Bocs a közhelyekért, de olyan gyakran kell utalom erre, hogy inkább megírom egy posztban.

Röviden: ne keverjük össze a jót azzal, mikor csak valamihez képest jó valami.

Mi a közös a norvég tömeggyilkosban, a Batman-filmen lövöldöző ámokfutóban és Quadrille Lobsterben? Hogy egyikünknek sincs FB accountja.

Következtetés: mind sorozatgyilkosok vagyunk.

Szerintem meg az olyanokkal nem szabad semmi komolyba fogni, akik függők és még nekik áll feljebb. Sőt, az erkölcseikre nézve ezek a legmegbízhatatlanabbak, hiszen ami nem látszik, az nekik meg sem történt. A továbbiakban: barik.

A Forbes itten elmélkedik rajta, hogy milyen már, hogy valaki nem FB-függő. Biztos rejtegetnivalód van.

A barikák nem szeretik azt, aki másképp viselkedik, másak a reakciói, más dolgoktól függ. A mi esetünkben: képes FB-nélkül élni, ezért tömegesen ellene fordulnak (egyedül nem mernének) és megpróbálják betéríteni vagy ellehetetleníteni. Más istenben hisz a pogány. Meg kell semmisíteni.

Pedig milyen jól fekszik a világról alkotott elképzelésünkre a FB.

Az első fázis: lubickolás

A FB alátámasztja, hogy magadról nem vagy kompetens véleményt alkotni, de mindenki másról viszont igen. Magadat mások véleményében látod. Ha módosítani akarod, azt a profilodon keresztül kell. Ha ott elég jó, akkor elég jó vagy. Ott szerzed be a napi jóváhagyás-adagodat. Ez ugyan nem mond semmi jót az erkölcseidre nézve, de ez van.

Különben is, addig nem érzed, hogy láttál valamit, amíg le nem fényképezted. Elnézést, az a huszadik század. Szóval amíg közzé nem tetted a képet, mert csak akkor láttad igazán, ha a többiek is látták. Az élmény talán meg sem történt veled, ha úgy kell elmesélned.

Nos, eddig csak nem léteztél a nyájnak, ha nem voltál fenn. Elfelejtődtél, ha nem töltöttél fel izéket állandóan. És ha nem tudnak rólad, lehet, hogy nem létezel?

Régebben úgy fogalmaztam, hogy a FB akor lesz igazán veszéles, ha belép abba a fázisba, amikor anélkül nem érsz el dolgokat. Ki lehet hagyni, de akkor nem kerülsz sorra az okmányirodában. Vagy lásd még a munkahelyedet és a HR-est. 

A második fázis: Munkahelyen

Kötelező FB? HR-es köszönt a szülinapodon? Gratulál a terhességhez? És neked ez jó?

Nem az, hogy csak négyévenként lehet benne szavazni.

A konzultációk, népszavazások, közvélemény-kutatások és a sötétzöld bázisdemokratikus, direkt demokráciás ötletek is éppen ezért nem oldanak meg semmit. Nem az eredeti problémát szüntetik meg.

Az eredeti problémát ugyanis nem lehet megszüntetni.

Oké, tudjuk le az okosságokat:

1. A demokrácia elleni legjobb érv 5 perc egy random választóval (Churchill)

2. Itt mindenki hülye csak én vagyok teáskanna racionális (Jut eszembe, itt ez a jó kis tanulmány arról, hogyan hitetjük el magunkkal (rationalize), hogy mindenki más sunyi/ostoba, hogy a saját sunyiságunkat elkerülhetetlennek tüntessük fel: Conveniently Upset: Avoiding Altruism by Distorting Beliefs About Others)

3. Ezeknek a félázsiai parasztoknak? (Én már évekkel ezelőtt megmondtam, hogy lenéz minket, csak ugye olyan nehéz elhinni. De igen ... téged is. De!)

4. Cenzuuuust!

Egy kétméteres kandisznó magáévá tesz a cellában. Ha meg tudom győzni magam, hogy ezt tulajdonképpen én is akarom, az bizony megkönnyebbülés. Hogy nem lett orgazmusom? Hát istenkém, van ilyen a szerelemben. Sőt, továbbmegyek: mikor abbahagyja a szerelmet, még eufóriát is érzek. 

Nem is értem, miért álltam ellen. Ez elkerülhetetlen. Ez maga az élet.

Naszóval...

A belenyugvás megkönnyebbülése

Komoly dilemma elé állítottak. Tisztában vagyok vele, hogy a stílusom csak alázásra és festékmarásra alkalmas. Semmi kedvem konkrét személyekre ráereszteni. De úgy sem tehetek, mintha nem írtak volna egy választ egy régi posztomra. 

"Ha akármelyik frusztrált, rosszul öltözött, szexualitásában ambivalens, férfiasságában bizonytalan, deviáns, idétlen és provokatív figura felvonulhat Budapest utcáin, akkor a melegeknek is szabad, jó?"

- Király Rák, konstatálva, hogy be vagyunk zárva a melegfelvonulás miatt.

Amúgy rájöttem, honnan a nagy gyűlölet.

Nem, nem gondolom, hogy mindegyik homofób feltétlenül látens meleg. Annyit nem nézek ki belőlük. Akkor jobban öltöznének.

"Die einen nennen's Enttäuschung under werden ärmer, die anderen nennen's Erfahrung und werden reicher."

Egyszer egy ismerősnek azt ajánlotta a doki, írja le, mi bántja. Rendezze az érzéseit, ilyesmi.

Nekem ezt felesleges mondani, bizonyítottan grafomán vagyok. Rég tudom, hogy a dolgok leírásának sok előnye van:

1. Tisztázza, hogy végülis mi történt. Nem módosulhat a múlt attól függően, hogy kinek mesélem és mit akarok kihozni belőle.
2. Rendet rak a fejedben. Ad egy narratívát a múltnak és az érzéseknek - még akkor is, ha kicsit több ésszerűséget képzelünk bele utólag, mint a valóságban volt.
3. Leírva sokkal jobban látszik, hogy mi az: egy átlagember átlagos problémája, amit azért fújtam fel akkorára, mert velem történt meg. Másokat hülyének néznék, ha ezen rugóznának. Sőt, tanácsokat is adnék.

Nevezett ismerősnél azonban válás lett a dologból. A hölgy ugyanis nem csupán leírta az érzéseit, a sérelmeit és a vádjait, de szabályos kis levelet rittyentett. És ha ez nem lenne elég (az ilyen írásokat magának írja az ember), onnantól minden este felolvasta egyszer-kétszer a kedvenc részeit a férjének. A levél szerepelt a válóokok között.

Szokták mondani, hogy a múltból tanulni kell és hogy a múlt megértése sokat segít. Elméletben, ja.

Megmutatom, mi a bajom:

Elmondom, hogy történt.

1. Primitívek

Vannak azok a kétbites egybites barmok, akik az emberi agy dichotómiák felkutatására való hajlamát a világ összes dolgára képesek alkalmazni. Ők olyanokkal sértegetik egymást, hogy a baloldal meg a jobboldal így meg úgy. Holott baloldal meg jobboldal nincs. Minden korban, minden országban, minden ember fejében más jelentenek ezek a szavak. Azért használják, mert ez alatt lehet mozgósítani. Ennyi.

2. Akik olvastak már egyet-mást

A politikai és gazdasági jobb- és baloldallal próbálnak minden pártot megmagyarázni. Mert az sokkal szofisztikáltabb, mint a fenti bunkóság. Hja.