Én nem tartom értéknek az úgynevezett férfiasságot meg nőiességet, de ti még mindig a régi szerepmodellekbe próbáltok belezsugorodni, szóval nektek mondom:

Nincs annál férfiatlanabb, mint feminizmus ellen picsogni

Nem tudom, mit lehet ezen nem érteni.

Nekem ugyan fogalmam sincs, hogy mi az a feminizmus, de nektek sincs. Meg lehet nézni szótárakat meg definíciókat, csak az a baj, hogy senki nem arról vitatkozik.

Hanem arról vitatkozol, ami éppen eszedbe jutott erről a szóról.

• Egy különösen taszító női rokon, aki bűzlött a bagótól és a szüleid mindig azt mondták róla, hogy önző
• Egy volt barátnő, aki elküldött (akármiért)
• Egy nő, aki szóba sem állt veled (szintén lehet bármi az oka)
• Egy roppant igazságtalan gyerekelhelyezési döntés, ami nem veled történt meg, te is csak a férfihangon olvastad 

És ezeket az snippeteket bootolod be, amikor feminizmusról fröcsögsz. Általában egy nőnek, aki ettől ugyanolyan fenyegetve érzi magát a kis identitásában, mint a buta hím, aki helyénvalónak (netán célravezetőnek?) találta előadni a "dehiszen már egyenlőek vagytok, legyen ennyi elég" track valamelyik verzióját.

Mindketten hülye mémek kesztyűbábjai vagytok.

És soha, egyikőtök sem arról beszél, amiről éppen üvöltözik.

A teljesség igénye nélkül álljon itt: 

Mitől fél igazából a puhapöcs, amikor előadja az anti-feminista dumáját:

1. Nemi erőszakkal vádolják, amikor pont nem történt semmi

Bezzeg a régi szép időkben, amikor akkor sem jelentettek fel senkit, amikor tényleg történt erőszak!

Ma meg már... várjunk csak, nem is. Ma még mindig inkább elhallgatják az erőszakot, mintsem hogy kitegyék magukat a magyar rendőrség érzékeny és tapintatos eljárásának.

Igen, a legjobban annak éri meg átmenni ezen a tortúrán, akit senki nem erőszakolt meg. Ő jobban bírja majd a bírósági megaláztatást is, mint akit valódi megaláztatás is ért.

Meg az is igaz, hogy a nemi erőszak definícióját addig tágították, míg az elkamuzott óvszer is belefért. Nem mondom, hogy az elkamuzott óvszer rendben van, de azokat, akiket elkamuzott óvszerért ítélnek el, "elkamuzott óvszerhasználatért" kéne elítélni, hogy ne tudjanak azzal védekezni, hogy nem is követtek el erőszakot. A tisztázatlan jogi definíciók csak olajat öntenek a sértett kis hülyék pampogására.

Meg különben is, mi is az a nemi erőszak. A kierőszakolt szex is az? Volt az az elhíresült teszt, amikor egymás után tettek fel két kérdést:

1) Ha biztos megúsznád, megerőszakolnál-e valakit (rape), illetve

2) ha megúsznád, kierőszakolnád-e a szexet (forced sex).

Szegény megkérdezettek ezután joggal gondolhatták, hogy a kettő között van különbség - bár azt nem tudom, honnan gondolták, hogy bármelyik is okés. Mindenesetre többen válaszoltak igennel az utóbbira, ami valószínűleg azt jelenti, hogy ha már létrejött a szex, az szerintük mindenkinek jó. Ami megint csak egy közkeletű tévedés.

2. Valahol egy szegény apuka állítólag nem nevelheti az édes kis gyermekét, pedig állítólag nagyon szeretné

Pedig úúúúgy szeretné. Ja, ha már elég idős és ha a testnedveit valamelyik nő már letisztította.

Mondjuk az igaz, hogy az Y-generációban már a férfiak szeretnének inkább gyereket. Mert ami nekik a halhatatlanságuk jövőbeli és bizonytalan záloga, az a nőknek az identitásuk azonnali és bizonyos halála. Persze a férfiak is abban a biztonságos tudatban akarnak inkább gyereket, hogy nem nekik kell feladni előbb a testi integritásukat, majd a személyiségüket is - és a lehetőségeik is csak anyagilag szűkülnek majd be egy kicsit. (De az sem biztos, mert például nekik több fizetést adnak pár helyen, mert szükségük van rá - gondolom az anyáknak nincs.)

Jól látják a férfihangos kisfiúk, meg kádéenpés pöcökhuszárok, hogy a régi, feudális világot csak úgy lehet fenntartani, ha a lakosság női felét olyan anyagi függésben tartják, mint Orbán Viktor tart ma minden férfit Hunhonban. Mindenki csak addig kap enni, amíg van kedvem adni - mástól pedig nem is kérhet. 

Ezért nem is értem, mi a bajuk, hiszen a magyar Y-generáció nőit még elég erősen kondicionálták, hogy bele se gondoljanak, csak szüljenek. Ott van a kezedben a megoldás, hogyan tedd testileg és anyagilag függővé őket, te meg picsogsz, hogy a feminizmus bántott? Meg hogy még a gyereket is ő akarja nevelni, hogy neked már ne kelljen? Hát majd bekocogsz, mikor a gyerek felnő és lesz egy felnőtt fiad, amúgy sincs kedved vele mit kezdeni addig.

Ha lenne más lehetősége, minden nőnek komolyan meg kell fontolnia, hogy tényleg a gyerek és a férj testnedveivel akar tölteni 20 évet, aztán remegve várni, hogy a mártírságért meddig kap még eltartást cserébe. Szóval elemi érdeke kimaxolni a mártírkodást, különben mehet egy kisebb lakásba és kereshet munkát éjszakai árufeltöltőként, mert diploma óta óvónénit játszott - és még csak papírja sincs róla. Én is mártírkodnék, ha ekkora lenne a tét. Bár kibaszott fárasztó lehet és lelki nyomorulttá tesz.

Arról nem is beszélve, hogy aki gyermekelhelyezési perekkel jön, az a legritkább esetben a sajátját emlegeti. Vagy ha igen, olyankor is csúsztat. A sok mártír férfi, aki babázni akart otthon, csak nem hagyták neki. Azért nem is kérte, hogy nála legyen a gyerek, mert a bíróság ugyanolyan szexista, mint ő, és úgyis az anyánál hagyta volna. Persze, kurvára el is hiszem. Azért egyik férfi sem annyira hülye, hogy gyerekkel akarjon otthon rohadni - én olyat alig ismerek. És ők valahogy mind találnak is rá módot, hogy babázhassanak.

Mások történeteit idézni a netről meg kábé olyan, mint a tanár előtt bizonygatni szülőin, hogy tényleg a kutya ette meg a gyerek háziját. 

3. Mert nem állnak szóba vele a nők

Ennek magáért kéne beszélni, de kevés macsónak van ennyi önreflexiója. Szóval elmondom:

Ha neked csak úgy jutna nő, ha férfihiány van, vagy ha minden nőnek el kell kelni még 20 évesen különben megbélyegzi a társadalom, vagy ha minden nőnek fájna a méhe, amíg valaki nem csinál neki végre valaki gyereket - akkor neked nem a feminizmussal van a bajod.

Minap volt Indexen egy kamu olvasói levél, hogy szegény pasi nem tudja, mi jön be a nőknek. Próbálta a határozottságot, de megijedtek tőle (nem röhög!), próbálta a figyelmességet, de az sem jött be - szóval minden nő irracionális idióta, akinek még önismerete sincs.

Hangosan kuncogtam, ahogy elképzeltem, amint emberünk épp Megpróbál. Határozott. Lenni. Gondolom a nő csak annyit vett észre, hogy a emberünk keménykedik a pincérrel egy árérzékenyekre optimalizált kőbányai vendéglátóipari egységben, hogy a tészta nem elég áldente, vigyék vissza még pár percre.

Esetleg magyar PUA-módra beletúrt egy idegen hajába, vagy a karjánál fogva rángatta az utcán. Na szóval ezek szeretnek leginkább mesélni "a nőkről" és ekézik a feminizmust a sanyarú sorsukért. A nők persze ugyanolyan idióták, mint a PUA-fogyasztó pasik, és legalább olyan kevés önismerettel rendelkeznek, mint szegény levélíró, nincs itt semmiféle különbség, na.

Ezért hadd meséljem el,

Hogyan reagálnál a feminizmusra, ha az a "férfias" férfi lennél, aki kurvára nem vagy:

1) Szórakoztatónak találnád és röhögnél a magadfajta kispöcsűeken, hogy belemennek ilyen vitákba NŐKKEL. (Pláne olyan nőkkel, akiket fel is szeretnének szedni.)

2) Észre sem vennéd, hogy ilyen is van, mert amúgy teljesen normális, hétköznapi asszertivitással megszereznéd, amit meg kell és elengednéd, amit felesleges erőltetni.

3) Saját értéked biztos tudatában és egészséges mértékű önismeret mellett tudnád, hogy kábé milyen nő érdekel (vagy férfi) és végiggondolnád, hogy ő hol található és mit tart megnyerőnek. Ha neki nincs önismerete, nem erőlteted a barátkozást. Ha a feminizmus szerinted megzavarta a fejecskéjét, akkor sem.

4) Ha gyereket akarsz, olyannal állsz le, akit elfogadnál saját anyádnak is. (És nem azért, mert ugyanúgy bűntudatot kelt benned, mint anyád.)

5) Ha nem akarsz gyereket, véletlenül sem állsz le olyannal, aki igen. Ha mégis besikerül, akkor meg tudod, mire számíthatsz, nem picsogsz, hogy egy -izmus bánt el veled.

6) Nem fordulsz minden nőhöz úgy, mintha a bagószagú nénikéd lenne, aki úgyis lepattint. Nem keresed meg direkt azokat, akik épp lepattintással növelgetik hasonlóan sérült önbizalmukat, hogy aztán legyen mire panaszkodni.

7) Ha egy nő feminizmusról beszél, az nyilvánvalóan érintettnek érzi magát. Tök mindegy, hogy igaza van vagy nincs, hogy tényleg támadják-e vagy csak másokon látta, ilyenkor semmi értelme belekezdeni, hogy "Én szeretem a nőket, de..." Látod magad, amikor ezt csinálod?

8) Nem hozod fel, hogy találtál egy nőt, aki a feminizmus ellen beszél. (Ez akkor különösen hatásos érv, ha a szerencsétlennek már egy fél tucat gyerek szélesíti a lehetőségei horizontját.) Vedd észre magad, amikor ezt csinálod. Egy felnőtt embernek magyarázod, hogy egy másik felnőtt ember bezzeg azt vallja, amit te szeretnél hallani. És ettől sokkal szimpatikusabb, meg nőiesebb, meg kívánatosabb...  Mi a faszt mond ez rólad?

9) Semmiképp nem állsz le vitatkozni másokkal a gyermekelhelyezési gyakorlaton, pláne nem olyanokkal, akiknek szintén nincs tapasztalata, pláne nem fiktív, neten olvasott esetek alapján.

10) Nem  kezded a nemi erőszak szó hallatán azonnal a lehetséges mentségeket keresni és az áldozatot hibáztatni, hanem kibaszottan felbassza az agyad minden kis féreg, aki máshogy nem tud megkapni egy nőt.

Szóval ennyit arról, hogy te vagy a nyugodt erő, aki csak tényekről hajlandó vitázni és akkor is mindig igaza van.

A legigazibb emberek egyáltalán nem foglalkoznak már ezzel. Sem azzal, hogy elég férfiasak, vagy elég nőiesek-e. Szerepeknek megfelelni, aztán identitáscsatákat vívni a szerepeitek nevében: igazi lúzerség.

A gladiátorok is csak rabszolgák

Nem volt időm megírni, de álljon itt röviden: a nemi identitás egy olyan fiktív hazugság, ami egészen mélyen van az identitások között, ezért különleges védelmet élvez. A macsó-picsa kontinuum olyan mesterséges (emberalkotta) fikció, amelynek mindenki a két végére szeretné pozícionálni magát, kivéve pár kivételesen felvilágosult, önismerettel rendelkező kollégát, aki rájött, hogy a két véglet a valóságban nem is létezik.

És teljesen indokolatlanul próbáltok minél macsó-picsábbak lenni. Nem mond rólatok semmit, csak hogy mennyire vagytok ostobák.

Azért is olyan érzékeny a téma, mert egészen primodriális identitás-félelmeket okoz. És ami még rosszabb, mindenki érintett benne. Ez egy egészen toxikus szarkupac.

Ilyenkor mindenkinek meg kéne állni és elgondolkodni, hogy egy ilyen feneketlen, megoldhatatlan problémahalmazzal vajon érdemes-e egyáltalán foglalkozni. Nem gumicsonttal állunk-e szemben (de igen), illetve megoldható-e egyáltalán a probléma a valós számok halmazán. A férfi-nő küzdelem a jogokért egy olyan zéró-összegű játszmát vizionál, amiben mindenki, mindig vesztesnek érzi magát. Már csak ezért is hátrébb kéne lépni és újrakalibrálni magát a kérdést.

Ez egy szar, undorító és diszfunkcionális hiedelem. Az is a rossz végén áll a fasznak, aki a nyertes végére haluzza magát. Miközben mind áldozatok áldozatai vagyunk egy össztársadalmi játékban, ahol mindenki mindenkinek megmondhatja az identitását, de a sajátját senki sem fedezheti fel. És ettől mindenki nyomorult.

De erről majd máskor.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.