Mostanában sokat kellett foglalkoznom a drogellenes keresztes háborúval.

Azt eddig is tudtam, hogy bigott faszkodás, meg hogy csak arra jó, hogy hülyére vedd a lakosságot. (Ha nem születtél politikai vezetőnek, több szerencsét a következő életben.)

Tudtam, hogy felelős az AIDS terjedéséért, a kezeletlen függőségekért, hogy országokat taszítottak polgárháborúba és kifogást szolgáltat álságos és aljas katonai intervencióknak meg fegyverüzleteknek.

Azt is tudtam, hogy ha egy országban egyszer beindul a drogbárók vs állami erőszakszervezetek harca, ott már nem lesz semmilyen legális gazdasági tevékenység. A lakosság pedig vagy erőszakos bűnöző lesz, vagy megpróbál elmenekülni. (Esetleg belátja, hogy a drogellenes háború szent, határon átszökni pedig csúnya dolog, és tisztességgel beletörődve hagyja magát kivégezni.)

Az is feltűnt, hogy a legális és illegális tudatmódosítók között önkényesen lett meghúzva a vonal - amelyiknek nem volt állami jóbarátja, azt illegalitásba tolták. Az alkoholt és a dohányt meg például nem. A gyógyszeripar viszont a legvadabb dolgokat adhatja el, a legnevetségesebb "klinikai tesztre" alapozva, csak mert ők ott ültek az asztalnál, ahol kiötlötték ezt a háborút.

Aztán rájöttem, mire emlékeztet ez az egész...

Ott volt például a szexellenes háború.

Tudom, nem így hívták, de az volt. Az egyház betiltotta a szexet.

Na jó, csak a 99.9%-át. Házasság előtt és azon kívül, de házasságon belül is, ha nem épp gyereknemzési céllal tetted, ha fogamzásgátlással éltél, etc.

És még ha minden legális, akkor is illik bűnbánatot gyakorolni az orgazmusért, ami hálistennek a nőket ritkábban sújtja, ettől tisztábbak, ugyebár. Még azt a 2006-os próbálkozást is kiátkozták, mely szerint a nők felfedezhetik a saját élvezetüket maszturbálás során, attól csak jobb lesz a kapcsolatuk. Egy frászt.

Az egyház szerint ugyanis: 

a particular function of the body is recognised, because it contributes to the revealing of the meaning of life and of the human vocation

Educational Guidance in Humal Love - Outlines for sex education, Vatikán (év nélkül, mer' minek)

Értsd: az egyén funkciója a szaporító szervében leledzik, a nőstényállatnak méhe van, szal ő egy két lábon járó inkubátor és mindent, de mindent abból kell levezetni. Lehet-e művész? Nem, mert akadályozná a gyereknevelésben. (Hol hallottam már ezt? Jaigen...az összes bigott fasz mentális DNS-ében benne van. Ha esetleg érdekel valakit, az egyháztól jött a mém.)

Vagyis azt szerették volna, hogy ha már a szex muszáj az alattvalók újratermelődéséhez, legalább ne élvezd, és ha rajtuk múlik, minden aktus után szembesülnöd kell a súlyos következménnyel.

Jézus lehet, hogy szeret téged, de az egyház egész biztosan nem.

Az egyházilag indokolt szex kábé akkora részt képviselt a teljes szex-fogyasztásban, mint az orvosi marihuána a teljes drogfogyasztáson belül. Elenyészőt.

A szex szexi

Minden valamirevaló ideológia meg van áldva azzal, ki mit csinál az ágyban. Nem csoda. A szex izgatja minden honatya és minden alattvaló fantáziáját. Ezért olyan remek beleugatási felület.

Ráadásul köze van a gyerekhez, ami egészen toxikus politikai témává teszi. A legtöbben soha nem látnak tisztán a vörös ködtől, ami ellepi az agyukat, ha mások nemi életére gondolnak. És amikor az keveredik a gyerekre hivatkozás önfeledt felelőtlenségével és az államilag jóváhagyott büntető-ösztön fekete dühével, isten minden bárányából előtör a vicsorgó fenevad. Ezt hívják ők erkölcsnek.

Egy valamirevaló bigott vezetés sem engedheti meg magának, hogy ne kriminalizálja valahogy a szexet. Ha ugyanis sikerül elültetni a mémet, hogy a legbelső késztetésed bűnös, olyan erkölcsi horogra akadsz fenn, amiről utána lehetetlen lejönni. Az ellenség már nem csak köztünk jár, hanem bennünk van.

Ez amúgy az első közös dolog a drogtilalomban és a szextilalomban.

Lássuk a többit.

Erkölcsi monopólium, mint üzleti modell

A bigottság soha nem a helyesről vagy a helytelenről szól.

A bigottság egy stratégia, amivel az erkölcsi uborkafa tetejére lehet jutni. Mármint a társadalmi erkölcsökére, nem az igazira. De ugye van, akinek az az erkölcs, ami annak látszik, a többi nem számít.

A bigottság mindig valami olyasmit ír elő, amit nehéz betartani, mert tökéletesen életidegen. Élethosszig tartó hűséget, mások által választott házastárshoz, szexuális önmegtartóztatást, vagy az önkínzás valami egyéb formáját, mint fűevés, öncsonkítás, gyerekcsonkítás vagy totális önmegtagadás. 

A leghangosabbak gondoskodnak saját társadalmi előnyükről azzal, hogy preventíve megvádolnak másokat valamivel. Azok aztán nem győzik bizonygatni az ártatlanságukat - mert ilyenkor őket terheli a bizonyítási kényszer.

Az egyének legbelső, intim szférájáról folytatott vita olyan izgis, hogy elvonja a figyelmet a tilalom abszurd jellegéről. És persze arról is, hogy a főbigott maga is vétkezik.

Az egyház sikerrel ragadta magához az erkölcsi monopóliumot azzal, hogy hozott egy életidegen szabályt (no szex) és élvezettel nézték, ahogy mindenki belebukik. Elég volt, ha aznap elégedett fejjel sétáltál az utcán, és már gyanús lettél. Elvégre ki elégedett legitim módon? Talán egy házaspár hím tagja a mézeshetek alatt, más nemigen.

Minél nehezebben betartható egy szabály, annál nagyobb hatalmat ad a betartatójának - és annál kevésbé vesszük észre, hogy hülyeség. Annyira erőlködünk, hogy megpróbáljuk betartani, annyira őrlődünk, amiért nem tudunk jófiúk lenni, hogy nem marad kapacitásunk elgondolkodni, hogy várjá csak, hé... miért is van ez a szabály és ki vagy te, hogy beleugass?

A drogokkal is hasonló a helyzet.

Vizeletmintát kell adnod, olykor még a munkaadódnak is. Mert elfogadod, hogy az illegális tudatmódosító bűn. Kiforgatják a zsebeidet, de a te érdekedben. Börtönbe zárnak, vagy átnevelőbe küldenek, ha valamit beszedtél, szigorúan azért, hátha akkor jobb ember leszel.

Te megy hagyod, mert beleszülettél ebbe a szabályba és nem is tudod, milyen volt előtte.*

Mortalitás

A halálozási ráta is hasonló a két háborúban.

A drogellenes keresztes harc ürügyén jól lehet proxy-polgárháborúkat szítani. Nixonnak ez egyébként leplezetlen célja volt. A drogtilalmat kihirdető törvény első két indoklása a katonai intervenció és a katonai segély (military aid) - magyarul a fegyverlobby, meg a nyughatatlan hadsereg lekötése valamivel, ha már Vietnámból ki kellett vonulniuk pár évvel korábban. (Motyorékolnak valamit erkölcsökről is, de nekem ne ugasson erkölcsről egy politikus.)

Az USA kötelezi szerencsétlen, csóró országok korrupt vezetőit, hogy hitelekért cserébe vívjanak  polgárháborút az ország legerősebb exportágazata ellen. (Ha nem hitelekért, akkor a gazdasági szankciók elkerülése érdekében.) A mesterségesen magasan tartott drog-árak miatt azonban a drogbárók kurva jól keresnek, így megengedhetik maguknak a magánhadseregeket - és a korrupt rendőröket.

A civilek persze hullanak, mint a legyek, csakúgy mint a bűnös AIDS-fertőzöttek, meg gyakorlatilag bárki, aki nem mer orvosi segítséget kérni, mert betépett.

Albánia, Lasarat, 2014. A helyi rendőrség megpróbálja bevenni a de facto drogbárók irányítása alatt álló városkát. Napokig tartó fegyveres harcok, eredménytelenül. Csak a kannabisz évente 4.5 milliárd eurót hoz a szervezett bűnözsévnek, ami Albánia GDP-jének FELE. És nem, nem adóznak utána. A tisztességes emberek adóját is inkább arra költik, hogy vadásszanak rájuk, ahelyett hogy hagynák a legális kannabiszt, hogy leszorítsa az árat és fizessen adót.  Fotó

Hasonlóképp hullottak a csecsemők a szextilalom idején.

A baby-farming még az emberségesebb kivégzési formák közé tartozott, mert az anya legalább megpróbálta valakivel felneveltetni a gyerekét. De annak is legtöbbször tisztázatlan gyermekhalál lett a vége, mert az egyszeri belépési díj sokkal jobban megérte, mint a havi pénz, amit a dajkák az anyáktól be tudtak szedni. És akkor lehetett angyalkázni, meg istenútjaizni kedvükre.

De a gyerekek az apácák által üzemeltetett árvaházakban is erősen inflálódtak. Az Írországban nemrég felfedezett 800 fős gyerek-tömegsír valszeg csak a jéghegy csúcsa, egyszerűen volt egy anya, aki addig verte az asztalt, hogy az ő gyerekét erőszakkal adták örökbe, hogy valaki elkezdett turkálni az aktátk között. (Ennyit arról, hogy mennyire voltak azok a gyerekek árvák.)

A legtöbb szerelemgyerek azonban simán a folyóban végezte, gyakran a bűnös anyjával együtt, aki jó eséllyel még akkor is belehalt volna a szülésbe, ha az akkori orvostudomány mellette áll és nem kezeli páriaként, vagy nem az útszélen, esetleg megvető apácák keze között kell valahogy megoldani a szülést és a túlélést.

Börtönök feltöltve

Ahogy a drogellenes háború feltölti a sajnálatosan alul-használt amerikai börtönöket, úgy a szexellenes háború feltöltötte az anya-és gyermekotthonokat, árvaházakat, börtönöket és dologházakat.

És hogy mi volt bennük a biznisz? Hát hogy ki voltak szervezve csókosoknak.

Az amerikai börtönök a legszánalmasabb, korrupt PPP rendszerben nyomulnak, ahol az állam részéről szerződő bürokratát marhára nem érdekli, hogy az államnak rossz feltételekkel szervezték ki a rosszfiúk jó útra térítését. (Igen, tudom, muhaha.) Ott ugyanis az állam garantál bizonyos minimum feltöltöttséget. Nem vicc. És utánuk fejkvótát fizet. Ha meg nem tudja teljesíteni a rosszfiú-kvótát, még a fejpénznél is több kötbérrel lóg a megrövidített börtönvállalkozónak.

És mindezt azért, hogy... miért is? "Megjavult" már bárki a börtönben?

Az anyaotthonokat meg az árvaházakat hasonló alapon szervezték ki az egyháznak, és még pénzt is dobtak rájuk. Ők még ezen felül még erkölcsösként is pózolhattak, jóllehet rendszeresen kihasználták, kínozták, vagy csúnyán tönkretették az áldozataikat. Ha csak az írországi példát nézzük, az egyház által fenntartott jótékonysági otthonokban a kisfiúkat a papok molesztálták, a kislányokat meg a fizető vendégek, vagy egyszerűen csak élethosszig tartó kényszermunkára voltak fogva (amihez teszemazt némasági fogadalmat is kellett tenniük, mert csak).

Nem is tudom, hogy hálálhatnánk meg az egyháznak ezt a jótékonyságot.

Jogfosztott, olcsó munkaerő és kiszolgáltatottság

Gyerekmunkások ír árvaházban, 1890

Ahogy a bűnbe esettek - és gyerekeik - olcsó foghatók voltak, úgy a priuszos drogfogyasztóknak is korlátozottak a lehetőségei. Többynire nem választhatnak képességeiknek megfelelő munkát. Be kell érniük azzal, ahol nem kérnek drogtesztet, vagy erkölcsi bizonyítványt.

Egy életre meg lehet bélyegezni valakit, mert bevett valamit. És nem ártott senkinek.

Pontosan úgy, ahogy egy életre kiközösítette a mocskos társadalom azokat, akik rosszkor, vagy szerelemből szeretkeztek. És nem ártottak senkinek.

Őket hibáztatni hatalmas tuskóság. A szabály, amit áthágtak önkényes. Valaki egyszer kitalálta - és megvolt rá az oka.

Leplezetlen, kínos, de államilag szított büntető ösztön

Mindig taszító, amikor a bigott tömeg palástolatlan vérszomja teljes, gyomorforgató fényében megmutatkozik. Például amikor a törvény "megengedi" nekik az acsarkodást. Aki a szabályt megszegte, azzal szemben minden megengedett - és előjön belőlük, ami bennük van.

A szextilalom idején olyan erősen akarták büntetni azokat (a nőket), akik rosszkor szeretkeztek, hogy semmilyen következmény nem érdekelte őket.

Hogy az anya vagy a gyerek belehal az orvosi ellátás hiánya miatt. Hogy egyiküknek vagy mindkettőjüknek meg lesz nyomorítva az élete. Hogy az egész "bűn" nagy valószínűséggel újratermelődik a tiltástól.

Nem baj, megérdemelték. Már akkor "rossz vért" emlegettek, amikor a genetikáról még nem is hallottak.

A drogokkal ugyanez a helyzet. Ember még nem tért jó útra börtöntapasztalattól, élet még nem tért vissza a helyes vágányba büntetéstől, de azért tegyünk úgy, mintha. Meg mintha a leányanyák meg a betépett tinik veszélyt jelentenének bárkire is.

Gyerekvédelem - egy nagy lófaszt

Hogy egy (akármilyen) háború mennyire jól jön bármelyik politikusnak, azt mindenki tudja. Eltereli a figyelmet a dilettantizmusról, a gazdaságról, meg lehet kerülni a szabadságjogokat és elhallgattatni az ellenzéket. Különösen ha a gyerekekre hivatkozva háborúzunk.

A gyerekeket egy nagy csomó dologtól meg akarták már védeni - és valahogy mindig csak a lakosság szabadságjogai csorbultak.

Én a magam részéről teljesen betiltanám, hogy bármit bevezessenek felnőttekre, amire a "gyerekek miatt" van szükség. Elméletben lehet, hogy jól hangzik, a gyakorlatban mindig a lakosság sakkban tartása és a szabadságjogaik kurtítása a cél - és a következmény.

Magánszféra - sajnáljuk, de nincs rá lehetőség

Aztán persze ott volt a gyónás intézménye, ami a korabeli NSA és Stasi egyben. És önként mentek jelenteni a marhái. És elfogadták a pap jogát arra, hogy kikérdezze őket a szaftos részletekről. És hogy visszaéljen azzal, amit a gyónóról, vagy másokról megtudott. Zseniális.

Mi meg megmagyarázzuk magunknak, hogy negatív drogteszt nélkül biztos ránk omlana a kerítés, vagy a pénzügyi rendszer...

A háború haszna

Ha drogbáró lennék, megvenném kilóra bármelyik elnököt, hogy soha, de tényleg soha ne töröljék el a tilalmat. Akar a fene adózni meg versenyképes árakon termelni, meg mindenféle bürokratikus minőségbiztosítást betartani. Tartsák csak sakkban a fogyasztóimat, hogy azt egyék, amit kapnak és annyiért, amennyit én kérek érte.

Mert mi is a haszna egy ilyen betarthatatlan szabálynak?

Nagyon is sok. Csak nem az átlag embernek.

Minden háborút ellened vívnak. Ha bezabáltad, hogy a te védelmedben kell erőszakoskodni, akkor sajnálom, de hülye vagy. Pont olyan hülye, mint az ellenfél hasonló hasznos idiótái.

Az egyetlen valódi érdekellentét az alattvaló és a vezetők között van.

És itt most a drogbáró ugyanúgy a főnököd, mint az elnök. Akkor is, ha nem szedsz be semmit. Akkor is költik a pénzedet büntetésre, megtorlásra és korrupcióra. Csak még a szád is jár, hogy a többi birka megérdemli.

Azért kell a nagy propaganda és iskolai indoktrináció, hogy egymásban keressük az ellenséget, ne odafenn. A munkásosztályban és a kizsákmányolókban, a konkurrens iparágakban, más etnikumokban, a másik nemben, idegenekben, a sötétben bújkáló kommunistákban és imperialistákban - de még véletlenül sem azokban, akik a Nagy Magátólértetődőre hivatkozva pénzt szednek be tőlünk, amiből aztán egy keveset ránk költenek. Olyasmikre, amikre nincs szükségünk és ha nálunk marad a pénz, amúgy is megengedhettünk volna magunknak. Kapunk pár mazsolát, közbeszerzésen, havertól.

Az egyház a híveinek még mindig az önmegtartóztatást és a fogamzásgátlás tilalmát hirdeti, ami egy mexikói nyomornegyedben vagy egy afrikai országban a népirtással egyenértékű.

De a bigottság az ő oldalukon van. Ha valaki olyan magabiztos, hogy 17. századi jelmezben mer orbitális faszságot követelni, akkor abban biztos van valami, különben nem merné. Pláne ha ujjal mutogat ránk és vádaskodik és bűntudatot kelt, mert valamit élvezni mertünk.

Az egyházi szextilalom soha nem múlt el, csak a civilizáció józanodott ki.

A drogellenes harcnak is vége lesz.

És akkor majd gyönyörködhetük a mexikói jóléti államban, amit a hatalmas adóbevételekből fedeznek majd, akkor majd nyaralni járunk a kolumbiai tengerpartra, ami csodaszép, csak hát ki építene oda bármit is.

Akkor majd Afganisztánnak lesz egy legális exportterméke, ami fellendíti a legális foglalkoztatottságot és a vallási fanatikusok választhatnak majd önrobbantás és vállalkozás között - hogy melyikkel szeretnének inkább csajozni.

De csak gyereknemzési céllal, és csadorba csomagolva, nehogy bűnös gondolataik támadjanak.

 ---------------

*És hogy milyen volt a háború előtt, amikor bárki bármit beszedhetett?

Ugyanolyan, mint most, amikor bárki bármennyi alkoholt megihat: Van, aki hülyén kezeli és van, aki józan ésszel. Van, aki függő lesz és túladagolja magát, van, aki szociálisan teszi.

Alkohol vs fű. Ti melyik apuval találkoznátok szívesebben otthon? A betépettel, vagy az alkesszel?

Ma illegális szerek hatása alatt született pár nyomorult junkie teljes életműve. Úgy mint: Freud (kokain), Aldous Huxley (mescaline, meg amit csak talált), Francis Crick - a DNS felfedezője (LSD), Edison (kokain), Steve Jobs (LSD), Bill Gates (LSD).

Lehetséges, hogy ez is olyan, mint minden más? A hülyék hülyén csinálják?