...és bemenni a parlamentbe fröcsögni. Hogyaszongya:

"Ha nekem sikerült haccor felcsinálni a zasszonyt, akkor másnak is legyen muszáj. És különben is akkora bráner vagyok, hogy nekem kéne lenni a miniszterelnöknek. Hö!"

Bizony, kedves Viktor, jobban át kellett volna világítani a jelölteket, mikor a pöcsöket gyűjtögetted a virágoskertedbe. Mert ez itt most nagyon csúnyán elszólta magát. Helyetted is.

Ez van. A Fideszben (bocsánat, a nemzeti együttdübörgés rendszerében) a nő csak titkárnő lehet. Előléptetés az, ha elveszik feleségül. De akkor szüljön, mintha még mindig a 19. századot taposnánk. Az olyan jó volt. Azt már értjük. Elmagyarázták töriből. Akkor értettük utoljára, mi van körülöttünk.

Mert mi van most?

Hát az van, hogy kétszer annyi lehetséges tehetség van a munkaerőpiacon, kétszer annyi vélemény a kocsmaasztalnál, kétszer annyi jogokkal rendelkező állampolgár és választó. És az istennek sem sikerült bizonyítani, hogy a nőstények alsóbbrendűbbek volnának. Nem verhetjük magunkat a középszerű képességeinkkel és nem arcoskodhatunk a középszerű fizetésünkkel, hogy az asszonynak kuss, mert mi keresünk - mert ő is keres. Nem mondhatjuk, hogy őőőőrülten elfáradtunk az irodában - mert ő is járt már ott, tudja, hogy ez bullshit. Hát persze, hogy abba kapaszkodunk, amibe tudunk. Az anyatermészetbe, mert az ellen senki nem mer érvelni.

Kivéve Lobstert. Hát tessék:

Ha a kormányunk gyerekvállalást szeretne, ideje felnőttként kezelni a nőket és nem csak titkárnőkként, akik ha kiérdemesültek, elveszik őket feleségül. Álljon itt néhány tipp, amik közül többhöz még pénz sem kéne, vagy nem több, mint amit most költenek.

És nem, nem azokat ítélik el, akik a gyereket választják, hanem azokat akik nem. Róluk kéne levenni a nyomást, csak kár, hogy politikus arra nem képes. Helyette az az ösztönös reakció, hogy még magasabbra kapcsolják a kuktafazekat és még szektásabban osztják neked, hogy a gyerek szent kötelesség, mert fogyamagyar.

A fordított pszichológia csodákra képes.

Pontosan tudom, mitől mennek a falnak az abortusz-ellenesek. Azt látják, hogy egy senem tehetséges, senem különleges kislány "többre" tartja magát, és közben elszalasztja a lehetőséget, hogy legalább átlagos családanya legyen. Hogy legalább annyi hasznosat tegyen, hogy bedolgozza magát a következő generáció talapzatába. Hogy legalább valaki eltartsa, ha öreg lesz (de ugyanilyen tehetségtelen).

1960 előtt az emberi szenvedés egyik nagyon is általános formája volt, hogy egy nő élete során 10-20 alkalommal esett teherbe, abból megszült valahányat és túlélte a gyerekkort mondjuk öt. Akármilyen primitív is egy asszonyállat, az még neki is leesik, hogy elsődleges érdeke minál hamarabb megcsúnyulni, hogy legalább a terhességek számát limitálni tudja.

1960 előtt nem beszélhettünk fogamzásgátlásról. A hormonok előtt, amikkel (csak..) a nőket teletömik, nem létezett olyan fogamzásgátlás, ami a hímeknek is elég kényelmes volt. (Apropó, tudtátok, hogy "a nők telepisilik a vizet hormonnal" argumentációt egyenesen a pápa rendelte meg egy "tudóstól", hogy elítélhesse a hormonális fogamzásgátlást is?)

Abban a világban, ahol az elszegényedés elsődleges oka volt a túl nagy család nem csoda, ha az egyház azt hirdette, hogy minden bébi érték. Be kell látni, hogy az egyszeri paraszt a hatalmas csecsemőhalandóság korában nem sok okot látott, hogy megtartsa szexuális gerjedelme akaratlan eredményét. Mert a paraszt is csak szegény volt, nem hülye. Az érv tehát egy gyermekvédelmi érv volt. Manapság nem állunk olyan rosszul sem a gyeremekhalandósággal, sem a fogamzásgátlással, és még a szülők se utálják úgy a gyermekáldást, mint régen.

Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ahol túl sok az ember, ott mindegyiknek egyre kevesebb az értéke. A közösségeknek annyi, az emberekbe vetett általános bizalom egyre lehetetlenebb. (Ami ellen egyesek undorító módon mi-ők csoportképzéssel próbálnak tenni, de ezzel csak egy csomó magukfajtát kapnak...)

A valaha élt emberek csaknem 10 százaléka ma él ezen a bolygón. Nem, nem vagyok Malthus-fan. Az ember okos és kitalál megoldásokat, még ha eleinte szemetel és fosszilis izéket éget, akkor is rájön hamar, hogyan lehetne továbblépni.

Mindig mókásnak találtam azokat, akik kikelnek magukból egy vitában, csak mert a másik fél történetesen nem akar betilta(t)ni valamilyen viselkedést.

Ezek a control freak marhák azt vallják be hangosan a szemünkbe, amit a legjobban szeretnének eltitkolni önmagukról.

Szerintem ugyanis mindent elmond, hogy ki mit TÁMAD.

Nem, hogy mit prédikál, hanem hogy mi horgasztja fel benne a megsemmisítő indulatot. Ha szerinte egy meztelen női boka látványa túl nagy kihívást ró a férfi önmegtartóztatására, akkor nyilvánvalóan problémái vannak a bennszorult libidóval.

Akik meg nem szülők, de mindenhol pedofilt látnak, azokat meg preventíve eltiltanám minden közügytől és minden óvodától, mert

A) vagy a szabadságainkat akarják demagógiával korlátozni, vagy

B) nekik van valami baj a fejükkel, és mindenhol kivillanó gyerekbokát látnak.

A választójog minden nemzetközi alapelv szerint általános, EGYENLŐ, közvetlen és titkos kell hogy legyen. Tudom, hogy a hunhonon kívül eső dolgok minket elvből nem érdekelnek, mert mi úgyis jobban tudjuk, úgyhogy inkább történelmi tévedésekről éneklek ma.

Azok közül is olyanokról, amelyek a választójog egyenlőségét érintik.

Minden kormány álmodozik arról, hogy nem kéne minden hülyének, léhűtőnek és ellenérdekelt félnek választójogot adni. Az alábbi cenzusokkal próbálták őket kizárni:

Korcenzus, Nemi cenzus: Mostanra univerzálisan eljutottunk oda, hogy nagykorúak szavazhatnak, még akkor is ha csak nők.

Vallási: Bizonyos felekezet, templomba járás ugyebár biztosítja a megfelelő erkölcsöket - a rendszeres papi észosztás meg a helyes véleményt.

Ingatlantulajdonhoz kötött: Akinek nincs ingatlana, ne szavazzon. De a helyi hülyegyerekek nem ezt akarják.

Írástudatlanság: Aki nem tud írni-olvasni, nem szavazhat. (Hozzáteszem, az olvasni tudás nem akadályozza meg abban, hogy hülye véleményeket tanuljon kétes tény-értékkel rendelkező fröcsögés-portálokon.) Mondjuk ez már közelítene a kívánatos náci fideszenpé-célhoz. A kizárásra szánt célcsoportot a funkcionális analfabétizmus állítólag jobban jellemzi, mint a helyi hun alkeszeket. Állítólag.

Nemi identitás: Bizony bizony! Kiírják magukat a nemzettestből!

Rassz: Élveznétek, mi? Legalább valamiben "jobbak" vagytok.

Vagyoni cenzus: Hogyne, hogy hunhonban mindenki helyett az oligarchák szavazzanak... Addig nem, míg már csak a kormánypárti oligarchák lesznek szabadlábon. Utána talán. Előnye: egyetlen gálavacsorán minden fontosabb választóval személyesen el tud beszélgetni a vezér. Elég 10-20 ügyészségi aktát fenntartani a kézbentartásukhoz. És még a kampányfinanszírozást is megbeszélhetik. (A sok szórólap meg óriásplakát nélkül még kihagyva érezné magát a nép. Meg a hirdetőiparban érdekelt oligarchánk. A mi oligarchánk.)

Adóhátralékosok kizárása: Ehhez mondjuk kell egy adóalap. Akinek az nincs, azt ezzel nem lehet szopatni, hacsak a segélyt adókötelessé nem teszik. Mondjuk röhögnék, a nyugdíjtolvaj megbízottunk hirtelen nem lenne választható.

Adócenzus: Ha ugyebár azt szeretnénk, hogy az alattvalók több adóval támogassák az Audinkat, jutalmazzuk vokssal a kívánatos magatartásformát. A voks mégiscsak olcsóbb, mint az elégedettség illúziójának egyéb tényezői. Ráadásul, ha igaz a sztereotípia, a sok léhűtő kisebbségi pont kimaradna. De ez még mindig nem a politika kívánatos célja.

A vezér sok alattvalót szeretne. Mert anélkül hiába tűz zászlót a nemzeti szemétdombjára, nincs aki dolgozzon neki. Nincs adóbevétel és nincs audi. Igaz, hogy már ennyi hunnak sincs munka hunhonban, pláne az állami szférán kívül, de alattvaló mégiscsak kell. Főleg mivel beígérték, hogy majd a fiatalabb generáció tartja el a nyugdíjasokat. (ld. feloszt-kirov)

Gyerek-cenzus (termékenységi cenzus): A gyerekek után járó extra voks olyan, mint a gyerek után járó adókedvezmény: Bújtatott szingli-adó. Azzal, hogy valakinek többet adunk, valakinek kevesebb lesz. És az már megint nem egyenlő, elvtársak. Szinte már látom, hogy a meddőségi igazolással kell sorba állni az önkorinál kivételes szavazati jogért.

Néha már sajnálom őket ahogy szinte remegve akarnak végre valami kis jól célzott kirekesztést. Akkor már inkább az adócenzust javasolnám.

De azzal meg az a baj, hogy végeredményben az állam mondja meg, kik adózzanak. Sőt, továbbmegyek, ha az állam olyan unortodox, hogy elűzi a munkaadódat, ha az adóhivatal rajta akarja leverni a bevételi célkitűzést, akkor bizony te munka nélkül maradsz - és hát akkor nem fizetsz te sem adót.

Vagyis de. Jövedéki adóban, ÁFÁ-ban, parkoló-órába, szerencsejátékra, bármire.

És maradjon a végére egy Lobster-javaslat.

Mivel Lobstert jobban izgatja, hogy ki választja inkább a biztonság (illúzióját) a szabadsággal szemben, én aszerint csapnám ketté a választókat, hogy ebben a kérdésben melyik hogyan dönt.

Ja, hogy így sem lehet? Hát nem létezik, valamiféle kvantitatív eszköz, hogy az érdemest az érdemtelentől szétválasszuk?

Nem létezik.

Ezért általános, egyenlő, közvetlen és titkos.