Egy napsütéses, őszi napon egy piros lámpán átsodródó autó majdnem elcsapott egy kisgyereket a zebrán. Csak egy idegen közbeavatkozásán múlt, hogy nem lett baj.

Az idegen, miután a gyereket biztonságba helyezte, odament az autóhoz és veszekedni kezdett a sofőrülésben ülő nővel. Az anyósülésből előkerült az alfahím és a szokásos primitív orángután-módon előadta, hogy mit képzel az idegen.

A sztori nem róla szól. A sztori a nejéről szól. A nejéről, aki nem azért sodródott be a kereszteződésbe, mert olyan béna, hanem mert az ura éppen csépelte valamiért és a karjával a fejét védte. A mozgó autóban. Védekezés közben elvesztette a kontrollt a pedálok fölött.

Persze a vita során csendben várta, mi lesz a sorsa és csak olyankor bólogatott, ha az ura azt kérdezte: "Ugye így volt?"

E sorok írója szíve szerint torkon ragadta volna a nevezett nőstényt, felkeni a legközelebbi falra (a'lá Fight Club) és addig veri, míg meg nem ígéri, hogy elválik. ("Tudom, hol laksz. Tudom, ki vagy. ha egy hét múlva is itt talállak, szétlövöm a fejedet.")

Annyira nem lehet félni attól, hogy hím nélkül maradjon valaki, hogy inkább az egész életét szarcsomóként és ágymelegítőként éli le. Az ilyennek minek ehhez élni?

De persze nem mentem oda. Aki ismer, tudja, hogy a pofám látványa elég ahhoz, hogy egy ilyen pszeudo-ősembert visszaküldjön a fára - és erre a szolgáltatásra itt már nem volt szükség.

Az embernek, ha nem vigyáz, egyetlen, tudattalan célja szokott lenni. Hacsak nem tudatosítja magában a dolgot. De a tudatos ember ritka. A többi csak simán egydimenziós.

Egyetlen célt teljesítesz a kis életedben, és az sem tudatosul benned. Van, aki tudattalanul önpusztít, miközben látszólag mindent megtesz, hogy ne úgy legyen. Mások keményen keresik a hímet, aki majd jól elveri őket, mint a saját anyjukat az apjuk - csak épp ők úgy érzik, hogy nevezett hím "megmenti" őket.

Sokaknak meg még tudattalanul is csak egy negatív célja van. Nem éhen maradni, nem férj nélkül maradni, bármit dolgozni, csak a közigazgatásban ne. Ilyesmi.

Nagyon költséges dolog nem feltárni ezt a célt és nem nézni szembe önmagukkal. Mégis a többség abban a luxusban éli le az életét, hogy sosem vizsgálja felül ezt a programot, csak nyekeg, hogy semmi nem jó neki. És mástól várja, hogy akkor mondja meg neki, hogy mit csináljon.

Nevezett nőstényünk egyetlen, tudattalan célja az életben egy erős jobbkéz volt, amibe lehet kapaszkodni. Kár, hogy időnként az erős jobbkéz odasóz.

Szóval nagyon nagy luxus nem végiggondolni, mi fontos nekünk és mi nem, mégis a legtöbben fenntartják a jogot, hogy anélkül várják meg a halált, hogy ezt valaha végiggondolnák.

A gondolkodás a legnagyobb dolog, amit ezektől kérhetsz. És ha ők maguk nem használják valamire az életünket, majd más fogja helyettük. Csak azt nem értem, miért vannak ugyanolyan jogaink.

Tanulság nincs. Csak azért írtam le, hogy a képet csatolhassam.

A ház előtti járdát csak ezen a nyáron 4 alkalommal vágták fel és fedték vissza.

Budapesten egy villamossín lefektetés után alig 3-4 évig hónapig bírja a gyűrődést (szerencsés esetben), utána le kell cserélni.

És így kell szürke és kaotikus villamosremízből szürke és kaotikus villamosremízt csinálni - kurva sok pénzért

A Time magazin cikke emitt olvasható a Wall Street elfoglalására felhívó demonstrációról.

Nem szeretem az őrjöngőket, de nem azért, mert az óriásbankoknak vagy a vállalatoknak adnék igazat.

Szerény véleményem szerint minden cégnek megvan a maga életciklusa. Egyesek azonban azzal próbálják elkerülni az elkerülhetetlen hanyatlást, hogy nemzeti érdekre hivatkozva állami pénzeket, támogatást, hiteleket, kedvező szabályozást kérnek. Mert hiszen ők a nemzeti bajnokok. Országok büszkeségei, pénisz-pótlékai. Ha azok valahová penetrálnak, nekünk mind orgazmusunk lesz!

Csak lehet, hogy közben az erőlködéstől sérvet kapunk.

Azok a csóringer svájciak odáig süllyedtek, hogy hagyták a picsába csődbe menni a veszteséges Swiss Airt és unottan hagyták, hogy egy fapados vegye át a helyét. (Az utódcég, a Swiss lehet, hogy fapados, de jobban ellát, mint a Malév.) Nekünk lekonyulna a férfiasságunk, ha hagynánk a Malévet csődbe menni, ahová való. Már szédülök, valahányszor a magyar állam eladja és visszaveszi és megint eladja - miközben a tartozásait megtartja a közösben. Csak mert az a világhíres Maléééév, b+! Hát nem érted? Mit gondolnak rólunk, ha nem lesz??

Megmondom. Azt amit eddig. Vagyis semmit. 

A dánok is bevezetik a fat tax névre keresztelt extra adót a hízlalónak titulált kajákra.

Néhány Lobster-meglátás:

• Ezek NEM a vezírt másolják, ez az ötlet már létezett pl. a briteknél egy ideje, de még nem lett belőle törvény.

• Ha valaminek költségvetési bevétel-növelő hatása van, annak az is volt a célja.

• Minden adónak van valami lélekhez szóló magyarázata, hogy miért "igazságos". Azt mégsem mondhatják, hogy még több pénz kell, ezért most harácsolunk, ahol tudunk. Helyette azt mondják, hogy isten-haza-család. A bárányka hirtelen semmit nem tud mondani ellene, mert isten-haza-család ellen még érvelni is bűn, így hát belenyugszik és fizet. A dagiadó is ilyen. Ki ne hőzöngött volna azon, hogy ezek a túlsúlyosak csak kolonc a nagy MI, a társadalom nyakán. (Főleg az elhívástól jobban sújtott országokban.) A kolonc-argumentáció különben is minden bárány szívét megmozgatja recesszió idején - és soha nem azt a következtetést vonja le, hogy az államnak kéne nagyobb hatásfokkal továbbítani a tőlünk beszedett pénzt (aka kevesebb pazarlás és korrupció), hanem hogy le kéne mészárolni (kiutasítani, éheztetni, bebörtönözni, kasztrálni) valamelyik birka-társát. Szálljunk már magunkba...

• Ha valami tényleg káros, ugyan miért nem tiltják inkább be? Szabályozzák a cukor, zsír, adalékanyag-tartalamat. Abban úgyis nagyok. Nem elvi okai vannak annak, hogy nem így tesznek, hiszen a szabályozó bizonyítottan szeret szabályokat hozni. EÜ-határértékek most is vannak, nem is mernék semmibe belevágni, mert tuti kiderülne, hogy valami nem szabályos. Azért nem szabályoznak inkább, mert abból nem születne bevétel. Persze a te szabadságodra hivatkoznak, hogy jogod marad cukrot falni, de ez egy hatalmas álszentség. Kábé mint a MAL-elleni 135 milliárdos bírság, ami egyszerűen nem behajtható, csupán egy tétel a költségvetésben, amitől úgy néz ki, mintha tartható lenne a makropálya.

• Hogy mi hízlal és mi nem, azt mindenki tudni véli, mint azt is hogy mi az igazságos. Csak épp mindenki szerint máshogy van és ráadásul idővel is változik a közvélekedés. Ezen felül ott van az a régi sztori, hogy a kaja-lobbinak súlyosan benne van a keze abban, hogy mit ítélnek egészségesnek. A dánok most adóztatják az olivaolajat, ami mindenki szerint szent tehén, mert a mediterrán nők attól soványak. Mások szerint meg ez az egyik legfőbb exportcikke a maffiáról híres Szicíliának. Micsoda véletlen! (Ld. Még a Corleone család is olivaolajjal üzletelt.) Tudományos adat meg van mindenre és az ellenkezőjére is. Ugyanez a lobbi előszeretettel fizet egész egyetemi kutatóintézeteket. Szóval felejtsük már el ezt a mi-az-egészséges dumát, mert őszintén, legbelül mindenki tudja, mikor zabál faszságot. Akik fél szemmel az aktuális diétákat nézik, csak azt keresik benne, mit is zabálhatnának mégiscsak. Tudományos támogatással. A titok az önmérséklet, semmit nem kell túlzásba vinni és igen, időnként nem orális stimuláciát is kell keresni. Bár tudom, az bonyolult. Ahhoz döntéseket kellene hozni, de azt mindig mástól várjuk.

• Nem, nem akarok mérlegre állni az apehnél, hogy aszerint adózzak - pedig én jól jönnék ki belőle. Mint ahogy az is embertelen lenne, ha rákosan azon kéne vitatkoznom a TB-vel, hogy cigitől van-e, vagy csak peches vagyok. És nem, nem kérek szondát a seggembe, hogy mindenki tudhassa, hogy sosem járok tilosban, pedig abból is jól jönnék ki, mert tényleg nem. Egyszerűen elvi kérdés a dolog, amit a személyiség nélkül létező egyedek úgysem értenek meg. (Az olvasóim meg már úgyis tudják, mire gondolok.)

• Ugyanide tartozik még a francia karbonadó: a természetvédelem olyan istenhazacsaládos érv, pont jó arra, hogy választói támogatást és költségvetési bevételt is termeljünk vele. Holott a büntetés helyett akkor már inkább szabályozhatnának is, csakhát nem áll érdekükben megharagítani azokat a köröket.

• A gyorshajtási bírság is súrolja ezt a bevételi álszentséget, de a parkolási díj teljes egészében beletartozik, mert képesek arra hivatkozva tejeltetni haladásért és megállásért is, hogy így rettentik el a tilosban parkolókat. A büntetés a viselkedés-manipuláció egyik legprimitívebb formája és véglényekre alkalmazható leginkább. Persze, tudom, sok a véglény de a véglény létrejötte és a rendszer attitűdje az alattvalók felé egy erősen reflexív viszony, azaz bunkó kormány bunkó alattvalót hoz létre, és bunkó alattvaló bunkót fog beszavazni a villába. A megoldás mindig a kevésbé számos entitás, esetünkben a kormány kezében van, hogy előbb ő kezdjen el normálisan viselkedni. (Bár Hunhonban lassan az állami szféra van többen.)

• És végül: ha már a véglényeknél tartunk. 20 forinttal megemelni a chips árát NEM elrettentés, hanem bevétel-generálás. 1000 forinttal talán elrettentés lenne és biztos hatást is érnénk el vele, de az ugye szarul esne a választónak és még a jó kis pénz se folyna be. Majd ha azt látom, hogy betilják az adalékanyagokat, a hormonkezelt csirkét, a rommá cukrozott reggeli rágcsát (ami úgy szét van feldolgozva, hogy az sem látszik rajta, hogy kukorica vagy rizs, helló!), akkor elhiszem, hogy az egészségemért aggódnak. Jelenleg csak azt látom, hogy olyan adóformákat keresnek, ami ellen nem illik szót emelni.
  

El kell döntened, mert a kettő együtt nem megy.

Lobster nagyon szívesen vállalkozna, de olyan érzésem van, mintha valaki valahol hülye szabályokat hozna, amiket titokban tart, de ettől függetlenül érvényesek rám. Csak arra szolgálnak, hogy valamiért mindig meg lehessen büntetni a naiv Lobstert.

A tízparancsolat még csak 51 szó volt.

Az Aranybulla 1551.

Egy átlagos pályázat 1500 szóból egy ovisoknak szóló rajzpályázat feltételeit sem tudná megadni. (Megpróbáltam megszámolni egyet, de a kiírásokban még a word count sem egyértelmű, hát még a tartalom.)

Mit csinál, aki vállalkozik?

Keres egy piaci rést, és kitalálja, hogy lehetne oda betörni. Fejleszti a szolgáltatását, termékét, a megfelelő embereket veszi fel, megpróbálja kitalálni, mit akar a piac.

Mit csinál, aki pályázik?

Sok tekintetben ugyanezt. Kitalálja, mit akar a piac, de ez egy perverz piac.

Határidők hamarabb járnak le, minthogy megkezdődnének.

Valamit kötelezővé tesznek, de lehetővé nem.

Járni jár, csak épp nincs.

A teljesítmény papíron keletkezik.

Rutinszerűen hoznak visszamenőleges hatállyal szabályt.

Itt nem a fogyasztó dönt arról, mi kell neki, hanem egy bürokrata aggódik, hogy valaki utólag megtámadja majd a döntését. Még akkor sem a projekt hasznosságát nézi, amikor épp nem is korrupt.

Neki az a fontos, hogy bizonyos szavak belekerüljenek a szövegbe, legyen benne 'innováció', meg 'felzárkózás', 'esélyegyenlőség' meg ilyenek.

Így születnek a 40 centis kilátók.

Aki jó a pályázatírásban, az abban jó, hogy ennek a nyomoronc bürokratának a lelkét olvassa. (Plusz persze pont a megfelelő sorrendben tud borítékokba pakolni dokumentumokat és fáradhatatlanul szerez be hivatalos irományokat.)

Egy aktívan dolgozó ember nem tud úgy gondolkodni, mint egy pályázatelbíráló, bürokrata robot.

Egy aktívan dolgozó embernek eszébe sem jutna, mi kell az államnak/EU-nak. A bürokratát nem az érdekli, hogy jó helyre menjen a pénz, hanem hogy ne lehessen támadni azért, amiért oda utalta.

És hogy ki merné megtámadni?

Hát az a gengszter "vállalkozó", aki magának szerette volna, de valami hülye innovációra ment el. Ilyen hibát hivatalnok nem követhet el, ha életpályamodellről álmodik.

Ezért fog pályázaton mindig az irracionalitás győzni és ezért nem marad ideje vállalkozni annak, aki még szeretne.

Egyszóval, nekem senki ne mondja, hogy a pályáztatás az "gazdasági tevékenység". Az egy áltevékenység, ahol megy ugyan a pénz valahonnan valahová, de a rendszer logikájánál fogva rossz helyre megy. Csak oda mehet.

A "vállalkozó" pedig, amelyik pályázik, az nem törődik a piaccal, a valósággal. Neki nem a megrendelő számít csak hogy a papírmunka meglegyen. Így lehet egy aktív, életerős emberből gerinctelen, irracionális görényt nevelni. Hogy két tonna papír leadásáért kap pénzt, nem azért, mert kitalálta, mit és milyen színben venne meg az egyszeri vásárló.

Az innovációról már ne is beszéljünk, mert elsírom magam.

Megkönnyebbülhetünk. Matolcsy minisztériuma tegnap átminősítette a lezuhanni készülő szatelitet habcsókká. Így a becsapódás nyomán csak édes íz marad majd a szánkban.

Az is kiderült, hogy a Naprendszerből nem tűnt el semmiféle bolygó, csupán lejárt az akkreditációja a Rigó utcában. Az automatikus hosszabbítás nem lehetséges, mivel a múlt héten (visszamenőleg) megváltoztak a bolygóvá minősítés feltételei. A jelöltnek továbbá három hónapnál régebbi az erkölcsi bizonyítványa.

Nem látja a lényeget az sem, aki a fénysebesség meghaladását emlegeti. A ELTE Tanulmányi Osztálya ugyanis a 187.52-23/2011-es határozatának II. pontja b) bekezdésében a fénysebességet úgy definiálta, mint az a sebesség, amivel a TO elutasítja a méltányossági kérelmeket - ami ugye negatív szám (adja be, de úgyis elutasítják), ezért a neutrínók mostantól futhatnak vissza az időben.

Valaki szóljon szegény valóságnak, mert nem tud lépést tartani a magyar államigazgatással.

Annál rosszabb a Valóságnak...

Nem szeretnék most a helyében lenni.

Különben tervbe van véve, hogy miniszterelnöki rendelettel a GDP-t 2008-ig visszamenőleg állami bevétellé nyilvánítják, így megszűnik a torokszorongató szakadék, ami az összes beszedhető vagyon és a befizetett adók között tátongott.

Csókoltatom mind a kilenc nyájas olvasómat, akik a "kicsi pénisz" keresőszót beütve akadtak a blogomra egyedül a múlt hét folyamán.

Remélem, megtalálták, amit kerestek - bár őszintén szólva nem sok esélyt látok rá.

Ami az emitt vázolt problémát illeti, azt hiszem, idő közben rájöttem amegoldásra: 

Olyan országban, ahol kevesebbet hazudnak, valszeg nagyobb a GDP is. Ennyit az óriás péniszek hazájáról, Hunhonról.