A középkorban a leendő uralkodócskáknak már négyévesen azzal zsibbasztották a kis agyát, hogy bezzeg már a nagyapád, XII. Zebulon is milyen nagy pénisz király volt: meghódította a szomszéd hercegséget.

Nem csoda, hogy kicsi Zebulonkának már hatévesen arra futott össze a szájacskájában a nyál, hogy majd ő is hódít egy nagyot. Különben mihez kezdene a kis életével? Hogy kerül be a történelembe? Mi van, ha kimarad belőle?

Mezei parasztot eközben más problémák kísértették. Hogyan teremtse elő a betevőt - különösen ha a vetés még ki sem tudott kelni, már volt valami herceg-féle, aki arra háborúzott. Hogyan vessen bármit, ha a saját urlakodója meg beránthatja bármikor katonának? Vagy ha az nem, hogyan termelje ki (az évente többször is beszedett) tizedet, hogy az uralkodónak legyen miből zsoldosokat fogadni? 

De ez senki mást nem zavart. Amivel az uralkodók el voltak foglalva az a katonásdi sakktábla volt. Hogy az az alattvalóknak mibe került, az nem zavarta őket. Az egyetlen dolog, ami az utukba állhatott, ha valaki helyettük nyírta a birkáikat vagy szintén igényt tartott a bagzási területükre.

Így a középkorban az uralkodók megegyeztek egymás között. Na nem abban, hogy az alattvalóknak is vannak jogaik. Hanem abban, hogy egymás alattvalóihoz nem nyúlnak, azoknak jobbat nem ígérnek, azokat nem adóztatják, és a területeken való fennhatóságukat tiszteletben tartják (amíg el nem foglalják háborúban).

Manapság elitpaktumnak hívnánk a dolgot, Jaltát emlegetnénk (még ha csak általánosságban is) és a napnál is világosabb lenne, hogy ez a szuverenitás-dolog nem a mi érdekünket szolgálja.

Akkoriban még az isteni legitimációt hozták fel, mint igazolást, ma a néptől való felhatalmazást szokták. De a lényeg ugyanaz: a szuverenitás az, amikor az URALKODÓ azt csinál a területével és az azon lézengő alattvalókkal, amit csak akar.

Nem a bárányt szolgálja, hanem a juhászt.

Valahányszor egy kormány aláír egy nemzetközi szerződést arról, hogy tiszteletben tartja a teszemazt lakossága emberi jogait, ez a szuverenitás csorbul. Valahányszor vállalja, hogy nem lesz bunkó, a teljhatalmán esik csorba.

Csak ha nekünk tetszik az eredmény, akkor hajlamosak vagyunk bólogatni.

Orbán Viktor szuverenitása nekem nem érték. Ha valakinek sikerül átverni a magyar kormányokon valami kevéséb bunkó viselkedést, az nekem jó. Az ő kicsi pénisze lehet, hogy beleborzong, de nekem attól bajom nem lesz.

A szuverenitás egyetlen alattvalónak sem érték.