Egyszer meséltem egy férfiról, akiről mindenki tudta, hogy nem való neki a család, de ő azért beledumált egy gyereket egy nőbe, mielőtt maga is rájött. Illetve bocs, nem jött rá, nem ismerte be. Azóta is mártírként éli meg a dolgot és a nőt hibáztatja, amiért kibírhatatlan volt a kisgyerekes élet. Őt nem kell sajnálni.

Van viszont egy másik embertípus, akikkel nagyon kibaszott az élet. Azokkal a férfiakkal, akik akargatnak gyereket, de azt tanították nekik, hogy a nő dolga gyerekért pitizni - hogy aztán a férfiak vonakodva/nagylelkűen hagyják magukat. Ezért aztán várnak, amíg valaki végre elkezdi nyaggatni őket (vagy netán teherbe esik suttyomban), és akkor majd lesz család.

De az ő feltételeivel.

Fotó: Dina Goldstein

Aki rájött, hogy ha nem nyaggat, egy nő sem esik tőle teherbe, de azt hiszi, hogy ez azért van, mert az alfára hajtanak.

Ez az életjátszma fontosabb, mint hinnétek.

A lapos közhelyek (nő vakarja a falat, hogy szülhessen, férfinak meg van ún. szabadsága, amihez megéri ragszkodni) ugyanis nem tények, hanem előírások. És erre épül egy egész életjátszma-iparág.

Minden egyes gyerekvállalásról szóló statisztika és elemzés azzal kezd, hogy az emberek nem vállalnak gyereket, aztán azonnal, átmenet nélkül elkezd csak a nőkről beszélni. Az egy ellőkörú nőstényre eső gyerekszám lehet, hogy 1.3. De az egy nemzőképes férfira eső meg 0.65.

Az van, hogy senki nem veszi észre, ezért most szólok: ezek az elemzések mindig egy bizonyos képzeletbeli férfinak a szemszögéből íródnak: Aki szaporodna, csak a megáltalkodott, rakoncátlan nőstények féltik az alfelüket. 

A nőnek-kell-akarni játszma 3 okból is jó szolgálatot tesz

1. Mert utána örökre lehet használni ellene, hogy "te akartad"

• Semmi pelenkázás
• Semmi részvállalás
• Bármikor lehet sírni hogy legyen punci ugyanúgy, mint régen. Az nem fájhat, az természetes. (Az meg, hogy valakinek nincsen kedve hozzám, az ugye nem érdekel.)
• Mert félre lehet dugni, arra hivatkozva, hogy te erre nem voltál készen, stb.

2. Mert így besikerülhet egy bombázó is

Azért is éri meg nyitva tartani az opciókat, mert ahogy a nőstény is szívesen csinálódna fel egy gazdag alfahímtől - te is szívesen magadhoz kényszerítenél egy bombázót azzal, hogy felcsinálod. Persze az is lehet, hogy nem lesz tiéd utána (már ami marad belőle), de onnantól lehet majd mutogatni, hogy neked ő is megvolt. Asszem ezt mondják úgy, hogy "szórni a magokat".

Persze, manapság már fizetni kell (sajnos), de még ez is annyival egyszerűbb, mint gyereket nevelni. A nő is fizet (nem keres), csak neki még szart is kell mosnia, meg istentelen gügye beszélgetéseket folytatni egy káposztával évekig. Neked meg nem, és még panaszkodni is marad időd sörözés közben, hogy nem neked ítélte meg a bíróság.

3. Mert olyan megnyugtató a gondolat

Gondolkodtatok már rajta, hogy mennyire jó érzés, hogy a nők akarnak tetszeni? Ezzel gyakorlatilag hatalmi és ítélkezési helyzetbe hoznak mindenkit - nőt és férfit is. Persze, sokan köztük kezdenek rájönni - de nem mertek elmenni addig, hogy ne akarjanak tetszeni. Csak addig jutnak, hogy frusztráltan picsognak meg üvöltöznek, hogy "magamnak akarok megfelelni, érted?" - és kibaszott idegesek, ha megjegyzést teszel a külsejükre, de ugyanúgy küzdenek tovább a szépségápolással, hogy minél inkább gyereknek tűnjenek. De persze, hogyne, maguknak.

A gyerek-akarással ugyanaz a helyzet. Már valahol írtam róla, hogy milyen kibaszott érdekes, hogy én még nem találkoztam olyan párral, ahol a nő akart volna gyereket, de olyannal már igen, ahol a férfi. Komfortos az a gondolat, hogy ezt a szívást magától akarja minden buggyant nőstény - és rideg a felébredés, hogy mégsem. (A nőknek is, márha felébrednek időben. Mert ők sem igazán döntenek maguk, nekik is csak sujkolják.)

Ez itt egy örökbe fogadott poszt. Az örökbe fogadója írt egy levelet, amit nem fogok iderakni, mert se ékezet, se központozás nincs benne, cserébe nagyon kínos. Eredetileg nem is akartam rá válaszolni, mert ahhoz túl rövid az élet. De végül örökbe fogadta a választ, szóval tessék.

A levelét azzal  kezdte, hogy bár van "két keze, két lába", meg egy farka, ami szerinte szép és működik (na jó, a farkáról nem írt), mégsem akarnak vele összeállni a nők - ezért most gondolkodik, hogy gyerektelen lesz. Én meg ugye egyszer írtam erről, szóval adjak tanácsot.

1) Nem mondtam olyat, hogy bárkinek ne legyen gyereke. Csak egybites, Stockholm szindrómás elmebetegek őrjöngtek a kommentekben.

2) Ugye ti is észrevettétek a meredek logikai ugrást, miszerint 1. nem akar engem nő >>>> 2. akkor inkább nem is akarok gyereket.

3) Ő maga sem fanyalodna olyan nőre, akinek "van két keze, két lába", meg egy működő lyuk rajta.

Az egy külön misét megérne, hogy miért gondolja mindenki, férfi és nő is, hogy féloldalas a randipiac. Hogy a másik neműből kevesebb a kívánatos, mint a sajátjukból. Egy pasi, aki otthon ül és számolgatja a végtagjait, annak hiába van meg mindene, ami mechanikusan kell a nemzéshez - semmilye nincs egy párkapcsolathoz. Még csak nem is érdeklik a személyek, akik nők. Levélírónk szóba se állna egy nővel, akinek megvan minden testrésze és csak annyit tud felhozni a saját méltatására, hogy nincs vele semmi kirívó baj és még el is tudja tartani magát "amire a mai világban egyre kevesebben képesek".

Én már szidtam a nőket, hogy ne családi élethez castingoljanak hímet, aki pont beleillik az előre kitalált történetükbe, mert azzal kurva szarul járnak. Akkor most azt hiszem, férfiban is meg kell ismételnem. ne csak castingoljatok, bazmeg, de ha igen, akkor játsszátok a szerepet vinnyogás nélkül, örökre.

Kedves Levélíró!

Te saját bevallásod szerint sem nőt akarsz, hanem gyereket. Vagy leginkább be akarod teljesíteni az elvárásokat. Megmutatni a világnak, vagy mittomén. Mindent akarsz, csak nem egy személyt, akinek véleménye van, meg beszél. Nem vagy rá kíváncsi. Nem tartod embernek azt a fiktív, nőnemű figurát, amiből a gyereket akarod kinyerni - és amúgy sem hajlandó összeállni veled. De leginkább az a bajod, hogy sosem gondolkodtál még el, hogy mit akarsz. Már a kérdésed is hülyeség. Ezzel ennyit tudtam kezdeni.

Üdvözlettel,

Agony Lobster