Felmerült a kérdés, hogy mit lehet csinálni azokkal, akik szerint a nőnek gyengusnak és butácskának kell lenni, hogy nőiesch legyen.

Ha mégegyszer meghallom ezt a panaszt, valakit le fogok okádni, mert ez egészen egyszerűen gyomorforgató.

Tisztázzunk valamit: nincs olyan, hogy szexmegvonás. Olyan van, hogy nincs kedve valakinek dugni veled.

És ha ennek ellenére valamiért mégis hajlandó, azt te mégis hogy akarhatod?

Hadd meséljek el egy történetet. Volt egyszer egy pár, akik úgy gondolták, hogy nekünk ugyan nincs indíttatásuk, de biztos ők tévednek, itt az ideje gyereket csinálni. A férfi építész volt, a nő ügyvéd - mármint mielőtt főállású bébi-életbentartó lett. De csinálta a dolgát, nem panaszkodott. Csak éppen kezdett kicsit elhalványulni. És a házasság sem volt a régi, de azon csak a kezdők lepődnek meg - és ők is beleszoknak.

Ha valahol azt látjátok, hogy törvényekkel és jogszabályokkal, őrülten kapkodva próbálnak megszüntetni egy problémát, de az újra és újra kifolyik a kezük közül, ott arról van szó, hogy a tünetekre ugranak. Mert a tünet olyan jól kézzel fogható, az ősbűn meg nem az.

Az ősbűnnel fájdalmas vagy kényelmetlen szembenézni. Ilyen például egy hiedelem, vagy társadalmi "norma", ami olyan melengetően megnyugtató - inkább nem is gondolunk bele, hogy esetleg az lehet a probléma forrása.

A családon belüli erőszak egy ilyen tünet.

Millió formája van, férfiakat és nőket egyaránt érint.** Amikor valamelyik nemre hegyezitek ki, mindig beleestek a jó öreg nemiszerep-csapdába, és abból a gödörből már nehéz lesz kilátni.

De lássuk az ősbűnt, az alapproblémát: mitől ilyen neurotikusak a családok? Miért azok vannak többen, akik bántani akarják egymást? Mitől olyan nehéz a civilizált családi élet?

Hát mert a társadalmilag elvárt formájában a család természetellenes.

És mert akik beleugranak, az esetek 99%-ában nincsenek rá felkészülve.

Ha valaki azt mondja, hogy isten (vagy túlvilági élet) híján nem lenne erkölcsös, az istennel (és túlvilági élettel) együtt sem az.

Én konkrétan félek az olyantól.

Ha valaki csak azért nem veti el az istenhitet, mert mi van, ha mégis van isten és akkor a túlvilágon bünti lesz - az ezen a világon sem fog kiállni az elvei mellett. Ha még az esetleges túlvilági retorziót sem kockáztatja, az a biztosan bekövetkező evilágit sem fogja.

Különben is, ha csak azért tiszteli az istent, mert az megbüntetné, ha nem tisztelné, az nem tisztel, hanem fél. Nagy különbség. Az olyan ember egy baseball ütőhöz is imádkozik. És hisz benne. És onnan már csak egy lépés, hogy a mindenkori hatalmat szolgálja - és higgyen benne.

Mert aki fél, az agresszív. És azt támadja, aki ellen biztosan győz. Fotó: Mandíner

És ha az isten azért büntet, mert nem hiszek el bárminek bármit bemondásra, az egy elég rusnya isten. Nem tiszteletreméltó. Ha ember viselkedne így, tuti bezárnák.

Aki azt mondja, hogy család nélkül nem tud mit kezdeni magával, az családdal együtt sem tud. Max kevesebb ideje marad gondolkodni ezen.

Aki azt mondja, hogy család és egyéb elköteleződések nélkül az emberek erkölcstelenek, az már most is az. Családdal, vagy anélkül. Kerülni ajánlott. 

Aki a szerepei nélkül nem lenne senki, az a szerepei mögött sem az. Idővel teljesen eltűnik és csak azért nem hiányoljuk, mert technikailag életben marad, a funkcióit pedig ellátja. 

Két ember ugyanazt a filmet szereti. Ugyanoda jár nyaralni és ugyanaz a hobbija. Mindkettő mosolygós, sok barátja van, pozitívan áll hozzá az élethez. Ez a két ember remekül kijönne egymással. 

De mégsem teszik.

Azért, mert az egyik ügyfél, a másik meg épp ügyintéző. Az ügyfélnek tök jogos kérése van. Az ügyintézőnek azonban a szabályzat nem engedi, hkoogy eleget tegyen a logikus kérésnek. Az ügyfél szerepében lévő személy kifakad. Az ügyintézőből ekkor előbújik a magánszemély és megkéri, hogy "ne velem üvöltözzön, nem én tehetek róla". De a döntéshozóval nem lehet üvöltözni, az nincs itt. A két egyed ezért tehetetlenségében egymást szomorítja, egymást támadja - a rájuk telepített szerepek nevében.

Forrás

Az ügyfélszolgálat alapproblémája, hogy rosszul van elnevezve. Az ügyintéző valójában az a személy, akinek vissza kell verni az ügyfelek támadását a cég irányába. A puffer, akire lehet lőni, ha a cég valamit át akar nyomni rajtad, de aki nem tehet érted semmit. Ezt most alá kell írnod, addig semmit nem intézhet el. Nem tehet róla, ez a szabály. Nem, kilépni már nem lehet. Nem, nem ő tehet róla....

De nem csak az ügyfélszolgálatnak becsapós az elnevezése.

Minden szerepünknek van legalább két szintje: az egyik ami a címkén van. A másik, amit valójában tesz. 

Ha a kormányunk gyerekvállalást szeretne, ideje felnőttként kezelni a nőket és nem csak titkárnőkként, akik ha kiérdemesültek, elveszik őket feleségül. Álljon itt néhány tipp, amik közül többhöz még pénz sem kéne, vagy nem több, mint amit most költenek.

És nem, nem azokat ítélik el, akik a gyereket választják, hanem azokat akik nem. Róluk kéne levenni a nyomást, csak kár, hogy politikus arra nem képes. Helyette az az ösztönös reakció, hogy még magasabbra kapcsolják a kuktafazekat és még szektásabban osztják neked, hogy a gyerek szent kötelesség, mert fogyamagyar.

A fordított pszichológia csodákra képes.

Ami az előző bejegyzésből kimaradt. Néhány dolog, amit még tudni érdemes a sejtekről.

1. Alacsony energiaszinten összezár - Az a sejt, amelyik hagy téged vígan lubickolni és élni az életed, az szerinted ártalmatlan. Van, amikor észre sem veszed, hogy ott van - amíg a dolgok rosszabbra nem fordulnak. Amikor elkezd elfogyni a levegő, apadnak az elérhető erőforrások, erősödik a verseny az utolsó bár csipkebogyóért a sivatagban - hirtelen a sejt póráza is szorulni kezd a nyakad körül és hirtelen még az is igényt tart a maradék, szűkös erőforrásaidra. Hiába, répa nem jön bot nélkül, a horgászok se dobnak ingyen kukacot a vízbe, mindig csak horogra tűzve. Ahogy a fizikában a részecskék hirtelen lelassulnak, lemerevednek és sokkal kisebb helyen is elférnek, ha csökken a hőmérséklet, a sejtek is összezárnak és befagyasztanak minden mozgást.

Szükségtelen mondani, hogy ez egy önbeteljesítő negatív spirál, hiszen így soha nem fogják magukat kollektíve kihúzni a szarból.

2. Belterjességet okoz - Az ószövetségi korban a kedves zsidók képesek voltak az ismert világ végéig elmenni, hogy találjanak egy rokont, akit elvehetnek feleségül.

Csak a hetedik században tiltotta be az egyház a közeli rokonok házasságát, mert bár a klánrendszer tökéletes arra, hogy fenntartsa az uralmi rendet, de sajnos genetikai retardációhoz vezet...

A klánok megtörése az európai fejlődést elszakította a továbbra is családközpontú ázsiaitól és megágyazott az egyéni fejlődésnek. Ahol ugyanis a determinizmus uralkodik, ott szabad választás nincs. Ahol nincs választás, nincs döntés sem, ahol pedig nincs döntés, ott nincs felelős és felelősség. Ahol nem létezik felelősség, ott a döntések minősége romlik

 

A királyi családok közismerten belterjesek voltak. A probléma nem csak genetikai, de kulturális. Egy bezárkózó, önmagával keveredő népcsoport elkorcsosul, az elszigeteltség és az intellektuális/kulturális/túlélési kihívások kerülése rontja az adaptációs képességet (és szándékot), így a törzs idővel remélhetőleg kihal. Mivel a sejt célja csak a puszta fennmaradás, a bezárkózás önmegsemmisítő viselkedés - de mivel nem azonnal jön a büntetés, kollektív entitások hajlamosak a saját hülyeségeiket soha felül nem bírálni, hanem inkább másokra kenik.

3. Valaki mondja meg, miért fontos a mormonoknak, hogy pénzt és időt nem kímélve visszamenőleg mormonná kereszteljék (és adatbázist tartsanak fenn) a felmenőiket, és egyéb random embereket. A zsidókkal már meg is kellett ütközniük egyszer, mert azok sérelmezték, hogy rég elhunyt zsidókat mormonná kereszteltek posthumus.

A minap meg Mitt Romney 14 hónapja halott apósát sikerült a kampány hevében demonstratíve megkeresztelni. A dolog pikantériája, hogy nevezett após természettudós volt és egész életében a szervezett vallásokat szidta, soha nem hagyta magát megkeresztelni - pedig elképzelhetitek, nagy volt a nyomás.

De hála Bill Mahernek, a probléma megoldódott.