A minap elkövettem azt a hibát, hogy többet feltételeztem Matolcsyról, mint amennyi. A pénzügyi tranzakciós adóról hittem azt, hogy ugyanaz, mnt amit ugyanúgy hívnak boldogabb helyeken - és hogy a pénzügyi stabiliást hivatott szolgálni. De csapdába szaladtam. Azóta is kóválygok az ütéstől. Cserébe azonban kinyílt a szemem és megvilágosodtam, úgy, ahogy próféták is csak epilepsziás rohamok után szoktak.

Vezeklésül hadd tárjam elétek a saját, személyes, Lobster-összeesküvés-elméletemet Mindenható Kormányunk és Jobbik-kezének monetáris idiotizmusáról unortodoxiájáról, amelyet minden bizonnyal lefekvés előtt a paplan alatt életrajzokat olvasgatva pattant ki gazdaságunk látnoki jobbkeze, beethoven69 fejéből. 

A mintát pedig nem-gój bankároktól elirigyelt, lassan évszázados "ötletek" adják. (Amit kábé annyira értenek, mint legyek az ablaküveget, de már terjed a legyek közt, hogy ez egy összeesküvés és utánozós ellencsapás készül.) Így hát utánozzák, már amit megértettek belőle, és persze a végletekig nem veszik észre, hogy azóta eltelt minimum száz év és a világ nem egészen ugyanaz. Ezzel szerintük kisimítható az a galád igazságtalanság, hogy valaki egyszer okosabb volt mint mi.  Mostantól a hunok lesznek a pénz urai és hazai termésű oligarchák nyírhatják a népet. 

Valószínűleg a kormány is hasonló vonalak mentén gondolkodik, mert erősen igyekszik erodálni mindent, ami pénz. Bocsáttassék meg, ha én ebben semmi vonzót nem látok.

"Látod, így is megáll!"

Ennek mindeddig 4 csatornáját lehet szabad szemmel is látni.

1) A jegybank elleni ostrom

Kis gyorstalpaló (elnézést a szakértőktől, most csak a politikus szemével nézem):

A központi bankok legkorábbi formájukban az uralkodók költési igényének kiszolgálására alakultak. Ezt vagy úgy érték el, hogy kötvényeket bocsátottak ki, amit a gazdagok megvettek, vagy ha a gazdagok nem bíztak az uralkodóban, akkor kényszerkölcsönökkel. Az adósságkezelés volt a jegybankok eredeti feladata, ma ezt a fiskális politikához soroljuk inkább, éspedig okkal.

A két világhbáború között a jegybankok (különösen a német) legendásan visszaéltek ezzel a funkcióval - és a monetáris politikát előszeretettel alárendelték a birodalmi revans gondolatának (ld. még Hjalmar Schacht). Nagyon leegyszerűsítve úgy "kezelték" a szuverén adósságát, hogy kinyomtatták, amivel az tartozott (amihez hozzá tartozik, hogy a szövetségesek minden ésszerűséget meghaladó jóvátételt róttak ki rájuk, hazai politikai populizmusból kifolyólag, lásd erről Keynes könyvét). Azaz elinflálták. A hiperinflációról már mindenki hallott.

Azóta is megy a pironkodás. A németek ezért nem bíznak, szinte már a betegességig, a politikai pénzben, vagyis hogy a Banknak bármi dolga lenne az államadóssággal.

A jegybankok nem régóta függetlenek. A függetlenség, és hogy azt leginkább az árstabilitás érdekében használják, azért jó a politikusnak, mert olcsón lehet (kitaláltátok) kölcsönt felvenni és tenyérből etetni a népet. Az árstabilitás inkább ennek a (számunkra is) kellemes mellékhatása. De ne feledjük, a politikus költelezni akar és nem tetszik az egójának, hogy kicsi a buksza. Így ha a jegybanki függetlenség valamiért nem töltené be többé az ő általa áhított funkcióját, az alacsony kamatokat, akkor nem is biztos, hogy kéne neki. Az árstabilitás neked jó. A politikusnak nem. Jobban mondva neki sem jó az infljáció, de csak hosszabb távon és mind tudjuk, a politikusnak nincsen hosszú távú jövőképe (nem csak demokráciákban). De amíg ez a meccs lemegy, Matolcsy is aktív.

Csak mert a nép stabil pénzt szeretne, attól még a király egóját nem fogják hagyni, hogy kipukkadjon. Hiába, a világot az adósság mozgatja, azon belül is leginkább az, amit a vezetők a hatalmon maradás érdekében vesznek fel.

Tisztázzunk még valamit: A jegybank nem hív meg csajokat egy italra abból a sok pénzből, amit tartalékol. Azt későbbi fiskális idiotizmusok vagy externális sokkok idején stabilizációra fogja használni. Nem, ez a tartalék nem olyan, mint amit anyu tartott a spájzban a befőttes üvegben.

2) A sárgacsekk-adóval kifeketítik a maradék gazdaságot is

Lelkük rajta. (Jut eszembe, a közbeszerzésből visszaosztásból is visszajár 1%? És a Közgép is kifizet majd 300 milliót egy harmincmilliárdos közbeszerzés teljesítése után? Vagy a Százagvég 60 misit a hatmilliárdos kutatási szerződésből? Csak eszembe jutott.)

3) Bözsi kártya és egyéb népsorsrontás

A komcsi elvtársakhoz anno érkezett pát fejlett országbeli etatizmus-szakértő és azzal csábította őket, hogy a teljes magyar bérállomány 5-6%-át is lecsíphetik okosba', csak néhány egyszerű törvényt kell meghozni. Az még pörköltszaftos kézzel is megy egy igazi magyarnak!

Megszavazták hát az hidegkultúra és a melegpénz utalványokat, illetve azok adókönnyítését, hogy érdekeltté tegyék benne az embereket. Az adókedvezmény ugyan nem tesz jót az állami bevételeknek, de pár százalék az elvtársak zsebébe csorgott és így elfeledtette velük, hogy épp az államkincstárból szavaztak ki pár milliárdot. (Megtehették volna, hogy csak simán kötelezővé teszik, de ránk való tekintettel nem tették. Tanuljátok meg értékelni, mert mindjárt meghalljátok a folytatást!)

Az így minden kiosztott színespapír után be tudtak kaszálni pár százalékot, azokról nem is beszélve, amik lejártak, elkallódtak vagy a tulajuk egyszerűen nem tudott belőle azt venni, amit akart, csak elbaszta valamire, amit épp kapott érte. Erről sosem lesz kimutatás.

Így gazdagította a ti munkátok az utalványgyártókon kívül a képviselőket, akik megszavazták okosba és foglalkoztatott ezenyi szerencsétlen bérszámfejtőt, biztonsági őrt és nyomdászt, akik a rendszert mozgatták.

Ekkor jött jó atyánk, a Fidesz és nemzeti maszlagba ültetve az egész bizniszt államosította. Nem sajnálom az utalványgyártókat, ide se kellett volna jönni. Magunkat sajnálom és azt, ahogy egyre szűkül a hatáskörünk a leghétköznapibb döntéseinket illetően is, mint hogy hová megyünk nyaralni és melyik kenyeret vesszük.

A Bözsi-kártya a Fidesz patronázs remek rendszere. Ha munkáltató vagy, megveheted névérték + pár százalékért, de amikor fizettek vele neked és mennél vele az államhoz, hogy kéred szépen vissza, annyit kapsz csak, amenyire szeret.

Ha nagyon szeret névértéken veszi át, esetleg még egy cuppanós tockost/pár százalékot is hozzácsap, de ha netalán utál, hát akkor csak névérték - 10%-ot ad. Ha kimaradsz, a maradék csóró az utolsó kis máshol be nem váltható pénthelyettesítőjével nem hozzád megy majd, és alacsony árak ide vagy oda, lehúzhatod a rolót.

Ha bevállalod, 10%-ot most csapj hozzá az áraidhoz, mert akik utalványt hoznak, azok mind kivesznek a zsebedből egy kicsit. Igaz, nem tehetnek róla. Ők csupán próbálják kitalálni, hogy melyik színes papír hol és milyen feltételekkel váltható át bármire. Ha csak cérnát kapnak érte, hát arra. Csak nehogy lejárjon. Még a nagyobb áruházig sem jutnak el vele, nemhogy külföldre.

A Bözsi kártya és egyéb pénzhelyettesítők a monetáris politika kijátszásai. Alkalmasak arra, hogy

1) inflációt generáljanak - mert a beváltónak valahol le kell dolgoznia az utalványból származó veszteségét. Plusz a létrehozott műpénz helyett állítólag nem kell letenni valódit a bankba, így az a pár milliárd békésen cirkulál a jegybank radarja alatt, de ha inflációt okoz, akkor nagyon is valódi pénzt kell majd bevonni.

2) Mutyira is kiváló - mert megy a visszaosztás.

3) Lehet vele tervhivatalosat játszani - mert te döntöd el, kit szeretsz az állam pénzén és kit nem és ha MatOrbán vagy, ennél jobban semmire nem áll fel.

4) Helyi pénzek

Amíg mi nem nézünk oda, a monetáris idiotizmus felkent képviselői beépített fidesznyikként beeszik magukat a monetáris tanácsba és belülről erodálják a jegybank legfőbb szerepét, a pénzteremtés monopóliumát. Méghozzá ordas mód. Az a helyi vállalkozó, aki feliratkozik a helyi pénzre, kapja mondjuk a bevételei 30%-át műpénzben. Miután kifizette az adóit, csak játékpénz marad új áru rendelésére, úgyhogy helyit fog, ha van olyan. Így a helyi annyiba kerül, amennyit nem szégyellnek érte, a minősége meg tökimdegy. Nem mondtam ezzel újat, tudom. Éppen ez a cél.

Figyelem!

Azt a napot nem kívánja senki, amikor a "készpénz-helyettesítőket" átminősítik mondjuk "készpénzt helyettesítőkké" és az utóbbira nem vonatkozik majd a teljes tartalékképzési kötelezettség. Vagyis a helyi potentát annyi helyi pénzt nyomtat, amennyit nem szégyell, és még csak forintot sem kell tennie a bankba. Tudom, hogy a forintot semmibe sem nézitek, de az legalább konvertibilis. Egy újkeletű vívmány, amit addig nem tudunk értékelni, míg el nem vész megint.

A helyi potentátnak most magyarázták el nagyjából a fractional reserve banking jelenségét, és tán még egy Drábik cikket is olvasott róla, ami megerősítette benne a világösszeesküvési hajlamot  (Az mai középhőmérséklet egy fokkal a tegnapi fölött van... Épp egy pénteki napon... Nem gyanús ez valakinek?) és most ő akar olyan okos lenni, mint a nem-gój bankár volt 100-150 éve.

Arról már regéltem, hogyan eszi meg ez a helyi pénz mizéria a helyiek valódi pénzét.  Mondanám, hogy akik beszállnak, azok megérdemlik, mert ezt ők is ki tudnák számolni, de az az igazság, hogy ehhez egy nagy csomó népnemzeti, hit-alapú lózung adja az ideológiai hátteret, amelynek észérvekkel, pláne számokkal nem lehet ellentmondani.  Plusz a helyi nem-gój potentátok élni sem hagynák azt, aki ellentmond, efelől nincs kétségem.

A dolognak az emberi oldala sokkal jobban zavar. És ez a többi készpénz-helyettesítőre is vonatkozik.

Aki hajdúszoboszlói, az ne menjen már Hajdúszoboszlóra nyaralni.

A helyi alkalmazottaknak ne legyen már minden diszkrecionális (szabadon elkölthető, if any) jövedelme korlátozottan felhasználható papírfecnikben.

Az a kislány, aki 17 évesen egy helyi potentát éttermében dolgozik a zsebpénzért, ne találja már magát olyan helyzetben, hogy csak a szomszéd városig mehet a pénzével, de egy külföldi egyetemi jelentkezés kifizetéséhez már nincs átváltható, valódi pénze.

Tudom, a helyi pénzzel és az utalványosdival éppen ez a cél, és nekem éppen ez a bajom.

Mert az emberek attól válnak értékesebbé, hogy világot látnak. Nyaraláskor, de főleg a tanulmányaik alatt. Lehet röghöz kötni szerencsétleneket, de attól csak jobbágyok lesznek szellemileg. Nem lesz itt semmiféle intellektuális ébredés, ha születéstől a krematóriumig egymás pofáját bámuljuk és elhisszük egymásnak, hogy odakinn a farkasok megesznek és a más törzsből jöttek mind kannibálok, Brüsszel meg a vérünket akarja.

Ahogy a pénzünket lecserélik ilyenekre, elveszítjük a hozzáférésünket a világhoz. A konvertibilitás nem trendi dolog, de ha végképp elveszik tőlünk, hiányzik majd, mint a levesből a só. A hortyzmusnak, a sámánizmusnak, az intellektuális bezárkózásnak és fülünket befogva hagosan kántálásnak ez a fajta monetáris idiotizmus remek kiegészítője. Amit a pénzünkkel csinálunk, az kifejezi, hogyan vezetjük az életünket. Kihasználjuk a lakosságot? Be akarjuk zárni őket egy karámba? Zsaroljuk egymást? Százéve újítónak számító ötleteket akarunk 2012-ben újra kipróbálni?