"I write books which express my disgust for people who find it easy and reasonable to kill."

Vonnegut levele a sorozó bizottságnak, amikor a fia elutasította a katonai szolgálatot Vietnamban.

Figyelem, milyen szomorú az apologetikus érvelés:

Szóval rendben vagyok, mert egy csomó törzsi hagyományt betartok, csak éppen ezt az egyet nem.

Az állam arról szól, hogy mindenkitől védelmi pénzt szedünk be (adó), hogy aztán a kedvenceinknek kifizessük. Minél többet tudunk szétosztani, annál több mindenről döntünk. És annál kevesebbről dönt, aki azt a pénzt megkereste.

Az állam adóztatási ingere különösen recesszió vagy az uralkodó háborúskodási szándéka idején nagy - bizonyított tény továbbá, hogy minden politikus inkább adóztat, minthogy kiadást csökkentsen.

Ehhez még hozzátenném, hogy ha mégis kiadást csökkent, azt kivétel nélkül olyan helyeken teszi, ahol nekünk is fáj, vagyis a közúti rendőrön spórol, nem a vízfejen, az ápolókon, nem pedig a közbeszerzéseken.

Bármi, amit az emberek előszeretettel és gyakran csinálnak, az hamar az Új Adókat Kifundáló Ügyosztály figyelmének középpontjában találhatja magát.

“I guess you will have to go to jail. If that is the result of not understanding the Income Tax Law, I will meet you there. We shall have a merry, merry time, for all our friends will be there. It will be an intellectual center, for no one understands the Income Tax Law except persons who have not sufficient intelligence to understand the questions that arise under it.”

Senator Elihu Root, 1913

Korábban már írtam, hogy néha olyan érzéssem van, hogy odafönn valaki mindenféle aggregát számadatokat nyálaz és ha valahol nagy volument lát, arra rácsap, mondván:

"Hú, ez mekkora! Ha mindegyikből csak egy kicsit lecsípnék, mennyit is keresnék?"

Kábé mint a kisfiú, aki megálmodta, hogy ha mindenki adna neki egy dollárt az országban, nagyon jól járna - és hát mi az az egy dollár.

Mi az a két forint tranzakciónként?

Miközben Gazdasági Vízsönerink további harácsokon töri odafenn a fejét és a tranzakciós adóval kifeketíti a maradék gazdaságot is, nézzük meg, mégis hányféleképpen lehet megközelíteni az adózás kérdését. Mert az borítékolható, hogy itt nincs vége.

Vajon ki az, aki joggal elvárhatja, hogy válság, huszonegyedik század, felvilágosodás és (horribile dictu!) szekularizáció ide vagy oda, a mindenkori kormány lépései semmilyen hatással ne legyenek rá? 

Semjén most csak annyit mondott, olyan finanszírozási konstrukció kidolgozására van szükség, amely megőrzi az egyháztámogatások értékét, és ellenáll a mindenkori gazdaságpolitika lépéseinek.

Index

Ezektől miért nem félti a királyunk a szuverenitását?

Csak mert a szuverenitás az az, hogy az uralkodó úgy adóztathatja és abuzálhatja az alattvalóit, ahogy jónak látja és abba külső szereplő nem szól bele.

500 milliárddal kevesebb SZJA-bevétel, az 5 milliárddal kevesebb zsé a munkában megszakadó papoknak.

Ezennel követelem, hogy ...

1) a fizetésem ellenálljon a mindenkori kormány gazdaságpolitikai lépéseinek.

2) Hogy a cégem adóterhei is ellenálljanak

3) Hogy az autóm terhei is.

4) Hogy a magánéletem és a párkapcsolatom ellenállhasson Matolcsy termékenységi lázálmainak és a mindenkori kormány kivegye a kezét az alattvalók szaporító szerveiből.

5) Hogy akárki akármilyen szabályt hoz abban az országban, ahol tartózkodok, ne lehessen rám semmiféle következménye - kivéve ha pénzt ad nekem. És ha ad, annak állandó legyen ám a mértéke, esetleg növekvő.

A Vatikán nevű offshore bank megint jól képviselte az érdekeit.

Egyszer egy kedves némettel civakodtam valami triviális kérdésen. Mikor a vita kezdtett zsákutcába fordulni és már végképp nem tudtuk, h akkor most ki győzött, a német felkiáltott: 

"Tudod mit? Hasonlítsuk össze, kinek nagyobb a GDP-je!" - mármint a törzseink GDP-jére gondolt, nem személy szerint.

"Miért nem inkább a péniszünket?"

Na szóval azt hiszem, rávilágítottam, miért is fontos, amit most kérdezni fogok. Hát mert akkora a farkad, amekkora a GDP-d. Vagy fordítva. The jury is out.

A dánok is bevezetik a fat tax névre keresztelt extra adót a hízlalónak titulált kajákra.

Néhány Lobster-meglátás:

• Ezek NEM a vezírt másolják, ez az ötlet már létezett pl. a briteknél egy ideje, de még nem lett belőle törvény.

• Ha valaminek költségvetési bevétel-növelő hatása van, annak az is volt a célja.

• Minden adónak van valami lélekhez szóló magyarázata, hogy miért "igazságos". Azt mégsem mondhatják, hogy még több pénz kell, ezért most harácsolunk, ahol tudunk. Helyette azt mondják, hogy isten-haza-család. A bárányka hirtelen semmit nem tud mondani ellene, mert isten-haza-család ellen még érvelni is bűn, így hát belenyugszik és fizet. A dagiadó is ilyen. Ki ne hőzöngött volna azon, hogy ezek a túlsúlyosak csak kolonc a nagy MI, a társadalom nyakán. (Főleg az elhívástól jobban sújtott országokban.) A kolonc-argumentáció különben is minden bárány szívét megmozgatja recesszió idején - és soha nem azt a következtetést vonja le, hogy az államnak kéne nagyobb hatásfokkal továbbítani a tőlünk beszedett pénzt (aka kevesebb pazarlás és korrupció), hanem hogy le kéne mészárolni (kiutasítani, éheztetni, bebörtönözni, kasztrálni) valamelyik birka-társát. Szálljunk már magunkba...

• Ha valami tényleg káros, ugyan miért nem tiltják inkább be? Szabályozzák a cukor, zsír, adalékanyag-tartalamat. Abban úgyis nagyok. Nem elvi okai vannak annak, hogy nem így tesznek, hiszen a szabályozó bizonyítottan szeret szabályokat hozni. EÜ-határértékek most is vannak, nem is mernék semmibe belevágni, mert tuti kiderülne, hogy valami nem szabályos. Azért nem szabályoznak inkább, mert abból nem születne bevétel. Persze a te szabadságodra hivatkoznak, hogy jogod marad cukrot falni, de ez egy hatalmas álszentség. Kábé mint a MAL-elleni 135 milliárdos bírság, ami egyszerűen nem behajtható, csupán egy tétel a költségvetésben, amitől úgy néz ki, mintha tartható lenne a makropálya.

• Hogy mi hízlal és mi nem, azt mindenki tudni véli, mint azt is hogy mi az igazságos. Csak épp mindenki szerint máshogy van és ráadásul idővel is változik a közvélekedés. Ezen felül ott van az a régi sztori, hogy a kaja-lobbinak súlyosan benne van a keze abban, hogy mit ítélnek egészségesnek. A dánok most adóztatják az olivaolajat, ami mindenki szerint szent tehén, mert a mediterrán nők attól soványak. Mások szerint meg ez az egyik legfőbb exportcikke a maffiáról híres Szicíliának. Micsoda véletlen! (Ld. Még a Corleone család is olivaolajjal üzletelt.) Tudományos adat meg van mindenre és az ellenkezőjére is. Ugyanez a lobbi előszeretettel fizet egész egyetemi kutatóintézeteket. Szóval felejtsük már el ezt a mi-az-egészséges dumát, mert őszintén, legbelül mindenki tudja, mikor zabál faszságot. Akik fél szemmel az aktuális diétákat nézik, csak azt keresik benne, mit is zabálhatnának mégiscsak. Tudományos támogatással. A titok az önmérséklet, semmit nem kell túlzásba vinni és igen, időnként nem orális stimuláciát is kell keresni. Bár tudom, az bonyolult. Ahhoz döntéseket kellene hozni, de azt mindig mástól várjuk.

• Nem, nem akarok mérlegre állni az apehnél, hogy aszerint adózzak - pedig én jól jönnék ki belőle. Mint ahogy az is embertelen lenne, ha rákosan azon kéne vitatkoznom a TB-vel, hogy cigitől van-e, vagy csak peches vagyok. És nem, nem kérek szondát a seggembe, hogy mindenki tudhassa, hogy sosem járok tilosban, pedig abból is jól jönnék ki, mert tényleg nem. Egyszerűen elvi kérdés a dolog, amit a személyiség nélkül létező egyedek úgysem értenek meg. (Az olvasóim meg már úgyis tudják, mire gondolok.)

• Ugyanide tartozik még a francia karbonadó: a természetvédelem olyan istenhazacsaládos érv, pont jó arra, hogy választói támogatást és költségvetési bevételt is termeljünk vele. Holott a büntetés helyett akkor már inkább szabályozhatnának is, csakhát nem áll érdekükben megharagítani azokat a köröket.

• A gyorshajtási bírság is súrolja ezt a bevételi álszentséget, de a parkolási díj teljes egészében beletartozik, mert képesek arra hivatkozva tejeltetni haladásért és megállásért is, hogy így rettentik el a tilosban parkolókat. A büntetés a viselkedés-manipuláció egyik legprimitívebb formája és véglényekre alkalmazható leginkább. Persze, tudom, sok a véglény de a véglény létrejötte és a rendszer attitűdje az alattvalók felé egy erősen reflexív viszony, azaz bunkó kormány bunkó alattvalót hoz létre, és bunkó alattvaló bunkót fog beszavazni a villába. A megoldás mindig a kevésbé számos entitás, esetünkben a kormány kezében van, hogy előbb ő kezdjen el normálisan viselkedni. (Bár Hunhonban lassan az állami szféra van többen.)

• És végül: ha már a véglényeknél tartunk. 20 forinttal megemelni a chips árát NEM elrettentés, hanem bevétel-generálás. 1000 forinttal talán elrettentés lenne és biztos hatást is érnénk el vele, de az ugye szarul esne a választónak és még a jó kis pénz se folyna be. Majd ha azt látom, hogy betilják az adalékanyagokat, a hormonkezelt csirkét, a rommá cukrozott reggeli rágcsát (ami úgy szét van feldolgozva, hogy az sem látszik rajta, hogy kukorica vagy rizs, helló!), akkor elhiszem, hogy az egészségemért aggódnak. Jelenleg csak azt látom, hogy olyan adóformákat keresnek, ami ellen nem illik szót emelni.
  

Eredendő bűn az, amikor tudod, hogy amit csinálsz, az hosszú távon visszanyal, mégis megteszed

Pénzzel szedsz fel nőt és méltatlankodsz, hogy tényleg csak a pénzedet szereti

Egymás nyakára ülteted a generációkat egy Ponzi-nyugdíjrendszerben, holott egy majom is ki tudja számítani, hogy ha 4 dolgozó tart el egy nyugdíjast, mindig épp 4x annyi új gyereknek kell születnie - ami örökké nem lehetséges. Vagy egyre többet beszedni a gyerekektől, ami megint nem járható út.

Úgy szabadulsz meg a Vatikántól, hogy bevezetsz egy ellenvallást az országodban.

Van egy jelenség, amit magam közt úgy hívok, hogy a hülyegyerek a libikókán. Amikor valaki észreveszi, hogy hülyeséget csinál, ezért gyorsan az ellenkező végletbe esik. Esetünkben a hülyegyerek nem akar padlót fogni, ezért átszalad a libikóka másik végére, mert az olyan jó magasan van.

Sosem a másik véglet a jó megoldás.

A kormány új gépet vesz vagy bérel nekünk. A törzsfőnök új irodát kap.

A közpénzből költekezés mögött rendszerint két dolog állhat:

1. Ami mindenkinek eszébe jut: KOMPENZÁCIÓ.

Ahogy a bálmaerci tulaja szerint az autója mérete khm... kifejezi a fárfiasságát, úgy a csóró országok politikusai és diplomatái úgy gondolják, a Rolls Royce nekik jár. A drága kellékek hamarabb járnak, minthogy élhetővé tennék az országukat. Vagyis a következmény megelőzi az okot és a tiszteletet előbb kell megadni, mint hogy kiérdemelnénk.

Maguk sem hisznek a szemüknek, hogy ilyen kevés saját ötlettel és gondolattal az szemétdombjuk egy ország (egy igazi ország, érted? mint amerika!) élére kerültek, és most örülnek mint ovis a plazmatévének, mintha legalábbis ők fizettek volna érte.  Pedig egy kicsi ország törzsfőnökévé válni kisebb teljesítmény, mint mondjuk német kancellárrá válni. Az utóbbinak például akkor is tudnia kell egy kicsit számolni, ha erre valódi szakértői (nem Intuitív Vízionátorai) vannak.

A kisország diplomatája és a csóró, afrikai nem-teljesen-ország törzsfőnökének fia tehát egyaránt hatalmas, fekete autókkal nyomulnak a civilizált világban és úgy általában sokkal többet költenek, mint igazi országok igazi munkát végző diplomatái.

Egy kisország politikusa sodródik a nemzetközi rendszerben (ami még mindig jobb, mintha megpróbálná megreformálni súlyosan egyoldalú történelmi tanulmányai alapján) és nem ő találja ki, mi legyen a következő lépés. Hiába, az utánozás nagy úr. Csak aki utánoz, az nem tudja, mit miért csinál.

2. Ami minden politikusnak eszébe jut: PÉNZ A ZSEBBE

Ha valakik sok pénzt adnak ki a közösből, hogy vegyenek valamit egy másik ország nagyvállalatától, azok általában valamiért cserébe teszik. Attól, hogy mi nem szerzünk tudomást az alku másik oldaláról, az még attól létezik. A törzsfőnökünk "a Köz érdekében", az uniós elnökség félidejében (!) elkezdi tervezgetni a minimum 10milliárdos kiadást - de nem ám azért, amire gondolunk. Hanem hogy nekünk, zembereknek ne kelljen szégyenkeznünk, amiért a vezéreink menetrendszerinti géppel járnak és az EU visszatéríti nekik a jegyek árát. (Mondjuk én pont nem azt találnám égőnek, de mindegy.)

A görögöknek meg kellett venni egy francia hadihajót, mielőtt a franciák belementek volna, hogy kimentsék őket (a hülyének is megéri), a németek aktívan nyomatják külföldön a nemzeti bajnokaikat, és minden tisztességes országban rács mögött vannak már, akik a Gripenek megrendeléséért pénzt fogadtak el.

A Siemenst épp grillezik, hogy külön Cash-desk működött a leányainál - ahol az értékesítési managerek Nokiásdobozban  készpénzben vitték ki az ún. ALKOTMÁNYOS KÖLTSÉGET a politikusok megkenésére.

Mert a Gripeneket és egyéb óriás játékokat a politikusok a közösből fizetik - ami egy olyan pénzkupac, ami igazából a senkié. A közösből semmi sem drága. Ezért van a Lobster lankadatlanul amellett, hogy minél kisebb legyen a közös pénzkupac, mert kevesebb pénzből, kevesebbet lehet lopni. Amit meg nem lopnak el, azt rendkívül rossz hatásfokkal költik el. Mert közbeszerzéskor nem is az a fontos, amit a közösnek vesznek (i.e. a repülőgép), hanem a szívesség, amit a döntésért a cég képviselőitől, vagy a cég honos országától kapnak. Többnyire zsebbe. A repcsi lehet műanyagból, a sisak meg mondjuk papírcsákó. Úgyis csak az a fontos, hogy meglegyen a pályáztatási papírmunka, ha a közpénzvadász arra jár. A józan eszet a közbeszerzéseken nem kérik számon. Csak a papírmunkát.

De ha nem sima kenőpénz, akkor valami nagy, brüsszeli alku is lehet a dolog mögött. A hunok vezére addig nem kap igen szavazatot valakitől, amíg a nemzeti bajnoktól nem rendel valami jó nagyot a szegény hunok elkonfiskált nyugdíjpénzén.

Ez akár még jó is lehetne, elvégre a választási kampányukat is a mi pénzen prezentálják nekünk. És az is milyen jó!

Ha a hunok vezére a hunoknak fontos dolgokat kérne cserébe, felőlem vehetne német kormánygépet. De sajnos kinézem belőlük, hogy a tiranonos szőnyeg megmaradását kérik viszont. Vagy valami hasonlóan fontos, szimbolikus ügyet, aminek a fontosságát csak a Nagy Nemzeti Vizionátoraink érthetik, egyszeri emberek nem.

De itt most nem is erről van szó.

• A Brüsszelbe repülést visszatéríti az EU.
• Balatonfüredre repülni értelmetlen, mert tovább tart, mint gyalog.
• Április vége előtt akkor sem lesz semmi az egészből, ha minden nyugdíjpénzünket mozgósítják, mert a közbeszerzési papírmunkát is tovább tart három példányban közjegyző előtt lepecsételni.
• A zavarbaejtően ciki soros elnökségnek meg (hálistennek) vége júniusban. (Erre Szíjjártó: "De még a következő félévben is kell majd." Mire Lobster: "Kabbepeti!")
• A Bombardier kanadai, és különben sem újat vesznek
• ha meg nem azt, akkor a Malévtől bérelnek.

Szóval marad az 1-es pont.

A Lobster pedig hatalmas ollóival megint arrébbpöckölt egy gumicsontot.

NB - 2011. február 26.

Király Rák kolléga gyakorolta az élet napos oldalának nézését, amelyet eme posztomban javasoltam, és rámutatott néhány pozitívumra a kormánygép vásárlásában:

Az új kormánygép márpedig mindezek ellenére jó dolog. Képzeld csak el!

• Azzal a kormány reprezentálhat
• Megemlékezhet mondjuk tiranonról
• Elrepülhet ezért Párizsba

De ahhoz, hogy ez igazán JÓ legyen nekünk, 4 feltételnek kell maradéktalanul teljesülnie:

1. A kormány vigye magával a gépen az ellenzék prominenseit, a magasabb rangú politikai tisztviselőket, meg a teljes honvédséget (honvédségi alvállalatostul)
2. A gépeket jófajta hun szakik nézzék át indulás előtt. ("Jóvanaz, nem kell piszkálni" "Ha eddig elment, elmegy ezután is!")
3. A suhonc Bombardier helyett egy 40 éves Tupoljevet vegyenek, mert nekünk jó a 40 éves metrókocsi is.
4. Hagyjuk a vezírre, hogy döntsön repülési kérdésekben (is)!

Ne csak mindig a lengyeleknek legyen szerencséjük!