Közhely, hogy a mai miniszterelnök erősen paternalista politikus. Hogy a hatalom bebiztosításának és megerősítéseének mindennél magasabb prioritása van számára és hogy eszközeit tekintve tökéletesen cinikus. De szerintem nem volt ez mindig így.

Ahhoz, hogy idáig eljussunk, csalódnia kellett a választókban.

Vigyázat, ez egy nagyon szomorú történet lesz.

Senki nem születik cinikusnak. Ezért gondolom, hogy ő sem volt mindig az.

Eleinte valószínűleg ugyanúgy kívánta a szabad Magyarország létrejöttét, mint bárki más. Sőt, szerintem mindenkinél hamarabb tudta azt is, hogy a szabadság felelősséggel jár. Hogy a szabadság nem az a langymeleg lábvíz, amihez Kádár alatt szoktunk, hanem igazi felnőtteket kíván.

És hogy ki a felnőtt?

Az, aki a szabadságot választja a biztonság helyett. Aki felfogja, hogy a kettőt együtt nem lehet és nem is rinyál emiatt. Aki felfogja, hogy a boldogsághoz való jog nem jelenti, hogy valakinek engem boldoggá kell tennie. Aki megérti, hogy a szociális védőháló nem függőágy. Aki nem csak azt szereti a felnőtt létben, hogy uramnak meg hölgyemnek szólítják, hanem azt is, hogy ő maga keresheti meg a betevőjét és hogy az pont annyi lesz, amennyire ügyesen csinálja a dolgát. 

A magyar társadalom kényszer-nagykorúságba lépett, amikor végre vége lett a kollektivista diktatúrának. Kiment a hidegbe, ahol uramnak szólították, de enni azt nem adtak. (Ha mégis, akkor azt hitelből és hiba volt.) 20 év után valóban volt egyfajta forradalom. A többség visszakéredzkedett a szülői házba. Apu és anyu pedig itt az állam. A gondoskodó, a szigorú-de-csak-jót-akar, a szigorú-de-igazságos, mint Mátyás király, aki elintézi helyetted, aki munkát biztosít neked, aki összegyűjti helyetted a nyugdíjra valódat, mert te magadtól biztos nem tennéd, aki büntetést helyez kilátásba, mert különben ártanál másnak és magadnak.

Ezt a Fidesz vagy előidézte azzal, hogy felajánlotta az erős vezért, vagy csak lereagálta a dolgot. A jelen szempontjából egyre megy, hogy tyúk vagy tojás. (A kiút szempontjából meg csak az a fontos, hogy ki tud ebből a szánalmas helyzetből előbb kilépni, nem az hogy kinek a hibája.)

A Fidesz (=OV) úgy döntött, hogy "elébe megy az igényeknek", mint a kereskedelmi tévék, amik állítólag azért nyomnak gagyit, mert a zemberek azt akarják.

Ez a döntés azt is jelenti, hogy OV csalódott a szabadság megvalósíthatóságában Magyarországon. Csalódott az emberekben. Úgy mérte fel, hogy ezek nem akarnak felnőni, és hogy ezen nem is lehet, nem is kell változtatni. (Amikor olyanokról beszél, hogy önellátásra kell átállni, az fából vaskarika. Azt pont nem lehet kívülről elmagyarázni. Olyan, mint az önbecsülés. Én nem adhatok másnak.)

Csalódott és nem tartja túl sokra a saját felelősségtudatunkat. Igazából rossz érzés lehet. Egyedül lenni okosnak, aki átlátja ugyan a problémát, de nem tud rajta változtatni. Egyedül tudni mi a jó a hülye infantilizmus tengerében. Tudni, mi a jó nekünk és a kezünkből a játékot, mert csak elrontanánk.

De nincs ezzel egyedül. Mindenki ugyanígy gondolja, aki a szemembe mondja, hogy ő maga érti, hogy ez rossz így, de EZEK (a magyarok), ezeknek erre van szükségük, ezek ezt akarják. Mindenki egyedül okos ebben az országban és a többi mind hülye, akinek OV kell.

EZEKET fegyelmezni kell, nem megvárni míg felnőnek.