És legyenek külön teljesíthető, izolált modulok.

Alább egy ötlet, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy a már most a felsőoktatásban szerencsétlenkedőknek is legyen egy kis esélye a versenyképes tudásra.

A szokások tudománya (habituation science) rámutat, hogy egy-két „keystone habit” megváltoztatásával hatalmas változást lehet elérni. Nem átfogó, komplex és tervezőasztalon kiötlött reformokkal lehet a legtöbb változást elérni, hanem azzal, hogy a megfelelő ponton megváltoztatunk egy apró szokást, és hagyjuk annak hatásait továbbgyűrűzni a rendszeren.

A tankönyvi példa az Alcoa globális alumíniumgyártó cég átalakítása a 80-as években. Nehéz elsőre belátni, hogyan vezethet a biztonságra való fókuszálás profithoz, a céggel mégis ez történt, amikor az új CEO bevezetett egy egyszerű szabályt: ha bárhol a világon egy munkás megsérül, 24 órán belül tudnia kell róla a CEO-nak, és egy javaslatot is mellékelni kell a hasonló balesetek megelőzésére. Ahhoz viszont, hogy a 80-as években 24 órán belül eljusson egy jelentés a főnökhöz, mind a céges infrastruktúrát, mind a céges hozzáállást meg kellett változtatni.

Hogy kéznél legyen a megoldási javaslat, az üzemvezetők megelőző jelleggel írtak ilyen javaslatokat, és ha már ott voltak, be is vezették őket. Mindenkit bátorítottak továbbá ötletelésre, ami nem csak a biztonsági, de a produktivitási kérdésekben is hasznosnak bizonyult. Végül szót kell ejteni a cégen belüli kommunikációs rendszerről, amit ugyan arra alakítottak ki, hogy a baleseteket azonnal jelentsék, de arra is elkezdték használni, hogy regionális híreket osszanak meg egymással – mindezt az internet-korszak előtt. Így lett egy egyszerű változtatásból globális profit – és még jól is hangzott. (DUHIGG, Charles (2012): The Power of Habit: Why We Do What We Do in Life and Business Barnes & Noble, New York)

A magyar felsőoktatásban a legközvetlenebbül talán az alábbi tényezők hátráltatják a hasznos tudás előtérbe kerülését:

• Szerzett jogok
• Oktatói ösztönző rendszer
• Bürokratikus inercia
• Hallgatói elvándorlás

Felesleges úgy tenni, mintha a szerzett jogok, vagy éppen a bürokratikus nehézségek megoldhatók lennénk felülről. Az autonómiára hivatkozással azonnal ellentámadásba lendülnének az érintettek. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha nem lendülnének ellenállásba, és az autonómia megkerülésével átvernék az felsőoktatáson a reformokat.

Egy új elem bevezetése ugyanakkor alkalmas arra, hogy elvonzza a hallgatókat és kiüresítse az archaikus oktatási formákat – ezzel javulásra késztetve a szereplőket.

Marad tehát az intézményi szokások inflexiós pontokon keresztül való megváltozása. A „keystone habit” szemléletnek másik nagy előnye az, hogy mivel organikusabb és kisebb léptékű, több teret enged a hibáknak és a korrekciónak.

Az egyik ilyen szokás, vagy inkább társadalmi hiedelem, ami visszatart, az a diplomakényszer. Erről már itt írtam.

A másik apró kicsi dolog, amit azonnal be lehetne vezetni, az az online interakítv kurzusok felvétele a tanrendbe, kreditekért. Így azonnal lehetőség nyílna, hogy versenyképes tárgyakat vegyenek fel a hallgatók, mondjuk a Coursera, az edX, vagy a Khan Academy szervezésében.

Nem, nem arra gondolok, hogy a magyar oktatók jelenlegi, poshadt kurzusait vegye valaki videóra. Hanem arra, hogy a már létező, neves, külföldi egyetemek által elkészített, online kurzusokat kezdjék el hallgatni. Igen, bazmeg, külföldiül.

Online kurzusok (MOOC) beiktatása a felsőoktatási tantervbe, kreditekért

A skill gap mutatókon egyértelműen látszik, hogy még a legáltalánosabb irodai munkák is egyre inkább technikai hátterűvé alakulnak. Ezeket a technikai tudásokat pedig Magyarországon csak elvétve tanítják egyetemek, akkor is gyakran idejét múlt szoftver- vagy emberállománnyal.

Az is egyértelmű, hogy arra hiába várunk, hogy hatalmas létszámban fognak visszajönni tanítani a külföldön végzett, kapós szakemberek.

Az egyik megoldás nyilvánvalóan a magánszféra szakembereinek bevonása az oktatásba, de a tanári másodállás időigényes és nem fér bele egy komoly szakember életébe. Ráadásul cégen belül is intézhetik ezeket.

Felesleges úgy tenni, mintha ez a probléma megoldható lenne hazai erőforrásokból – és érdemesebb lenne nemzetközileg elérhető online oktatási anyagokat (MOOC) beépíteni az oktatási rendszerbe.

Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet ezt integrálni a felsőoktatásba – de erre találták ki a kreditrendszert. Ehhez lehetővé kell tenni a kurzusok kreditként történő elismerését.

Kreditek és modulok

Kevesen fogják fel, hogy mire való a kreditrendszer. A magyar egyetemek nyilván nem. Egy mesterszakhoz egy majdnem ugyanolyan BA-szak a beugró. Hát, gratulálok.

A kreditrendszer Magyarországon jelenleg csak formailag van bevezetve, az okát vagy célját senki nem veszi komolyan.

A kreditrendszer maximális kihasználása arra is lehetőséget kínálna, hogy ne csak teljes tanterveket, hanem akár tematikus modulokat is teljesíthessen a hallgató, amelyek akár rövidebbek, a munkahelyi elfoglaltságokhoz jobban igazíthatók lennének – szemben a jelenlegi merev, hetekben és szemeszterekben mért „tudással”. (Tudom, hogyne, vannak most is tematikus modulok, csak épp pont 3 évet tesznek ki, mert ha kell, ha nem, egymás előfeltételei a tárgyak. És ha haszontalan tárgyakról van szó, akkor kötelezővé is teszik őket. - Egyébként így működik az állami járadékvadászat is, jó ha már korán szembesültök vele.)

Ezen feladatokra pedig tökéletesen alkalmas egy interaktív, online kurzus, amely többféleképpen is beépíthető a tananyagba[1]:

• Oktatói felügyelettel, kiegészítéssel, vagy anélkül
• Gyengébb értelműeknek feliratozhatják is, de jobban járnának, ha átizzadnák magukat rajta. A másodiknál már nagy lenne a pofájuk, hogy nem is olyan nehéz az.
• Külön vizsgáztatással, vagy a MOOC-felületek által kínált rendszerekkel (a kurzus-szolgáltatók és egyetemek közötti egyéni megegyezés szerint)
• Saját online kurzusok fejlesztésével, ha úgy érzik, hogy nem ciki, amit tanítanak - és nem röhögné körbe őket a fél világ, ha kitennék a netre

A modulokra bontás nem csak időben, de pénzügyileg is rugalmasabb lenne, ami a hallgatónak jó. Felveheted munka mellett, évekkel később is, választhatsz tematikus blokkokat, amikre szükséged van. Ez neked lenne jó. Na, ezért nem fontos nekik bevezetni.

Mindehhez természetesen biztosítani kell a nyelvi hátteret. Ha a hallgató még óra közben is szótárazik, aligha fog eljutni addig, hogy átfogó képet kapjon és emlékezzen is arra, amit hallott. A jelenlegi felsőoktatásnak talán a legszembeötlőbb problémája, hogy vagy nem is biztosít idegen nyelvű oktatást, vagy elvárja, hogy a gimnáziumból szabadult hallgatók használható nyelvtudással érkezzenek.

Nemzetközi tapasztalatok

Sokat változott a helyzet 2011 óta, amikor az online kurzusok a hype csúcsán voltak és a felsőoktatás teljes leváltását ígérték. Mára az Egyesült Államokban csökkenni kezdett az online kurzusok készítése iránti lelkesedés, míg Európában az arány a mai napig emelkedik.[2] (EADTU, 2015)

Mondjuk érdemes megnézni, miért csalódtak az online kurzusokban: mert nem váltották meg a harmadik világbeli és szegény diákokat (azok használják leggyakrabban, akiknek már van valamiféle képzettsége (tipikusan BA diplomája), míg a harmadik világbeli hallgatóknál nem értek el áttörést.[4]), illetve mert sokkal kevesebben végeznek, mint ahányan beiratkoznak. (Azok az oktatási modellek is megbuktak, ahol a MOOC tejes egészében lecserélte a hagyományos képzést – itt a hallgatók 50-75%-a is elbukott a teszteken.[5]) Meg mert nem termel még profitot.

Azaz ez most minket nem érint, tudás-átadásra (és még tesztelésre is) bevált.

Az Európai Unió is támogatja a MOOC bevezetését a felsőoktatásba.[3]

És fontos hangsúlyozni a MOOC kiegészítő-jellegét. Az oktatói jelenlétnek és megerősítésnek továbbra is hatalmas szerepe van, de nem a lexikális tudás rutinszerű átadásában, hanem a helyzethez igazított feladatokban.

Ez a poszt kérésre íródott. Fogadj te is örökbe egy posztot!

[1] MOOC Commission (2014). MOOCs for Norway - New digital learning methods in higher education.

https://www.regjeringen.no/contentassets/ff86edace9874505a3381b5daf6848e6/en-gb/pdfs/nou201420140005000en_pdfs.pdf

The Economist explains: Will MOOCs kill university degrees? (The Economist, Oct 1st 2013) http://www.economist.com/blogs/economist-explains/2013/10/economist-explains

The attack of the MOOCs - An army of new online courses is scaring the wits out of traditional universities. But can they find a viable business model? (The Economist, Jul 20th 2013) http://www.economist.com/news/business/21582001-army-new-online-courses-scaring-wits-out-traditional-universities-can-they

Universities Team With Online Course Provider, The New York Times, 30 May 2013 http://www.nytimes.com/2013/05/30/education/universities-team-with-online-course-provider.html?emc=tnt&tntemail0=y&_r=1&

[2] Institutional MOOC strategies in Europe - Status report based on a mapping survey conducted in October - December 2014 by The European Association of Distance Teaching Universities (EADTU, 2015) http://www.eadtu.eu/documents/Publications/OEenM/Institutional_MOOC_strategies_in_Europe.pdf (pdf)

[3] Erről többet: Open Education Europa (2014). European MOOCs Scoreboard http://www.openeducationeuropa.eu/nl/european_scoreboard_moocs

Open Education Handbook (2014). http://booktype.okfn.org/open-education-handbook-2014/what-is-open-education/

Open MOOC (2014). http://www.e-learn.nl/2014/06/28/openmoocs-open-education-consortium

European Commission (2012). Press release “Commission presents new Rethinking Education strategy”. Brussels, Belgium. http://europa.eu/rapid/press-release_IP-12-1233_en.htm

[4] Demystifying the MOOC (New York Times, Oct 29, 2014) http://www.nytimes.com/2014/11/02/education/edlife/demystifying-the-mooc.html

[5] Igaz ugyan, hogy a hallgatónak semmi vesztenivalója nincs, ha felvesz egy kurzust, de nem végzi el. A „sikert” pedig ilyen számokban mérik. California to Give Web Courses a Big Trial (New York Times, Jan 15, 2013) http://www.nytimes.com/2013/01/15/technology/california-to-give-web-courses-a-big-trial.html