"Ignorant men raise questions that wise men answered a thousand years ago.  "---Johann Wolfgang von Goethe

Hát egy frászt. Goethe lehet, hogy felnőttnek született, de mi többiek biztosan nem. Azon kívül a 18. század óta kábé egymilliárdszor annyi olvasnivaló van, mint ami weimari könyvtárban valaha is lehetett - és hetente megduplázódik. Persze, nagy része hulladék, de nagyon nagy része nem az. Egyszerűen képtelenség ma már mindent elolvasni és mindenkit végighallgatni egy témában, mielőtt magunk is elkezdenénk gondolkodni rajta. Ez persze nem kifogás arra, hogy el sem kezdjük, de azért nem lehet elkerülni a kérdést.

Van egy idegesítő szokás, ami mellett nem tudok elmenni. Ezt is, mint minden mást, lehet jóra és rosszra is használni, ezért nehéz lesz elmagyarázni, miért vagyok rá mérges: a hivatkozásokról van szó.

Megfigyeltétek már, hogy megnyugszik egy bárány, amikor a mondanivalódat egy híresember, vagy egy felkent szavaival támasztod alá? Nem mintha mindenben egyetértenél az idézettel, akár kontextusból is kiragadhatod. De ha valaki más már mondta, akkor az igazabb, mintha csak úgy állítanád. Ha te mondod, butaság, ha már ismertnév is mondta, esetleg veszem a fáradtságot, hogy végiggondoljam.

A voice vs exit posztot is úgy írtam, hogy már készen figyelt a poszt, ami arról szólt, hogy Hunhonban csak nyugdíjasnak érdemes lenni, így vagy az leszek, vagy lelépek, amikor megláttam Hirschner nekrológját és utólag beletoldottam a linkeket, amik rá hivatkoznak. Ettől persze sokan megnyugszanak. Ha valaki mondta már, akkor az igazabb, mintha csak én állítottam volna.

De könyörgöm, mit nem mondtak még?

1786-ban egy átlag diáknak mondjuk 10 év olvasásba került, mire átrágta magát minden, a területéhez tartozó irodalmon, Arisztotelésztől napjaikig. De az is csak azért, mert olyan átfogó és diffúz volt minden tudományterület.

Manapság egy sokkal behatároltabb tudományág szakirodalma is több, mint amit az alexandriai könyvtárban őriztek.

Nem is beszélve arról a rettenetes íráshegyről, amit a publikációs kényszer és a second hand gondolatok újrahasznosítása hoz létre. Egy szerencsétlen kezdő tudósnak kilóra meg van adva, mennyit kell publikálni - úgyhogy azt teszi.

De hiába próbálják a tudmányos értéket kvantifikálni. Az eredeti gondolatot nem tudják kvantifikálni, úgyhogy oldalszámra maszturbálnak. 

Az exponenciálisan bővülő tudásállományt csak akkor lehet végigolvasni, ha az önálló gondolkodásról már eleve letettünk.

És főleg: ha a befogadást és a mások gondolatainak feldolgozását túl sokáig csináljuk, nem marad tere a saját gondolatoknak. Főleg nem fiatalon, amikor a legtöbb esélyünk van, hogy olyasmin gondolkodjunk, ami szokatlan, vagy egyenesen tabu egy tudományterületen.

Ehhez még hozzáadódik az intellektuális territorialitás, amit a tanszékek és tudományágak művelnek - és kész az intellektuális tragédia. Senki nem mer kimerészkedni sem a saját tudományterületéről, sem azokból a gondolatokból, amiket ot már leírtak.

Okok, amiért egy kutató valakit idéz:

- Bizonyítom, hogy olvastam "az alapművet" - így olyanok kapnak hivatkozást, akiknek a legkevésbé van rá szüksége. A sztárakadémikusok, akiknek már 50 éve van saját tanszéke.

- Ismerősöm írta - általában erőltetett. Legritkább esetben indokolt éppen oda elhelyezni, de egymás hátát vakargatni kell, mert impakt faktor über alles.

- Ha nem raknék mellé zárójelet, olyan lenne, mint egy saját gondolat. És habár az, de azt nem nézik jó szemmel. Kevésbé egzakt tudományokban különösen.

- Az önbizalomhiánnyal köszködő, önmagát megveszekedetten 'science'-ként erőltető társadalomtudományokban különösen tilos bármit kijelenteni, amit valaki nem számolt meg. A Nyugat Alkonyának első oldalán cca 30 olyan állítás van, amihez egy mai kutatónak az élete munkája kéne, meg kétszáz ingyen dolgozó postdoc, aki számolgat helyette. És még akkor is csak találgatás lenne az "adatok" java. 

Marx meg Spengler ma megbuknának egyetemen és egy tudományos lap sem venné át az írásaikat, mert nincs benne hivatkozás, vagy ha van, az nem bizonyítható, főleg nem cáfolható. . 

Istenre hivatkozni is mindig bejött mindenkinek. Joseph Smith-t ki vette volna komolyan anélkül? Vagy Mózest, vagy Mohamedet? Ha csak azzal jönnek, hogy tudják hogyan kéne egy öncélú, de expanzív szektát indítani. Ami utána meghódít egy csomó agyat és szedhet adót meg mindent.

Engem viszont az érdekelne, hogy pontosan mit is jelent az, hogy valaki más már gondolkodott azon, amit leírni készülök. Azt jelenti, hogy érdemes rajta gondolkodni? Nem, az anélkül is az. Azt, hogy az ő véleménye mérvadóbb?Egyáltalán számít. hogy ugyanazt gondolta-e? És ha nem olvastam, az miért gond?

Mit bizonyítok azzal, hogy hivatkozok arra, hogy ugyanazt gondolta eg ymásik humanoid is mint én?

Költői a kérdés egy olyan világban, ahol a saját magát senki nem ítélheti meg, de másokat igen. Ahol a saját életedről nem dönthetsz, de másokéról bármikor rendelkezhetsz. Ahol a FB-likeokból tudod meg, hogy mennyit érsz.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.