Ha valaki azt mondja, hogy isten (vagy túlvilági élet) híján nem lenne erkölcsös, az istennel (és túlvilági élettel) együtt sem az.

Én konkrétan félek az olyantól.

Ha valaki csak azért nem veti el az istenhitet, mert mi van, ha mégis van isten és akkor a túlvilágon bünti lesz - az ezen a világon sem fog kiállni az elvei mellett. Ha még az esetleges túlvilági retorziót sem kockáztatja, az a biztosan bekövetkező evilágit sem fogja.

Különben is, ha csak azért tiszteli az istent, mert az megbüntetné, ha nem tisztelné, az nem tisztel, hanem fél. Nagy különbség. Az olyan ember egy baseball ütőhöz is imádkozik. És hisz benne. És onnan már csak egy lépés, hogy a mindenkori hatalmat szolgálja - és higgyen benne.

Mert aki fél, az agresszív. És azt támadja, aki ellen biztosan győz. Fotó: Mandíner

És ha az isten azért büntet, mert nem hiszek el bárminek bármit bemondásra, az egy elég rusnya isten. Nem tiszteletreméltó. Ha ember viselkedne így, tuti bezárnák.

Aki azt mondja, hogy család nélkül nem tud mit kezdeni magával, az családdal együtt sem tud. Max kevesebb ideje marad gondolkodni ezen.

Aki azt mondja, hogy család és egyéb elköteleződések nélkül az emberek erkölcstelenek, az már most is az. Családdal, vagy anélkül. Kerülni ajánlott. 

Aki a szerepei nélkül nem lenne senki, az a szerepei mögött sem az. Idővel teljesen eltűnik és csak azért nem hiányoljuk, mert technikailag életben marad, a funkcióit pedig ellátja.