Az a baj a vallásokkal meg az ideológiákkal, hogy mindenkiből azt hozzák ki, ami amúgy is bennük van.

Mert a vallás olyan, mint a kesztyűbáb a traumát átélt kisgyerek kezében. A bábu elmondhatja rólad azt, amit direktbe nem mernél, vagy nem akarnál. Ami túl ciki lenne, vagy hangosan kimondva szerinted sincs értelme, de odabenn a fejed sötét melegében valahogy olyan fontosnak tűnt. 

Egyesek szerint a vallás csak azt jelenti, hogy legyél jó (bármit jelentsen is nekik a jó abban a korban és abban a közegben). 

Mások meg a fejükbe veszik, hogy ők az igazhitűeknél is igazhitűbbek lesznek, ők aztán mindenkinél jobban betartanak mindent - és elviszik a falig a dogma mélyén lévő logikátlanságot. Ők a fundamentalisták. 

Az igazhitű funademantalizmus egyik első és remek szociálpszichológiai bemutatása Eric Hoffertől származik. A The True Believer: Thoughts On The Nature Of Mass Movements című 1951-es könyvében Hoffer nem csak a klasszikus értelemben vett vallások, hanem mindenféle tömegpszichózis követőit veszi górcső alá. 

Ami közös bennük, hogy nem teljesen csórók, cserébe utálják a jelent, céltalan az életük, meg nem értett hópelyhecskék, magyarán lúzerek. 

A Párizsban kommandósat játszó három kisköcsög semmiben nem különbözik a norvég lúzertől, aki a szaros kis életét annyira unta, hogy álmodott egy alternatív univerzumot, amiben ő valami Ügynek a harcosa, aztán amikor készen volt, elment lelőni vagy 90 honfitársát, hogy a világ is megtudja, hogy ő létezik (nem másért). Ő mondjuk pont a muszlimok ellen volt, ha jól emlékszem, de tök mindegy. 

A gyilkos az gyilkos. 

A fundamentalista gyilkos pedig az a kiüresedett horpadás, ami vákuumként szív magába mindenféle ostobaságot, ölt magára bármilyen szerepet, hogy végre valami értelmet/célt/ügyet/tennivalót találjon, ha már magától nem sikerült. Hogy végre valamiben jó legyen. 

Háborúzni azok mennek el, akik unják az otthonukat. De sajnos a többieket is viszik magukkal. 

Ez nem a karikatúrákról szól

Még csak nem is a vallásról. 

Ezek az emberek nem malmoznának otthon, boldog családi körben ha soha senki nem rajzolna Mohamedet.

A dán ügyben sem arról szólt és most sem.

Egy civilizált vallásos muszlim legfeljebb megsértődik és előadást tart neked a kölcsönös tiszteletről - és még te érzed magad szarul.

Mondjuk én tisztelni csak személyeket tudok, ügyeket meg ideológiákat nem. Szerintem ott egy másik szót kerestek: a feltétel nélküli alázatot. Amikor tiszteletet követelnek egy vallásnak, akkor úgy értik, hogy szent tehénként kéne kezelni őket, tisztelet helyett alázatos reverenciával felnézni rájuk, lehetőleg lesütött szemmel. 

A tisztelet nem jelenti a kritika hiányát. 

A dán karikatúrák miatt hisztiző imám azóta bocsánatot kért

2005-ben, amikor a dán Jyllands-Posten lehozta a Mohamed-karikatúrákat - egészen pontosan semmi nem történt. Hónapokig észrevétlenül, megtorlatlanul hevert a sok ördögi, tiszteletlen kép. Csak egy kupac helyi imám lobbizott, hogy a miniszterelnök mindenkit büntessen meg. A miniszterelnök meg mondta, hogy ehhez neki semmi köze.

A tucat kakaskodó imám végül kampányba lendült és elkezdett turnézni a Közel-Keleten. Muszáj volt, mert hónapokig rajtuk kívül senki nem akadt ki. És ők aztán addig hergelték a népet, míg végre tényleg lett felháborodás. 

Igaz, nem kimondottan a képek miatt, de az imámok biztosra mentek. 12 rajz helyett 16-ot mutogattak, abból négyek ők maguk rajzoltak, ennek kicsi imámkezükkel, és azok aztán igazán ízléstelenek voltak (bár ez most nem számít). Olyanokat hazudtak, hogy a dánok vezére maga irányítja az újságjait, és megfenyegettek egy mérsékelt muszlimot, aki a tévében azt merte mondani, hogy őt nem érdeklik a karikatúrák. 

A felháborodást egy akkor 28 éves ifjú imám, Ahmad Akkari erőltette legjobban. Ő volt a szóvivő és ő vezette az imámok Közel-Keleti kommunikációs offenzíváját. 2013-ban viszont Akkari bocsánatot kért, mert megbánta a hisztit (meg a hazugságokat). Még mindig muszlim, de ma már szerinte is okés a képek leközlése. 

"I want to be clear today about the trip: It was totally wrong," Akkari said this week. "At that time, I was so fascinated with this logical force in the Islamic mindset that I could not see the greater picture. I was convinced it was a fight for my faith, Islam."

He said he's still a practising Muslim but started doubting his fundamentalist beliefs after a 2007 trip to Lebanon, where he met Islamist leaders. "I was shocked. I realized what an oppressive mentality they have," Akkari said.

Ez nem "provokálás", ez megélhetési sértődékenység

Ez ön-hergelés. 

Valami nem attól helyes vagy helytelen, hogy pofonvágnak-e érte. 

Ha az iskolában a nagydarab gyerek veréssel fenyeget, ha csokit mersz enni, az akkor is erőszak, ha történetesen cukorbeteg és az érzékenységét sérti, hogy más ehet csokit, ő meg nem. Ha nem fenyegetne, akkor nem ennék a jelenlétében. De ha fenyeget, akkor érzékenység ide vagy oda, csokimajszoló flashmobot kell rendezni. 

Amire persze úgy fog reagálni, hogy megver valakit, aki vagy evett csokit, vagy nem. Esetleg kinyírja az osztály teknősét, hogy mindenkinek fájjon. 

Ha valakinek fáj, hogy az országban, ahol él, mindenkit lehet kritizálni (pedig neki a vallása tiltja), az ugyanolyan szarul eshet, mintha más ehetne csokit. Akkor sem fenyegetünk. 

A terroristák viszont még csak nem is vallásilag érzékenyek, ezt felejtsük el. Nyuszika sapka nélkül sem ússza meg.  

És nem csak karikatúrákkal lehet egy fundit "provokálni". Ők csak a gyagya rajztilalom miatt esnek bele a szórásba, de fatvát adtak már ki másokra is. 

Houllebecq írt egy regényt egy képzeletbeli jövőről, ahol sharia van Franciaországban. Gondolom, azt sem szabad, mert becsületsértés, amolyan victimless fajta. 

Rushdie írt róla, hogy neki milyen a tapasztalata. Az is becsületsértés. 

Észak-Korea berágott, mert pár amerikai hülyegyerek komédiát forgatott róluk. Ha lenne fegyverük, lőttek is volna. 

Tony Blairről még regnálása alatt filmet forgattak, amiben korruptnak és isten tudja még minek mutatták be. Végig azon járt az agyam, hogy Hunhonban ezt meg lehetne csinálni. 

Ha soha senki nem írhatja le, ami valakit esetleg megsért, akkor mind kussban maradhatunk, mert 7 milliárd közül valaki biztos hisztizik majd. 

De tudom, itt nem erről van szó.

Mi csak azt nem akarjuk megsérteni, aki megfenyeget. Ha nem félnél, te is látnád, hogy a cenzúra rossz. Hogy a rajzok vagy viccek minősége semmit nem számít, csak a tény, hogy nem nem publikálhatják.  

De nem kell itt halállal fenyegetni. A hiperérzékenység kiváló fegyver lett olyan helyeken is, ahol a trigger warning egy létező őrület. Azaz ha olyasmit készülsz mondani, amiért meg fogok sértődni, akkor utasíthatlak, hogy hallgass. (Mert különben elkezd habzani a szám és nem állok jót magamért és kivégzem a családodat vagy egy ártatlan kiskutyát.) 

És ezzel ki lehet rúgatni egy tanárt, úgyhogy a sértődékenység fegyverré válik. 

És mindig lesz, aki megélhetési áldozatként éri el, hogy ne lehessen kritizálni. 

És valamiért őtőle nem várható el, hogy ne legyen erőszakos. 

Argumentum ad Kardfogú Tigris

Ha egy kardfogú tigrist felidegesítek, meg fog támadni. Nem ismer árnyalatokat, meg akar majd semmisíteni. A kardfogú tigris "nem tehet róla".

Egy emberrel kapcsolatban kicsit többet várunk el.

Ha engem valaki megsért, elmondom róla a véleményemet - és remélem, hogy fájni fog.

Ha előttem valaki meztelenül táncol, kiröhögöm, megtapsolom, esetleg felajánlok egy kabátot.

Ezért nem értem, hogy mi a bajuk az embereknek a kilógó bokákkal és rövid szoknyákkal. Hogy a picsába lesz attól az áldozat a vétkes? Egy meztelen nőt is képesnek kéne lenni nézni úgy, hogy nem borul el az agya. Hogy fefelős magad a cselekedeteiért. 

Miért nem várható el önmegtartóztatás egy felnőtt embertől? Akinek egy hetedik századi, opportunista hadúr képe tényleg fotnnosabb, mint egy emberi élet, azzal valami baj van.

De megint mondom, nem fontos nekik az a vacak rajz. Az csak egy ürügy. 

Miért hibáztatják a nyomik mindig az áldozatot?

És mindig a nyomik, még véletlenül is.

Olvas egy szalagcímet, hogy megerőszakoltak valamit és azonnal azon jár az agya, hogy mik lehetnek az enyhítő körülmények. Szombat volt? Ha! Akkor biztos részeg volt. Borsodban történt? Biztos cigány volt. Berontottak a kávézóba, ahol dolgozik és lövöldözni kezdtek? Minek ment olyan  helyre dolgozni, ahol kétes arcok vannak? Olyan nincs, hogy nem tudhatta. 

Úgy kell neki, minek heccelte az állambiztonságot, a terroristát? Minek riszálta magát, minek ment bulizni, biztos leitta magát. Minek vállalkozott, csak felhívta magára az adóhatóság figyelmét.

Minek rajzoltak karikatúrákat? Hát nem tudták, hogy azzal felbosszantanak embereket?

A nyomik azért keresik ösztönösen azonnal az áldozatban a hibát, mert fosnak, hogy velük is megtörténhet.

Hogy nem elég mindent elkövetni, a világ akkor is kicseszhet veled. A kontroll illúziója. Szabadság iránti bármiféle nélkül. 

Úgy állítják helyre a világ egyensúlyát és saját, piti kis biztonságérzetüket, hogy azonnal elkezdik keresni, mit is ronthatott el az áldozat. És ha én azt nem követem el, akkor értem nem jönnek el.

És nagy igyekezetükben, még véletlenül is, mindig az erősebb oldalára állnak. 

Nem kell ellen-erőszak és ellen-irracionalitás

Én amúgy minden vallásnak ellene vagyok.

De ha te ettől iszlám-ellenes lettél, akkor gratulálok, nagy tömegben biztos jól fogod érezni magad. Lehet, hogy szélsőjobbnak nevezed magad, az úgysem jelent semmit. (Az idegentől félés, az idegenek félelemből kifolyólag való gyűlölete, na az már jelent.) Vagy nevezd magad kereszténykultúrkörűnek, ami ostobaság. 

De az inga kileng és az egybites idióták úgy fogják érezni, hogy nekünk kereszténynek kell lenni. Fundamentalizmursa fundamentalizmussal válaszolnak. 

Akkor neked biztos jó érzés és bizserget, amikor hadseregek vonulnak az utcákon a védelmedben. Mert te a jó gyerek vagy. A passzív fajta. 

Nyugi, a náci-szimpatizánsok sem azt mondták, hogy a zsidókat ki kell irtani, hanem hogy "ez összetettebb kérdés, mint amilyennek látszik. Nem vagyok zsidóellenes, de lássuk be..." (Esetleg még hozzátették, hogy vannak zsidó barátaik.) Szóval amikor muszlim-ellenes törvényeket vezetnek be lehet majd örülni. 

Nem hiszem, hogy elkerülhető a muszlimellenes ellencsapás. Nem ugyanolyan lesz, mint a Holokauszt, csak ugyanaz pepitában. Recesszió van, létbizonytalanság van, céltalanság van, jelenbe vetett hit nincs, bizalmatlanság van (hála a kormányoknak is), minden együtt ahhoz, hogy keressünk egy bűnbakot. 

Mert a nyomik azt is szeretik. Kivetíteni a bűneiket valaki másra és megsemmisíteni. 

A válasz a szekuláris állam, nem a "kereszténykultúrkör"

Nem kéne odadobni egy fontos vívmányt, csak mert nem emlékeztek, hogy milyen rossz volt nélküle. Nem kell ellen-fogtündér. Csak nemet kell mondani a vallási szabályokra. Legyen mind önkéntes.   

A nyugati világnak van oka önvizsgálatra, de attól még igaz, hogy több száz év hatalmi harcban született meg, ami az egyház és a (szekuláris) állam között zajlott. Abban is jó sokan meghaltak és az is mocskos csata volt.

A vége az lett, hogy az egyházat bőkezűen kistafírozták, előjogokat, privilágiumokat és hatalmas pénzeket kap. Cserébe aranykalitkából énekel és csak azokat agymossa, akik helybe mennek érte.

Ennek köszönhetjük egyáltalán a gondolatot, hogy léteznek egyének és azoknak vannak egyéni szabadságai. Enélkül a nyugati világ soha a büdös életben nem jutott volna el szekuláris államig, ahol már csak a törvényekkel kell (viszonylag racionálisan) megküzdeni. A szabályok így lettek identitás-alapú hiedelmekből relatíve racionális előírások. Persze, van velük baj, de ez egy előrelépés. 

A sharia és a teokrácia komoly lemaradásban van és nagyon nem szeretnének kilépni a középkorból. Mert a vallás leválasztása az államról a vezetők hatalmát csökkenti azzal, hogy racionálissá teszi azt. Vannak vezetők, de nekik funkciójuk van, nem kellemetlenkedhetnek azért mert csak. A diktatúrák persze épp ezt próbálják elvenni tőlünk, így aki diktatúrát nem szeretne, vallási államot sem akar. Se keresztényt, se mást. 

Engedetlenségi mozgalom = Csakazértis, egymilliárdszor

Az megvan, amikor az egész osztály jelentkezett, csak hogy senkit nem tudjanak megbüntetni?

Na, ez már nincs meg. 

Valakik már eljutottak addig, hogy ha senki nem tartana be igazságtalan törvényeket és fizetne be aljas, megosztó adókat - semmit nem tehetne az állam. De mindig vannak nyomik, akik fosnak, ezért a polgári engedetlenség csak egy pár bátor ember sajátja - és sajnos gyakran fanatikusoké. 

Pedig a civil engedetlenség fontos felnőtté válási rituálé egy szabad társadalomban. Ahogy egy kamasznak meg kell tanulnia nemet mondani és kijelölni a határait, úgy a társadalomnak is ellenállást kéne kifejtenie néha. (Magyarország például azért jutott ide, mert soha senki nem állt ellen. Ha az NGO-k megtették, még hőzöngtünk is, hogy most minek ugrálnak, megérdemlik.)

A civil engedetlenség és a Mohamed-képek közlése között SEMMI különbség nincs. Mindkettő a hatalom elleni kiállás.

Aki halállal (vagy bármivel) fenyeget, hatalmat akar gyakorolni fölötted. Megmondani, mit tehetsz, vagy mit nem, mit tegyél, vagy mit nem. Csak mert a vallási fanatikus nem a törvényes urad, aki ellen lehet biztonságban ágálni, attól még de facto hatalmat gyakorol fölötted, amikor halállal fenyeget.

SEMMI különbség nincs az állami és a nem-állami szereplők általi terror között. Fenyeget? Igen. Félelmet kelt? Lépten-nyomon. Önigazol? Ja. Diktálja, mit csinálj? Igen. 

Vélemény helyett identitás

Legyen az szekuláris, vagy mindenki által vallásnak hívott vallás, a célja ugyanaz. Egy üres, céltalan, önálló tartalom nélküli lény így szívja meg magát idegen tartalommal és ettől valaki más bábjává válik. Mert ezt a tartalmat mindig egy másik ember diktálja. 

A vallás arra épül, hogy "mert csak". Mivel a racionális érvelést már a kezdeteknél elutasítja, az egész onnantól csak arra épül, hoyg ha lenyeled az eredeti békát, onnantól bármi mást is be kell nyelned. Megmagyarázni nem tudod, ezért megvédeni sem. Ez már a DNS-ében kódolva van.

A jéghegy csúcsa mindig egy jéghegyhez tartozik. Lehet, hogy a kiálló rész vág lyukat a hajóba, de a kiálló rész nem jöhetett volna létre a többi nélkül.

A vallás egyik ilyen alapproblémája, hogy nem tudja megkülönböztetni a véleményt az identitástól. A valláson alapuló "vélemény" egy identitás. És mint ilyen, nem változtatható meg se észérvekkel, se másféle ráhatással, mert a vallással nem lehet vitatkozni.

Ezért az ellenvéleményt  hangoztató személyt csak megsemmisíteni lehet, esetleg terrorizmussal kussban tartani. Meggyőzni semmiképp.