Lobster barátotok most jött vissza Liberlandból, a legújabb libertárius szabadállam-projekt szülőhelyéről. (Épp elkerültük egymást az Index riporterével, ha jól értem.)

Az ugye még nem derült ki, hogy élveszülés lesz-e, mindenesetre már most megmozgatott pár embert - és határőrt - a dolog.

Magyarországon a szupersikeres állampárti propagandának köszönhetően olyan a libertarianizmus mellet érvelni, mintha az ember a pedofília vagy az emberevés pozitívumairól értekezne.

- írja az Index. És tényleg.

A gondolat, hogy ha lenne egy talpalatnyi föld, amit még nem szartak össze adminisztrációval az államok, nagyon vonzó. Ahol nem verik belétek, hogy féljetek önmagatoktól és egymástól, és hogy hiába fenyeget, bántalmaz és veszi el a pénzeteket a stricitek az állam, nélküle még rosszabb lenne.

A jogilag megalapozottabb kisállamok történelmi vagy földrajzi véletleneknek köszönhetik különleges jogállásukat - ami rendszerint jól meg is térül. Bármi nonszenszt vezet be a legközelebbi ország, a különleges jogállású területen meg lehet majd kerülni. A dologgal mindenki jól jár - bár még jobban járnánk, ha a nonszensz szabályokat sem vezetnék be.

Néhány dolog, amivel különösen szórakoztatóvá lehet tenni egy Liberlandi nyaralást:

• Menjetek 3 különböző nemzetiségű autóval, amiben 10 ember ül, 12 különböző útlevéllel

• Néha, a két határ között üljetek át más autókba, mintha SMS-t kaptatok volna Pintértől
• Viseljetek "Liberty" feliratú, fekete-sárga egyenpólót, de állítsátok minden határőrnek halál komoly arccal, hogy sosem hallottatok Liberlandról, az vajon mi?
• Ha kérdezik, mondjátok hogy Novi Sad-ba mentek
• ...akkor is, ha épp kiléptek Szerbiából.
• Hagyjatok kinn kaját éjjelre, aztán reggel üvöltözzetek egymással a sátorfalakon keresztül, hogy ne röfögj, te disznó, nem vagy vicces.
• Aztán másszatok elő és üdvözöljétek Liberland vaddisznó-populációját. De csak határozottan, cukisággal ölnek (Komolyan, én eddig nem vettem észre, milyen hosszú szempillájuk van a vaddisznóknak. Mélyen és közelről a szemébe kellett néznem az egyiknek. Otthon ne próbáljátok ki.)

Amúgy ha már ott vagy, nehéz nem átvenni a szervezők vidám ostrom-hangulatát. Lasse és Crom (a brazil raszta srác, akiről az Index is ír) órákig tudnak mesélni horvát határőrökről, akik éjjel-nappal védik a határt, eljárásokról, amiket ellenük folytatnak környékbeli bíróságokon - miközben határőrök és rendőrök tényleg felváltva posztolnak 3 méterre a tábortűztől. Időnként bejönnek és mindenkit felírnak. Olyan 50% megfélelmlítés és 50% adminisztratív tehetetlenség az egész. Még ők sem tudják, melyik.

De nem ők az egyetlenek. A táborlakók sincsenek a helyzet magaslatán. Én láttam már jobban megszervezett részeg ugratást, mint ezek amikor be akarnak jutni Liberlandra - erről mindjárt többet.

Először is Liberland két párhuzamos projekt.

A cseh csóka, Jedlicka, egy joker, aki nevetséges, médiahajhász gesztusokkal baszakodik. Mi személyesen nem futottunk össze vele, de a jobbkeze, Andrej ott volt a látogatásunk alatt. Egy piros bőrüléses Mustang cabrioval érkezett, rajta hatalmas "Liberland loves Serbia" matrica. (Komolyan, a határőröknek nem kell sokat agyalni, vajon ki hová tartozik.)

Annyit a javára lehet írni, hogy konkrétan ő nem is gondolta komolyan a dolgot. Eleinte tényleg médiahekknek szánta, hogy rávilágítson a cseh állami korrupcióra. És azóta tényleg csak pár hét telt el.

  Megtaláljátok-e a képen a svájci utalást?

Ezzel párhuzamosan a Liberland Settlement Association egy üzleti vállalkozás (svájci székhelyű), ami pénzt hajt fel a dologra. Ha bejön Liberland, az miattuk lesz. Egyetlen négyzetcentiméternyi szabad föld hatalmas üzleti lehetőséget rejt - és nem kell rá felhőkarcoló. De éppenséggel az is lehet. Most én fogok egyet szingapúrozni: nézzétek meg, hogy a szegénység mekkora mélytengerében tudott akkorát fejlődni - csak mert komolyan büntették a korrupciót és nem akarták akadályozni az üzletet.

Mikroállamok léteznek máshol is, és nem Maseratik eladásából és konténerforgalomból élnek, ahogy az Index írja. Monaco kikötőjében egyetlen konténerszállító nincs, csak jachtok - mivel manapság már nem a logisztika és a lokáció adja a vonzerejét. Már régen nem. A mikroállamok hatalmas versenyelőnye az ember- és vállalkozásbarát szabályozási környezet (lásd Liechtenstein), speciális jogállás és adókörnyezet (Isle of Man), vagy éppen a szerencsejáték engedélyezése állami monopóliumon kívül is (Monaco).

Mikor látták a kisebb tömeget, Kenneth és Crom tervezni kezdtek és másnap reggelre összehívtak egy kis meetinget. Ami 3 órát csúszott. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez errefelé így járja. Aztán közölték velünk a zseniális tervet: mi három autóval előremegyünk, hogy kövessenek minket a horvát yardok. Vagy valami ilyesmi. A magyarázat olyan zavarosra sikerült, hogy csak az nem derült ki, hogy ki mikor induljon, merre menjen és ott mit csináljon. A térképeiket pedig a helyi turisztikai irodából szedték össze. WTF? 

Mivel a helyi határőröknek nincs annyi emberük, autójuk és hétvégi munkaidejük, hogy folyton mindenkit követni tudjanak, a három autóval tényleg sikerült az agyukra menni.

Megyünk egy-két falut, megállunk kávézni. Megint megyünk, megint megállunk. Szétválunk, aztán megfordulunk és megkeressük egymást. Olyan 2 órát szórakoztunk velük, mire megunták, integettek és visszahajtottak. Indultak Kenneth-ék és kellett az erősítés az alaptáborhoz, vagy rájöttek, hogy mi csak elterelés vagyunk.

Amíg a többiek áttörést kíséreltek meg, nekünk Zlatna Greda felől kellett megközelíteni a helyszínt és várni a további instrukciót a természetvédelmi terület szélén, turistacsoportok és iskolások között. Egyedül a motoros felderítőjük került elő. Megállt mellettünk és lihegve pánikolt, hogy előrement és nagy baj van, felhúztak egy kerítést és mindenhol motorzúgást lehet hallani, ott vannak a határőrök.

Olyan 4 órát pókereztünk, mire meguntuk és felhívtuk Kennethet, hiába kellett "nyitva tartani a kommunikációs csatornákat". Kiderült, hogy ez náluk azt jelenti, hogy egyáltalán nem beszélnek egymással. Valamint hogy Kennethék még mindig az alaptáborban merengtek a világ állásán, el sem indultak.

Ekkor a tíz turista 3 bérelt autóval, karavánban csakazértis megindult a GPS segítségével Liberland felé. Egy földúton haladtunk, míg el nem értünk az ominózus kerítéshez. Hát, azt nem ma húzták föl, maximum ma húzták be, rajta egy lakat. Motoros felderítő száguld utánunk, hogy jaj, ezt ne, elkapnak mindenkit. Mi addigra már felállítottuk a kamerát és csoportképeket csináltunk - senki által nem zavartatva - mert mi mást csináltunk volna. Mi nem akartunk bejutni - ha akartunk volna, levágjuk a lakatot vagy átmászunk a kerítésen. Még szögesdrót sem volt.

A vészjósló motorzajt ugyan mi is hallottuk a távolból, de csak hosszas, erőltetett bámészkodás után szúrtuk ki a traktort, ami kiadta. Ezt a motoros felderítőnek is mondtuk. (A táborban ennek ellenére továbbra is a "le-van-zárva-a-határ-ott-állnak-a-határőrök" narratíva futott.)

Ezen annyira kiábrándultunk, hogy 24 perc alatt felszedtünk 3 sátrat, összeszedtünk minden szemetet, kaját és grillezőt hátrahagyva elindultunk Belgrádba, afterpartyzni. Ezek a jokerek tényleg, szó szerint csak letartóztattatni akarták magukat - tervük sem volt arra az esetre, ha bejutnának az ígéret földjére.

Ha valami esélyük van, az tényleg az lesz, ha sikerül megállapodni a szerbekkel, hogy állítsanak fel határátkelőt Liberland felé. Már csak azt nem látom, mi abban a biznisz nekik. Remélem, az LSA tud alkudozni.

A szerbekkel lehet is, ők ugyan nem kérnek a mocsárból. A horvátokkal felesleges, ők tényleg nagyon ki vannak akadva. Ha Liberland nem Szerbia, akkor ők elveszítenek egy sokkal nagyobb területet máshol.

Haladó rekreációs lehetőség Liberlandi kalandoroknak:

Ha már kalandozásra adtad a fejedet és ehhez a helyi, hiperunalmas tájat választottad, az alábbi apróságokkal lehet elviselhetővé tenni a road trip-et.  

• Napi 3-4 határátlépéssel segíts a dobozban ülő embereknek elütni az időt. Ne aggódj, jótetted nem marad hála nélkül.
• A sok határátlépésben megfáradva ülj be egy étterembe, edd végig az étlapot, aztán lepődj meg, mint kezdő amerikai turista, hogy neked nincs is helyi pénzed. "Dehát nem Szerbiában vagyunk?" Imádni fognak.
• Amikor a szerb-magyar határhoz közeledve a szerb rendőrök minden külföldi rendszámú autót leintenek, hogy még egy utolsó kenőpénzt hajtsanak be rajtunk, te kezdjél el kekeckedni, hogyaszongya:
• Hol a bizonyíték, hogy gyorshajtottunk?
• Hol vannak a papírok?
• Miért kétszer akkora a büntetés euróban, mint dínárban?
• Miért lett még több, amikor másodjára jött oda a rendőr?
• Most miért baj az, hogy az egészet felvesszük és két újságíró is ül az autóban?
• Állj ott 60 percig, hogy márpedig te innen nem szállsz ki, jöjjenek ők a kocsihoz. Ebben különösen hasznos, ha amerikai a sofőr, aki "ismeri a jogait" és úgy tudja, joga van nem kiszállni/ha kiszáll, lelőhetik.
• Ragaszkodj az angolhoz, mindegy mennyire kiabálnak és milyen erővel tettetik, hogy semmilyen nyelven nem értenek (ahhoz képest, hogy csak osztrák, német és lichtensteini rendszámokat állítottak meg egész idő alatt). 
• Amikor a műszak lejártakor visítva jön a rendőrfőnöknő, hogy "What's the problem, Sir?", mutogasd a kamerát, míg ki nem állítanak 4 oldalnyi dokumentumot az elkövetett gyorshajtásodról, számlát a befizetett bírságról, csak hogy haza tudjanak végre menni.

• Majd mikor jönnek szembe az autópályán, dudálj, villogj és integess.

 Azt hiszem, kelet-európai szolgalelkemnek ez volt a legfontosabb lecke. 

UPDATE: Felkerült a vesztegetés és az utána következő cicaharc a Youtube-ra is. Már a szerb média is felkapta. Végig attól rettegtem, hogy a határ magyar oldalán is történik valami hasonló és akkor ott helyben szénné égek.

Az összes kép forrása Liberland FB-csoportja, a saját képeink még nem jöttek meg és különben is rajta vagyunk.