Itt egy gondolatébresztő írás Oscar Wilde tollából. Azért gondolatébresztő, mert egy dekadens költő politikai töprengéseit nem illik komolyan venni. Viszont egy nagyon érdekes dologra mutat rá a korai szocialisták gondolkodásából.

Az írás ugyanis kifejti, hogy a szocializmusban tudja csak a kiteljesedni az emberi lélek, de mielőtt ráugranának az egalitáriusok, kiemelném, hogy mit ért szocializmus és lélek alatt.

Wilde ugyanis egyenlőség-jelet tesz a szocializmus és aközött, hogy mindekinek biztosított lesz a megélhetése és nem lesz többé bizonytalanság.

The proper aim is to try and reconstruct society on such a basis that poverty will be impossible. 

Under Socialism all this will, of course, be altered.  There will be no people living in fetid dens and fetid rags, and bringing up unhealthy, hunger-pinched children in the midst of impossible and absolutely repulsive surroundings.  The security of society will not depend, as it does now, on the state of the weather. 

Each member of the society will share in the general prosperity and happiness of the society, and if a frost comes no one will practically be anything the worse.

Upon the other hand, Socialism itself will be of value simply because it will lead to Individualism.

Fából vaskarika ugyebár, de költőknek mindent elnézünk. Különben is, akkoriban még nem tudták, amit mi tudunk.

Wilde tehát Úgy "kalkulál", ha mindent szétosztanánk, akkor pont mindenki kényelemben élhetne élete véléig. Mert ha Darin, Keats vagy Flaubert a rezsi miatt aggódott volna, sosem jutott volna ilyen magasra.

But it may be asked how Individualism, which is now more or less dependent on the existence of private property for its development, will benefit by the abolition of such private property.  The answer is very simple.  It is true that, under existing conditions, a few men who have had private means of their own, such as Byron, Shelley, Browning, Victor Hugo, Baudelaire, and others, have been able to realise their personality more or less completely.  Not one of these men ever did a single day’s work for hire.  They were relieved from poverty. 

A másik oldalon pedig az emberi lélek alatt egy nagyon is individuális, nem-kollektivista koncepció, az egyéni kiteljesedés áll. 

Egyik gondolattal sem volt egyedül.

Keynes is rácsodálkozott, hogy hogyan is lehetne bárki civilizált, akinek a megélhetés minden baja. Aki aggódik, az fél és aki fél az harap - mint egy kis állatka. Egyik Apostol társa egy levelében azon elmélkedik, hogy bár az egyenlőség szép idea, de a rögvalóság az, hogy az ember nem élhet teljes életet szolgák nélkül. (Idézi Skidelsky: John Maynard Keynes: 1883-1946: Economist, Philosopher, Statesman) Szerinte még az ebéd feltálalása is megakadályoz a kiteljesedésben, nemhogy a megkeresése.

De Marx is erről beszélt, amikor kifejtette, hogy a lét(biztonság) határozza meg a tudatot (gondolkodásmódot, nézőpontot, világszemléletet, viselkedést). Elborzadva és frusztráltan kellett tudomásul vennie, hogy az Engels család bőkezű támogatása nélkül sehol sem lenne. (Többek között azért, mert tőzsdei spekulációi, Keynes-szel ellentétben nem voltak siekresek. Magyarán mindketten tudták, miről beszélnek, mikor lekaszinózták a tőzsdét.)

A konklúzió tehát, hogy el kell venni a kapitalistáktól, több ponton is vérzik:
1. Csak attól, hogy az egyenlőség kívánatos lenne, még nem megvalósítható.
2. Létbiztonságot értettek alatta, de a szocializmus bebizonyította, hogy a magántulajdon-nélküli lét egy lassú, kollektív süllyedés. Még az amortizációt sem képes újratermelni, nézzétek meg a régi bérpalotákat, hogy néz ki az új lakók kezében.
3. A mesterséges egyenlősítés és a kommunista világforradalom alapvetően egy világvége-koncepció. Senki nem tudja, mi következik egy nappal utána. Hogyan kezeljük az utólag óhatatlanul létrejövő és újratermelődő egyenlőtlenséget? A tehetségesebbel, adaptívabbal mi legyen?
4. Ez legalábbis egy kétrétegű egyenlőség, valaki mindig egyenlőbb lesz, mert az ebédet is fel kell tálalni.

Bár ebben én nem vagyok olyan biztos. Szerintem a kihívások és erőfeszítések tesznek teljesebb emberré. Igen, kényelmetlen. Igen, bizonytalansággal jár. De a kényelmetlenségtől fejlődsz, a bizonytalanság meg elkerülhetetlen.

Na akkor most egy kicsit arról az egyéni kiteljesedésről. Csak úgy, mit Wilde, Keynes is rendelkezett igen kifejlett elképzeléssel arról, hogyan néz ki a kiteljesedett, felsőbbrendű egyén - és nem a kollektívában képzelte el a dolgot.

a great man of science, like Darwin; a great poet, like Keats; a fine critical spirit, like M. Renan; a supreme artist, like Flaubert, has been able to isolate himself, to keep himself out of reach of the clamorous claims of others, to stand ‘under the shelter of the wall,’ as Plato puts it, and so to realise the perfection of what was in him, to his own incomparable gain, and to the incomparable and lasting gain of the whole world. 

The majority of people spoil their lives by an unhealthy and exaggerated altruism—are forced, indeed, so to spoil them.  They find themselves surrounded by hideous poverty, by hideous ugliness, by hideous starvation.

Wilde

Az egyén akkor tudja magát izolálni a környezete nyaggatásától, ha anyagi problémái nincsenek. Wilde szerint ez a szocializmus.

Ez a belülről kiteljesedés-gondolat valahol a gnosztikus igazságok megnyilvánulása. Nem véletlenül beszél lélekről Wilde sem. Azok pedig nem állítják, hogy a relaxációtól, a létbiztonságtól, az erőfesztések teljes hiányától halad előre a lélek. Épp ellenkezőleg.

Na szóval a vezető kollektivistáink alapvetően individualisták voltak - és naivitástól függően egyenlőségjelet tettek a mesterségesen előhívott egyenlőség és a létbiztonság között. A jövőt meg nem vették bele a dologba.

(Az, hogy a komunizmus politikai megvalósítói nem szó szerint így csinálták a dolgot, nem befolyásolja, hogy az eszme honnan jött.)

Ja, és hogy miért dolgozna a magántulajdon nélküli ideális világban a szocialista? Ugyanazért, amiért amiért az individuális, magántulajdonnal rendelkező világban a kapitalista. Önként. Hát persze!

Megjegyzem, ilyen, belsőleg motivált emberekkel bármilyen rendszer működne. Csak úgy mondom. A rendszer felelőssége nem a jószándékára terjed ki, hanem arra, hogy ezzel milyen ösztönzőket hív életre. Magyarán nem ér arra hivatkozni, hogy jót akartunk, amikor az ezredik regulációt véghezvittük - ha egyszer mindenkit kiskapuk felé terelt és eltorzította a valóság-alapú működést. 

I hardly think that any Socialist, nowadays, would seriously propose that an inspector should call every morning at each house to see that each citizen rose up and did manual labour for eight hours.  Humanity has got beyond that stage, and reserves such a form of life for the people whom, in a very arbitrary manner, it chooses to call criminals.  But I confess that many of the socialistic views that I have come across seem to me to be tainted with ideas of authority, if not of actual compulsion.  Of course, authority and compulsion are out of the question.  All association must be quite voluntary.  It is only in voluntary associations that man is fine.

 NB: Szocializmus itt a magántulajdon eltörlését jelenti.