Én nem tartom értéknek az úgynevezett férfiasságot meg nőiességet, de ti még mindig a régi szerepmodellekbe próbáltok belezsugorodni, szóval nektek mondom:

Nincs annál férfiatlanabb, mint feminizmus ellen picsogni

Nem tudom, mit lehet ezen nem érteni.

Nekem ugyan fogalmam sincs, hogy mi az a feminizmus, de nektek sincs. Meg lehet nézni szótárakat meg definíciókat, csak az a baj, hogy senki nem arról vitatkozik.

Hanem arról vitatkozol, ami éppen eszedbe jutott erről a szóról.

• Egy különösen taszító női rokon, aki bűzlött a bagótól és a szüleid mindig azt mondták róla, hogy önző
• Egy volt barátnő, aki elküldött (akármiért)
• Egy nő, aki szóba sem állt veled (szintén lehet bármi az oka)
• Egy roppant igazságtalan gyerekelhelyezési döntés, ami nem veled történt meg, te is csak a férfihangon olvastad 

És ezeket az snippeteket bootolod be, amikor feminizmusról fröcsögsz. Általában egy nőnek, aki ettől ugyanolyan fenyegetve érzi magát a kis identitásában, mint a buta hím, aki helyénvalónak (netán célravezetőnek?) találta előadni a "dehiszen már egyenlőek vagytok, legyen ennyi elég" track valamelyik verzióját.

Mindketten hülye mémek kesztyűbábjai vagytok.

És soha, egyikőtök sem arról beszél, amiről éppen üvöltözik.

A teljesség igénye nélkül álljon itt: 

Mitől fél igazából a puhapöcs, amikor előadja az anti-feminista dumáját:

1. Nemi erőszakkal vádolják, amikor pont nem történt semmi

Bezzeg a régi szép időkben, amikor akkor sem jelentettek fel senkit, amikor tényleg történt erőszak!

"Ignorant men raise questions that wise men answered a thousand years ago.  "---Johann Wolfgang von Goethe

Hát egy frászt. Goethe lehet, hogy felnőttnek született, de mi többiek biztosan nem. Azon kívül a 18. század óta kábé egymilliárdszor annyi olvasnivaló van, mint ami weimari könyvtárban valaha is lehetett - és hetente megduplázódik. Persze, nagy része hulladék, de nagyon nagy része nem az. Egyszerűen képtelenség ma már mindent elolvasni és mindenkit végighallgatni egy témában, mielőtt magunk is elkezdenénk gondolkodni rajta. Ez persze nem kifogás arra, hogy el sem kezdjük, de azért nem lehet elkerülni a kérdést.

Van egy idegesítő szokás, ami mellett nem tudok elmenni. Ezt is, mint minden mást, lehet jóra és rosszra is használni, ezért nehéz lesz elmagyarázni, miért vagyok rá mérges: a hivatkozásokról van szó.

Megfigyeltétek már, hogy megnyugszik egy bárány, amikor a mondanivalódat egy híresember, vagy egy felkent szavaival támasztod alá? Nem mintha mindenben egyetértenél az idézettel, akár kontextusból is kiragadhatod. De ha valaki más már mondta, akkor az igazabb, mintha csak úgy állítanád. Ha te mondod, butaság, ha már ismertnév is mondta, esetleg veszem a fáradtságot, hogy végiggondoljam.

Lobster agyal. Vigyázat, fájni fog.

Kép: Fernando Botero

Előbb persze azt kellene tudni, hogy mi a szépség. Mármint hogy kinek mi. Elmondom, nekem mi az.

Naszóval az emberek gyávák. Gyávák például mást gondolni, mint a többiek. Már pár éves gyerekek is képesek úgy tenni, mintha nem tudnának valamit, csak mert a többiek sem tudják - és nem akarnak kilógni. És a felnőttek ennél semmivel sem okosabbak.

A pornó túl fontos ahhoz, hogy néhány bunkó pornóproducerre bízzuk. Márpedig jelenlegi formájában a pornó szinte egy kvázi-illegális, de legalábbis a társadalom peremére tolt tevékenység - és mint ilyen, csak olyanok fognak bele, akiknek minden mindegy.

És ettől olyan vacak az egész.

De milyen lenne, ha a szexualitás nem lenne társadalmi tabu?

Egyáltalán miért tabu a szex?

A pornó hülyén kezelése egy nagyobb probléma tünete.

A nagyobb probléma pedig az, hogy milyen betegesen állunk hozzá az egyik legfontosabb és legkellemesebb emberi tevékenységhez, a szexhez.

(A biológiai indokokat meghagyom nektek. Mindig mindenki őrülten igyekszik, hogy odakommentelje a magától értetődőt. Hátha még nem tudom.)

Fogalmunk sincs, hogyan kezelnénk a szexet, ha nem burkolnánk a szemérmesség sűrű ködébe. Jelenleg alig van olyan helyzet, amiben a szex legális, eltűrt, pláne jóváhagyott lenne. Nem, tényleg. Gondolj bele! Engedd el a felhördülést, az amúgy sem a saját gondolatod, hanem csak tanult vélemény. Majd kiadod magadból később, ígérem. Most csak dőlj hátra és képzeld el, milyen lenne a világ, ha a szex nem lenne valami kvázi bűnös dolog. Nem kéne titkolni. Nem kéne rejtőzködni, nem kéne úgy csinálni, hogy bármikor letagadható legyen.

Hogyan nézne ki a világ, ha a szex nem lenne tabu? 

Hadd kezdjem az alapoknál.

Én is kvótaellenes voltam régen, csak már nem hiszek a Megvalósult Meritokráciában. A nem állami szektor ügyeibe tényleg ne ugassanak bele, de állami vezető felőlem nyugodtan lehet kvótanő. Semmivel sem lesz hülyébb, mint a Szijjártó.

Tudom, melyik -izmus szerint mire hogyan kéne reagálnom. Csak éppen leszarom.

Ha például kvótát hallok, satufék, befeszít és bőgnöm kell, mint a szamár, hogy lehetőleg ne is halljam, mint mond a másik. És hangosan ismételgetni, amit ilyenkor mondanom kell. Amit mondatnak velem, hogy védjem a mémet.

Vagyis hogy a női kvóta megalázó a nőknek, hogy kibaszás azokkal, akik anélkül is beilleszkedtek és hogy nem ér-dem-a-la-pú. (Mert a mostani helyzet az megtiszteltetés a nőknek, akik beilleszkedtek, azok még véletlenül sem meghasonlottak, és a jelenlegi erőviszonyok ér-dem-a-la-pú-ak. Aham.)

Márpedig a kvóta a nyáj felvilágosításának kikupálásának tökéletes eszköze.

Ha valaki valódi gazdasági tevékenységet végez, felőlem úgy csinálja, ahogy akarja.

De ha csak állami megrendeléseket teljesítget, pályázgat, dolgozgat, visszaosztogat, akkor kurvára mindegy neki, kit alkalmaz, mert se az olcsóság, se a hatékonyság nem tényező az állami és azt kiszolgáló szektorban. Akkor meg tessék nyugodtan megkvótázni. Értem én, hogy az állami beavatkozás szar, de az állami beavatkozás az állami szférába vajon mi? 

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja, a népmesék szerint pedig mindig a jók nyerik el a jutalmukat, de erre inkább ne fogadjatok nagyobb összegben.

Akik kvótát kérnek nem a matematikai logikát nem értik, hanem valami mást is figyelembe vesznek. (Még ha nem is mindegyik tud róla. Azért őket sem kell félteni, ha kórusban hőbörgésről van szó.)

A matematikai logika alapján A=A, nem pedig aminek mindenki más látja

A helyzet az, hogy a hatalmi pozíciókat nem érdem alapján osztogatják, soha nem is tették. Cserébe viszont nem is kell hozzájuk tehetség - elég ha hisznek benned és te hiszel magadban.

Márpedig ma egy nő önmagában sem hisz, pláne más nőkben nem, és ebben nem ő egyedül a hibás. Ez egy kulturális csökevény, az ebből való kilábalás pedig egy kollektív cselekvési probléma. És mint olyan, nem vonatkoznak rá az A=A szabályai.

Ha valahol azt látjátok, hogy törvényekkel és jogszabályokkal, őrülten kapkodva próbálnak megszüntetni egy problémát, de az újra és újra kifolyik a kezük közül, ott arról van szó, hogy a tünetekre ugranak. Mert a tünet olyan jól kézzel fogható, az ősbűn meg nem az.

Az ősbűnnel fájdalmas vagy kényelmetlen szembenézni. Ilyen például egy hiedelem, vagy társadalmi "norma", ami olyan melengetően megnyugtató - inkább nem is gondolunk bele, hogy esetleg az lehet a probléma forrása.

A családon belüli erőszak egy ilyen tünet.

Millió formája van, férfiakat és nőket egyaránt érint.** Amikor valamelyik nemre hegyezitek ki, mindig beleestek a jó öreg nemiszerep-csapdába, és abból a gödörből már nehéz lesz kilátni.

De lássuk az ősbűnt, az alapproblémát: mitől ilyen neurotikusak a családok? Miért azok vannak többen, akik bántani akarják egymást? Mitől olyan nehéz a civilizált családi élet?

Hát mert a társadalmilag elvárt formájában a család természetellenes.

És mert akik beleugranak, az esetek 99%-ában nincsenek rá felkészülve.

A túlzott szakosodás vagy 1) eszköz arra, hogy téged víz alatt tartson, vagy 2) magad húzod a fejedre, hogy ne kelljen többé gondolkodni.

Szakosodni huszonévesen egészen ijesztő. Egészséges ember mindenre kíváncsi. Az innováció pedig olyankor jön, amikor egy képzett elme új inspiráció után néz.