Ha azt merem mondani, hogy a fenyegetésekre optimalizált élet nem élet, csak túlélés, mindenki tele szájjal üvölt, hogy evolúció meg kisfaszom. És veri magát, hogy de ha nem marad életben, akkor ugye hogy éljen, hö? És olyan frappáns, amilyen csak egy tanulatlan telepi pöcs tud lenni, mikor végre kiizzad magából egy alaplogikai okfejtést, és teljesen odavan, hogy józan ész meg minden.

Akkor most elmagyarázom, miért fasság a túlélésre berendezkedni. Káeurópai énetek pedig azért fog tiltakozni, mert szerintetek is igazam van.

Istenem, ha a lottószámokat tudnám úgy előre, mint a kormány gumicsontjait, esküszöm elkezdenék játszani. (Kicsit amúgy ijesztő is. Miért vagyok így rájuk hangolódva? Valaki mentsen ki!) Még nyár végén meg akartam írni, erre itt van.

Az új ellenségkép: a nők.

Azt már régen tudjuk, hogy a kormányzás megszűnt és ketté vált: helyette kitalicskázás van, meg kommunikáció populizmus. Az utóbbiba tartozik legutóbb az ellesztési offenzíva, méghozzá kizárólag nőkre élesítve. Nem is véletlenül. 

A nők, mint ellenségkép elkerülhetetlen volt.

Valamivel el kell vonni a figyelmet arról, hogy a hatalom görcsös fokozásán túl semmihez nem értenek, így a policy-k összedőlnek (lásd egészségügy), a lopás meg túl sok figyelmet kap olyanoktól, akik még nem csicskultak be.

A menekülthelyzet szándékos felhabosítása óta lehet tudni, hogy gátlásai nincsenek a kommunikációnak. Az pedig, hogy a nők lesznek a következők, az elkerülhetetlen volt:

1. 1) Mert olyanokba rúg, akikbe mindenki mer, mert gyengék
2. 2) Mert olyanokkal ijesztget, akiket amúgy meg is rémít - ezért visszaszólnak. Így a riogatás beigazolódik, ezek ilyen szörnyek, amiért nem szülnek és még nem is hallgatnak szemérmesen és nőiesen.
3. 3) Mert a biopolitikához mindenki "ért". Az mindenkit bizserget. Azt, hogy a jegybank inflál, azt nehéz kommunikálni, pedig sokkal károsabb
4. 4) Mert egyenes út vissza a középkorba - az összes többi, feudalista lépéssel összhangban. Azaz ez az ellenség nem új, hanem nagyon is régi. Minden vallás alapja a nemek szembeállítása, mi meg püföljük egymást önfeledten. Addig sem nézünk fel.
5. 5) Mert törökgábori értelemben "jó" húzás. Azaz nekik jó, te meg szopjad sok nyállal.

A pornó túl fontos ahhoz, hogy néhány bunkó pornóproducerre bízzuk. Márpedig jelenlegi formájában a pornó szinte egy kvázi-illegális, de legalábbis a társadalom peremére tolt tevékenység - és mint ilyen, csak olyanok fognak bele, akiknek minden mindegy.

És ettől olyan vacak az egész.

De milyen lenne, ha a szexualitás nem lenne társadalmi tabu?

Egyáltalán miért tabu a szex?

A pornó hülyén kezelése egy nagyobb probléma tünete.

A nagyobb probléma pedig az, hogy milyen betegesen állunk hozzá az egyik legfontosabb és legkellemesebb emberi tevékenységhez, a szexhez.

(A biológiai indokokat meghagyom nektek. Mindig mindenki őrülten igyekszik, hogy odakommentelje a magától értetődőt. Hátha még nem tudom.)

Fogalmunk sincs, hogyan kezelnénk a szexet, ha nem burkolnánk a szemérmesség sűrű ködébe. Jelenleg alig van olyan helyzet, amiben a szex legális, eltűrt, pláne jóváhagyott lenne. Nem, tényleg. Gondolj bele! Engedd el a felhördülést, az amúgy sem a saját gondolatod, hanem csak tanult vélemény. Majd kiadod magadból később, ígérem. Most csak dőlj hátra és képzeld el, milyen lenne a világ, ha a szex nem lenne valami kvázi bűnös dolog. Nem kéne titkolni. Nem kéne rejtőzködni, nem kéne úgy csinálni, hogy bármikor letagadható legyen.

Hogyan nézne ki a világ, ha a szex nem lenne tabu? 

Hadd kezdjem az alapoknál.

Az a baj a vallásokkal meg az ideológiákkal, hogy mindenkiből azt hozzák ki, ami amúgy is bennük van.

Mert a vallás olyan, mint a kesztyűbáb a traumát átélt kisgyerek kezében. A bábu elmondhatja rólad azt, amit direktbe nem mernél, vagy nem akarnál. Ami túl ciki lenne, vagy hangosan kimondva szerinted sincs értelme, de odabenn a fejed sötét melegében valahogy olyan fontosnak tűnt. 

Egyesek szerint a vallás csak azt jelenti, hogy legyél jó (bármit jelentsen is nekik a jó abban a korban és abban a közegben). 

Mások meg a fejükbe veszik, hogy ők az igazhitűeknél is igazhitűbbek lesznek, ők aztán mindenkinél jobban betartanak mindent - és elviszik a falig a dogma mélyén lévő logikátlanságot. Ők a fundamentalisták. 

Az igazhitű funademantalizmus egyik első és remek szociálpszichológiai bemutatása Eric Hoffertől származik. A The True Believer: Thoughts On The Nature Of Mass Movements című 1951-es könyvében Hoffer nem csak a klasszikus értelemben vett vallások, hanem mindenféle tömegpszichózis követőit veszi górcső alá. 

Ami közös bennük, hogy nem teljesen csórók, cserébe utálják a jelent, céltalan az életük, meg nem értett hópelyhecskék, magyarán lúzerek. 

A Párizsban kommandósat játszó három kisköcsög semmiben nem különbözik a norvég lúzertől, aki a szaros kis életét annyira unta, hogy álmodott egy alternatív univerzumot, amiben ő valami Ügynek a harcosa, aztán amikor készen volt, elment lelőni vagy 90 honfitársát, hogy a világ is megtudja, hogy ő létezik (nem másért). Ő mondjuk pont a muszlimok ellen volt, ha jól emlékszem, de tök mindegy. 

A gyilkos az gyilkos. 

A fundamentalista gyilkos pedig az a kiüresedett horpadás, ami vákuumként szív magába mindenféle ostobaságot, ölt magára bármilyen szerepet, hogy végre valami értelmet/célt/ügyet/tennivalót találjon, ha már magától nem sikerült. Hogy végre valamiben jó legyen. 

Háborúzni azok mennek el, akik unják az otthonukat. De sajnos a többieket is viszik magukkal. 

Ez nem a karikatúrákról szól

Még csak nem is a vallásról. 

Ezek az emberek nem malmoznának otthon, boldog családi körben ha soha senki nem rajzolna Mohamedet.

Ha valaki azt mondja, hogy isten (vagy túlvilági élet) híján nem lenne erkölcsös, az istennel (és túlvilági élettel) együtt sem az.

Én konkrétan félek az olyantól.

Ha valaki csak azért nem veti el az istenhitet, mert mi van, ha mégis van isten és akkor a túlvilágon bünti lesz - az ezen a világon sem fog kiállni az elvei mellett. Ha még az esetleges túlvilági retorziót sem kockáztatja, az a biztosan bekövetkező evilágit sem fogja.

Különben is, ha csak azért tiszteli az istent, mert az megbüntetné, ha nem tisztelné, az nem tisztel, hanem fél. Nagy különbség. Az olyan ember egy baseball ütőhöz is imádkozik. És hisz benne. És onnan már csak egy lépés, hogy a mindenkori hatalmat szolgálja - és higgyen benne.

Mert aki fél, az agresszív. És azt támadja, aki ellen biztosan győz. Fotó: Mandíner

És ha az isten azért büntet, mert nem hiszek el bárminek bármit bemondásra, az egy elég rusnya isten. Nem tiszteletreméltó. Ha ember viselkedne így, tuti bezárnák.

Aki azt mondja, hogy család nélkül nem tud mit kezdeni magával, az családdal együtt sem tud. Max kevesebb ideje marad gondolkodni ezen.

Aki azt mondja, hogy család és egyéb elköteleződések nélkül az emberek erkölcstelenek, az már most is az. Családdal, vagy anélkül. Kerülni ajánlott. 

Aki a szerepei nélkül nem lenne senki, az a szerepei mögött sem az. Idővel teljesen eltűnik és csak azért nem hiányoljuk, mert technikailag életben marad, a funkcióit pedig ellátja. 

Mostanában sokat kellett foglalkoznom a drogellenes keresztes háborúval.

Azt eddig is tudtam, hogy bigott faszkodás, meg hogy csak arra jó, hogy hülyére vedd a lakosságot. (Ha nem születtél politikai vezetőnek, több szerencsét a következő életben.)

Tudtam, hogy felelős az AIDS terjedéséért, a kezeletlen függőségekért, hogy országokat taszítottak polgárháborúba és kifogást szolgáltat álságos és aljas katonai intervencióknak meg fegyverüzleteknek.

Azt is tudtam, hogy ha egy országban egyszer beindul a drogbárók vs állami erőszakszervezetek harca, ott már nem lesz semmilyen legális gazdasági tevékenység. A lakosság pedig vagy erőszakos bűnöző lesz, vagy megpróbál elmenekülni. (Esetleg belátja, hogy a drogellenes háború szent, határon átszökni pedig csúnya dolog, és tisztességgel beletörődve hagyja magát kivégezni.)

Az is feltűnt, hogy a legális és illegális tudatmódosítók között önkényesen lett meghúzva a vonal - amelyiknek nem volt állami jóbarátja, azt illegalitásba tolták. Az alkoholt és a dohányt meg például nem. A gyógyszeripar viszont a legvadabb dolgokat adhatja el, a legnevetségesebb "klinikai tesztre" alapozva, csak mert ők ott ültek az asztalnál, ahol kiötlötték ezt a háborút.

Aztán rájöttem, mire emlékeztet ez az egész...

Ott volt például a szexellenes háború.

Tudom, nem így hívták, de az volt. Az egyház betiltotta a szexet.

Akarod tudni, hol tartasz?

Ha mondjuk 30 éves vagy, akkor eddig mintegy 12 évet töltöttél felnőttként.

Az előtte lévő részt nem számítom be. Sehová nem igyekeztél, minden egyértelmű volt, felelősség egy szál se, döntéseket az életedről aligha hozhattál.

De ez a 12 sem teljesen felnőtt. Most nem csak azért, mert kitolódik a felnőtté válás (pdf), de például az egyetemi évek még minimum a felkészüléshez sorolódnak. És akkor még konzervatív voltam.

Szóval akkor eddig mondjuk 7 évet töltöttél felnőttként, ha minden ütemesen ment.

7 évet. Előtted mennyi van még? Mondjuk 50.

Akkor a 87.72% még előtted van.

Tényleg az utójátékkal akarod tölteni?