Kormányunk egy egészen új minőségi standardot vezetett be a hiteltelenségért folyó küzdelemben.

Az, hogy folyamatosan magunk ellen beszélünk nemzetközi ügyekben, erőből értünk, érvekből nem, hülyének nézzük az EU-t, amelyik valami rejtélyes oknál fogva hajlandó volt minket komolyan venni - ez mind smafu.

Hogy jogászkodunk és csak a politikai akarat számít, az ígéret nem, hogy a hőn áhított külföldi tőke retteg tőlünk, ha van egy csöpp esze - azt is megszoktuk már.

De hogy már a miniszteri aláírások sem igaziak?

Elmondom, mi történt.

Volt egyszer egy oktondi német cég, amelyiknek jogvitája támadt a magyar állammal - és úgy csinált mint egy jogállam állampolgára ösztönösen tenné: perelt.*

Ebbe a hibába egy magyar cég már nem esne bele, de nézzük el nekik, németek voltak. Ott egy cégnek is lehet szava az állam ellen. Sőt, horribile dictu! még egy magánembernek, egy egyszerű parasztnak is!

Szóval a német cég perelt és - na ezt a pontot nem egészen értem - győzött. Magyar bíróság előtt. Ez még a pre-NER érában lehetett, mert a Nyenyi óta ilyen félreértések nem történhetnek zökkenésmentesen gördülő Egyetértési Rendszerünkben.

Nyert. Azaz a Nemzetiminisztérium veszített. 

Valszeg nem sokan figyelték, mi történik a perben, akár évtizedek óta is húzódhatott, ahogy a magyar jogszolgáltatás szokott, ezt már sosem tudjuk meg. De a testidegen elem győzött és ez baj.

A Nemzetiminisztériumban ekkor kitört az őrjöngés. A miniszter az államtitkár haját üvöltötte le, az államtitkár a helyettes-államtitkárét, az az osztályvezetőét, az a beosztottjáét, az meg a titkárőét, míg végül az egészért mindenki a fénymásolófiúra mutogatott.

Szegény NER-hívő fénymásoló nem értett semmit az egészből, de ráripakodtak, hogy reggelre találjon megoldást.

Nem szerettem volna a helyében lenni. Egész éjjel ébren volt, pánikrohama volt és hiperventillált. Tudta, hogy a minisztériumi munkáért cserébe belépett a NER-be, meg egy csomó olyan szervezetbe is, ami utána diszkvalifikálja bármi egyéb munka alól. És valahol tényleg bűnösnek érezte magát.

Eltelt az éjjel, már kelt fel a nap. Megoldás még sehol. Próbálta olvasgatni a papírokat, hátha valahol hibát talál bennük, de nem volt magasfokú szövegértéshez szokva - ő csak másolt. Ahhoz feltétel, hogy ne tudj olvasni.

Izzadt, töprengett, félt - már az anyukáját is felhívta, de semmi.

Eljött a reggel kilences eligazítás. Behívták. Remegő térddel állt a titkárnő előtt.

És akkor rájött.

- Mondjuk azt, hogy nem is mi voltunk!

- Hogy mi?

- Hát, mondjuk azt, hogy nem ő írta alá. Akkor érvénytelen, nem? Már úgysincs itt a régi főnök, mostantól mindent rá lehet fogni. (Emberünk nem hallott a jogelőd és jogutód fogalmáról, de a fidesz sem, nézzük el neki.)

A titkárnő megörült, mert éjjel ő sem mert aludni (külföldi állásokat keresett). De vajon elég jó lesz a kifogás? Ő nem ért ehhez, a dokumentumot sem látta soha, csak párszor iktatta és tanúzta.

9.15-kor neki kellett beszálmolni az osztályvezetőnek. És nem volt jobb kifogás. Ahogy ízlelgette a hamis-szignó sztorit, egyre hihetőbbnek tűnt. Ahogy lassan haladt az osztályvezető irodája felé, egyre inkább úgy érezte, hogy belopakodott nyomorúságos helyzetébe egy valódi reménysugár. Mire az ajtóhoz ért, már el is felejtette azt a hostess-közvetítő céget, amibe éjjel minden maradék reményét vetette.

A kifogás aztán így ment felfelé. Osztályvezetőtől főosztályvezetőig, onnan az államcickányhoz, majd fel a miniszterig. Mndegyik aggódott egy kicsit, de mivel jobb ötlete nem volt, a nem-mi-voltunk agrumentáció egyre csábítóbb lett, végül pedig elkezdett egész hihetően csengeni. Valahányszor egy felettes továbbvitte, az alantasban megszilárdult a meggyőződés, hogy tényleg így történt.

És persze a jogutódlásról ők is úgy tudták, hogy az azt jelenti, hogy amit neki szabad volt, azt nekem is.

* Az értesülés szerint mindhárom dokumentum egy német tulajdonban lévő, cserépgyártással foglalkozó cég szén-dioxid-kvótájával kapcsolatos. A kft. a régi gyára mellé egy újat épített, ehhez igényeltek újabb kibocsátási egységeket. A hatóság előbb elutasította a gyár kérelmét, de a cég később jogerősen pert nyert a minisztériummal szemben. (Index)