Holnap egy hatalmas műhold fog becsapódni a Földbe. Darabjai egy 500 négyzetmérföldes területen fognak szétszóródni, a legnagyobbak komoly károkat okozva.

Érdekes módon, senki nem izgul. Így néz ki:

Olyan ez, mint egy gigantikus NASA-lottó. Statisztikailag parányi az esélye, hogy pont az én fejemre essen, de ha ennyire képzettek lennénk statisztikailag, akkor ugye nem is lottóznánk soha.

Innentől három nagyobb eshetőséget látok kibontakozni, attól függően, hová pottyan az istenadta:

1. Papírforma szerint lakatlan területre esik, úgy mint tundra, Szibéria, óceánok, the usual suspect.

Ebben az esetben a zemberek közül csak a nagyon dühösek fognak acsarkodni, hogy veszélybe sodortak minket. Összeesküvés-fanoknak lesz egy szép napja, kár hogy csak ők élvezhetik, mert másokat alig fog érdekelni.

2. Leesik mondjuk a Hortobágyra

Azaz egy lakatlan, ám szem előtt lévő helyre. Felzúdulás, károgás, tudomány-ellenes, Amerika-ellenes retorika rulez, az arra fogékonyak szimbolikusan követelik a fára való visszamászást és az emberiség önpusztításáról papolnak pár hétig.

A helyszín látogatókat vonz majd, a fotókkal tele lesz az internet, lehet majd borzongani, mint Csernobilon.  Ha még egy kósza juhász is alákeveredik, ő bekerülhet a Darwin-díjasok panteonjába.

Modest impact.

3. Lakott területre esik

Statisztikailag a legkevésbé valószínű, de ez a tény nem sokat mond. Tegyük fel, hogy az irányíthatatlanná vált műhold becsapódik Vatikán városba vagy mondjuk egy Disneylandbe. De legyen akárcsak egy tízezres kisváros.

A tudománytörténet egyfajta 9/11-et élne át. Irracionális reakciók, túlreagálás, túlszabályozás, politikusok védenének minket kitárt, izmos karjaikkal, büntetni kéne valakit, lenne nagy bűnbak-per, az állami adminisztráció százszorosan csapna le minden olyan dologra, ami pont ugyanilyet tudna okozni a jövőben. Amerikában születik egy hangzatos nevű törvény, látványosan kártalanítanak valakit és a vezéreink biztosítanának róla, hogy mindent elkövetnek, hogy ilyen a jövőben ne fordulhasson elő.

Ezt hívom terápiás jogalkotásnak.

A közgazdaságtan fejlődött egy kicsit a kamatszedés tilalma és a templomi pénzváltók felrugdosása óta. Kár, hogy páran még mindig középkori módszerekkel próbálkoznak.

A vezérünk jogász, nem közgazdász, ezt ő is megmondta.

Innen ered az a reflex, hogy gazdasági problémákat jogszabályokkal akarja orvosolni. (E/3 indokolt)

Ezért is felesleges olyanokkal fárasztani, hogy amit épp most csinált, az jogellenes. Az ő világképében ugyanis az állam büntető szándéka (ügyészség) messze fontosabb a joguralomnál, vagy éppen az állampolgárok védelmén az állammal szemben (független bíróság).

A nemzetközi intézmények pedig egy rakat süllyedő hajó, a vezér ezt is megmondta.

Le droit, c'est moi

Félreértés ne essék, én nem bízok a vezetőkben. Én a joguralomban bíznék, csak jelzem, hogy ő nem. És okkal: a joguralom az ő kezéből venné ki az ostort és nem csapkodhatna akkor és oda, amikor és ahová éppen akar.

Csak úgy kurucosan.

Én most nem a gazdasági lépések jogszerűtlenségére hívom fel a figyelmet, pláne nem arra, hogy mindenféle "leértékelődő" nemzetközi szabályokba ütközik, amibe civilizáltabb perceinkben mi is hozzájárultunk, hogy betartjuk. Most a kontrollálatlanul kapkodó korszakunkat éljük épp és ilyenkor ne tessék rajtunk nemzetközi szerződéseket számonkérni.

Én most a kurucos gazdaságpolitika nem szándékolt következményeiről szeretnék szólni.

Mindenki tudja, pláne Hunhonban, hogy a központi gazdasági irányítás telis-tele van nem várt következményekkel - nem is beszélve a nagyon is borítékolható korrupcióval.

A nem várt következmény egy nagyon sunyi dolog. Ráadásul hazaáruló. 

Amikor kurucos hevületünkben odasózunk a bűnbaknak -  ahelyett, hogy meghunyászkodna az idegenszívű bűnbak, feljajdul az egyszeri hun. A kutya sem tudta, hogy neki is köze van ehhez az egészhez, na.

Összetett mondatok

Tudjuk, hogy a vezér körül senki nem maradhat elég hosszú ideig ahhoz, hogy egy összetett mondatot szóljon. Ha mégis maradhat, azt éppen azzal érdemelte ki, hogy sosem mond olyat. Helyette szervilisen hallgat és megpróbál olyanokat kitalálni, amik alátámasztják a vezért éppen aktuális meggyőződésében.

Innen a számok nélküli gazdasági miniszter ethosza is (courtesy to Tory T.) (a.k.a. vízsöneri)

Az eddigi események passzív szemlélésével arra a következtetésre lehet jutni, hogy a kormány az alábbi tőmondatokra jött rá a gazdaság helyzetét illetően: 

Hijjnye, de jó lenne egy kis növekedés.

Exportból a jó!

Az exporthoz gyenge forint kell, a kíniak is ezt csinálják!

Te ott, hé! Gyengítsed a forintot!

Mé' nem? Nem félsz tőlem? 

Ja, hogy a devizahitelesek... Aztakurva. A hülye marhái.

Ja, hogy szavazók?

Akkor most mi legyen?

Hijjnye, de jó lenne, ha nem lennének devizahitelesek! Lehetne nulla kamat, gyenge forint, exportálnánk mint atom.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ezen a ponton nyilvánvaló, hogy le kell választani a szavazót a devizahiteljéről, mint a kagylót a korallzátonyról.

Ezt kétféleképpen lehet megtenni:

1. Tömeges devizahiteles-eutanázia - Ez azért nem jó, mert az adófizető, meg a hun, az azért még kéne, különben nincs ki fölött uralkodni és az milyen már.
2. A devizahitelek evaporálása

Amikre most NEM hívnám fel a figyelmet

Felesleges azon nyammogni, hogy a kormány csak a gazdag devizahiteleseknek segít. Az igazi áttöréshez tömeges átváltás kell. Ahhoz meg forinthitel.

Aminek NEM lesz magasabb a kamata, mert a jegybank akkor végre elengedheti a forint kezét. Kamat nulla, mint mindenhol máshol a világon. Kezdődhet a valuta-leértékelési verseny, amiről jobb helyeken már a harmincas években megtanulták, hogy nem vezet semmi jóra - de mi akkor is épp hangosan hőzöngtünk valamin és nem figyeltünk az órán. 

Szóval lesz jó kis forinthitel, nulla kamattal. Jegybanknak kuss a neve (lásd alább)

A nem szándékolt következmények közül az, hogy a bankok abbahagyják a hitelezést, vagy épp ki is vonulnak, azt most hiába mondogatom, mert a kormány szerint az nem is baj, mert eddig is luxusprofitot csináltak. *

Azzal sem fogok érvelni, hogy úgyis mi fogjuk kifizetni a gáláns nagylelkűségét, csakúgy mint a hatósági árak esetében. Túl bonyolult, nem látszik az azonnal összefüggés.**

És arról sem fogok papolni, hogy az ügyfelek és a vállalkozások fognak szívni, amik ezután nem jutnak majd hitelhez.

Amit szerintem még nem súgtak a vezér fülébe

Az az importhányad. (courtesy to Mosolygó Gyilkos)

Protekcionizmus, leérékelési verseny, 500 forintos euró, ezek mind szép gazdasági álmok.

Már az is dícséretes, hogy akárcsak ennyit is hajlandó volt végiggondolni a vezér, tapsot kérünk neki! Elvégre mégiscsak jogász, na.

Egy pillanatnyi türelmet azért még kérnék.

Megfeledkeztünk ugyanis arról, hogy a magyar export nem a földből nő ki - legalábbis (árban) a nagyobb része nem. Az előbb bejön ide.

A németek már rájöttek, hogy a gazdaságuk - export ide vagy oda - erősen importfüggő is. Nyersanyagok, félil összeszerelt izék, energia. Ezeket előbb mind meg kell venni, mielőtt a precíz, pontos germán nekiállna BMW-t csinálni belőlük. Az export tehát csak annyiban emelkedik, amennyiben sok értéket tud mindehhez hozzáadni.

Értem én, hogy mindenki azt hiszi, hogy Hunhon mezőgazdasági exportból él, de ez nem igaz. Az export nagyobb részét összeszerelt izék továbbadása teszi ki. A germán behoz ide egy gumilapot és egy fémrudat és a hájtek hun segédmunkás összerakja ablaktörlő-lapáttá. Majd visszaküldi.

A bejövő gumilap, de még a gyártósor befűtéséhez szükséges gáz is import - azaz ki kell fizetni.

Ha más nincs, akkor 500-as euróval.

Összességében a közelmúltig többet importáltunk, mint exportáltunk. Főleg az energiabehozatal miatt. Tavaly meg csak azért lett pozitív az egyenleg, mert minden más piacon is leáll a fogyasztás, csak a hazain gyorsabban. Ez nem a kilábalás, hanem a nagy-nagyon nagy baj.

Szép gondolat, hogy majd mindent elinflálunk, de ez tutira nem jutott eszébe az elvtársaknak odafenn.

Ahogy ez sem: 

Mindennel számoltunk, de jegybanki kamatemeléssel nem - reagált Matolcsy arra a kérdésre, hogy az adóemelések és a 4% feletti jövõ évi infláció miatt az MNB esetleg kamatot emel.

Mondom én, minden nem szándékolt következmény egy elkövető nélküli hazaárulás! Fejbe kell lőni!

Statáriummal, visszamenőleg!

Csak az ügyész és az MTI lehet jelen. Bíró, ügyvéd és sajtó nem.

Ezt vegyünk fel a jogszabályok közé.

A közgazdaságtanba sajnos nem lehet.

------------

*Amúgy valóban jövedelmezőbb volt a magyar piac, mint bármelyik másik, mert a magyar volt az egyetlen olyan állat a régióban, amelyik a minál kisebb önerővel, minél nagyobb hitel kombót kereste. A többi káeurópai országban nem ez volt a helyzet, ezért ott a bankok az olcsóbb hitelekben versenyeztek. Nálunk a rizikósnál rizikósabb hitelekre volt kereslet - amit aztán be is áraztak. Innen az extra profit (ígérete), amit most a vezér jól elvesz.

**Csak azoknak akik tudják, hogy külföldön, azon a fránya versenypiacon TÉNYLEG olcsóbb a gáz meg az áram. Bár meg kell hagyni, ha a magyar urambátyám energiacégeket versenyre kényszerítenénk, akkor is kilopnák a szemünket, csak akkor kartellben.

Hallott már valaki a kínai Három Szurdok Gátról? Még nagyeszű Mao elnök álmodta meg, verset is írt róla, csak ő maga sajnos nem tudta megvalósítani, mert saját kézzel tette tönkre a gazdaságot egy jól irányzott Nagy Ugrással, majd végeztette ki az értelmiséget egy zseniális Kulturális Forradalommal.

Véletlenül sem állítom, hogy nem jó ötlet jó alaposan egy kézben összpontosítani egy ország irányítását. Ezek a csodás policy-k például sosem teljesedhettek volna ki egy nagyeszű zseni vízióinak megfelelően, aki ráadásul mert nagy lenni.

Valami 20 évig épült a monumentális világ legnagyobb izéje gát, miközben gondosan hullottak a kritizáló mérnökök. Az ember azt hinné, hogy megtanulják értékelni a kiművelt főket egy Kulturális Forradalom után, de nem. A rohadékon nem mertek nagyok lenni és folyamatosan arról írtak, hogy a gát el fogja iszaposítani a fölötte lévő folyószakaszt, és aszályossá teszi az alatta lévőt, ami véletlenül éppen Kína egyik élelmiszer-raktára. Még Shanghai vízellátása is veszélyben van, pedig az jóval lejjebb van, a torkolatnál.

Arról már nem is akarok itt beszélni, hogy a buta mérnökök mennyire nem értékelték a tényt, hogy a gát nem kevesebb, mint három tektonikus törésvonalra épült, így a legkisebb szintváltozás azonnali földrengéssel jár. Azok meg, akik szerint a folyamatos fölcsuszamlások, meg hogy itt-ott időnként elsüllyed egy falu, vagy beszakad egy autópálya, az alapvetően rossz, azok egyszerűen csak nem tudják felfogni, milyen sok is másfél milliárd ember.

És hogy nemrégiben pont ugynez történt egy másik kínai gáttal, azt senkinek nem illik felhozni. Bár a jelenlegi politikai vezetés valószínűleg tudja. Annak ellenére ugyanis, hogy jelen gát két évtizeden át épült és az ország forrásainak jelentős részét felemésztette, a mostani vezetés nem rohant átvágni a szalagot az átadón. Konkrétan nem mentek el. Biztos épp az aznapi jüan-dollár átváltási árfolyamot kalkulálták ki. Érthető.

De persze minden világpiaci árrobbanásért a spekulánsok a hibásak. Nem is eszement, a képességeiknél nagyobb ország fölött regnáló, kritikát nem tűrő kormányok miatt alakul ki aszály, akik egy rég kimúlt, delíriumos tömeggyilkos álmait hajtják végre szolgaian, mert ugye a politikai vezetés nem tévedhet.

A kormány talált százezer hektár termőföldet, hurrá!

És úgysem használtuk semmire. Akkor nem is fog hiányozni, ha eladjuk a kínaiaknak.

Mert nekik vannak terveik vele.

Az már eddig is érdekes gondolat volt, hogy majd jól megveszik az államkötvényeket. Nekik euró kell, nekik az a nagy exportpiac. A magyar akárhány Adios tornacipőt vesz, sosem lesz akkora piac, mint az eurózóna.

Meg a magyar munkaerő nélkül is jól megvannak, köszönik szépen. Arról álmodozni, hogy ebből az összeborulásból mi jövünk ki jól kábé olyan, mint amikor a mindenkori magyar kormányok azon hencegnek, hogy jól átvertük az oroszokat. Valahogy sosem az volt a vége, hogy ők nyüszítettek.

Még a BP is mindig megszívja, valahányszor bepróbálkozik jövedelmezően együttműködni a Gazprommal, amint leteszi a saját részét, valahogy mindig elkergetik a picsába. A MOL meg majd talicskázza kifelé az olajat az orosz mezőiről. Aha.

Na de a termőföld! Az már érdekli őket! A termőföld ugyanis a geopolitika új sarokköve. (Az ivóvíz, satöbbi mellett.) Kína pedig nagyban gondolkodik.

Kína egész országokat vásárol föl Afrikában hektáronként, repteret épít a közepére és úgy viszi ki a terményeket. Nem arról van szó, hogy a helyieknek drágán akarják adni. Arról van szó, hogy a helyiek nem kapnak, csak ha Kínában már biztosított az ellátás.

Amíg pedig Kínában aszály van, addig nincs ellátás-biztonság.

Amíg egy-egy nagyobb élelmiszer-termelő övezet nyári aszálya képes a világpiaci árakat megugrasztani és amíg az éves biztonsági többlet gyakorlatilag nullára csökkent világszerte, addig a termőföld egyre értékesebb.

Különösen, amíg pár segg továbbra is úgy gondolja, hogy a bioetanol egy kib***tt jó ötlet, csak mert széndioxid-szempontból éppen semleges, de leszarják, hogy a termőföldből kinyert energia ily módon sosem fog oda visszatérni, nem is beszélve az emberiség élelmiszer-ellátásáról. (A gabona ára ezáltal áttételesen együtt mozog az olajárakkal, ami különösen kellemes érzéssel tölt el mindenkit, aki tudja, hogy az olajár sosem fog lejjebb menni, amíg az OPEC szabályozza a kitermelést.)

Naponta 219 ezerrel több ember van a világon (de amíg nem mind hun, addig tessék kérem itt is szaporodni, mert mi csak a saját fajtánkat nézzük).

Mintegy 2 milliárd ember több, mint a bevétele felét ételre költi.

A világ legtöbb részén a túlöntözés kezdi kimeríteni a víztartalékokat, márpedig a melegedő éghajlat miatt lassan kezdhetünk gyúrni víz nélkül is termő GM búzára.

De nem mondom tovább. Olvassátok el magatok.

2010 őszén-telén néhány bűnös mód gazdag, budai társasházban azt vették észre a lakók, hogy nincs fűtés és melegvíz. Pedig nem voltak elmaradva semmiféle gázszámlával. De gond egy szál se! Mielőtt felvehették volna a telefont, hogy hívják a szerelőt, már csöngetett is a gázcég, hogy csókolom, nagy baj van.

De megoldjuk!

Mi a teendő, ha a kormány a te zsebedre nagylelkű?

Beszed a cégedtől egy nagyobb összegű "egyszeri" adót (amit amúgy belevett a költségvetésbe az egész következő évtizedre) és szúrós szemmel figyel, hogy mit lépsz most.

Volt olyan buta gázszolgáltató, aki árat emelt. Nagy hiba.

A tecsó még annál is egyenesebb volt, megírta a kerületi önkormányzatnak, hogy sok volt a válságadó, kéretik levinni a bérleti díjat. Még nagyobb hiba.

De az energiacégeknél régi motorosok ülnek, nem ma kezdték a szakmát.

Észrevették ők már régesrég, hogy a hatósági árnak csak két dologhoz nincs köze: a kereslethez és a kínálathoz (beszerzési árhoz). Erre jön még egy jó kis recesszió, nemfizető ügyfelekkel és még a válságadó is.

De megoldjuk!

Még azon a télen hirtelen elöregedett/meggörbült/kiegyenesedett/életveszélyessé vált/nem szabványos lett sok száz gázcső, csak Budapesten.

Ezért aztán preventíve kikapcsolták a gázt, nehogy a drága ügyfél véletlenül megsérüljön. Ha a pórul járt társasházak nem akartak megfagyni, azonnal fizetniük kellett pár misit a szerelésre.

Még így is eltartott hetekig a macera, de milyen boldog volt már a drága ügyfél, mikor megint befűthetett és nem kellett többé a rokonokhoz járni zuhanyozni!

Nyáron az "ügyfélmentés" tovább folytatódott.

Lényegében a gázcégek (és rajtuk keresztül a kormány) módot talált arra, hogy megcsapolja a társasházak igazságtalanul nagy megtakarításait. És még a gázcső-bizniszt is felvirágoztatták, nem is beszélve a szakikról, akik azóta is turéznak Budapest különböző pontjain és fenyegetik a lakókat, hogy addig nem lesz fűtés, míg nem fizetnek.

Egyes szakik még saját zsebre is tudnak egy kicsit dolgozni. Gazdagnak tűnő és gyengébb idegzetű lakók lakásaiba bejutva jól megzsarolják őket is, hogy nahát, a cirkó benn van a lakásban. És a lakásban alszanak is emberek! Kevesebb, mint 10, 15, 20, 50, 100 méterre a cirkótól! (A szám attól függ, mekkora a lakásod.)

Ez veszélyes, ezért most azonnal ki kell kapcsolni. Ejnye, ejnye, mit lehet ilyenkor tenni...

N.B. Teljesen biztos vagyok benne, hogy létezik szakértői vélemény, ami az akciókat alátámasztja. De arra is létezik, hogy "hazánk mozgástere a determináció növekedésének ellenére növekszik: a mozgástér exponenciálisan, míg a determináció csak négyzetesen bővül." És az is milyen jó már.

Plusz elnézve, hogy a vízműveknek tízméteres gejzír kell a Gellért térre, mielőtt kicserélnének egy csövet, nem tűnik karakterisztikusnak a gázművek részéről ez a hirtelen, átfogó, egész Budapestet felölelő, gondoskodó aggodalom.

Két olyan dolog, amit nem gondolsz végig, mielőtt belevágsz.

Amerikában a jelzálog "csak" annyira komoly, mint egy házasság. Európában viszont annyira, mint egy gyerek. És míg felőlem az házasodik, aki akar, lehet hogy gyerekre igenis kéne jogosítvány.

Elmagyarázom.

Amikor az ember házasságot köt, a legritkábban veszi józanul számba a dolgokat. Ezt onnan tudom, hogy annyian lepődnek meg, amikor elmúlik a szerelem. Mert mégis mit gondoltak?

Nem hallottam még olyanról, akit teljesen váratlanul ért volna, hogy mégsem akkora buli a házasság. Olyat már inkább, akinek volt arca meglepődni, amiért a már kihűlt kapcsolat nem melegedett fel a papírtól. Pedig ő azt hitte.

És nem!

És gyereket is vállaltak és mégsem lett jobb.

Nahát!

Akik meglepődnek, hogy nem azt kapták, amit reméltek, azok jelzálog-nyelven szólva: nem olvasták el a szerződést. 

Mert hiszen ki az, aki magabiztosan igent mond 20-30 év együttélésre - és komolyan is gondolja? Senki.

Örökre? Bármikor!

Persze nem ennyire fekete-fehér a dolog és azt hiszem, a jelzálog és a házasság analógiája messzire visz annak megértésében, miért is vállaltak be okos emberek is hatalmas CHF-hiteleket.

Ott ülsz a hitelszerződés/anyakönyvvezető előtt.

Hogy reagálna (2006-ban) a nagyarcú banki ügyintéző, ha módszeresen kikérdeznéd, pontosan mi és hogyan történik ha egy-két vagy három hónapig nem fizetsz. Pontosan hogyan zajlik a behajtás és ki lehet-e bújni alóla? 

Majdnem olyan lenne, mint az anyakönyvvezetőelőtt arról érdeklődni, hogyan zajlik egy válás. Vagy a pároddal megbeszélni, hogy te akkor lelépnél, ha róla kiderül, hogy rákos. Egyszerűen nem hiszem el, hogy az ügyintéző nem tesz egy nagy, figyelmeztető felkiáltójelet a neved mellé. Mint ahogy a menyasszonyod fejében is megszólalna a vészharang, ha ilyesmivel állnál elő az esküvői készülődés közepette.

Vagy elvinni a szerződésed egy jogászhoz, aki úgy tudja, hogy minden szerződés ilyen - és különben is, nem kapsz hitelt, ha nem írod alá, akkor pontosan mekkora esélyed volt felelősen eladósodni?

Emitt elmélkedtem arról, hogy igazából a vakszerencsén múlott, hogy nem lettem én is boldog CHF-hitel tulajdonos. Röviden: akkoriban még ahhoz is túl csóró voltam. (És ez akkor természetesen nem tűnt szerencsének...)

Van egy nagy csomó oka, hogy valaki miért nem előrelátóbb. Ezek közül persze a legfontosabb, hogy mert birka és minden birka fenntartja magának a nem gondolkodás isteni jogát, azaz ha a többi birka is arra megy, akkor rajta ugyan senki ne kérje számon, miért ment ő is. (De azért szólítsuk uramnak.)

Aztán az is kérdéses, hogy ha az életemről nem mondhatok le szerződésben, akkor olyan miért nincs, hogy az egyoldalú szerződésmódosításhoz se járulhassak hozzá? 

Persze ezek közül egyik sem menti a már aláírt szerződéseket - még akkor sem, ha ma már maga a kormány jár elől rossz példával, ami a visszamenőleges hatályú szerződés/törvénymódosítást illeti.

Én itt még csak nem is a jövőről beszélek, csak hangosan gondolkodtam.

És különben is, meggyőződésem, hogy a jelzálog az öregek összeesküvése, hogy behódoltassák a fiatalokat és megőrizzék a status quo-t.

Európa és Amerika

Keményen dolgoznak Amerikában, hogy megszüntessék a dolgot, de ott a jelzálog "csak" annyira komoly, mint egy házasság.

Tudniillik (nagyon leegyszerűsítve):

Amerikában lézetik a strategic mortgage default intézménye, ahol az adós az ingatlan értékéig felelős az ingatlanra felvett hitelért - így amikor sokan negative equitybe fordultak, volt aki úgy döntött, egyszerűen otthagyja az egészet, nem fizet be még annál is többet, mint amennyiért vehetne egy új lakást. Pedig tudna.

Ha a bank benézte az ingatlanpiacot, az komoly hiba, és ebben a formában be is kell nyelje a maga veszteségét. Lesz egy eladhatatlan igatlana, amiért azonban már fizetett valamennyit az adós,  etc. Az adós is benyeli a saját veszteségét - az elvesztett önerőt, plusz az addigi törlesztést. Én nem vinnyog. Banké az ingatlan.

Persze az is igaz, hogy az amerikai bank választhatja, hogy üldöz téged a pénzéért, bíróságra rángat, de a gyakorlatban nem kezdenek bele, hanem viszik az ingatlant. 
Gondolom, azért, mert ha az ingatlan értékesítése macera, a jogász- és nyomozóhadsereg még annál is drágább.

Meg persze Amerikában nehezebb megtalálni valakit, mint nálunk, ahol még a fülünk mögé is lakcímes chipet ültetnek lassan be és egyszeri magyar el sem tudja képzelni, hogy a szomszéd városba költözne, nemhogy egy másik államba.

Az amerikai rendszerben így nem csak az egyik fél vállal kockázatot. Amikor a bank kiszámolta, hány százalékra ad hitelt, akkor elvileg beárazta, hogy mennyire vagyok rizikós. (És mennyire rizikós a piac.) Nem csak a hasznát csapta hozzá.

Amúgy érdekes kérdéseket vet fel, hogy mégis mi a bank kockázata, ha az állam mögötte áll? Ilyen bank milyen alapon áraz bele bármiféle kockázatot a szerződésembe? Profitot, okés. Na de kockázatot??

Vagy hogy hogyan aránylik az ő jogászaik/elemzőik összesített agyveleje az én gazdasági előrelátásomhoz képest? A gyakorlat azt mutatja, hogy nem sokra, mert azok az elemzők is csak egymás buta seggét nyaldosták a subprime slump előtt, nade mégis: Ezt hogy árazzuk be? 

Leülhetek-e az ügyintéző elé, hogy én csak a saját munkanélküliségem kockázatát vállalom, az árfolyam-, és ingatlanpiaci kockázatot valamint a jövőbeni recesszióét legyen szíves ő kiszámolni és csapja hozzá a kamathoz, mert neki van erre elemzője, nem nekem.

Kaptam volna hitelt? Mintha azt mondanám, hogy

"Drágám, én csak azért vállalok felelősséget, hogy szerintem jó fej maradok a házasságban és én nem hízok el, de ha mondjuk te megváltoznál, vagy a jövőben könnyebbé válik nőhöz jutni, netalántán elmegy tőlem a kedved, azért téged terhel a felelősség és nem jár neked semmi a váláskor.  Akkor remélem, ezt most tisztáztuk."

Az amerikai rendszerben, ha bukóra áll a jelzálogod, otthagyhatod. Buktad amit addig beletettél, de összességében új életet kezdhetsz.

Jogi okai vannak, nem csak a szerződések mások, de Európában a jelzálog olyan, mint a gyerekvállalás. Ha egyszer belementél, elválhatsz (kiköltözhetsz, eladhatod az ingatlant) de a gyerektartást örök időkig fizetned kell. (A bank vonja a fizetésedből.)

Ez engem már az adósrabszolgaságra emlékeztet in all but name.

Nem mentegetni akarom azokat, akik már bevállaltak valamit, de amíg sok az ostoba birka, akik biztos így van-alapon aláírnak bármit, addig én sem tudok jobb szerződést követelni a banktól.

Amíg senki nem kérdezi meg, mi a teendő fizetésképtelenség esetén, addig én sem lehetek az első.

Mint oly sok esetben, a többség eljátszhatja az én esélyeimet is.

Így végülis mélységesen támogatom, hogy vezessenek be jogosítványt a jelzálogra, olyan hülye, aki nem érti, mi a kamatos kamat, az ne vehessen fel.

Amíg hagyjuk, hogy mindenki jogosítvány nélkül vezessen, sok lesz a baleset és a felbőszült tömeg be akarja majd tiltani az autót. Ha engedélyhez kötjük, kevesebb lesz a baleset és lehűlnek a kedélyek. Amíg idegesek, az autókra fogják rázni a kaszát, de ha lenyugszanak, még a baleset is kevesebb lesz. Hiszen ezek most azt hibáztatják, aki engedte nekik, hogy beüljenek az autóba. Roppant felnőtt dolog, mondhatom.

Ez a bankoknak sem érdeke, ráadásul paternalista dolognak hangzik, de egy csomó mindent megtanulunk az iskolában, nem pedig a saját kárunkon. Olyasmit, ami egész életünkre tönkretehet (vagy megölhet), jobb mástól megtanulni. Ilyen ez is, meg a gyerek is.

De amíg az állam abban érdekelt, hogy minél több gyerekbe dumáljon bele téged, addig a bankár meg abba, hogy ne kaphass jobb feltételeket. Ezért nem érdeke senkiek, hogy előre szóljon, vagy megszigorítsa a gyerekhez/jelzáloghoz jutást.

Ahogy a gyerek elől, az európai rendszerben a jelzálog elől sem tudsz elmenekülni, még ha mindenedet örömmel hátra is hagynád csak hogy tiszta lappal kezdhess.

További előnye a pénzügyi felvilágosításnak, hogy ez nem állami intervenció. Ez reguláció, a szó igazi értelmében. Nem pénzosztás és nem pénzátcsoportosítás. Nem bankmentés, meg adósmentés, csak sima szabályozás. 

Amíg nem ülhetek le a bankkal és nem egyezhetek meg egy döntéshozóval, hogy melyik kockázatot ki vállalja a házasságban, addig sajnos nincs esélyem egy egészséges eladósodásra. Addig csak reménykedhetek, h visszafizetem, mielőtt beüt valami, mert minden kockázatot rám terheltek.

Ahol kicsi az átlagos péniszméret, nagyobb a GDP-növekedés, jöttek rá a tudósok.

1960 és 1985 között azokban az országokban, ahol rövidebb átlagos péniszméretet jelentettek, a férfiak nagyobb gazdasági hatékonyság volt megfigyelhető, fedezte fel egy finnországi kutatás. (pdf) A korreláció jelentős.

Néhány gyöngyszem a tanulmányból:

"The aim of this paper is to fill this scholarly gap with the male organ."

It is argued here that the average size (the erect length, to be precise) of male organ in population has a strong predictive power of economic development during the period. The exact causality can only be speculated at this point but the correlations are robust.

Indeed the “male organ hypothesis” put forward here suggests that penises carry economic significance. Quite remarkably, the statistical endurance of the male organ is also found very formidable.

A tanulmány 3 magyarázatot ajánl az erős korrelációra.

1. Köze lehet esetleg a nemi egyenlőtlenségekhez? A két pénisz-véglet esetében (Afrika és Ázsia) kevésbé jellemző a nemek (gazdasági) egyenjogúsága, aminek gazdasági hatása komoly szokott lenni. Egy nem-lineáris összefüggés elképzelhető.
2. Nem figyelt változók lehetnek a korreláció okai, úgy mint politikai stabilitás, vagy népesedés hatása a gazdasági növekedésre. (Ie. tesztoszteron és szaporodás)

"it is impossible to disentangle why dysfunctional regimes would be located at the extremes of the male organ spectrum."

3. A freudi magyarázat, azaz hogy tényleg pénzzel akarják kompenzálni a hímek a hardware-beli hiányosságokat. (aka. “self-esteem production function”)

Figyelmeztetés:

• Az, hogy a csóróbb országban nagyobb a pénisz, sajnos nem jelenti, hogy emiatt hátradől a politikus.
• Csóró ország politikusa mindenkinél hajlamosabb arra, hogy meg akarja építeni a Világ Legnagyobb Izéjét (de legalábbis Közép-Kelet-Európa Legnagyobb Izéjét)
• Ez igaz olyan gazdag országokra is, ahol nem dolgoztak meg a vagyonért, lásd az olajtermelő országokat. De ez most nem tartozik ide, cak eszembe jutott.