A minap elkövettem azt a hibát, hogy többet feltételeztem Matolcsyról, mint amennyi. A pénzügyi tranzakciós adóról hittem azt, hogy ugyanaz, mnt amit ugyanúgy hívnak boldogabb helyeken - és hogy a pénzügyi stabiliást hivatott szolgálni. De csapdába szaladtam. Azóta is kóválygok az ütéstől. Cserébe azonban kinyílt a szemem és megvilágosodtam, úgy, ahogy próféták is csak epilepsziás rohamok után szoktak.

Vezeklésül hadd tárjam elétek a saját, személyes, Lobster-összeesküvés-elméletemet Mindenható Kormányunk és Jobbik-kezének monetáris idiotizmusáról unortodoxiájáról, amelyet minden bizonnyal lefekvés előtt a paplan alatt életrajzokat olvasgatva pattant ki gazdaságunk látnoki jobbkeze, beethoven69 fejéből. 

A mintát pedig nem-gój bankároktól elirigyelt, lassan évszázados "ötletek" adják. (Amit kábé annyira értenek, mint legyek az ablaküveget, de már terjed a legyek közt, hogy ez egy összeesküvés és utánozós ellencsapás készül.) Így hát utánozzák, már amit megértettek belőle, és persze a végletekig nem veszik észre, hogy azóta eltelt minimum száz év és a világ nem egészen ugyanaz. Ezzel szerintük kisimítható az a galád igazságtalanság, hogy valaki egyszer okosabb volt mint mi.  Mostantól a hunok lesznek a pénz urai és hazai termésű oligarchák nyírhatják a népet. 

Valószínűleg a kormány is hasonló vonalak mentén gondolkodik, mert erősen igyekszik erodálni mindent, ami pénz. Bocsáttassék meg, ha én ebben semmi vonzót nem látok.

"Látod, így is megáll!"

A Facebook IPO előtt sokan agyalnak, hogy vajon megéri-e beszállni, vagy az első hype után nagyon rossz lesz mindenkinek, aki befektetett egy P/E alapján súlyosan túlértékelt cégbe. Ők mind félreértik a helyzetet.

Vállalati életciklus

Felmerül a kérdés, hogy van-e még a FB-nak hová nőni. Jelenleg úgy 9 dollárt akaszt le minden értékesebb, fejlett világ-beli júzerről egy évben. Ha mondjuk jövőre 13.5 lenne ez az összeg, akkor 50% lenne az emelkedés, de ha 2014-ben megint "csak" 4.5 dollárt adna hozzá, az már csak 25%-os növekedést jelentene. Vagyis nincs már hová nőni olyan tempóban, hogy a P/E a szokásos úton behozza magát. (Erre mondják, hogy 100 év kéne, hogy jelen tempóval behozza az árát.)

Bizalmatlan kétféleképpen lehetsz. Nem nézel ki a másikból 1) elég eszet, vagy 2) jóindulatot.

Ha valaki valaha ezek itt mind hülyék, csak én vagyok teáskanna, akkor tudja miről beszélek. És akkor is, amikor arra hivatkozva volt erkölcstelen, hogy ha ő nem, akkor valaki úgyis megteszi. Egyik sem vezet sehová.

Ennek egy csomó következménye van.

Az aláírás magában  azt a jogi fikciót jelképezi, hogy mindennel, ami azon a lapon van, tisztában vagyok és egyetértek. Ez kábé annyira reális, minthogy a 18. szülinapján mindenki felelős felnőtté válik. És a 62.-en munkaképtelen nyugíjassá.

Kormányunk egy egészen új minőségi standardot vezetett be a hiteltelenségért folyó küzdelemben.

Az, hogy folyamatosan magunk ellen beszélünk nemzetközi ügyekben, erőből értünk, érvekből nem, hülyének nézzük az EU-t, amelyik valami rejtélyes oknál fogva hajlandó volt minket komolyan venni - ez mind smafu.

Hogy jogászkodunk és csak a politikai akarat számít, az ígéret nem, hogy a hőn áhított külföldi tőke retteg tőlünk, ha van egy csöpp esze - azt is megszoktuk már.

De hogy már a miniszteri aláírások sem igaziak?

Elmondom, mi történt.

Az állam arról szól, hogy mindenkitől védelmi pénzt szedünk be (adó), hogy aztán a kedvenceinknek kifizessük. Minél többet tudunk szétosztani, annál több mindenről döntünk. És annál kevesebbről dönt, aki azt a pénzt megkereste.

Az állam adóztatási ingere különösen recesszió vagy az uralkodó háborúskodási szándéka idején nagy - bizonyított tény továbbá, hogy minden politikus inkább adóztat, minthogy kiadást csökkentsen.

Ehhez még hozzátenném, hogy ha mégis kiadást csökkent, azt kivétel nélkül olyan helyeken teszi, ahol nekünk is fáj, vagyis a közúti rendőrön spórol, nem a vízfejen, az ápolókon, nem pedig a közbeszerzéseken.

Bármi, amit az emberek előszeretettel és gyakran csinálnak, az hamar az Új Adókat Kifundáló Ügyosztály figyelmének középpontjában találhatja magát.

“I guess you will have to go to jail. If that is the result of not understanding the Income Tax Law, I will meet you there. We shall have a merry, merry time, for all our friends will be there. It will be an intellectual center, for no one understands the Income Tax Law except persons who have not sufficient intelligence to understand the questions that arise under it.”

Senator Elihu Root, 1913

Korábban már írtam, hogy néha olyan érzéssem van, hogy odafönn valaki mindenféle aggregát számadatokat nyálaz és ha valahol nagy volument lát, arra rácsap, mondván:

"Hú, ez mekkora! Ha mindegyikből csak egy kicsit lecsípnék, mennyit is keresnék?"

Kábé mint a kisfiú, aki megálmodta, hogy ha mindenki adna neki egy dollárt az országban, nagyon jól járna - és hát mi az az egy dollár.

Mi az a két forint tranzakciónként?

Miközben Gazdasági Vízsönerink további harácsokon töri odafenn a fejét és a tranzakciós adóval kifeketíti a maradék gazdaságot is, nézzük meg, mégis hányféleképpen lehet megközelíteni az adózás kérdését. Mert az borítékolható, hogy itt nincs vége.

Ha a kormányunk gyerekvállalást szeretne, ideje felnőttként kezelni a nőket és nem csak titkárnőkként, akik ha kiérdemesültek, elveszik őket feleségül. Álljon itt néhány tipp, amik közül többhöz még pénz sem kéne, vagy nem több, mint amit most költenek.

És nem, nem azokat ítélik el, akik a gyereket választják, hanem azokat akik nem. Róluk kéne levenni a nyomást, csak kár, hogy politikus arra nem képes. Helyette az az ösztönös reakció, hogy még magasabbra kapcsolják a kuktafazekat és még szektásabban osztják neked, hogy a gyerek szent kötelesség, mert fogyamagyar.

A fordított pszichológia csodákra képes.