Lobsterizmus 101

Friss kommentek

  • kbn: illusztráció: www.youtube.com/watch?v=g5ISf5Gh5i8 (2020.07.11. 16:01) Az fényességes falurúl
  • FairplayE: Nem tudom, hogy a tanult tehetetlenség kérdéséből milyen gondolatmenettel jutottak el többen a gyerekvállaláshoz. Mintha az valami megoldás lenne a ... (2019.12.15. 00:51) A depresszió, mint tehetetlenség
  • SakkMatt: Nem kell ám olyan messzire menni, hogy jó ütemben épülő metrót lássunk. Moszkvában is felépült legalább egy Budapestnyi metró csak a XXI. században:... (2019.09.18. 15:03) 23 év alatt 588 km új metró épült
  • pallasmacska: azért a hozzászólásokból kiválóan látszik, ki az, aki odáig sem jut el, hogy felismerje, előre kiszabott életet él. (2019.06.08. 20:38) 40 vagyok, de élni akarok!
  • Ra: Wow... (2019.06.04. 20:56) Hogyan szoktasd le magad a tanult tehetetlenségről?
  • Hemi12: Igazad van! Az '56-os forradalmárok is baszódjanak meg! Megöltek egy csomó EMBERT!!! Akik között biztos voltak jók is! Hát nem olvasták a szótári de... (2019.03.15. 16:51) Feminizmusról picsogni férfiatlan

Minden nő szeretne apa lenni

2012. 09. 12.

...és bemenni a parlamentbe fröcsögni. Hogyaszongya:

"Ha nekem sikerült haccor felcsinálni a zasszonyt, akkor másnak is legyen muszáj. És különben is akkora bráner vagyok, hogy nekem kéne lenni a miniszterelnöknek. Hö!"

Bizony, kedves Viktor, jobban át kellett volna világítani a jelölteket, mikor a pöcsöket gyűjtögetted a virágoskertedbe. Mert ez itt most nagyon csúnyán elszólta magát. Helyetted is.

Ez van. A Fideszben (bocsánat, a nemzeti együttdübörgés rendszerében) a nő csak titkárnő lehet. Előléptetés az, ha elveszik feleségül. De akkor szüljön, mintha még mindig a 19. századot taposnánk. Az olyan jó volt. Azt már értjük. Elmagyarázták töriből. Akkor értettük utoljára, mi van körülöttünk.

Mert mi van most?

Hát az van, hogy kétszer annyi lehetséges tehetség van a munkaerőpiacon, kétszer annyi vélemény a kocsmaasztalnál, kétszer annyi jogokkal rendelkező állampolgár és választó. És az istennek sem sikerült bizonyítani, hogy a nőstények alsóbbrendűbbek volnának. Nem verhetjük magunkat a középszerű képességeinkkel és nem arcoskodhatunk a középszerű fizetésünkkel, hogy az asszonynak kuss, mert mi keresünk - mert ő is keres. Nem mondhatjuk, hogy őőőőrülten elfáradtunk az irodában - mert ő is járt már ott, tudja, hogy ez bullshit. Hát persze, hogy abba kapaszkodunk, amibe tudunk. Az anyatermészetbe, mert az ellen senki nem mer érvelni.

Kivéve Lobstert. Hát tessék:

Minden nő szeretne APA lenni

Rinyálni, hogy vemhes a partner, nincsen szex.

Hencegni, hogy vemhes a partner - ugye mekkora van nekem?

Elmenni otthonról, ha már az apai érzéseinket sem halljuk a gyereksírástól.

Befordulni aludni, mert majd a háziszolga megoldja.

Arcoskodni, hogy miért nem örül a férj-állat, hiszen dolgoznia sem kell! Bezzeg a nők családfenntartanak!

Bemenni a parlamentbe és lamentálni, hogy mi lenne már, ha minden férfi szabadon dönthetne az életéről és nem teljesítené szerepét a törzsben.

Fikáznák a férfiakat, hogy melyiknek van jobb segge - és azt vennék fel titkárnak, amelyik hajlandóbb a (tökéletesen egyoldalú) szexre. Közben olyan igénytelenül öltözködnének, mint a vargapetya meg az orbánviki.

Ja, és ha egy nő mondana hülyeséget, azt véleménynek hívnánk, de ha férfi, akkor azt hülyeségnek - amit azért mond, mert csak férfi.

Jut eszembe! Ha már a gyerekszülés biológiai lehetősége demográfiai kötelességgé nemesedett feudális hűbéruraink szemében, akkor a kötelességét teljesítő asszonyállat szájonvághatja az urát, ha már leellette a kötelezőt? 

És ha már a jogok (szabadságok) és kötelességek nemi alapon különbözőek, akkor az asszony is véresre verheti a zurát, ha az meg nem hoz haza elég pénzt? Oké, véresre nem, de lágyrészeket? Csak a kényesebb részeket, naaa... csak egy kicsiiit...

De szerintem a biológiai lehetőség nem egyenlő a kötelességgel. Vannak emberek, férfiak és nők, akiknek nem kéne gyerek. Százszor elmondtam már, hogy ezért nem kell senkit beledumálni a gyerekvállalásba. Mert az a gyereknek kurvaszar. És nem, nem érdekel az adófizetők száma. Én az államot slankítanám, nem a népességet növelném, épp elég erőforrást használunk el így is.

És azokról még nem is beszéltünk, akiknek nem lehet gyerekük. Vagy azokról, akik gyereket még csak-csak vállalnának, de szülést inkább nem. (Nem utolsósorban azért, mert nem csak a net csöpög a szülési rémtörténetekről, de anyáink is előszeretettel emlegetik, mekkora hentesmunka volt a születésünk - ezzel gyűjtve a krediteket, amiket később beváltanak nálunk.) Szóval velük mi van? Gyávák? Evolúciós selejt?

Kíváncsi lennék, vargaúrnak hány ivadéka lenne, ha neki kellett volna kinyomni őket vagy neki kellett volna szivacsosra sorvasztani az okos kis buciját a felnevelésükkel. Gyanítom, hogy második gyereke már nem lenne a nemzőhuszárunknak. És különben is, ki hagyta, hogy eddig kanászodjon, amikor még egy öltönyt sem képes magának kiválasztni?

Ez tényleg elhitte magáról, hogy annyival okosabb, mint amennyivel országgyűlési képviselőbb? És ezt a körülötte élők hagyták? Neki levert már valaki egy csattanóst a szeneslapáttal? Nevelési célzattal.

Na de elkalandoztam, van megoldás.

Vezessék be a béranyaságot!

Így lesz a nőből is apa, a gyávából is anya és nem utolsósorban így lesz a meddőnek is gyereke. Hozzáadott extra, hogy aki csóró, kereshet vele pénzt és elköltheti mondjuk tandíjra. És amíg más gyerekét hordja ki, addig sem örökíti tovább a saját szegénységét. Sőt! A béranyaságban hatalmas gazdasági lehetőség van, mint szolgáltatás-exportban. Ennyire mer uortodox lenni Matolcsy? Vagy csak az onnan-veszünk-ahol-pénzt-látunk megy?

Mondjuk az is igaz, hogy ha nem a szomszéd sutyerák ejti meg a szegény kislányt, vagy az ügyfele a nevelőintézetből szökött kényszerprostit, hanem egy gazdag külföldinek béranya - és még egy egyetemre valót is megkeres vele, az megintcsak a nőt emancipálná. És a férfi nem lenne felsőbbrendű. Ajjaj... Beütne a kurvanagy feminizmus.

--------

De komolyra fordítva a szót. Mi köze a feminizmusnak a boldogsághoz? (Nem mintha a feminizmus fenyegetne nőstényt ebben a törzsben, hanem mert itt felmerült.)

Feminizmus és boldogság

Először is: Már megint egy hülye -izmus.

Vagyis mindenki másra gondol, miközben teli szájjal veszekszik a róla.

Nekem fogalmam sincs, mi az és nem is vagyok kíváncsi senki definíciójára - úgysem tudom észben tartani addig, míg megint találkozunk. Márpedig az -izmusok definíciói ilyen egyszerhasználatosak.

A feminizmus és boldogság kérdéséről csak annyit tudok biztosan, hogy semmi közük egymáshoz.

Szerintem a hülyegyerek a libikókán tipikus estével állunk szemben.

Az ötvenes években nem sok szükség volt egy olyan mozgalomra, melyik azért küzd, hogy a nők otthon maradhassanak és szülhessenek meg háztartási munkát végezhessenek. Az kábé olyan lett volna, mint tüntetni, hogy a papok ájtatoskodhassanak, a víz a mélyebb pont felé folyjon és a véleményrovatok szerzői hülyeségből is megélhessenek.

De azt azért csak a hülye nem vette le, hogy a nők alárendelt szerepbe születnek - és hogy ez nem okés.

Lett hát egy mozgalom, amelyik azt akarta, hogy kijöhessenek a konyhából. Küzdhetett volna azért is, hogy a nők maguk döntsék el, egyesek szerint azt is csinálta, de a lényeg, hogy robbanásig feszült a helyzet. Így egyesek átlendültek a ló túloldalára, különösen ha az ellenérdekelteket kérdezzük.

Mitől boldog egy nő?

És egy szöcske?

Mert az ugye egyértelmű, hogy a boldogságomat az határozza meg, minek születek? A korom, a nemzetiségem, a nemem és a hajam színe. Ezek ismeretében egy jól fejlett politikus meg tudja nekem mondani, hogy mitől fogom jól érezni magam. És ha esetleg kötelezővé is tenné, hát istenkém. Az én érdekemben teszi.

De ez nem valamiféle horoszkóp, hogy a születésed percében eldől, mi tesz majd boldoggá. Nem egyik vagy másik életút-package a válasz mindenki kérdésedre.

A helyzet az, hogy ezt mindenkinek magának kell eldönteni. (Ki vagy, mi akarsz...) És közben

1) Nem adunk tanácsokat, főleg nem erőltetünk senkit

Mert senkitől sem tudjuk jobban, mi a jó neki. Már csak azért is erkölcstelen dolog tanácsokat osztogatni, mivel a tanácsunk következményeivel nem nekünk kell együtt élni.

2) De nem is követeljük másoktól, hogy döntsenek helyettünk/adjanak célt nekünk:

A másik oldalon viszont, én sem kérhetem senkitől, hogy döntsön helyettem, attól nem lesz nekem jobb. Ha nem akarok dönteni, nem ér behívni mindenféle külső tanácsadót. Mert azzal csak a felelősséget akarom átpasszolni. Hogy később arra tudjam fogni (kimondva vagy kimondatlanul).

Szóval az egész konyha vagy karrier kérdésre a helyes válasz: mindenki maga döntse el és ha idővel változik a véleménye, akkor változott.

De senkit nem szabad semmibe belekényszeríteni. A 'saját érdekében' sem.

És hogy ha ilyen egyszerű (és ebben valszeg mindenki egyet is ért), mi a faszért izzik még mindig a vita?

A gond ott kezdődik, hogy amikor az egyén a világról gondolkodik, kontrollálatlanul váltogatja az egyéni és társadalmi (nyáj-) nézőpontot. Ez két ellentétes érdek.

A társadalom már csak egy olyan állat, ami szeretné minél determinisztikusabban látni önmagát. Mindenkinek a születésétől fogva megvan a szerepe és helye. Olyan jó lenne olyan világban élni, ahol a kvantifikálható tények bevitelével a gép kidobja, hogy melyik életszakaszodban mit kell teljesíteni, és ha megteszed megsimizi a buksidat és kiosztja az új missziót egy barna borítékban.

Ennél már csak az jobb, ha mindenki más is ezt csinálja. Sőt. A legjobb, ha nincs is senki, aki ne ezt tenné. (Innen a primitív képviselők belső késztetése, hogy előírják, ki mit csináljon otthon.)

Ezt gondolod, amikor a társadalom fejével gondolkodsz. (Meg azt is, hogy szüljön mindneki ezerrel, mert mi lesz a nyugdíjjal, meg hogy mi lesz a rasszoddal, nemsokára kik lesznek többen, stb. Csupa nemes dolgot.)

Aztán olyan hirtelen nézőpontot váltasz, hogy ha a fejedet mozgatnád ilyen gyorsan, kitörne a nyakad. Mert egyénként már valahogy igazságtalannak tűnik, hogy minden ennyire el van döntve helyetted. Főleg, ha a fasz rossz végére születsz - bármilyen értelemben.

A boldogság nem egy bizonyos viselkedésforma eredője. Pláne nem egy adott társadalmi csoportra szabott egyen-viselkedésé. Nem attól leszel boldog, ha egy bizonyos dolgot teszel, hanem attól, hogy azt teszed, amit eldöntesz. Hogy mi a jó neked, azt csak te tudod kitalálni. Nem azért, mert olyan információ kell hozzá, amit csak te tudsz, bár azért is. Hanem azért, mert a döntsének, amit követsz sajátnak kell lenni. (Bár ez sem garantálja, olyan gonosz, nem?) Más helyes döntését hiba nélkül kivitelezni nem fog soha örömet okozni. Csak buksisimit kaphatsz és az egy pótlék.

És innentől közömbös, hogy a döntésed egybeesik-e valamelyik előírt viselkedés-csomaggal. Persze, tudom, lesznek, akik bégetnek, hogy ezt vagy azt csináld, aztán meg hogy ugyemegmondtam és hogy látod, hogy azt csináltad, amit én. És ettől nehéz. De nehogymár én védjelek meg tőlük. Vagy akárki más. Egyik véleményvezértől a másikhoz szaladni megerősítésért a biztos jele annak, hogy nem vagy túl okos.

A nyájnak létfontosságú, hogy megsemmisítse az önálóságot, mert az utolsó ember, aki önmaga dönt az az egész nyáj rossz lelkiismerete. Ezért vannak előre megírt szerepek, amibe bele akarsz illeszkedni.

De minden bárány tudja, hogy csak rajta múlik, számít-e, és hogy ő úgy döntött, nem számít. Hogy inkább magáévá tette a determinizmust, mely szerint minden eldőlt amikor kisfiúnak vagy kislánynak, feketének vagy fehérnek, katolikusnak vagy zsidónak született.

A boldogságod és te közötted csak mindenki más áll. Teljesen mindegy, mit teszel végül, ha nem te döntötted el, akkor szarul fogod érezni magad és kész. De ha te döntesz, akkor is érezheted szarul magad. Egy dolog nem lehetséges: hogy hagysz másokat dönteni és utána úszol a boldogságban. Max. önigazolsz. De ne aggódj, lesz benne támaszod. Ti vagytok többen. Hatalmas önigazoló-önsegélyező kört tudnátok alakítani, ha akarnátok. Csak ugye az Anonim Önáltatók Klubában az az első mondat, hogy

"XY vagyok. Önáltató."

22 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://oriblog.blog.hu/api/trackback/id/tr354712313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2012.09.12. 19:34:36

"Ez tényleg elhitte magáról, hogy annyival okosabb, mint amennyivel országgyűlési képviselőbb?"

:D

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.12. 19:36:00

@tory_t:
Tudom, ebbe a csapdába mind beleesnek...

nyílméregbéka 2012.09.12. 19:56:35

Ennek a pink taplónak nem áll ki a kapanyél a szájából, hanem ő maga a kapanyél. Ezek a sokgyerekes, pénzes, céges politikusok mindig tudják a frankót, hogy ki hány gyereket eresszen (= mindig annyit, amennyi neki vagy a Vezérnek van, szóval 4, 5 vagy 6), holott a saját kölykeivel életében összesen egy hetet nem töltött, tisztába nem tette, szülői értekezletre nem járt, mivel ezeket a bébiszitter vagy Anyjuk végezte. Ha az ilyen ötgyerekes díszfasznak egyszer az összes kölykével külső segítség nélkül és átlagfizetésből kéne élnie és mellette dolgoznia csak két hónapig - ahogy az átlagembernek -, már az első héten megdöglene.
De mivel nincs így, van neki cselédje és sok pénze a Pártból no meg a cégecskékből ;-)))), cimbik, biznic stb., bátran járatja a pofáját, hogy ki hogyan és mennyit szüljön, persze konkrétan a lényegről (= családon belüli erőszak) vagy 1. fingja nincs, vagy 2. otthon épp ő az elkövető. És szerintem a 2. kategória ezekben a keresztény-nagycsaládos-politikus rétegekben felülreprezentált.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.12. 20:23:51

@nyílméregbéka:
Á, asszem tébedtem. Ez nem azért akar mindenkitől legalább ötöt, mert neki is annyi van. Lehet, h csak olvasott kormánydemográfust és kiszámolták, h ennyit kell kipréselni a megfelelő típusú adófieztőkből, h kijöjjön az adóbevétel, ami a kölcsönök visszafizetéséhez kell.

tory_t · http://toryttopreng.blog.hu 2012.09.12. 20:28:26

Nekem még mindig ez a kedvencem a vargagateből:

"Magával a »családon belüli erőszak« elnevezéssel sem értünk egyet, mert véleményünk szerint helytelen lenne bármely jogszabályban a család fogalmát az erőszak fogalmával együtt említeni." (fidesz.hu)

Kiugrott az álszentség-mutatóm, még mindig keresem.

Az egyébként nem lehet, hogy titokban Varga István a legnagyobb feminista? Nélküle csak egy mínuszos hír lett volna a kezdeményezés elutasításáról. Ő pedig húzódozva bár, de magára vállalta a nőgyűlölő seggfej szerepét, és tessék, két napja mindenki erről beszél.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.12. 20:42:07

@tory_t:
Sztem nem véletlen, h aggódnak a két fogalom asszociálása miatt. (Tudom, nem aggódnak, csak nem tudtak jobbat kitalálni.)

A család az eddigiekben ismert formájáan ugyanis csak kivételes esetekben NEM szolgálta a szisztematikus elnyomást és erőszakot. Csak nagyon kevés kivételnek adatott meg a szeretetteli együttélés. A főszabály az volt, h a nőstény a hím tulajdona lesz (előtte az apjáé volt), az ivadékok ballasztként lenntartják, a szerepe és a 24/7 házimunka már rá van osztva. A hímek meg közben elpöffeszkednek a középszerűségükben, sőt, még azt is eldöntheik, h bankárok, űrhajósok vagy munkanélküliek szeretnének lenni. De a teljhatalmuk már biztosítva van. A válás lehetetlen, vagy a bíró is férfi, a törvényhozó meg pláne. Jó dolog a tardícira hivatkozni, mert senki nem mer ellene érvelni - és hát jól kitalálták már ezt helyettünk a régiek.

Szvsz a család fogalmába kódolva van nagyon sok frusztráció és ha nem dolgoznak rajta, gyűlölni fogják egymást. És ha a felek nem egyenlők, valamelyik ki fogja tölteni a másikon. A család és az erőszak tényleg közeli kapcsolatban van.

zsuz (törölt) 2012.09.12. 22:42:32

Hű. Bárcsak több lenne belőled.
Nem jössz a Kossuth térre vasárnap? (Kiverte a biztosítékot Varga, lesznek vagy ezren.)
Bár attól tartok, sajnos ezen a megmozduláson résztvevők közül is csak a kisebbség értékelné a blogodból kirajzolódó világnézetedet - meg az enyémet- teljes egészében.
Túl fájdalmas lenne.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.12. 23:04:16

@zsuz:
Fókuszálj arra, amiben egyetértesz velük. Senkivel nem értünk mindenben egyet, de ha egy azonosságot veszünk először észre, utána a kisebb különbségeket is hajlandók vagyunk megbocsátai.

Örülök, h tetszik a blog. És szerintem több van belőlem, mint ahányan tudják magukról :)

gono 2012.09.13. 00:56:12

nos,
- nem, nem minden nő szeretne apa lenni.
- egyáltalán nem értem, hogy miért beszélünk a nőkről. nem ez volt a téma, hanem az erőszak. csak egy aberrált állat asszociált ebből a női szerepre, aztan ezt a gondolatot mint témát sikerült mindenkinek magáévá tenni hogynemondjam tökétesen szolgai módon. ez pedig hiba. ok, hogy a polgéri álszentséget magas labdaként lehet lecsapni, de tényleg megéri belemenni ezért az utcájába?
szerintem itt egy olyan teátrális dolog játszik csak, hogy a nők valóban fizikailag gyengébbek és emiatt aztán nagyon hatásosan lehet bemutatni az ellenük esett erőszakot. viszon ott van a gyerekek sérelmére elkövetett erőszak, illetve az erőszaktevő nők, akiknek az áldozataik hajléktalanná vált férjek, akik szépen elpusztulnak alkoholizmusban TBC-ben vagy fagyhalált halva. a kisebb fizikai erő egyáltalán nem jelent kevesebb agresszivitást (ami pedig konkréten egy igen komoly társadalmi vívmány fonákja).

szóval szerintem itten bizony a nyáj nézőpontje lett kifejtfe ;P

Arrius (ex-Nathan D'Xantine) 2012.09.13. 10:16:05

@nyílméregbéka: "... holott a saját kölykeivel életében összesen egy hetet nem töltött, tisztába nem tette, szülői értekezletre nem járt, mivel ezeket a bébiszitter vagy Anyjuk végezte. "

Kérdés. Ha mindezt megtette volna, mi lenne?
Akkor már jogosan írhatná elő, hogy mások mit csináljanak az életükkel?

nickelbolha 2012.09.13. 10:23:38

@gono: és ott vannak a visszaélések sorára okot adó lehetőségek.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.13. 13:25:39

@gono:
Valóban, ha a családon belüli, vagy a nők elleni erőszak (jogi eszközökkel való) megszüntetését kértem volna számon a honatyán, az bizony a nyájnézőpont lenne.

De amennyire én tudom, én csak a patriarchális nemi szerepek ellen keltem ki, ahogy általában a sztereotípiák, a veleszületett (és felvett) szerepek és a társadalmi nyomás ellen szoktam. Ezért emlegetem a nőket. Mert a törvényről nincs véleményem, az erőszak ezen formáihoz az államnak elég kevés eszköze van, viszont az a farok tényleg ellenszenves volt.

A családon belüli erőszakot sajnos sztem nem tudja rendesen kezelni az állam. Ennél könnyebben megfogható és kvantifikálható dolgokat sem lehet törvénnyel terelgetni. Nem hiszem, h van olyan törvény, amelyik bárkit megvéd, amíg a szomszédok inkább hallgatnak, a rendőr meg egyetért az erőszakkal, vagy saját személyes véleménye szerint ez az élet rendje. A szemlélet hibás, az eredmény lehangoló.

A valóság, mint máskor is, messze meghaladja komplexitásban a nemi szerep-sztereotípiákat. Minden aktív agresszor megszüli a saját passzív agresszorát - és a szerepek folyamatosan változnak, adott családon belül is. Az áldozat gyakran a gyerek, de igen, lehet a férfi is, max nem fizikai erőszakkal, hanem passzív agreszióval vagy jogi eszközökkel

A patriarchális szerepfelfogásra válasz például a megdicsőült anyaállat, amelyik végtelen érdemeivel (értsd: káromkodva teljesítette a házimunkát és összeszorított foggal a gyereknevelést) már mindent követelhet. Egyik aljasságra a másik aljasság a reakció.

A passzív agressziót nem lehet törvényileg kezelni, pedig ugyanolyan aljas dolog. Az erről szólő köztudomású közhelyek híján még a bíró is csak vonogatná a vállát, hogy "etetett, nem? Akkor teljesítette a kötelességét."

Véleményem szerint a hiba másik része (az előre gyártott szerepeken túl, ami szinte senkinek sem illik tökéletesen) a keresztény-fundamentalista szemléletben leledzik, ahol a szenvedés=érdem és a múlt másolása (aka. tradíció)=erkölcs. A szenvedés-krediteket pedig le lehet vásárolni a másikon, akinek érdekünkben áll azt modnani, h őérte tettük. Hiába szenvedett a szenvedésünktől ő is és hiába nem értünk el vele semmi hasznosat. Az egyik egyed felveszi a társadalmi szerepet, pedig gyűlöli, és utána a másiktól várja, hogy fizessen neki a szenvedéséért.

Elkövető nélküli bűnnel állunk szemben. A társadalom szavak nélkül rávett valamire, és mindenkinek rossz. És amikor az indokot kérik számon, mindig a gyerekszülés meg a szokások maradnak fenn. Mert ugye a természettel nem lehet vitatkozni. De. Az egész civilizáció arrl szól, hogy a fizikai kényszerkkel hadakozunk, és a felülvizsgálatlan, alantas ösztöneinket próbáljuk korrigálni.

Innen jönnek aztán a paszív-agresszív anyák, a dolgoztatott gyerekek, a verekedős apa. A házasság jogintézményének pedig az aranyásó (és a kisemmiző) a logikai kiteljesedése. Mi másért kell berángatni egyházat és államot a párkapcsolatba, hacsak nem azzal akarjuk verni a csalánt, ha a házastárs nem azt csinálja, amit akarunk?

Varga csak az apropó volt.

valaki76 (törölt) 2012.09.13. 16:50:01

mondjuk nem nagyon világos az, hogy mi a forradalmi abban ha összeömlesztenek egy 100 oldalas törvényt a családon belüli erőszak topic-ban...

ebben a műfajban inkább azzal van gond, hogy a sértett nem akarja börtönbe juttatni élete párját/gyermekei apját...

és ez az esetek döntő többségében a jövőben sem fog változni...

itt leginkább olyan sértettre van szükség aki elhatározta azt, hogy tesz vmit a helyzet megváltoztatása érdekében

ez pedig egy rakás konkrét kérdést vet fel: pl. van e megfelelő bérlakáspiac a szétköltözéshez, ill. felül lehet e emelkedni az egyéb szorító anyagi kényszereken

egy 100 oldalas bükkfa-nyelven megírt törvény pedig ebben lényegében semmilyen segítséget sem fog jelenteni.

BTW

vhol szórakoztató az a naivitás amellyel efféle jogi opusoktól lényegi változást várnak

persze a felfokozott izgalom érthető azok esetében akik az efféle közügyekből karriert építenek maguknak

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2012.09.14. 04:52:22

Lássunk két linket:
* www.ojc.de/buecher/nemek-egyenloeseg-gender-mainstreaming.html Gender Mainstreaming – a nemek összezavarása
* www.magyarkurir.hu/fajlok/hirek/25881/A_nemek_forradalma.pdf A nemek forradalma

fonix.blog.hu/2008/09/07/julius_evola_feminizmus_es_heroikus_tradicio

És egy idézet:
„Uniszex” társadalom – avagy „ha felnő, majd eldönti”

Szakállas vicc (szó szerint), de aktuális. A liberális a parkban tolja a babakocsit. Oda megy hozzá egy ember, megcsodálja a gyermeket, majd megkérdezi: „de aranyos, kisfiú vagy kislány?” Erre a kérdezett felháborodva kifakad: „mit tudom én, majd ha felnő eldönti!”. Kicsit olyan ez, mint a „főnök vicce”. Addig röhögünk rajta, amíg rá nem jövünk, hogy az a napi feladat (esetünkben a szomorú valóság). A politikai korrektség szellemi alapjaira épülő liberalizmus a férfi és női családi/társadalmi szerepeket csereszabatosnak tekinti, a két nemet pedig nem csak egyenlő jogúnak, de gyakorlatilag egyformának is. A mindenki számára szembetűnő különbségeket a kultúra, a vallás és a szocializáció/neveltetés számlájára írják. Nincsenek már „férfi szerepek”, „férfias szakmák”, sem „női szerepek”, nincs már apa vagy anya, csak „szülő 1″ és „szülő 2″, – s aki ezt kétségbe vonja, az bizony „szexista”.

Tekintetbe véve, hogy ma egy családot egy szülő (az apa) jövedelméből igencsak nehéz fenntartani, vagyis a jelen rendszer nem csak ideológiai, de gazdasági eszközökkel is szinte kikényszeríti a nők munkába állását, a feminizmus azon követelésével, miszerint ugyan azon munkáért a nőnek ugyan olyan bér jár, mint egy férfinak, nem lehet vitatkozni. Ahogy azzal sem, hogy ha egy munkakörre egy nő egyébként fizikailag, szellemileg alkalmas, akkor női mivoltára hivatkozva ez a munkakör nem tagadható meg tőle. De Sz, már a harmincas években figyelmezettet: „Bűnt követ el az a rendszer, amelyik a nőt szent hivatásától elvonja, mint munkást kihasználja és anyagi feltételek után rohanó “férfinőt” teremt belőle.” A kulturális marxizmus lelkes támogatását élvező, s már a politikai korrektség szerves részévé vált feminizmus azonban éppen ezt teszi. A cél a hagyományos család szétverése – mindez az „egyenjogúság”, a „nők felszabadítása” jelszavai mögé rejtve, tekintve, hogy a család felszámolásának szándékát (ami egy érezhetően negatív dolog) kevés nővel lehetne a maga csupasz valójában megetetni, ezért pozitív, az emberek által általában szimpatikusnak gondolt fogalmakba (egyenlőség, szabadság, boldogulás, önmegvalósítás) csomagolják. A feminizmus a nőket a hiúságukon, büszkeségükön keresztül próbálja a kulturális marxizmus céljaira motiválni. „Te is képes vagy rá”, „valósítsd meg önmagad”, „tudod te ezt még jobban is, mint egy férfi” és hasonlók. Így azon nők, akiket a gazdasági szükségszerűség esetleg nem kényszerít munkába, állást vállalnak azért, hogy megmutassák a világnak, hogy vannak olyan jók, mint a férfiak. Megjegyezzük, némely területen még jobbak is, de ez egy másik fejezet témája. Így a rendszer által mesterségesen keltett lelki (önmegvalósítás, bizonyítási vágy) illetve anyagi (a puszta létfenntartástól a presztízs-fogyasztásig széles a skála) szükségletek képesek rákényszeríteni a nőt arra, ami ellen egész valója a leghevesebben tiltakozik. E tiltakozás letörését szolgálja a tudatipar, az iskolától az egyetemig, majd a média és a kultúra. Ennek köszönhetően a hagyományos anyaszerep mára „ciki” lett, a családjáért élő nő „elnyomott rabszolga”. A szórakoztatóipar ma a nőket keménynek, rámenősnek ábrázolja és szinte kivétel nélkül szinglinek, aki a munkájában, kedvteléseiben (szórakozás, fogyasztás) teljesedik ki. „Ma a nyugati nők milliói osztoznak a feministák házassággal és anyasággal szemben tanúsított ellenséges beállítottságában. Milliók tették magukévá a mozgalom célkitűzéseit, és nem áll szándékukban férjhez menni, pláne gyermeket szülni. Marcuse Élvezeti Elvével való azonosulásuk, a szexuális forradalomban vállalt elkötelezettségük azt jelenti, hogy a házasság a sor végére került. És – amint válási és születési statisztikáink mutatják – még a megkötött házasságok is kevésbé tartósak és termékenyek.” (Buchanan)

A nők a gazdasági kényszer, illetve a pszichológiai kondicionálás előtt meghajolva, bárki által elvégezhető munkák felvállalásával bizonyítják értéküket a világnak, miközben a senki más által el nem végezhető és a társadalom számára nélkülözhetetlen hivatásukat második helyre szorítják, esetleg teljesen feláldozzák a karrier, illetve a megélhetés oltárán. Tanár, orvos, ügyvéd, közgazdász vagy „manager”, esetleg gyári munkás bárki lehet, édesanya viszont nem. Olyan nők persze mindig voltak, leginkább a középkorban, akik a hivatásukért lemondtak a családról, hogy teljes lényükkel átadhassák magukat annak, amit csinálnak. Őket hívják apácának. De őket nem az „önmegvalósítás”, a pénzszerzés vagy az érvényesülés motiválta, és csupán egy dolgot „akartak megmutatni”, a világnak: Krisztus szeretetét.”

gombosg 2012.09.14. 08:57:44

@Quadrille Lobster:
"A házasság jogintézményének pedig az aranyásó (és a kisemmiző) a logikai kiteljesedése. Mi másért kell berángatni egyházat és államot a párkapcsolatba, hacsak nem azzal akarjuk verni a csalánt, ha a házastárs nem azt csinálja, amit akarunk?"
Ez tetszik.

"A szenvedés-krediteket pedig le lehet vásárolni a másikon, akinek érdekünkben áll azt modnani, h őérte tettük."
Te is Berne-rajongó vagy? Várj, megnézem... "Üzött vad" :)

@Suum Cuique:
Mindjárt becsinálok ezen a cikken, annyira tele van csúsztatásokkal. Tipikus keresztény-konzerv szemlélet.

Átesik a ló túloldalára, mert abból indul ki, hogy az anyaságra csak a nők képesek (igaz), ez a "szent hivatásuk" (csúsztatás), míg "gyári munkás bárki lehet". Értsd: ezek szerint bárki, aki nem nő, tehát csak férfi. És akkor megint ott vagyunk a vargapéterek világában.

És végig ez a hányadék megy, hogy a nők így, a nők úgy dolgoznak, ahelyett, hogy szülnének. A nők munkába állása nem gazdasági kényszer, hanem egy lehetőség, hogy a család ne középkori életszínvonalon éljen (vagy ha egyedül van, a nő ne haljon éhen). Mintha régen a férj olyan nagyon jól el tudott volna tartani egy családot, és "csak a mai világban van", hogy ez nem megy. Kenjük a szart szét az ablakon, nehogy lássuk, mi van odakint.

Remélem, ezzel most csak hergelni akartál minket.

Ha elolvastad vona az írást, látnád, hogy QL véleménye sem az, hogy a nők ne szüljenek gyereket, hanem, hogy döntsék el. Én ismerek olyan lányt, akinek tizenéves kora óta az az álma, hogy családja és gyerekei legyenek. Ennek ellenére tanul és dolgozni fog, mert megvan rá az igénye. Ettől ő teljesebb lesz. És tudom, hogy egy napon családja is lesz.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.14. 13:10:12

@Suum Cuique:

1. Csak azzal, h rásütöd valamire, hogy valamilyen -izmus (esteünkben marxizmus), nálam nincs elintézve a kérdés.

2. Feltételezed az összehagolt akaratot amögött, hogy a nők helyzete változott. (Mondjuk nem meglepő, mert az egész világ mögé is odahaluzod az isteni akaratot.) De a helyzet az, hogy a nők nem passzív, butuska babuciként hallgattak a nekik sugallt reklámok szirénhangjaira, hanem ők is alakítják a saját életüket. Mint ahogy a hímek sem csalhatatlan és befolyásolhatatlan szellemóriások. NINCS központi akarat semmire. Max arra, hogy bizonyos tilalmakat meg kell szünteti.

3. Senki nem tiltja meg, h a nemi szervednek megfelelő nemi szerepben tetszelegj, sőt. Ne tegyetek úgy, mintha el lennétek nyomva, mert ti vagytok többen. Úgy utűlom, amikor a többségi bigottság vinnyog, hogy őt be kaarják tiltani. Ezt csak ti hiszitek el egymásnak. Meg azt is, hogy bárki kötelezővé akarja tenni nektek az ellenkező végletet.

Csak anyit írtam, h mindenki döntse el magának. És hogy ne te döntsd el helyette.

4. Ne keverd ide a fogyasztói társadalmat, már így is többet markoltál, mint amit egyszerre kezelni lehet.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.14. 13:15:47

@gombosg:
Szeretem Berne-t, de ez speciel csak az anyám :)

És kicsiben nagyon sok emberen is látom, h értelmetlenül szenvedget. A legelemibb, hétköznapi kommunikációban is megmutatjozik az érvelés, hogy ugyanis, nekem valami szarul esett, ezért kérek cserébe valamit. Akkor is, ha a szarul esés a saját hibája, senki nem kérte, hogy álljon oda, hasznot sem hajtott vele, satöbbi. Talán még ártott is a szenvedésével. De a mártíroknak nem szabad nemet mondani. (Én szoktam. Csak olyna fárasztó elmagyarázni minden egyes logikai elemét annak, hogy ő most csak élősködik.)

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2012.09.14. 13:20:14

@Suum Cuique:
Arról a férfihangos linkről az jut eszembe, hogy szegény svájci férfiak mostanában annyira hátrányosan megkülönböztetve érzik magukat, h valami kormányhivatalt állítottak fel a védelmükre. Szal van egy oldalon pár tízezerév gyomorforgató erőszak és kihasználás, fizikai erővel való visszaélés, lealacsonyítás és önbizalmohiányra nevelés a nők esetében, de a férfiak 20 év női esélyegyenlőségi törekvései után már vdelemre szorulnak. Értem. (Svájc vezette be legutoljára a női választójogot, a hetvenes években.)
Nekem ég a pofám.

Suum Cuique · http://magyarkodo.blog.hu 2012.09.15. 11:15:17

@Quadrille Lobster:
"a férfiak 20 év női esélyegyenlőségi törekvései után már vdelemre szorulnak."

Ez nem valami speciálisan svájci gondolat. Javaslom:

en.wikipedia.org/wiki/Masculism

en.wikipedia.org/wiki/Men%27s_rights

nickelbolha 2012.09.15. 11:22:34

eljutunk oda, hogy a nők és a férfiak egymás ellen, jogászokon keresztül fogják a jogaikat védeni, minden kinevezéskor hol a férfi, hol a női szervezet óvni fog, hivatalosan fogják őrizni a cégeknél a férfi-női arányt...
ezzel szemben az iszlám mást kínál --> teret nyer előbb-utóbb férfi körökben az európai civilizációban is?