Így jár, aki halogatja a blogposztok megírását. Már egy ideje javasolni akartam a királynak, hogy egy permanens audiencia sokkal hatásosabb, mint megoldani a problémákat. De megelőzött.

A politikus célja ugyanis nem az, hogy megoldja a helyzetet, hanem hogy azt a látszatot keltse / te azt hidd, hogy megoldotta. (Gondolj csak bele: ha valaki más aratná le a babért egy jól sikerült reformért, az rosszabb neki, mintha a reform meg sem történt volna.)

Na most, az átkosban szocializálódott népeknek még mindig sokkal fontosabb, hogy a király meghallja panaszukat, mint hogy a probléma megoldódjon.

Nekem úgy tűnik, ezek az emberek magyar származásuk ELLENÉRE kaptak Nobel-díjat. Ha nagyon megengedő vagyok, Kertész Imre és Szent-Györgyi Albert volt igazából magyar, míg félig ide sorolnám Lénárd Fülöp, Gábor Dénes és Békésy György nevét.

Mert a hun az a nemzet, amely a legtöbb Nobel-díjast üldözte el. (De még ebben is vannak előttünk.)

A külügy honlapján a "Hunhon helye a világban" linkre kattintva külpolitikai koncepció helyett (!) egy random felsorolást kapunk magyar származású Nobel-díjasokról.

Közhely, hogy a mai miniszterelnök erősen paternalista politikus. Hogy a hatalom bebiztosításának és megerősítéseének mindennél magasabb prioritása van számára és hogy eszközeit tekintve tökéletesen cinikus. De szerintem nem volt ez mindig így.

Ahhoz, hogy idáig eljussunk, csalódnia kellett a választókban.

Vigyázat, ez egy nagyon szomorú történet lesz.

Egy főhadiszállás építészeti kiforrottsága fordított összefüggésben van a benne székelő intézmény fontosságával és prosperitásának állásával. Ha tehát ékes, saját célra tervezett épületet látsz márványlifttel és süppedős főnöki szőnyeggel meg rendezett asztalokkal, az az intézmény már túlvan a csúcspontján.

De ha azt látod, hogy sosincs kész az iroda és különben is egy átalakított csirkeólból irányítják a céget - édemes jelentkezni, mert fellendülőben vannak.

N.B.

Amúgy meg mindig a piti kis afrikai diktátoroknak (meg a civilizált világban konzulként playboykodó fiacskáiknak) van a legdrágább autója, a német beéri Volkswagennel - és nem győz csodálkozni, mit meg nem engedhet magának a hun. Repülőgépet, mi?

Persze igazából nem csodálkozik. Láttak ott is diktátort. Amit gazdaságilag nem ér el egy ország, azt a politikusa hozzáteszi pazarlásban.

Csak arra emlékeztetnék mindenkit, hogy a német, ha különgépet vesz,

1. saját gyártmányt fog,
2. tényleg várják ott, ahová megy vele, nem csak azért kell neki, hogy néha lássák a potenciális napkeleti hitelezők.

Attól nem lesz egy tett bocsánatos, ha valaki másért (gyerek, apu, anyu, közjó, stb.) teszik.

És nem lesz valami erkölcstelen attól, ha magamért teszem.

2010-ben pedig a pápa nagylelkűen megígérte, hogy intézkedik (azaz annyit tesz, amihez kedve van, majd megmondja, mire jutott).

El tudjátok képzelni, mekkora lehetett a nyomás rajta? Svájcot már szélesre tárta az Egyesült Államok, az adóparadicsomokban elhelyezett pénzekre vadászik minden kormány (hogy a saját hülyeségeit finanszírozza), a Vatikán meg eddig ült a maga kis offshore univerzuma közepén.