...és nem csak teljesítenéd, amit kérnek, kritikátlanul.

A felsőoktatásról szóló eszmefuttatásom alapjában kétféle reakciót váltott ki az olvasókból:

Kép: CuddlesWithCats

És legyenek külön teljesíthető, izolált modulok.

Alább egy ötlet, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy a már most a felsőoktatásban szerencsétlenkedőknek is legyen egy kis esélye a versenyképes tudásra.

A társadalmi és munkáltatói elvárások között önmegerősítő spirál alakult ki a diploma szükségességét illetően. Ahhoz, hogy ezen túl tudjanak lépni, paradigmaváltásra van szükség. Emberek kereső éveiből lopunk el éveket, ha felesleges kurzusokra és záróvizsgára várakozással kell tölteniük, csupán mert az a vélekedés, hogy munkahelyhez diploma kell. Mer' csak.

A diplomakényszer egy fiatalt arra kényszerít, hogy további 3-5 évet húzzon le intézményesített oktatásban, miközben bele van szorulva nevetségesen alulfizetett diákmunkákba, amiknek gyakran semmi köze a szakmai fejlődéséhez. Eközben akár még el is adósodik és több évnyi fizetéstől esik el.

Eközben megtanulja, hogy amit ő csinál az értéktelen, csak azért, mert ő csinálja. Hogy a fizetetlen szakmai gyakorlat még neki tesz szívességet. Hogy olyan nincs, hogy önmagát tartsa el valaki.

A munkaerő-piac szempontjából rövid távon remek, hogy olcsó, de lelkes, munkabíró munkaerőt lehet így szerezni, de az egyének szempontjából ez bizony 6-7 elvesztegetett év. (Nagyon-nagyon rossz hatásfokkal eltöltve. Bazmeg ennyi idő alatt 12 szakmát megtanulhattam volna, nem egyet, heti 3 előadásban és 8 választható tárgyban.)

És ez a 6-7 év diákmunka plusz előadás-látogatás is csak akkor nem totál időpazarlás, ha egyébként

1) a szakirány megfelelőnek bizonyul,

2) ha a (diák)munkahely a szakmán belül van, és egyébként

3) a szakma megköveteli azt a diplomát.

Ha ez a három feltétel nem áll fenn, elvesztegetett évekről beszélünk – amit a nagyszülők egészen biztosan nem értenek, hisz a nagypapi is egész életében abból élt, hogy volt érettségije.

Erre a problémára két kiút van (és egyik sem államilag erőltetett szakmunkás képzés). Az egyik, hogy szokjunk le a diplomafétisről, a másik pedig, hogy tegyük naprakészebbé és kisebb falatokban elsajátíthatóvá a tudást. (Most itt csak a diplomáról fogok írni.)

A TOP 10 leghallgatottabb egyetemi szak az Egyesült Államokban (2012-13)

#1 Business Administration 314,345 (diploma per év)
#2 Liberal Arts 292,741
#3 Nursing 221,895
#4 Psychology 125,880
#5 General Studies 103,666
#6 Medical Assistant 92,605
#7 Cosmetology 82,278
#8 Biology 79,040
#9 Accounting 78,788
#10 Licensed Practical Nurse (LPN) 53,880

A TOP 25 skill, amivel a LinkedIn statisztikája szerint 2014-ben el lehetett helyezkedni:

1. Statisztikai elemzés és adatbányászat
2. Middleware and Integration Software
3. Storage Systems and Management
4. Network and Information Security
5. SEO/SEM Marketing
6. Business Intelligence
7. Mobil fejlesztés
8. Web Architecture and Development Framework
9. Algoritmus design
10. Perl/Python/Ruby
11. Data Engineering and Data Warehousing
12. Marketing kampány management
13. Mac/Linux/Unix
14. User Interface Design
15. Toborzás (ez egyértelműen LinkedIn-specifikus elem)
16. Digitális és online marketing
17. Computer grafika és animáció
18. Közgazdász
19. Java fejlesztő
20. Channel marketing
21. SAP ERP systems
22. Integrated circuit design
23. Shell Scripting Languages
24. Játékfejlesztő
25. Virtualizálás

Vagyis skill gap.

Akkor most a cica demonstrálja, milyen érzés diplomásként munkát keresni.

Mármint kinek?

A rendszerbe beszoktatás, az egyen-gonolkodás eltanulása nekik jó. A szükséges tudás megszerzése neked. Ésmég sorolhatnám. De maradjunk most csak annál, amit mindenki ért.

Nem találkoztam olyan diákkal, aki tudta, hogy milyen egy jó tananyag.

Meg olyan oktatóval sem, akit érdekelt, hogy a hallgató átfogó képet kap-e vagy random tárgyakat hallgat, amiknek egy része hagyomány, másik része meg amihez épp érteni vél valaki.

A legcéltudatosabb hallgatók annyit tudtak, hogy ha megszerzik ezt a diplomát (mindegy, mit kell bemagolni érte), akkor hogyan tudnak elhelyezkedni. De már ez is ritkaság volt. A legtöbben csak zombiként beiratkoztak, mert "diploma kell", vagy a tudásvágy hajtotta őket. Utóbbiak észre sem vették, hogy nem velük van a baj - a tananyag tényleg nem szól semmiről.

Tudom, szeretünk csimpaszkodni abba a hitbe, hogy a diploma az valami biztosíték, valami polc, amiről már nem lehet leesni. De az attól még nem igaz.

Bárki tanúsíthatja, aki valaha oktatott. De az is láthatja, aki csak kívülről nézi a rendszert.

Ha nem tudjuk mire jó, nem vesszük észre, ha már nem látja el a funkcióját. 

Szóval menjünk végig:

Mik a felsőoktatás funkciói?

A magyar felsőoktatás strukturális problémáit nem lehet megérteni anélkül, hogy megvizsgálnánk annak környezetét, társadalomban betöltött szerepét, illetve jelenlegi működését.

Azaz hol basszuk el.

Ide tartoznak:

• A felsőoktatással szemben támasztott kimondott és kimondatlan elvárások mind a munkaadók, mind a társadalom irányából.

Ezeket érdemes időről időre újragondolni. Mire való? Mit várunk el tőle? Csak mert a nagypapi egész életében abból élt, hogy volt érettségije, nem biztos, hogy extrapolálni kéne nagyi ezirányú élettapasztalatát rád is. Sok ember ad tanácsot és a legtöbb el is hiszi, amit mond. Mégis kurva sok rossz tanács jár körbe szerte a világban.

• Hogyan lett a diploma a megélhetés biztosítékából alapkövetelmény?

Régebben tényleg befektetés volt, aminek hozama volt. Akkor ingyen volt.

Ma alapkövetelmény, ami nem biztosít semmit, csak kizárják azt, akinek nincs. Cserébe fizetős.

Olvastam itt egy nőről, aki megtestesített mindent, amitől elönt a hideg szorongás. Inkább idézem a vonatkozó részeket, különben nem hinnétek el. (Kiemelések tőlem)

Még normál iskolamenetben elvégeztem nem kis harcok árán – mivel diszlexiás vagyok?/voltam! - egy dísznövénykertész, virágkötő, kert és parképítő szakmát, majd egy drogériaeladóit is, munka mellett.

Ezután beteljesedett korábbi álmom, meghirdettek egy felnőtteknek szóló grafikusi szakmát adó iskolát, melyben első kezdő évfolyam voltam, így a lehető legnagyobb lelkesedéssel vágtam bele, mint ahogy tanáraim is.

...

Sajnos nem egy olyan képzést biztosító intézmény volt ennek ellenére, amit az ember lánya elvárt volna a pénzéért, de a lelkesedés nem hagyott alább. Ami tudást lehetett, azt be is szereztem.

Elvégeztem levelezőn munka mellett, és büszkén tartottam a bizonyítványt a kezemben két év múltán, ...

De még egy harcot a nyakamba vettem mellette, elkezdtem tanulni a tőzsde világát. Mai eszemmel már nem tenném meg, amit akkor megtettem.

Bár csak éppen hogy végeztem, szakmai tudásom még igencsak kezdeti volt,
még az alapok is csak alapozva voltak, amikor pont pénzem adódott rá, hogy egy kis kft.-t alapítsak. Így a normál munka mellett szépen lassan csordogáló megrendeléseket cégemen keresztül számlázhattam.

Hatalmas dilemma

Nagyon kegyes volt a sors, mert úgy adagolta a megrendeléseket, hogy folyamatosan fejlődhettem velük, és szisztematikus rendszerezéseimnek köszönhetően, egyre több és több tudásra tehettem szert.

Ekkor jött a csoda. 6 év folyamatos sikertelen próbálkozás után a 7. próbálkozással sikerült felvételt nyernem az egyik felsőoktatási intézmény tervezőgrafika szakára.

Hatalmas dilemma volt, hogy többek között:
Nappali képzésben tanuljak tovább 34 évesen ???
És mennyi leszek, ha végzek ???
Kezdő friss diplomásként ???
Kellek én még bárhová akkor ???
Honnan lesz fizetésem ???
Miből fizetem az iskolát ???
És mi lesz a munkámmal, a tökélyre fejlesztett forgalmi kimutatásaimmal? Amit már úgy untam, és ismertem, hogy vakon is kitöltöttem egy-egy exceltáblát / árváltozást / újtermék adatlapot.

Néhány kollégáim is a hátam mögött sutyorogta, hogy nem vagyok normális. Ennyi idősen a 18-20 évesek közé... Hát hülye ez? A nagy stressznek köszönhetően a korábbi jó kereskedéseim a tőzsdén, amik másfél év alatt megnégyszerezték vagyonkámat sikerült egyetlen mozdulattal a tizedére leredukálnom.

...

Nagy az isten állatkertje, így pár hét bőgés és idegeskedés után felmondtam, hogy beteljesítsem egy igazi álmomat, és IGAZI grafikussá váljak. Az évnyitón, mikor körbenéztem, nemigen értettem mit is keresek ott.

Mindenhol fiatal gyerekek, akik már a számítógéppel keltek és feküdtek, majdnem úgy itták magukba, mint én anno a bedekót. Mondjam mennyire volt nehéz dolgom? De úgy döntöttem, megszívom magam, és lépést tartok. Már csak egy fél év van hátra, de büszkén mondom, hogy öt pont nullás átlagomat, amit életemben először sikerült elérnem, kizárólag a szorgalmamnak köszönhettem.

Mindezt úgy, hogy pontosan 5 helyen dolgoztam még a suli, és a Kft mellett,
illetve egy közvetve állami nyertes grafikai pályázattal a hátamon, ahol az első helyezéssel még egy teljes év munka járt mindemellett.

...

Jövő lista 2.0

Angol nyelvvizsga – tudok, csak az a fránya nyelvtan...
Fősuli befejezése - már motiválatlanul az itthoni körkép miatt (master képzés? külföldön?)
Álláskeresés - minden szinten szinte minden
Utazás - bárhová ahol kellünk végre
Végre családalapítás - távolban egy fehér vitorla...
VAGY
maradjak itthon, mert mindenütt jó, de a legjobb....

A végére még szépen megfejelte pátoszos ostobaságokkal, de azt hiszem, a szöveg anélkül is remek állatorvosi ló. Egyre csak fizet az oktatásért, hátha egyszer valami munkáltató hajlandó lesz többért is alkalmazni. A kettő közötti összefüggést pedig csak felületesen vizsgálta meg.

Na, erre mondom, hogy kizsákmányolásért esedező önbizalomhiány.

Ő mi vagyunk. Valamikor rmindnyájunkat rávettek már, hogy áldozzunk az oktatási rendszer oltárán és vizsgázzunk a vének színe előtt. És persze mindenki hallotta már, hogy az oktatás "befektetés". Hogy ki fektet be és mibe, arról majd később.