Egy adott személyben jelen lévő függőség mérték adott, témája változhat.

Ha egyszer eldöntötted, hogy addikt leszel, az addiktív viselkedés lesz az elvégzendő tevékenység, az addikció tárgya másodlagos. Van, aki egyszerűen szeret függő lenni, sajnálom.

Egy magyarnak viszonylag könnyű elmagyarázni, hogy a függés és a függőség egy tőről fakad. Nem azért, mert a magyar olyan rettenetesen okos, hanem mert magyarul épp hasonlít a két szó. Egy angollal már nehezebb a helyzet. Az "addiction" és a "dependency" szavak nem hasonlítanak eléggé, oda levezetést kell csatolni.

Magyarul viszont elhiszitek ha mondom, hogy függőségre/függésre való hajlam adott (bár idővel nyilván változhat), de hogy konkrétan mire kattan rá a júzer, az a véletlen (és személyes preferenciák) műve.

Amikor valami társadalmilag ártalmatlannak ítélt dologra áll rá, akkor gyógyultnak nyilvánítjuk. Ha lejön a bűnös drogról, de Dunkin' Donuts junkie lesz, csak mosolygunk, hogy ugye, lehet a fránya drogok nélkül is élni. Holott a cukor (és mint kiderült, a sajt is) komolyan addiktív. Csak éppen az állam nem bünteti.

Az is kiderült, hogy a szerencsejátékkal le lehet jönni a kokainról. A különbség csak annyi, hogy az előbbi legális. De mindkettő ugyanúgy tönkre tud tenni, ha nem engedheted meg magadnak, vagy ha túlzásba viszed.

Akkor is örülünk, ha a junkie inkább inni kezd. Az ugyan valszeg mindenkinek többet árt, de legális, szóval a gyáva ember onnan tudja, hogy rendben van.

Akkor is, ha hirtelen partnerfüggő lesz és felőrli magát valami értelmetlen kapcsolatban. Azért megveregetjük a vállát.

Akkor is, ha Jézus-függő lesz, mert az aztán a netovább az ártalmatlan függőségek között. Mondjuk ha Allahot mondok, talán a keresztények is észreveszik, hogy talán nem olyan ártalmatlan dolog.

De mik az "előnyei" egy ilyen létformának? Miért kényelmes és vonzó a függés, miért jobb sóhajtozni miatta, mint megpróbálni lejönni a szerről?

És itt szer alatt nem csak illegális tudatmódosítókat értek. A társfüggőséget, a kóros zabálást, a Facebook-függőséget, a munkamániát, a vallásba belefeledkezést, a szerencsejátékot, a playstationt, a social media és telefonfüggőséget is ide sorolom.

Miért szeretsz inkább függő lenni?

Mert kitölti az űrt, amit te nem töltesz ki magadnak. A függőség nem valamiből több (pl szenvedélyesség) ,hanem valamiből nagyon kevés. Szenvedély...  ne röhögtessetek.

A függőség a saját ambíciók helyére türemkedik be, pont úgy, ahogy a demagógia a saját vélemény hűlt helyét foglalja el.

Nem tudod, mit kezdjél magaddal? Nem tudod, ki vagy?  Legyél függő!

1. Kijelöli a határaidat

Ami annyival jobb, mintha neked kéne azt mondani, hogy ennyi, eddig volt kedvem elmenni, ennél tovább lusta vagyok. Vagy nem is tudnék. Áh, ezerszer jobb azt mondani, hogy a családod miatt nem jut időd, hogy a cigi miatt nem futsz maratont, hogy a testsúlyod miatt nem utazol.

Egy csomó mindenről dönt helyetted.

2. Beosztja az idődet

Jó vele sodródni, beletörődni. Felemlegetni és nézni, ahogy senki nem zavar többé kifogásokkal, hogy miért is lehetne másként. Én nem csak úgy lemegyek 20 percenként az udvarra, én függő vagyok, bocsika.

Egy abuzív párkapcsolat is tökéletes erre: főleg, ha abuzív. Annyi időt töltesz azzal, hogy megváltoztasd, annyi időt töltesz azzal, hogy mitől nyugodna le szegény, hogy másra már nem is jutna.

Mennyivel jobb ez, mint ülni és malmozni, h hogy tejóég, nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Ha a fájdalom elkerülésén ügyködsz, az ugyanolyan hatékony eltöltési módja az életednek, mintha valami pozitívra hajtanál.

Egy drogfüggőnek ugyanúgy a drog osztja be a napját. A megszerzéséhez szükséges konspiráció, a pénz megszerzése, a megszerzés, az elfogyasztás, a payoff.

3. Megmondja hol tartasz

Hanyadik ciginél, hanyadik kávénál. Szabad-e még ma? Kell-e még ma? Eljegyzett-e már?

Annyi csodás elterelés vár rád, ha van egy jó kis függésed. Nem kell azon agyalni, hogy merre mennél magadtól, vagy hogy odaértél-e már.

Hasonlítgatod magadat a Facebookon, hogy ott tartasz-e már, ahol az ismerőseid, akiknek amúgy "nem adsz a véleményére", csak megpróbálsz jobb lenni. Például párkapcsolati mérföldkőben.

4. Gameification

Mennyibe kerül, meg tudom-e venni, mit kell tennem érte, hányat engedhetek meg magamnak?

5. Akkor is akar, amikor senki másnak nem kellesz

A függőség olyan, mint a gravitáció. Akkor is kellesz neki, ha már magadnak sem kellesz. Akkor is mozgat, amikor magadtól már nem mozdulsz. Nehéz megmondani, hogy te kellesz neki, vagy ő kell neked. A vonzalom a biztos.

Nehéz emlékeztetni magadat rá, hogy ez nem valódi szeretet.

6. Olyan szenvedélyes

Hányan pózoltak már a kontrollálhatatlan, szenvedélyes, larger-than-life függő-pózban? A romantika egyik nagy póza, hogy nem tudom kontrollálni magam, mindent alárendelek a szerelemnek, a kutyámnak, a háborúnak, a hazámnak, az istenemnek.

Akkora pozőrök... Kép: “Arrival of the Flower Ship” Vladimir Kus

7. Pótolja a dopamint, amit a valódi sikerélménynek kellene termelni

Még a Facebook is.

8. El is adják neked

Van, amit kifejezetten azzal reklámoznak, hogy addiktív.

Az addikció, a kényszeres visszatérés pszichológiáját teljesen nyíltan felhasználják a játékok tervezői. A Candy Crush arról lett híres, hogy addiktív a designja. Bbár máig nem tudom, mi a jó benne... Teljesen érdemtelenül jutok előre, mindegy mit csinálok. Maguktól zúzzák szét magukat a kurva cukorkák, amikor meg már nem, akkor csak pénzzel zúzhatom őket tovább. Ja, és csilingel. Hát bazmeg.

9. Mert nem te tehetsz róla

Mármint bármiről. Hanem a függőséged. Tessenek elfogadni. Neked most cigizned kell. Ez nem olyan, mintha csak fel akarnál állni az asztaltól. Az csak lustaság. Neked függőséged van.

Te most akkor napi 10000 kalórián élsz, mert ételfüggő vagy. Ekkora testnek már kell is a sok energia.

Ha amiatt vesztesz barátokat vagy munkát, hát egy erősebb hatalom akarta így.

10. Mert olyan, mint az isten

Erősebb nálad, parancsol neked, mindenütt jelen van, de benned mindenképp. Van, akinek konkrétan Isten meg Jézus a függősége tárgya.

Azt hiszem, ebből a listából azért lejött, hogy a függőség soha nem ártalmatlan, vagy aranyos. Mindig valami gyengeség és/vagy félelem van a háttérben.

Hencegni vele, mint régebben a nikotinfüggőséggel szoktak, vagy rámutogatni kifogásképp nem vall okos emberre.

Lehet ugyan, hogy 'x' mértékű függőséggel rendelkezel és szerinted egy párkapcsolaton olyan aranyos dolog ezt levezetni - de a megoldás sosem az.

Sajnos erre is igaz, hogy rá kell jönni, miért hagytad hátra a kontrollt, miért nem te irányítasz, és fárasztó ugyan, de senkinek nem dolga, hogy megcsinálja helyetted. És ha most azt hiszed, hogy mindegy, mert el lehet éldegélni a függőségeddel, édes kettesben kézenfogva, hiszen milyen hasznos már, értelmet ad annak is, aminek nincs, akkor rendezz magadnak egy ön-intervenciót.

Kérdezd meg a hozzátartozóidat, hogy őket mennyiben érinti a te ártalmatlan kis függőséged, amivel csak magadnak ártasz. Az italod, amivel csak a saját életedet rövidíted, de szerinted tökéletesen működsz mindenhol. A zabálásod, amit már nincs kedved kordában tartani. A kapcsolatfüggésed, ami szerinted tulajdonképpen csak a szerelem egy erősebb formája.

Hát mi rossz van abban?

 UPDATE:

Ha még egyszer idejön valaki és a saját célod "szenvedélyes" követését összemossa a függőséggel, azt ne fáradjon kommentelni. Persze, nagy erőkkel nyomulsz, h elkerüld az elvonási tübeteket, és szintén nagy erőkkel dolgozol azon, hogy elérd a célodat, de a függőség nem cél, hanem a cél, és a kielégítésére fordított energia nem szenvedély.

Alább egy videó, Tory T. jóvoltából. Képzeljétek, a kórházban nap mint nap adnak nagyon tiszta heroint, és senki nem kap rá. És nem azért, mert máshogy hívják, hanem mert van bármi dolgod az életeddel, akkor nem akarod kiütni magadat. Egyszerűen nem.

A függőség valaminek a hiánya az emberben, nem pedig valamiből túl sok. Pláne nem szenvedélyből.

Ez a poszt kérésre íródott. Fogadj te is örökbe egy posztot!