tényleg, miért is kell a szekrényben baszakodnia, ha olyan félelmetes?

A börtönben, a vallató asztalon, vagy a kivégző osztag előtt már neked is megvilágosodik a kis agyad, hogy ezeknek nem volt érdemes behódolni. Hogy többre mentél volna, ha tervezel és végrehajtasz, amíg te rettegve vátad, hogy hátha mégsem jönnek érted.

De amíg nem materializálódott a fenyegetés, addig győzködted magad, hogy de igen, jobb kushadni. Azért csak félelemmel fizettél és az ingyen van.... Ja, nincs ingyen.

A félelem csak addig rohasztja az ítélőképességedet, míg meg nem valósul. Akkor rájössz, mennyivel kisebb, mint a kár, amit saját magadban tettél a szorongással.

Innen jön a megoldás.

Ez egy örökbe fogadott poszt volt. Ha tetszett, van még.