Niall Ferguson előbb összefoglalja, hogyan hajtottak végre mindent a keynesi és friedmani receptkönyvből - mégsem éledt fel az amerikai gazdaság. Hogy miért? Hát mert az adóegyszerűsítés elmaradt.

És persze: A tábornokok mindig az előző háborút vívják újra: nem veszik észre, mi más ebben az esetben. (Hogy most a középreéteget sújtotta legjobban a válság, szemben a Depresszióval. Hiába, azóta egy dolgot megtanult a pénzvilág: hogyan kell a kockázatot még tovább porlasztani.)

NEM mindenki ért a földhöz, aki lakott valaha falun. Akkor még a vezér is jó lenne valamire. A mezőgazdaság nem genetikai ösztön, hanem komoly felkészültséget követelő szakma, ahol ha valamit elbarmolsz, a szomszéd terményét is tönkrevágod. Az Orbán által az Új Tízéves Terv keretében ma felböfögött hatalmi arroganciát mindig is gyűlöltem.

Nincs biztosabb módja annak, hogy éhínséget idézzünk elő ma ebben az országban, mintha mindenki kimegy egy kapával barmolni valamit. Csak mert tanulatlan valaki, még nem földműves. Akkor sem, ha Hegedűs Zsuzsa a Rózsadombról jól megkutatta.

De ami igazán fontos: hogy a tervezett lépések (rövid távon) jók ugyan a gazdáknak, de csak nekik. A vásárlók ebből csak a drágulást fogják látni. Épp amikor megnyesték a jövedelmüket.

Úgy tűnik, a Hír Tv-nek már saját honlapja sincs, mert bedugta a fejét a Magyar Nemzet seggébe. Így archívuma sincs. Ezért aztán nem fogom belinkelni azt a videót, amelyen Mágori Józsefné, makói hagymatermelő és fideszes honanya azon kesereg, hogy bezzeg amikor még külföldi hagymát nem engedtek be az országba, akkor Makó "ármeghatározó tényező" volt.

Vagyis annyiért adták a hagymát, amennyiért nem szégyellték.

Szóval a hagymatermelők is azt szeretnék, hogy monopóliumot kapjanak az államtól, hogy nyugodtan kartellezhessenek. Ó, az a jó kis monopólium! Nincs azzal semmi baj, csak az enyém lehessen.

Mágoriné még azt is elmondta, hogy mintegy 20 embert is felvenne, ha ő irányíthatná a hagyma árát. Bizony! Nem ám tízezer embert, hanem 20-at.

És miért rugózok ezen? Hát mert törzsünk Felragadt Szemöldökű Berzenkéje ma azon hőzöngött, hogy majd ő jól elveri a port azokon a felvásárlókon, amelyek FELhajtják az árat.

Fordítok: Azokat fogja leszkanderezni, akik LENYOMJÁK nekünk az árat. Az importőröket, akik olcsóbban elhozzák ide a terményt egy másik kontinansről és/vagy nagyáruházakat (amik nem a CBA) akik csak olcsón hajlandók átvenni a hun gazdától.

Hadd találjam ki: Ha ez összejön, két év múlva a hagymának is 1000 lesz kilója, akkor pedig a jó király majd megint lecsap és hatósági árassá teszi a hagymát is.

És akkor megint sírni fognak a jól körbevédett magyar gazdák, hogy bezzeg régen és bosszúból látványosan hiánycikk lesz a hagyma.

És akkor a jó király a mi pénzünkből kompenzálja őket és hatósági áron fogja tőlük felvásárolni.

Ó, az a jó kis kommunizmus! Egy jó és végtelenül okos király egymaga mindent el tudott intézni nekünk.

Szóval hacsak nem vagy te is őstermelő, nyájas olvasó, akkor te ebből csak a drágulást és az áruhiányt fogod tapasztalni.

NB: Különben a nagyok már régen tudják, amit vikike nyekeg, vagyis hogy a termőföld az új mother-of-all-assets. Ami persze mindig egy jófajta buborék kezdete. Csak az még odébb van.

"Political Rule No.1 is: Government spends what government receives plus as much more as it can get away with."

– Milton Friedman, 1983

Nem általánosítok. Vannak, akik elmennek. Aki járt már a blogon, tudja, hogy az általánosításnál csak azt utálom jobban, hogy ha valaki statisztikai vagy demográfiai adatpontként beszél magáról.

Én azonban most kibújok az individualista Lobster üzemmódból és átmegyek juhászba. Felülnézetből szemlélek.

A fiatalok, bárki legyen is az, kevésbé aktívak választásokon, mint például a nyugdíjasok. Holott véleményük van, világnézetük is, politika-fogyasztó közvéleményt alkotnak - és mégis.

 "Nincs olyan párt, amelyikkel egyetértek."

Lelövöm a poént: A fiatalok azért nem szavaznak, mert a világnézeti pártokat felváltották a választási pártok.

Mindjárt elmagyarázom.

Sok neve van a dolognak, de én most választási pártnak fogom nevezni. Arról a jelenségről van szó, amit Clinton és Tony Blair harmadik utas kampányaival kezdődött. Ekkor kezdték el mérni, hogy a választó vajon mit akar hallani - csak hogy utána visszaböföghessék az arcába. Mindenfajta meggyőződés nélkül, pusztán azért, hogy választásokat nyerjenek.

Ki ne hallotta volna a Margaret Thatchertől származó idézetet, amikor felemelt egy Hayek-kötetet és azt mondta: "This is what we believe."

Itt egy gondolatébresztő írás Oscar Wilde tollából. Azért gondolatébresztő, mert egy dekadens költő politikai töprengéseit nem illik komolyan venni. Viszont egy nagyon érdekes dologra mutat rá a korai szocialisták gondolkodásából.

Az írás ugyanis kifejti, hogy a szocializmusban tudja csak a kiteljesedni az emberi lélek, de mielőtt ráugranának az egalitáriusok, kiemelném, hogy mit ért szocializmus és lélek alatt.

Wilde ugyanis egyenlőség-jelet tesz a szocializmus és aközött, hogy mindekinek biztosított lesz a megélhetése és nem lesz többé bizonytalanság.

Azon túl, hogy mindkettőhöz kevés az akaraterőnk...

Minden valamirevaló fogyni vágyó olvasta már valahol, hogy a tartós fogyáshoz életmódváltásra van szükség. Ami nem azt jelenti, hogy a fogyókúra ideje alatt radikálisan kevesebbet eszik és még egyhavi kondibérletet is vesz (és tán még használja is). Nem is arról, hogy most jó sokat költ valami tablettára vagy csodaszerre, hogy meglegyen az áldozathozatal is.

A diéta arról szól, hogy megpróbál kitalálni egy olyan táplálkozást, amivel együtt tud élni és egy mozgástervet, amit nem érez tehernek tartósan sem. Megválogatja mit eszik, és bár időnkét ehet egyebet is (egyszeri tételek), semmiből se eshet túlzásokba. Nem keres kifogást, hogy mikor miért eszi túl magát és felülkerekedik a lustaságán.

Magyarul átértékeli az életét, hogy mit és miért csinál. És hogy mi a fontosabb. Minél többet enni vagy emberként kinézni.

Na, ilyen a sokat emlegetett strukturális reform.

Tudom, időszerűtlen ezen rugózni, mert mi a permanens tűzoltás állapotában vagyunk és már azért hálásak lennénk a törpének, ha lassítana, mielőtt belecsapódunk a falba. De lássuk be, ez így nem élet. Szükségállapotot teremt, mi meg csak futunk utána, hogy hé, azt se kéne!

A reform olyan, mint a diéta: az okosabbak tudják, hogy nem crash-diet kell, hanem életformaváltás - és soha nem térni vissza a régihez.

Esetünkben újra át kell gondolni minden állami kiadást - és annak mértékét. Hogy mit jelent a jóléti állam és mit nem.

Hogy miben van szükségünk az államra és miben nincs. Hogy mi a nyugdíjrendszer eredeti értelme és mi az, ami már túlzás.

És miután végiggondoltuk, mik az alapelveink, mi is az értelme a kis államunknak, akkor ragaszkodni hozzá - és finomítani, ha a szembejövő realitás indokolttá teszi.

Ceauşescu's political independence from the Soviet Union and his protest against the invasion of Czechoslovakia in 1968 drew the interest of Western powers, who briefly believed he was an anti-Soviet maverick and hoped to create a schism in the Warsaw Pact by funding him. Ceauşescu did not realise that the funding was not always favorable. Ceauşescu was able to borrow heavily (more than $13 billion) from the West to finance economic development programs, but these loans ultimately devastated the country's finances. In an attempt to correct this, Ceauşescu decided to repay Romania's foreign debts. He organised a referendum and managed to change the constitution, adding a clause that barred Romania from taking foreign loans in the future. The referendum yielded a nearly unanimous "yes" vote.