Vegyünk egy bűnt.
Nem, nem is bűnt, mert annak túl sok a katolikus konnotációja. A katolikusoknál meg nem az a bűn, ami bárkinek is árt (reciprocitás), hanem hoznak egy szabályt és annak a megszegése A Bűn. (Megjegyzem, a 10 fő szabályuk közül négy azon rugózik, hogy nem nyaltál be elég mélyen a roppant sértődékeny istenkének, ami ugye akárhogy is nézzük, victimless crime.)
Na szóval vegyünk egy Geciséget. Olyan tettet, amit szándékosan követsz el, rosszindulatból, nincs mentséged rá és van áldozata. Nincs "És-ha-azért-csináltam-mert?", nincs morális szürkezóna, nincs kifogás. Direkt nem mondok példát, mert akkor minden valamirevaló magyar elkezd a kiskapukon rugózni. Szóval példa nincs. Geciség van.
Szerény számításaim szerint öt okból lehet Geciséget NEM elkövetni:
1. Van ugye, amikor azért nem csinálod, mert megkötözték a kezed
Ha nem döntök úgy, hogy jó leszek, hanem nem volt más választásom, az ugye nem erkölcsösség. Az csak így esett.
2. Mert félsz a büntetéstől
Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ebben semmi erkölcsös nincs. Ez az összes véglény közül a legprimitívebb, akik miatt rendőrséget kell fenntartani.