Ha valahol azt látjátok, hogy törvényekkel és jogszabályokkal, őrülten kapkodva próbálnak megszüntetni egy problémát, de az újra és újra kifolyik a kezük közül, ott arról van szó, hogy a tünetekre ugranak. Mert a tünet olyan jól kézzel fogható, az ősbűn meg nem az.

Az ősbűnnel fájdalmas vagy kényelmetlen szembenézni. Ilyen például egy hiedelem, vagy társadalmi "norma", ami olyan melengetően megnyugtató - inkább nem is gondolunk bele, hogy esetleg az lehet a probléma forrása.

A családon belüli erőszak egy ilyen tünet.

Millió formája van, férfiakat és nőket egyaránt érint.** Amikor valamelyik nemre hegyezitek ki, mindig beleestek a jó öreg nemiszerep-csapdába, és abból a gödörből már nehéz lesz kilátni.

De lássuk az ősbűnt, az alapproblémát: mitől ilyen neurotikusak a családok? Miért azok vannak többen, akik bántani akarják egymást? Mitől olyan nehéz a civilizált családi élet?

Hát mert a társadalmilag elvárt formájában a család természetellenes.

És mert akik beleugranak, az esetek 99%-ában nincsenek rá felkészülve.

Továbbra is fenntartom, hogy az elbaszott család legtöbbször csak tünet. Abból fakad, hogy azoknak az embereknek nem kellett volna (még) párkapcsolatot vagy gyereket erőltetni.

Az alapprobléma ott van, hogy a társadalom alapértelmezettként veszi, hogy mindenkinek monogám párkapcsolata és gyereke lesz - és erőlteti. Azoknak is, akiknek (még) nem kéne.

Egy gyerek csak akkor nem kínszenvedés, ha tényleg kurvára gyereket akartál. Ha házastársat akartál vele fogni, ha anyádéknak csináltad, hogy befogják a pofájukat, ha pénzért, társadalmi nyomásra, vagy a beilleszkedés kedvéért csináltál egyet, az meg fog látszani a családi életeden is. Nem tudom, mi ebben akkora meglepetés.

A családon belüli erőszak nagyon nagy részét ki lehetne szűrni azzal, ha nem erőltetnénk az életre szóló összezártságot, meg a mindenképpen gyerekcsinálást.

Az az ősbűn. Az erőszak csak tünet.

De tegyük fel, hogy  valami mágikus módon egy csapásra sikerülne kiirtani az agyakból a görcsös kapaszkodást a "mindenki-szaporodik" mémhez. Hogy mindenki tisztán lássa: több nyomorúságot és frusztrációt rántanak vele magukra, mint amennyi bizonytalanságtól megszabadulnak a segítségével. Nos, még akkor sem oldódna meg minden azonnal.

Mi ugyanis már el vagyunk baszva. Mi már egy megnyomorított családban nőttünk fel, ahol két szerencsétlen próbálgatott belenőni (és nem kilógni) egy rájuk telepedő szerepbe - több-kevesebb sikerrel. A frusztrációjukat meg rajtunk élték ki. Amit mi megpróbálunk elkerülni - ezért reprodukáljuk.

De ha ma elkezdenénk azt tanítani az utódainknak, hogy a család és a gyerekvállalás DÖNTÉS kérdése, mégpedig nagyon megfontolt és tudatos döntésé, és hogy VÁLASZTÁS, nem pedig alapértelezett akkor ők már önszelekcióval kiszűrnék a legtöbb frusztráció-forrást.

Akkor már csak önismeretet kéne tanulniuk, hogy kiderüljön, kinek mi való és mikor. Mintha az olyan egyszerű lenne - még ha a társadalmi nyomás nem is harsogna a fülükbe.

Mi több, azt is meg kéne tanítani, hogy gyereket felnevelni SOK pénzbe és erőfeszítésbe kerül, és legalább egy évtized, mire magára lehet hagyni egy szobában és nem öli meg magát - szóval akkor vállald be, hogy ha a tízzel későbbi szülinapodon még mindig vele akarsz lenni. Meg az anyjával/apjával.

Persze ez politikailag elfogadhatatlan. Az egész ún. társadalom az önelnyomásra épül, az önelnyomás pedig a gondolkodás nélküli összebútorozásra és a gyerekkel zsarolásra.

Na, ezért szarja le a politika a családon belüli erőszakot. Amíg egymást nyomorítjátok és veritek, addig sem foglalkoztok az emberhez méltó élettel, addig sem gondoltok bele rendesen, mi is zajlik körülöttetek. Mert nincs már erőtök rá. Annyira gyűlölitek egymást, hogy már nincs erőtök gyűlölni azokat, akik tönkretesznek titeket.

És legfőképp: bele sem gondoltok, hogyan kéne normálisan élni. Csak sodródtok a szerepekkel, amiket rátok adtak - és amikre megesküdtetek, hogy ti aztán máshogy fogjátok csinálni. Annyira lefoglal, hogy mit nem szeretnél, hogy soha nem kell belegondolni, hogy mit igen. Ugorj bele úgy, hogy ők szeretnék és egy életre le vagy rendezve. 

**Egyébként a nem fizikai erőszakra próbálnak rátenyerelni jogszabályokkal, pl. az Egyesült Királyságban. És bár mérhetetlenül megvetem az aljas passzív agresszió családon belüli alkalmazását, sajnos én sem látom, hogy ebbe államilag bele kéne/lehetne szólni.

Nem kell istenre, hazára, nemzetre vagy közjóra hivatkozni, ha jót akarnak neked.