A Time magazin cikke emitt olvasható a Wall Street elfoglalására felhívó demonstrációról.

Nem szeretem az őrjöngőket, de nem azért, mert az óriásbankoknak vagy a vállalatoknak adnék igazat.

Szerény véleményem szerint minden cégnek megvan a maga életciklusa. Egyesek azonban azzal próbálják elkerülni az elkerülhetetlen hanyatlást, hogy nemzeti érdekre hivatkozva állami pénzeket, támogatást, hiteleket, kedvező szabályozást kérnek. Mert hiszen ők a nemzeti bajnokok. Országok büszkeségei, pénisz-pótlékai. Ha azok valahová penetrálnak, nekünk mind orgazmusunk lesz!

Csak lehet, hogy közben az erőlködéstől sérvet kapunk.

Azok a csóringer svájciak odáig süllyedtek, hogy hagyták a picsába csődbe menni a veszteséges Swiss Airt és unottan hagyták, hogy egy fapados vegye át a helyét. (Az utódcég, a Swiss lehet, hogy fapados, de jobban ellát, mint a Malév.) Nekünk lekonyulna a férfiasságunk, ha hagynánk a Malévet csődbe menni, ahová való. Már szédülök, valahányszor a magyar állam eladja és visszaveszi és megint eladja - miközben a tartozásait megtartja a közösben. Csak mert az a világhíres Maléééév, b+! Hát nem érted? Mit gondolnak rólunk, ha nem lesz??

Megmondom. Azt amit eddig. Vagyis semmit. 

Minden olayn cég, ami az állam emlőiről vagy annak jogszabály-alkotó, izmos karjába kapaszkodva akar túllendülni a saját nehézségén és versenyképtelenségén, az nem szabad vállalkozás többé, hanem a köz lehúzására szerveződött gengszterbanda. És nem, nem érdekel, hogy hány embert foglalkoztat. Az a 10000 ember ne húzza le a többit, hogy legyen munkája, hanem menjen más területre, amíg nem késő. Egy ember állami pénzből való foglalkoztatása sokkal többe kerül, mint csak a fizetése.

Valaki a múltkor őszintén meglepődött, amikor azt javasoltam, hogy az Opel kapja be, a többi állami pénzen élősködő nagy céggel együtt. Az ő kis bináris rendszerképében ugyanis vagy válogatás nélkül támogatok minden "multit" vagy minden hippit.

Nem szeretem az ilyen durva okfejtéseket. A világ ennél komplikáltabb.

A fenti idézet meg azért remekbe szabott, mert pontosan kifejezi, hogy a vállalatokat támogatni sem kell. Akadályozni sem, de támogatni sem. Ez nem egy személy, amelyik képes tanulni, hanem egy kollektív entitás. Teljesen más szabályok vonatkoznak rá. És minden létező perverz ösztönző és kollektív cselekvés minden dilemmája ott lesz a működésében. Hadd ne sírjak érte, amikor csődbe megy, mert túlságosan elnehezült.

És minél hamarabb csődbe megy egy mamut, annál hamarabb léphetünk tovább. Ha megvárjuk azt a 20-30 évet, míg az utolsó ott dolgozó szent tehén is nyugdíjba megy, akkor kénytelenek vagyunk megtartani az összes többi alkalmazottat, akit addig vesznek fel. Ennek így sosem lesz vége.

Nem hiszek olyan isteni jogban, hogy valaki soha ne változtasson profilt. És olyanban sem, hogy soha ne mehessen csődbe.

Most már túl nagyok azok a cégek, és rohadtul fájna, ha hagynánk összeroppanni őket, de érdemes ezt kijelenteni arra az esetre, ha legközelebb a fellendülés fázisába érünk. Olyankor nem trendi azt követelni, hogy menjen csőde, akárhány embert foglalkoztat. Menjen csődbe, amíg még kicsi.