Lobster barátotok most jött vissza Liberlandból, a legújabb libertárius szabadállam-projekt szülőhelyéről. (Épp elkerültük egymást az Index riporterével, ha jól értem.)

Az ugye még nem derült ki, hogy élveszülés lesz-e, mindenesetre már most megmozgatott pár embert - és határőrt - a dolog.

Magyarországon a szupersikeres állampárti propagandának köszönhetően olyan a libertarianizmus mellet érvelni, mintha az ember a pedofília vagy az emberevés pozitívumairól értekezne.

- írja az Index. És tényleg.

A gondolat, hogy ha lenne egy talpalatnyi föld, amit még nem szartak össze adminisztrációval az államok, nagyon vonzó. Ahol nem verik belétek, hogy féljetek önmagatoktól és egymástól, és hogy hiába fenyeget, bántalmaz és veszi el a pénzeteket a stricitek az állam, nélküle még rosszabb lenne.

A jogilag megalapozottabb kisállamok történelmi vagy földrajzi véletleneknek köszönhetik különleges jogállásukat - ami rendszerint jól meg is térül. Bármi nonszenszt vezet be a legközelebbi ország, a különleges jogállású területen meg lehet majd kerülni. A dologgal mindenki jól jár - bár még jobban járnánk, ha a nonszensz szabályokat sem vezetnék be.

Néhány dolog, amivel különösen szórakoztatóvá lehet tenni egy Liberlandi nyaralást:

• Menjetek 3 különböző nemzetiségű autóval, amiben 10 ember ül, 12 különböző útlevéllel

A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Itt írtam róla, ha nem hallottatok még róla, akkor előbb ezt olvassátok el.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak. 

Ez rengeteg egyedi döntést és egyeztetést kíván meg. Szemben a one-size-fit-all track-kel, amire az egész párkapcsolat-iparág, marketing és politikai indoktrináció épül, a poliamória egy nagy sor egyéni  felismerésen alapszik. A kapcsolat tagjai nem kifelé néznek megerősítésért és előírásokért. Nem a Nagykönyv mondja meg, hogy hogyan kellene együttélni, kinek mi a kötelessége és cserébe mit várhat el, ki mit engedhet meg a kapcsolatban (és az ágyban) hogy azért még tiszteletreméltó házastársként parádézhasson a nyilvánosság előtt. Hanem rajtuk múlik, és ők döntik el.

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és  elsőrendű kommunikációt követel meg, Nem működik robotpilótán, mint a hagyományos, monogám kapcsolatok. Persze vannak, amikor azok sem működnek.

A poliamória egy olyan kapcsolati forma, ahol több, mint két ember szerelmes egymásba. Tartós, hosszú távú elköteleződés egynél több emberrel.

Ezek az emberek vagy együtt élnek, vagy nem, vagy egyszerre szexelnek vagy nem, vagy mindenki mindenkivel vagy nem, ezt mind el kell dönteni, ebben mind meg kell egyezni - és ez mind változhat, ha az igények változnak.

Látod, mennyi döntés? Látod, mennyi egyeztetés meg őszinteség? Szemben a one-size-fit-all track-kel, amit mind erőltettek, amire az egész párkapcsolat-iparág és marketing épül, a poliamória egy nagy sor felismerésen alapszik.

Éppen ezért egy csomó ön-ismeretet és kommunikációt követel meg.

Kép: HuffPost

Leggyakrabban úgy kezdődik, hogy egy pár, akik nagyon jól kijönnek, de a kapcsolat kihűlt, úgy dönt, hogy valamerre nyitni kell. Mert szeretik egymást, nem is 90 évesek, hogy ne kívánnák a szexet vagy a hódítást, csak már nem egymástól. Ismerős?

Az első szint, amire egy ilyen pár vetmedik, az a nyitott kapcsolat.

Vagy a másik elől titkolva, vagy tudtával és beleegyezésével, de mindenki elkezd kifelé is kalandozni. Már ez is rengeteg kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy akkor mi is az, ami összetart? Mi a szeretet? Mi a szerelem? Miben különbözik a szexuális vonzalomtól, és mi a teendő, ha esnek egybe?

Ezeket a kérdéseket jobb lenne, ha a hagyományos kapcsolatban élők is meg tudnák válaszolni, de sajnos leggyakrabban nem ez a helyzet. Ha firtatják is a dolgot, csak azon vitatkoznak, hogy mi a "helyes" válasz, vagyis mi a társadalmilag elvárt viselkedés. Nem tudják, hogy ők hogyan is szeretnék. És nem tudják, hogy nem tudják.

A poliamória ennél egy lépéssel tovább megy. Nem szemérmeskedik és degradálja az új szexuális partnert, nem akarja azzal megalázni, hogy ő másodrendű és rejtegetni kell, hanem beemeli a kapcsolatba. (UPDATE: Jogos a kritika. Létezik olyan is, amikor már eleve három vagy több ember között jön létre kapcsolat, de az érzékeltetéshez azt hiszem hatékonyabb, ha onnan kezdem a mesét, ahol mind voltunk már.)

A poliamória azt sem mondja meg, hogy kiből hány van együtt. A legsokfélébb kapcsolati kategória. Sem a szereplők száma, se neme, se szexuális orientációja nincs kőbe vésve. Se az, hogy együtt élnek-e, se az, hogy együtt alszanak-e, se az hogy mindenki mindenkivel teszi-e.

A nemi szerepek mindenkit megnyomorítanak. Te meg azt hiszed, azért vagy nyomorult, mert nem tudtál nekik elég jól megfelelni. És az áldozatot hibáztatod (önmagadat), mert az erősebbet nem mered.

- Szóval azt akarod mondani, hogy csecsemőkorod óta kék festékben pácoltak, de te magadtól is kék vagy.

- Igen, annak születtem.

- De akkor miért kensz magadra naponta kék festéket?

- Mert a hormonok azt a színt választtatják velem.

- És miért keni rád mindenki más is a kék festéket?

- Mert a biológia arra készteti őket.

- És a szüleid tiltanak neked minden más színt.

- Igen, de nekem úgyis pont a kék tetszik.

- És az összes barátod megszégyenítene, ha bármilyen más színt látna rajtad.

- A társadalmi normák azt parancsolják nekik, hogy büntessenek, ha más színt látnak.

- De te állítod, hogy mindenki kéknek vagy pirosnak születik és annak is érzi magát.

- Igen, és én már eleve kéknek születtem, és a pirosakhoz vonzódom. És innen tudom, hogy mindenki más is így van vele.

Na, szóval így hangzik nekem, amikor valaki előadja hogy a nemi szerepek veleszületettek, hogy a kislányok már az oviban is babához nyúlnak és pelenkáról álmodoznak, de még a bébinyulak is a kék színt választják, ha hímek.

Hányszor emlékeztettek, hogy "Te sírsz???"

Vagy hogy "Ez nőietlen viselkedés."

Egyetlen, fontos pillanatban elhangzott, implicit szuggesztió képes rá, hogy beleszégyenítsen  egy életre szóló viselkedésbe, különösen, ha olyan fontos szereplőktől jön, mint az anyád vagy az apád.

A tévéből folyamatosan ömlenek a férfi meg a női szerepmodellek, akik ugyanazokat a játszmákat játsszák amióta az eszedet tudod, az apád infarktust kapna, ha coming-outolnál, a haverjaidat mind elveszítenéd, ha gyanúba keveredne a férfiasságod, naponta ezerszer kell eldöntened, hogy férfi vagy nő vagy és ambivalenciának helye nincs, te meg azt mondod nekem, hogy te tőlük függetlenül pont, egészen véletlenül, minden nyomás nélkül csúcsmacsó meg díszpicsa vagy. Meg hogy ez a két véglet nem csak egy előgyártott szerep, amibe mindenki megpróbál beilleszkedni?

A nemi szerepek a betörésedet szolgálják. Elvonják a figyelmedet a valódi személyről - meg arról is, hogy te is egy személy vagy. Ezt te valószínűleg úgy mondod, hogy tök hasznos modellek, ahonnan gondolkodás nélkül, készen kapsz identitást és célokat. Gondolkodnod egy percig sem kell, és ha nem élvezed őket, veled van a hiba. Ezekből a szerepekből etanulhatod, hogy ki vagy és mit akarsz - mert az ugye a nemed diktálja. Mint ahogy az ízlésedet is, a kedvenc színedet is, a szexuális preferenciádat meg a libibód mértékét is, meg azt is, hogy milyen szakma érdekel. Szóval gondolkodni nem szeretsz. Szóval döntést nem mersz hozni az életedről. Még az ízlésedről sem.

Helyette sodródsz a nagynyomású vezetékben a többiekkel, de te totál magadtól döntöttél úgy, hogy pont arra mész. Értem.

Fogalmunk sincs, mennyi a nemi szerepből az objetíven létező, és mennyi a térsadalmilag programozott, és soha nem is fogjuk megtudni, mert olyan görcsösen programozzuk egymást és tartatjuk egymással a programot. Ezen felesleges is vitázni.

Azt viszont a Holdról is jól lehet látni, hogyan szívatnak meg férfit és nőt egyaránt a nemiszerep-konstrukciók.

Egy kis ízelítő:

Próbáltam elmagyarázni, hogy az anyaság csak annak való, aki baromira azt akarta, sokszor még az is megbánja. Az anyaságot, nem a gyerekeit. A gyerek jó fej, de az anyjának/apjának lenni egy hálátlan szerep. Te annak a gyereknek sosem leszel a barátja. Egy barát nem felelős a pelenkázásodért, egy barát nem felelős az életben tartásodért, egy barát nem tart el és iskoláztat. Egy barátnak nem felelőssége, hogy megneveljen, hogy szabályokat adjon. Annak a gyereknek nem lehetsz a szülője mellett a barátja is.

Itt egy tanulmány, ami kimondottan ezzel foglalkozik - és néhány idézet 23 nőtől, akik megbánták, intelligens, értelmes okok miatt. És ami összefűzi őket: bele sem gondoltak, hiába tudták, hogy nem akarnak, nem mertek nem szülni, azóta pedig elvesztették az életüket. A gyerek jó fej, de az anyjának lenni tragédia. Elidegenítő, veszteség. Ja, és a párkapcsolatnaka is annyi. Vagy eleve nem kellett volna. Az emberek azt gondolják végig a legkevésbé, ami a legjobban meghatározza az életüket. Új laptopot hetekig keresel. Házastársnak az is jó, aki éppen melletted van, mikor rádtör a nyomás.

Mindig is csodálkoztam, hogy van az, hogy ezeket a dolgokat férfiak bármikor mondhatják, nekik megveregetjük a vállunkat és vigasztaljuk őket, hogy ne aggódj, de egyszer majd lesz egy felnőtt gyereked és akkor vége a kínzásnak. Ha viszont a nő mondja, akkor csak anonim kutatáshoz meri - mi meg úgy teszünk, mintha kurvára meglepő lenne, hogy ez nem való mindenkinek. És hogy szinte senki nem gondolja végig józanul, mielőtt belemegy.

Lehet, hogy át kéne állítani az alapértelmezést és elfogadni, hogy a gyerek szar, hacsak nem tanulod meg élvezni. És aki belemegy, eleve rosszra számítana - és akkor talán kellemesen csalódna.

Ebben a tanulmányban őszinte emberekkel készítettek mélyinterjút. Alább néhány idézet. És a gyereküknek sosem fogják elmondani. Ezt hívják jó anyának.

Regretting Motherhood - A Sociopolitical Analysis

Egy pszichológus azt próbálta megtalálni, miért van az, hogy a huszadik században a depresszió aránya a nők körében a kétszeresére nőtt a férfiakéhoz képest. Ki lettek zárva a szokásos közhelyek, úgymint:

- Mert gyakrabban  menek orvoshoz - Nem, mert a door-to-door felmérések is ugyanolyan eredménnyel zárultak.

- Mert "kibeszélik" magukból - Nem, mert anonim kérdőíveken is ugyanaz a kettő az egyhez arány.

- Mert szarabb melókért kevesebbet keresnek?  - Az egymással azonos munkakörben és fizetéssel dolgozó férfiakra és nőkre is ugyanaz az arány.

- Hormonok - Nem.

- Gének - A depresszió örökíthető, de ennek a nemi arányokhoz nincs köze.

- A nemi szerepek miatti nyomás pedig egyformán sújtja mindkét nemet, aki nem tud belezsugorodni a rá kirótt nemi szerepbe, az mindkét nem részéről ugyanolyan nyomorult. A  munkahelyen és otthon is dolgozó gyerekes anyák körében sem magasabb például az arány, szóval a szokásos klisé sem áll meg, hogy bezzeg az egyenjogúság előtt milyen jó volt nekik.

Marad 3 magyarázat:

1. Fogyókúra

Mindig is borzongatónak találtam, hogy a női divat és úgy általában a kívánatosság arról szól, hogyan tegye magát minél kiszolgáltatottabbá, gyengébbé és sebezhetővé egy nő. A sebezhetőség a női divat szerves része, amióta nemi alapon öltözködnek az emberek. Hogy miért? Gondolom hogy ne fenyegessék a dominanciára vágyó férfit. Akinek viszont ezek szerint megfelel az is, ha a másik fél gyengébben tetteti magát - és attól ő erősnek érzi magát. Ez mindkét félre nézve lealacsonyító.

Lehet röhögni azokon, akik összetörték a lábcsontjaikat, hogy járás helyett csak lengedezzenek, mint egy fűzfa a szélben, meg akik fűzővel fojtogatták magukat, de ezzel korántsincs vége a dolognak. Magas sarkú cipőben balesetveszélyesen billegni vajon mi? Tartást, lábcsontokat tönkrevágni mennyivel jobb?

Ma például a vékonyságot találjuk vonzónak, mert ezt verték belénk (és minél inkább azt hiszed, hogy rád nincsen hatással a vizuális ostrom, annál könnyebb préda vagy). Ahhoz pedig az kell, hogy a nő éheztesse magát. Persze, szar dolog naponta gyúrni, hogy izmot növesszek, de legalább nem vagyok éheztetve, nincs vésztartalék-üzemmódra beállva a szervezetem és az agyamnak is jut elég tápanyag.

Az éhezés és alultápláltság egyik elég magától értetődő tünete pedig a depresszió. Ráadásul a 2-to-1 arány a nők és férfiak depressziója között pubertáskorban jelenik meg, vagyis épp amikor elkezd a zsír felrakódni a lányokra.